Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-10-01 / 10. szám

1969. október hó SZITTYAKÜRT 7. oldal A nyolcadik törzs hangja! Hazai felhang Trianon ellen! — Nincs legenda Teleki Pál körül — — Az író élete szakadatlan számve­tés, örökös őrjárat múltunk, jelenünk jövőnk felett. Tanulságkeresés és ta­­nuságtétel, a múltnak újra élése és töprengő megítélése: vajon jól tet­tük? így kellett tennünk? Tehettük-e másként?... így kezdődik a hazai Élet és Iroda­lom c. irodalmi és politikai hetilap­ban Molnár Géza írása a felvidéki és a hazai magyar írók kétnapos tanács­kozásáról. — Izgalmas találkozás volt ez, a szó valódi értelmében torokszorítóan iz­galmas. Egy szomszédos testvérnép, a szlovák nemzet közösségében élő, problémáival, gondjaival együtt lé­legző, mindennapi küzdelmeiben, küszködéseiben cselekvően-segítően résztvevő, de nemzeti mivoltában, nyelvében, őrzött hagyományaiban, karakterében magyar, s ilyen érte­lemben kettős kötöttségű irodalom képviselőivel cseréltük eszméinket, gondolatainkat, szembesültünk a nemzetiségi lét, a nemzetiségi iroda­lom problémáival — olvassuk a be­számolóból. — Különlegesen fontos tény, — ír­ja Molnár Géza — hogy a szlovákiai magyar írók hivatalos delegációja a szlovák és cseh írószövetségnek nem­csak tudtával, de buzdító szorgalma­zásával utazott Budapestre. Örvende­tes új jelenség ez, a bizalmat és ba­rátságot, kapcsolataink továbbfej­lesztésének szándékát kifejező gesz­tus, melyet csak üdvözölni lehet. A kétnapos tanácskozáson a felvidé­ki magyar írók részéről számos és fontos javaslat hangzott el. DOBOS LÁSZLÓ a „szlovákiai” nemzetiségi ügyek minisztere, a felvi­déki magyar irodalom kiemelkedő alakja, egyebek közt nemcsak azt ajánlotta a hazai sajtónak, hogy az eddiginél jobban vegye tudomásul a „szlovákiai” magyar irodalom műveit, és ne csak udvarias bírálatok jelenje­nek meg róluk, de valában értékelő, elemző kritikák, vagy éppen vitacik­kek is. A felvidéki magyar könyvek, irodal­mi lapok széles körű hazai terjesztése mellett azt is ajánlották a kisebbségi magyar sors zászlóhordozói, hogy a hazai televízió külön műsorban ismer­tesse a felvidéki magyar irodalom je­lentősebb műveit és mutassa be azok alkotóit. Hogy mi történt még a tanácskozás alatt az írószövetség székházában, ar­ról Molnár Gézától csak pártvonalas summázást kapunk. A valóságot azon­ban így is sejttetni engedi: — S akár akartuk, akár nem, a ta­nácskozóteremben jelen volt a törté­nelem korma-füstje, de ragyogása is, az a fantasztikus kavargás, amely a magyarság s a körülöttünk, velünk együtt élő népek vonuló századait jel­lemezte, s amelynek üledéke még az elmúlt években is néha felfortyogott, felhabzott, s miazmáival inkább béní­totta, fertőzte a gondolkodást, mint­sem tisztította, könnyítette. — Igen, a Bajza utcai teremben — hangzik a hazai írók vallomása — az is világossá vált, hogy a jó államközi, politikai és gazdasági kapcsolatok mellett a népek érzelmi töltése is fon­tos, s bennünk igaz vágy és szándék van, hogy barátainkkal felhőtlen, za­vartalanul szívélyes és nyílt legyen a privát érzelmi kapcsolatunk is. Távol áll tőlünk a sovinizmus, nacionaliz­mus, pártunk, kormányunk politikai tevékenységéből ez teljesen nyilván­ító. Hazai nemzetiségeink és a hatá­úli magyarság tekintetében mi a lenini nemzetiségi politika hívei va­gyunk. — erről az egyedül helyes ál­láspontról soha nem hagyjuk magun­kat leráncigálni se jobbra, se balra. Szomorú az ilyen pártvonalas őrjá­rat, de még szomorúbb az a pártvona­las számvetés, amikor egy hazai író a felvidéki magyarság ellen hamisítja a lenini nemzetiségi politikát. Idézzük csak Molnár Gézának, a po­zsonyi Új Szó 1968. szeptember 26-i számából Gyönyör József írásából: „A legutóbbi hónapokban a nemze­tiségi kérdés demokratikus és huma­nista megoldásának rendezésére, a honatyák számára két általánosan is­mert modell áll rendelkezésre. A ka­pitalista Csehszlovák Köztársaság al­kotmánylevele és a szomszédos Szov­jetunió szocialista alkotmánya. Meg­győződésünk, hogy a kérdés végső megoldásában a szocialista példa lesz az iránymutató. A Szovjetunióban a nemzetiségek lélekszámától függ, hogy autonóm köztársaságot, autonóm területet, avagycsak nemzetiségi körzetet alkot­nak-e a nemzetiségek. A szocialista modell a nemzetiségek számára nem­csak az autonóm szerveket biztosítja, hanem megállapítja azoknak a terü­leteknek a határait is, melyeken a nemzetiségek élnek. Egyszóval bizto­sítja számukra minden esetben (auto­nóm köztársaság, autonóm terület, nemzetiségi körzet) a területi autonó­miát”. Hol késik a felvidéki magyarság területi autonómiája? Elmaradt a szlovák kommunisták részéről annak az „internacionalista alapelvnek a kellő megértése," mely szerint minden nép a saját naciona­lizmusa és nem a másoké ellen kell harcoljon? Úgy tudjuk, hogy a „szo­cialista hazafiság” a szülőföldet , a kultúrát, a hagyományt a nép életé­vel, alkotó munkájával a felszabadu­lásért vívott harcával összefüggésben szemléli és vallja magáénak. Vagy ez a tétel nem érvényes ak­kor, ha a felvidéki magyarság harcol a felszabadulásáért? Major Tibor Az alábbiak közlésére kérték fel lapunkat: Tisztelettel hozom az összmagyarság tu­domására, hogy a “Lengyel—Magyar Vi­­lágszövetség”-böl, mint a magyar tagozat alelnöke kiléptem. Két évi tapasztalat meggyőzött arról, hogy a magyar érdekek képviselete a veze­tőség részéről nem történt meg. A kilépéshez csatlakozott a világszövet­ség 12 tagja, kikből öten a világszövetség magyar tagozatának igazgatói, míg ketten alelnöki tisztséget töltöttek be. A vezető­ségi tagok közül egy az USA—M. H. B. K. főcsoportvezetője, míg hárman az M. H. B. K chicagói csoportjának csoportvezetői voltak a múltban. Tudomásunk van arról, hogy a világszö­vetség bolgár tagozata Dimiter Etitinov al­­elnök vezetésével a világszövetségből ugyancsak kilépett. A kilépés az ezer éves lengyel—magyar történelmi barátságot nem érinti, az kizá­rólag a Lengyel—Magyar Világszövetség vezetésével kapcsolatos. Vitéz királylehotai Lehoczky Lajos szol. klv. m. kir. honv. ezredes "Teleki Pál — legenda és valóság” címmel most jelentetett meg egy tör­ténelem-politikai könyvet a Kossuth Kiadó. Tilkovszky Lóránt írta. Címe és ismertetése azt árulja el, hogy a szerző "hiteles tények világánál” szá­raz valóságra kívánja lefejteni azt a "legendát”, ami Teleki köré szövődött, mikor mint aktív miniszterelnök — öngyilkos lett. A mű még nem ért Nyugatra, itt hát nem is bírálható. Hazai ismerte­tése azonban azt a kérdést veti fel, hogy miért kell 1969-ben bíbelődni egy “legendával”, ami 1941-ben kó­szált Magyarországon, de akkor se to­vább, mint néhány hétig?! Teleki po­litikája és öngyilkossága között ok­szerű összefüggés van, s ez részletei­ben is egész világos lett nem sokkal azután, hogy halálát nem leplezhető titkolózással hozta nyilvánosságra a kormány. Ha ebből frissében legenda született, az hamarosan szétfoszlott. Különös lenne, ha az azóta eltelt hu­szonnyolc év alat újból föltámadt vol­na, amit most kellene eloszlatni. Ilyen értelemben nem látni hát, hogy mi értelme és célja van a könyv­nek. ♦ Gróf Teleki Pálnak nem volt olyan politkai rutinja, mint gróf Bethlen Istvánnak. Viszont volt szakművelt­sége, amit hasznosan tudott érvénye­síteni a politikájában. Kormányzati koncepciója ennélfogva mélyebbrelá­­tó volt. Bár ő is szorosan beletartozott ab­ba a főnemesi körbe, melynek politi­kai aktivitását Horthy Miklós a kirá­lyi várban székelő kormányzóság ide­jére is meghosszabbította, a feudális hagyományok fölé tudott emelkedni. Természetesen így is a trianoni reví­zió képezte legfőbb törekvését. Ami Ha Tolsztoj ma élne és — írna, nem „Háború vagy béke" alternatívájáról szólna egy regényben. Közelkeletre nézne, és a kettőt egyidőben, egyhe­­lyen látná. Mit írhatna erről? Izrael megint kóstolót küldött az araboknak a villámháború terrorjá­ból. Most Egyiptom területére nyo­mult be 60 km-re páncélosokkal, fö­lötte pedig az újonnan kapott MÍG és FANTOM gépek harci főpróbáját ren­dezte meg. Tíz órán át tartó támadás­sal rengeteg egyiptomi hadfelszerelést tett tönkre, és bizonyára számottevő arab katonát meg polgári személyt küldött a másvilágra. A harc a két év előtti „6 napos háborúra” emlékezte­tett, s egy újabb elkövetkezését sejt­­teti. Béke és háború együtt uralják ezt a tájat évek óta. Meddig tarthat így? A kérdést nem világítja meg annak a szabványos keresgélése, hogy ki kezdte? A tények égetnek. Az izraeli külügyminiszter is a „ki kezdtével” szórakoztatta a világot két évvel ez­előtt — hónapokig. Ö pláne az ókori zsidó igényeket és jogokat emlegette hozzá, és máig is csak kígyózik az ügy. Még elvi állásfoglalásig sem ju­tott. Mit akar tulajdonképpen Izrael? Nagyobb országra vágyik? De minek, amikor azt sem tudja betölteni népé­csorbát idegen behatások ejtettek Magyarországon, azt kell először kikö­szörülni. Magyar önfegyelemmel és szerteágazó politikával. Ez volt a hite és vallomása. Mindössze a szerteágazó politikát nem volt képes gyakorlati­lag összehangolni. Telekire nem lehet azt mondani, hogy anglomániás volt. Az angol ori­entáció nála abból eredt, hogy lemér­te az angolszász világ politikai és gaz­dasági súlyát Európában és más világ­részeken. Az újjáéledt Németország súlyát is lemérte. Talán nem kisebb­nek, de felületesebbnek érezte. Ha csak ezt a kettőt igyekezett volna Ma­gyarország javára egyengetni, akkor annyi sokakhoz hasonlóan: sablón-po­­litikus lett volna. Jelek mutatkoztak a politikájában, mintha Jugoszlávián keresztül gondol­ta volna megközelíteni a Kisantantot. Reményeit erősebben látta, mint a va­lóságot. Mussolinitól várta a baráti fedezetet ahhoz, hogy Anglia és a Bal­kán, mint közös érdekű tényező érvé­nyesülhessen a Kárpát-medence jö­vőjében. Ezzel a német befolyás ré­seit kívánta kitömni és egyben hasz­nosítani. Túlkomplikálta a politikáját. De hogy az túlkomplikáltan is őszinte volt Telekiben, arra a saját revolveré­nek a golyója a bizonyíték. Mindez huszonnyolc esztendeje nem legenda már. Az új Tilkovszky-könyv megjelené­sének mégis van jelentősége. Ismer­tetésében OTTHON írják azt, hogy Trianon — imperialista tett volt! Meg is indokolják, miért: "nagyszámú ma­gyar lakosságot helyezett a szomszéd államok fennhatósága alá." Ez az első felhang Magyarországon huszonöt év óta — Trianon ellen. vei, amit kapott? Lakossága alig több kétmilliónál, és egyre fogy. A diaszpó­ra zsidóságának pedig esze ágában sincs odaköltözni. Izrael állama ma már nem a cionista zsidóság békés hazája, aminek a címén kizsarolták, hanem fegyveres támaszpont a világ­hódításhoz. Ezzel el is herdálták az ország minden erkölcsi alapját. A zsidók arra ítélték önmagukat, hogy igazságtalanságban élve előbb­­utóbb elvesszenek a jogok és érvek végeérhetetlen tekergésében. És ettől nem menti meg őket az, hogy hatodik atomhatalommá képezték ki az orszá­gukat. Az atom gyorsabban végez az élettel, mint a spekuláció. • Újfajta klub-mozgalom van ki­alakulóban Magyarországon, a „Ma­gánosok Klubja”. Budapest II. és XIII. kerületében, valamint Csepelen már működik is. Az a célja, hogy a családtalanok művelődésre és szóra­kozásra fordíthassák szabadidejüket, a rideg egyedüllét helyett. Sokan ösz­­szebarátkoznak egymással, akik kü­lönben sohase találkoztak volna, sőt jóegypár házasság is létrejött az újfaj­ta ismerkedés révén. ÚJABB KÓSTOLÓT KAPTAK AZ ARABOK A VILLÁMHABORŰBÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom