Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-10-01 / 10. szám
1969. október hó SZITTYAKÜRT 3. oldal Szép magyar siker Montreálban! Amiként a dolgok természetéből kifolyólag azelőtt is aránylag kicsiny csoport vállalta a nyilvános megmozdulások előkészítését, megvalósítását, amit azután Montreál magyarságának jelentős része készséges odaadással támogatott, ugyanúgy történt ez most is a Terre des Homraes (mi az „Ember Világa” fordítást tartjuk magyarosnak és kifejezőnek, ÉF) nemzetiségi mozaik nevű pavilionjában rendezett kiállítás kapcsán. — A karsztok titokzatos gödreibe kényszerült élő víz tiszta csillogással, vidám csobogással ismét előtört s hírt adott széles nagyközönségnek a magyarságról! Az átütő sikert a Hungária Szabadságharcos Mozgalomba tömörült bajtársak lelkes munkája biztosította Nyitray Jánossal és feleségével az élen. Hívó szavukra honfitársaink készséges megértéssel adták a kiállításra féltve őrzött, sokszor valóban pótolhatatlan kincsnek számító emléktárgyaikat, amelyek népünk csodálatos művészi alkotótehetségének bizonyítékai. A népművészeti tárgyak színes sokasága mellett Montreálban élő művészeink: Molnár Jenő, Szécsy Helga és Szucsány Károly remekeiben gyönyörködhettünk. A rendkívül gazdag — és túlzás nélkül állítható — pazar anyag értékét csak még inkább kidomborította a rendezők műértő ízlése. BRÓDY MARIKA (SZÉKELY NÉPVISELETBEN) ÚGYIS MINT A KIÁLLÍTÁS „HOSTESS”-E FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÁL A LÁTOGATÓKNAK IZABELLA ÁRPÁD-HÁZI HERCEGNŐ 250 ÉVES RUHÁJA A KIÁLLÍTÁS EGYIK FÉNYPONTJA A magyar élet megnyilvánulásai olykor a Karsztok búvópatakjait juttatják eszünkbe. Csordogálnának azok az Isten szabad ege alatt, ha azután mély üregek el nem nyelnék őket. így vagyunk Kanada egyik legnagyobb magyar településével. Pezsgő élet, számtalan messze elható, példamutató kezdeményezéssel dicsekedhettek esztendőkön át lelkes férfiak és nők, akik — fáradságot nem ismerve — csak egy célt tartottak szemük előtt: a rabmagyarság felszabadítását. Minden kínálkozó alkalmat megragadtak, hogy e milliós város közönségén, közvéleményt alakító eszközein, sajtóján, távolbalátóján keresztül felhívják a szabad világ figyelmét a Vasfüggöny mögött szenvedőkre. Azokra az igazságtalanságokra, amelyek a trianoni békediktátumban forrásoznak, Európa, és immár az egész világ tragédiájává áradva! A hruscsovi békés együttélés maszlaga ezeket a magyarokat nem hódította el, csak még inkább fokozta riadóztató tevékenységüket. A hangsúly tehát azon volt, hogy ne az úgynevezett nemzetiségi getthoba zárva ismételjék el ezredszer azt, amit minden józan gondolkodású és becsületesen érző magyar még álmából felébresztve is fennakadás nélkül elmond, hanem azon, hogy a helyi viszonyok adta lehetőségeket megragadva az angol és francia honfitársakat felvilágosítsák panaszaink és jóvátételi követelésünk jogosultságáról. Nem ok nélkül tekintünk vissza e munkás esztendőkre, hiszen a legnagyobb elismerést vívták ki azzal, hogy a budapesti rabtartók előtt rettegett névvé vált Montreál! (Időszerűsége miatt említjük, amikor Moszkva és társutasai ismét biztonsági paktum-javaslattal jönnek elő, a montreáli magyarok már vagy 12 éve a legnagyobb nyilvánosságot biztosító Kér. sz. János-napi felvonuláson hatalmas angol- és francia nyelvű táblákra írták az óvást: „A rabnemzetek szabadsága a világ biztonsága!”) — érthető tehát, hogy a bolsevista bomlasztás mindent elkövet itt a magyarságot védő munka bénítására. Következésképp a jelen évtized kezdete óta fokozatos hanyatlás jellemezte a montreali magyarság megnyilatkozásait. A kiállítás zárónapján szépszámú közönség tapsolta meg a Montreáli Magyar Tánccsoport nagyszerű produkcióit. E tehetséges fiatalok betanítása Mme Kranyczky érdeme. — Aki mindezt látta, őszinte sóhajjal így fejezte ki érzelmeit: „Milyen kár, hogy nem állandó ez a kiállítás!" S ez igaz szó volt... Takáts M. J. MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI KÉZIMUNKÁK — HERENDI PORCELÁNOK SZÉCSY HELGA CSODÁLATOS MŰVÉSZI ÉRZÉKKEL MAGYAR NÉPI MOTÍVUMOKAT FEST A SOKEZER LÁTOGATÓ ELŐTT RÉSZLET A MAGYAR NÉPMŰVÉSZETI SAROKRÓL