Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-08-01 / 8. szám

6. oldal SZITTYAKÜRT 1969. augusztus hó Furcsa tünetek az A. M. Sz. berkeiben Mint köztudomású a Kereszt és Kard Mozgalom 1965 októberében pél­dát mutatóan csatlakozott az AMSZ- hez, azon célból, hogy közösen mun­káljuk külpolitikai vonalon az elné­mított magyarság jövőjét. Ez a szol­gálat többé-kevésbé 1968 októberéig elviselhető volt. Itt történt egy repe­dés, bizonyos körök nem tudták jó szemmel nézni azt a tényt, hogy a nemzeti magyarságot képviselő Ke­reszt és Kard Mozgalom vezetője, mint az AMSZ alelnökének beleszólá­si joga legyen a különböző memoran­dumok szerkesztésébe. Ez igen nyil­vánvalóvá vált az 1968-as Pittsburgh­­ban tartott intézőbizottsági ülésen, amikor a Kereszt és Kard Mozgalom vezetője egy javaslatot nyújtott be, hogy milyen hibákat kell az AMSZ-nek jóvátenni, hogy népszerű legyen az összmagyarság előtt. Igen nagy felzúdulás támadt a ve­zetőség egyes tagjai részéről akik nem bírták az igazságot elviselni, mert a kezük más helyen is le van kötve; pl. Teleki Béla, az önálló Erdély pro­pagálója. Két hónapra rá volt az AMSZ három évenként megtartott közgyűlése. Itt már érezhető volt, hogy Teleki és ba­ráti köre sok zárt ajtó mögötti tárgya­lást hajtottak végre és teljesen kidol­gozott újítási és szervezési program­mal lepték meg a messze vidékekről jövő jószándékú magyarokat. Itt új­ra nagy vihart váltott ki Vasvári Zol­tán alelnökünknek a jelentése, ame­lyet szószerint itt közlünk: Mélyen Tisztelt Közgyűlés. Magyar-Ame rika magyarsága egy fejlődési fokon halad keresztül, amelyhez hozzájárulnak a világ­­események valamint a generációs változás is. Eddig az itteni magyar élet vezetésé­ben az úgynevezett derék öregamerikások domináltak, természet rendje szerint az el­öregedés igen megtizedelte soraikat, így az újabb generáció több tagja került be ve­zetői beosztásba. Természetesen mint min­den változás, úgy ez is, nem ment simán. Igen sokszor emberi gyengeségek akadályoz­zák meg a szép elképzeléseket, sőt a kívánt fejlődési folyamatot is. Ma ez igen káros, sőt sokszor végzetes hiba is, mert a szülőhaza népe helyett is a kintlevőknek kell cselekedni. Az elmúlt három év pontosan ebbe a vákuumba esett, így azoknak a főtisztviselőknek, akiknek a tevékenysége személyekkel kapcsolatos volt, igen siralmas képet mutat. En is elindultam szép tervekkel, de népünk még nem érett meg az önzetlenségre és a közösségi mun­kára. így olyan akadályokba ütköztem, amelyet a mai adottságokkal leküzdeni nem lehetett. Igen sok egyház ős szervezet nem tagja az AMSZ-nek, mikor megkereséssel fordul­tam hozzájuk ifjúsági ügyben, egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Ok, mert szerve­zetünknek a nép előtt még nincsen jó hír­neve. A múlt hibái miatt sok megnemértés­­ben van részünk. A pénztelenségünk pedig egyenesen katasztrofális. Példa erre, ami­kor a futball csapatokat akartam össze­hangolni egy magyar kupa körmérkőzésre, mindenütt a pénztelenség volt az akadály, vagyis ezáltal az AMSZ komolytalanná vált. Nézetem szerint addig nem is lehet várni a főtisztviselőktől komoly és eredményes mun­kát, amíg a magyarságot nem tudjuk egy szervezetközi összefogó kalap alá, vagyis az AMSZ köré gyűjteni. A következő há­rom évben erre kell koncentrálni minden erőnket. Ezt viszont csak úgy tudjuk el­érni, ha a bizalmatlanságot ki tudjuk küszö­bölni a magyar szívekből. Rövid jelentést adok az ifjúság helyzeté­ről: USA területén két nagyobb látható és működő ifjúsági mozgalom van, cserkészek és a lövészek; ezek foglalkoznak ifjúság­nevelő munkával. Lehet hallani még a Diák Szövetségről, különböző sportszövetségek­ről és az egyházak kebelében működő val­lásos ifjúsági alakulásokról. Ezek mind ön­állóan működnek, anyagi fedezetüket is ma­guk teremtik elő. így igen kivannak téve an­nak a veszélynek, hogy azt a szellemet kell képviselniük, akiktől a pénzt kapják. Ez adja aztán azt a furcsaságot, hogy ezek a működő ifjúsági csoportok különböző szel­lemiséget képviselnek. A mai zülle.ztő vi­lág éppen az ifjúság körében hódit, vagyis a legféltettebb kincsünk, a fiaink vannak a legnagyobb veszélyben. Ez követeli meg, hogy fiatalságunk fa­natikusan magyar hitet kapjanak központi irányítás mellett. Erre azért van szükség, mert az idegen környezet szívó hatását csak így lehet ellensúlyozni. Sokan ezt há­rom évvel ezelőtt örömmel fogadták, de magyar szokás szerint maradtak az örömnél — a támogatás úgy erkölcsileg, mint anya. gilag elmaradt. Mélyen tisztelt közgyűlés, ha az ifjúsági kérdést gyökeresen nem tudjuk megoldani, akkor 10 évvel később már ezt a közgyűlést sem tudják az utánunk következők meg­rendezni, mert egyszerűen nem lesz magyar ügyekért érdeklődő magyarság. Szabadítsák fel az igazságot! "HISTORICAL BLACKOUT” cím alatt jelentette be a felszólalását J. R. Rarick a Kongresszusban. A kénye­sebb részén viszkedhetett a nadrág­juk egyeseknek, amikor sor került rá. “Történelmi tényeket azok titkolnak el, akiknek félniük kell a titkok ki­­derülésétől” — mondta a képviselő. A második világháború történeté­nek legjelentősebb rejtelme lehet az az üzenet, amit Rudolf Hess, Hitler helyettese és kijelölt utóda vitt Ang­liába élete kockáztatásával, 1941 má­jusában, épp 28 évvel ezelőtt. A világ­háború majd’ negyedszázaddal ezelőtt végétért, az azóta megváltozott világ pedig teljesen kizárja, hogy hadi ti tok­nak lehessen tartani azt, amit bizonyá­ra többen tudnak, de csak ez az egyet­len ember tárhatna föl tisztán. Logi­kus, de az igazság elleni merénylet, hogy teljes magányba zárva ma is fog­va tartják azzal a céllal, hogy a titkot magával vigye a sírjába. így menekül­nek meg a felelősségre vonástól azok, akik talán jóval nagyobb mértékben háborús bűnösök, mint azok voltak, akikre lesújtott a győztesek nürnbergi bírósága. Szégyenletes, hogy a kormányok máig sem tettek intézkedést annak érdekében, hogy az amerikai nép meg­ismerje Rudolf Hess küldetését, és hogy a történetírók hozzájussanak egy olyan dokumentumhoz, mely nélkül talán legkritikusabb részletében csak hamisan lehet megírni a második vi­lágháború történetét. Rarick képviselő azzal fejezte be a beszédét, hogy nem látja okát: "miért ne szabadítsuk fel az igazságot?”! Ide kérek több megértést és támogatást, hogy a politikusoknak legyen kiért és miért politizálniuk. Adja Isten, hogy ez így le­gyen, akkor remélhetünk egy magyar fel­támadást.” A jelentés valójában nem tartalmaz olyan dolgokat, amelyekért egy érző magyarnak haragudni kellene a má­sikra, sőt — és mégis a felolvasás után Teleki felugrott és javasolta a jelentés nem elfogadását, szinte tajtékzó düh­vei. Ezután történt a választás, amelyet szépen csomagolva adtak be, azt fűzve hozzá, hogy szélesíteni kell a kerete­ket és kezdték azzal, hogy négy alel­­nök nem elégséges, így nyolcat vá­lasztottak. Erre azért volt szükség, hogy a fontos pozíciókat saját embe­reikkel töltsék be, ezzel sikerült az in­tézőbizottsági ülésekről kirekeszteni a nekik nem tetsző személyeket. Így történt meg az a furcsa eset, hogy 1968 októberétől a mai napig, a moz­galmunk vezetőjét, az AMSZ megvá­lasztott alelnökét a legnagyobb csat­lakozott szerv vezetőjét egyetlen egy­szer sem hívták megbeszélésre. Mi ezt eddig nem hoztuk nyilvánosságra, mert a magyar egység kibontakozását nem akartuk csírájában megölni. Most is csak azért szóltunk a nyilvánosság előtt, mert egy "MEMORANDUM” lá­tott napvilágot, amely máris kontra­­verziát váltott ki a sajtóban. A ma­gunk részéről nem is ismerjük a be-A Bukarestben megjelenő ELŐRE c. lap azt adja hírül, hogy Csíksze­redát kültúrális és ipari központtá fej­lesztik. A “Mikóvár"-at eddig kaszár­nyának használták, ezután múzeum, könyvtár lesz benne, és alkalmas ott­hon "népi alkotások" számára... Ez így nagyon szép fényjel az elrománo­­sítás nyomasztó éjszakáján. De lesz-e igazán őrzője, ápolója a táj ősi ma­gyar kultúrájának, vagy csak szépség­­flastrom az egész a román nemzeti­ségi politikán? Csíkszereda, az ősi szé­kely "székek”-ből alakult Hargita me­gye székhelye ma 16,000 lakosú város. Aligha tarthatta meg színmagyar jel­legét. Meg tud-e majd birkózni azzal a feladattal, melynek terve még csu­pán megragadó ígéret? Van azonban valami biztató az Űr­repülésnek a mai korában: az a ten­dencia, hogy a modern mellett az ősi dolgok iránt is általános az érdeklő­dés. A Csíkszeredával egybeépült Csík­advány tartalmát, így most ahhoz nem is tudunk érdemben hozzá szólni. A mi kifogásunk, amit most felho­zunk, maga az eljárás. Ezt követi a bizalom megrendülése a jóhiszemű ve­zetők ügyes félrevezetése és a Teleki­féle diktatúra bevezetése. Mi ezt nem tűrhetjük, mert ha tűr­nénk, akkor nem nézhetnénk a nem­zeti magyarok szemébe, akiket képvi­selünk. A sokat hangoztatott demokrá­ciának a teljes felrúgása ez és a csat­lakozott szervek becsapása. Az alap­szabály szerint minden nagyfontossá­gú kérdés eldöntését az igazgatósági gyűlésnek van joga hozni, amelyet az­tán az intézőbizottság végrehajt. Tu­domásunk szerint ilyen gyűlés a mai napig nem volt. Kérésünk az igazga­tókhoz? Lehet-e bizalommal nézni az intézőbizottság munkáját? Lehet-e kül­ügyi bizottság elnöke olyan személy, akiben a bizalom megrendült és aki diktatórikus hajlammal rendelkezik, ezzel akarva nem akarva éket ver a magyar és magyar közé. A cselekvés most már az Önök ke­zében van, mi tudjuk a következő lé­pésünket. Ha a "Memorandum” szövege a ke­zünkben lesz, akkor arról is pontos beszámolót adunk. Tisztulni kell a magyar közéletnek! A Kereszt és Kard Mozgalom központja Somlyón az 1100-as évek derekán majd’ minden évben misztérium-játé­kot rendeztek a Ferences Gimnázium tanárai és tanulói. Közel ötven ilyen előadásnak a szövegkönyve maradt meg a gimnázium levéltárában. Nem igen lehet irodalmi műnek tekinteni ezeket. Legtöbje bizony csak amolyan faragvány, mint ahogyan valamikor kántorok írtak halotti búcsúztatókat, — strófánként félforintért, de költői véna nélkül. Most azt tervezik, hogy a múltnak ebből a hagyatékából ki­ragadnak értékes részleteket, s fel­újítják velük a régi szép ünnepi misz­tériumokat. A hely is megvan hozzá: a Mikóvár előtt nagy park terül el, mely igen alkalmas szabadtéri játékok bemutatására. Csak sikerüljön megcsinálni! A régi magyar múlt felújítása az új Erdélyt is gazdagabbá teszi, szebbé. Igazabb Erdéllyé! A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési kérdéseket és anyagi támoga­tásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM do Zoltán Vasvári 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 Az országos hírű görgős eke története — remény teljesebb szakaszhoz érkezett. A csataszegiek már egy éve gyártják Szabó István találmányát, ame­lyet a lipcsei nemzetközi vásáron és egy párizsi kiállításon is bemutattak. Mintapéldányait több nyugati országba megküldték. Magyar szabadtéri játékok lesznek Csíkszeredán?

Next

/
Oldalképek
Tartalom