Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-08-01 / 8. szám

1969. augusztus hó SZITTYAKÜRT 5. oldal Kereszt és Kard Mozgalom-TÁJÉKOZTATÓ­CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! Kiadja: A mozgalom központja XI. Évfolyam, 8. szám — 1969 augusztus hó VÁLASZÚTON Erről a kérdésről már 1966-ban tar­tottam előadást a Kereszt és Kard Mozgalom által rendezett havi előadá­sok keretében. Mivel most három hó­napja éjjel-nappal kutatom az emigrá­ció lelki válságának okait, igazolva lá­tom 1966-ban kifejtett álláspontomat, és úgy érzem itt van az ideje, hogy nyilvánosságra hozzam. Különben is erkölcsi kötelessége egy morális alapon álló magyar mozgalom vezetőjének tájékoztatni a mozgalom híveit, barátait ebben a rendkívüli za­varos és szemfényvesztő korban féle­lem mentesen az igazságról és a való helyzetről. Az emigráció tagjai a nagy magyar családi közösségből átmenetileg kisza­kadt fiai vagyunk, így kötelez bennün­ket az örök magyar sors, annak áldá­sa vagy hátránya és mindenek felett a megvédése. Sokunknak már 25 éves hazátlanság jutott osztályrészül, tehát szülőhazánk sorsának hátránya. Az idő múlásával szenvedéseink okai sok­nál már elhalványodtak.. A magukról megfeledkezett, vagy tudatos céllal fél­revezető emigrációs magyar politikát csináló akarnokok ezt ki is használják. Nagy hangon hirdetik, hogy csak bé­kés eszközökkel lehet eljutni a ma­gyar szabadság, illetve a megbékélés felé. Ez volna a legszebb elképzelés, ha a szőrös kezek is így akarnák. De ők éppen az ellenkezőjét akar­ják. Itt kell pontot tennünk tevékeny­ségük elé, nehogy az 1867. évi kiegye­zés utáni évek posványba süllyesztett népi követelések hamis kokárdás idő­szaka szakadjon újból is az esetleg felszabadult népünkre. Az akkor ura­lomra jutott vezetőség teljes kiszol­gálója lett a Montefiore-elvnek, mely következtében több millió színmagyar kénytelen volt elhagyni szülőhazáját, hogy északról beözönlő idegeneknek átadja helyét. Ezt az elvet kezdik a száműzetésben szereplő szervek és ve­zetők sajnos elég szép számban újra kiszolgálni. Előre bocsájtom, én nem hiszek semmiféle békés megoldásban, mert abból csak félmegoldások születnek, az pedig nem oldja meg a fennálló problémákat, csak elodázza. A Kereszt és Kard Mozgalom nem hajlandó, csak azért politikai mozgalmat ját­szani, itt az emigrációban, hogy ve­zetői a könnyű érvényesülés alapján idegen érdekeket képviseljenek a meg­fizetett zsoldért. A mozgalom minden­kor az örök magyarság élő lelkiisme­rete akar lenni: így nem törődünk az­zal, ha a felszínen úszók haragszanak ránk, csak azért, mert a magyarság érdekeit képviselve zavarjuk a nemze­tünkre káros érvényesülésüket. Igaz, azt mondják a politika a lehe­tőségek eszköze, de az otthon szenve­dő magyarnak az ilyen eszközök alap­ján elért eredmény nem kell, mert csöbörből vederbe nem akar esni. Ez­zel már legyenek tisztába egyszer az emigrációs szervek és ne próbáljanak hangzatos nevek alatt nemzetünkre káros csoportok és önös érdekek ki­szolgálóivá lenni. A megfáradt és agyon gyötört magyar nép végre a ma­ga ura szeretne lenni a saját portá­ján, a véréből és hitéből való szociáli­san gondolkodó és cselekvő vezetők­kel. Itt értünk el oda, a legfontosabb kérdéshez, amelyről sokan ma nem szeretnek beszélni, sőt nem is tart­ják ildomosnak. Én pedig kimondom. Hazamenni! Hazamenni! Üj honfog­lalás végrehajtására! Erre kell figyel­meztetnünk az emigrációban élő hon­fitársainkat. Ezt a kijelentésemet ne­hogy valaki is félre értse, ezért vilá­gosan leszögezem a következőket: 1. Hazánkat ma a kommunista mezben tündöklő szláv imperializmus birto­kolja, ennek alapján hazamenés alatt a véglegeset értem, ma lehetetlen szá­munkra. 2. Minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy a ma uralkodó rend­szer eltűnjön és meglegyen a lehető­ségünk a hazamenésre. így értettem a hazamenés fogalmát. A kijelentésemnek a csiklandós része csak most következik, amikor felte­szem a kérdést... “Ki akar a felsza­badulás után hazamenni?’’ Erre a kér­désre sokan ma még nem mernek vá­laszolni, így érzésem alapján megpró­bálom csoportba osztani az itt élő ma­gyarságot, a várható feleletük alap­ján. Az A-csoportba tartozókat két rész­re lehet osztani: a) óvatosak, kik még nem látják a jövő kibontakozását; b) helyezkedők, még nem tudják, hogy milyen erők fognak dominálni, ezért nem felelnek a kérdésre. A B-csoportba tartozók őszintén és becsületesen azt válaszolják, hogy ők itt maradnak, mert pozíciót építettek ki maguknak. A gyermekeik is itt szü­lettek és nőttek fel, sőt a házasságuk révén itt gyökereztek le. Sokan közü­lük a felszabadító harchoz, magyar származásuk miatt anyagi és erkölcsi segítséget helyeznek kilátásba. A je­lek szerint ez lesz a legnépesebb cso­port. C-csoport. Hangos kisebbség, tele pénzzel származásuk alapján rendel­keznek összeköttetéssel, ezt kihasz­nálva egyedül hivatott magyar veze­tőknek játsszák ki magukat. Politikai működésük igen veszélyes a magyar­ságra nézve, mert működésük soha­sem őszinte, így e kérdésre feleletet sem kapsz tőlük. Talán jobb így? D-csoport. Alapjában véve jó ma­gyar, származásával sincsen baj, a ma­gyar kérdéseket akadémiai szinten vi­tatja. Előre haladni nem tud, mert aprólékos és senkisem elég jó arra, hogy tárgyaló fél legyen. Önmagában éli ki magyarságát, így arra sem jut ideje, hogy válaszoljon, kezdeménye­zésre öreg már, így megadja magát sorsának és itt marad. E-csoport. Jóban, rosszban, béké­ben, háborúban és hazátlanságban is egyformán fanatikus magyar. Ha ado­mányt kell adni, vagy vért a hazáért ő az első. Erre a csoportra kell tá­maszkodni és innét kell a vezetőket kiválasztani, és megbízni őket a ma­gyarság képviseletével. Ez a csoport nem a legnagyobb lesz létszámban, de hitben, erkölcsiekben és akarat­ban feltétlenül az első helyen fognak állani. E csoportosítás után, amely nagy­ban fedi a való helyzetet önkéntelenül felvetődik a kérdés? ... Miért?... és mi okból nyüzsögnek az élvonalban olyan személyek, akiknek nincsen szándékukban a hazamenés. Egyéni érvényesülést látnak benne, tehát az örök magyar nemzetre károsak. Ez okból is szükséges a közéletünk meg­tisztítása. A jövő magyarság vezetősége nem lehet a szabadkőműves liberálizmus­­nak és a feudal tőkének hivatalszol­gája, mert mi nem akarunk újra le­süllyedni a kommunizmusba, hanem felemelkedni. A bolsevizmus minden fajtájának el kell tűnnie a Kárpát­medencéből, hogy ez sikerüljön, ki kell neveljük az új magyar típust már itt az emigrációban. Idézem Prohász­­ka püspök örökbecsű szavait: Üj idők, forradalmak ott készülnek, ahol for­rongnak agyvelők, temperamentum, szenvedélyek: szikrák ott pattannak, ahol ütköznek érdekek. Természete­sen a szenvedésben! Magyar Testvéreim! Minden erőnk­kel álljunk az "E" csoport támogatá­sára, hogy legyen az emigrációból ha­zamenés és feltámadás. ÉVI KONFERENCIA A Kereszt és Kard Mozgalom ve­zetősége értesíti a vidéki csoporto­kat és a tisztség viselőket, valamint barátainkat, hogy évi konferencián­kat 1969. aug. 30., 31 és szeptember 1-én tartjuk Pa.-ban levő magyar farmon. Érdekes beszámolók és elő­adások tarkítják a konferencia me­netét. A rendkívüli idő megköveteli, hogy minden tisztségviselő tegye szabaddá magát és személyesen ve­gyen részt a konferencián. A részt­­vételt kérjük 1969. augusztus 20-ig bejelenteni a központ címén: 256 Dayton Ave., Clifton, N. J. 07011. Tel.: 201 773-5342. MOZGALMI HÍR Kereszt és Kard Mozgalom New York-i csoportja rendezésében 1969. június 13-án az "ÁRPÁD HALL”-ban igen sikerült előadást tartott v. Pong­­rácz István szkv. ezredes a magyar hő­sök dicső emlékéről. Egyben közli a rendezőség, hogy a következő előadás időpontja a nyári szünet után 1969. október 10. Ezúton is kellemes nya­ralást kíván a rendezőség az előadáso­kon résztvevő magyar testvéreiknek. LÖVÉSZ MOZGALOM HÍREI Évi lóversenyét 1969. aug. 31-én a Vasvári-farmon a Labor Day három­napos hét végén. A lövész vezetőket és lövészeket kéri a rendezőség, hogy lehetőleg mindenki vegyen részt a ver­senyben. HELYREIGAZÍTÁS Tájékoztatónk ezévi 6. számában "Intézkedés az 1969. évi Lövész és Ap­ród Nyári Táborozásra" c. közlemé­nyünk 10. bekezdésének helyes szöve­ge így hangzik: Philadephia környékén Szántó János nem képviseli az AMLE- et. Érdeklődés közvetlenül a tábor pk. címén. Vasvári Zoltán GÖRGEY ARTUR (1818-1916) Az 1848—49-i magyar szabadságharc katonai géniusza. Újjászervezője a honvédhadseregnek, amely egy éven át ellen tudott állani a nagy tradiciójú osztrák császári hadseregnek. Az ellenség haditervének ismeretében és saját hadserege ütőképességének biztosítása érdekében a hadtörténetben mindig emlékezetes, kiváló stratégára valló sikeres hadmozdulatokat hajtott végre. Legnagyobb teljesítményének Buda vára elfoglalását tekintették. 1849 nyarától azonban az orosz intervenció következtében védekező hadmozdulatokra kény­szerült, míg augusztus 13-án, látva a helyzet reménytelenségét, az orosz túlerő előtt letette a fegyvert. Ezt a lépését kortársai közül többen kárhoztatták, de a történelem pártatlan ítélete teljes elégtételt adott neki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom