Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-08-01 / 8. szám

1 1969. augusztus hó SZITTYAKÜRT 3. oldal Az ifjúság tenni akar — és nem csak élni! — LEVÉL EGY GABIHOZ ÉS EGY PÁLHOZ — Előttem az “ITT—OTT” második év­folyamának harmadik száma. Isme­rik-e ezt a meleghangú, gépírással sokszorosított folyóiratot a Szittya­kürt olvasói? P. O. Box 112, ADA, Ohio 45810, USA a címe. Se kiadói, se szer­kesztői nincsenek rajta megnevezve. Csak a sorok közül olvasható ki, hogy ígéretes magyar fiatalok csinálják. Írá­saikat nevük kezdőbetűivel jelzik, vagy egymásközti levelezésüket publi­kálják, de leveleiknek a megszólítása is, aláírása is magánjellegű: csak ke­resztnévvel történik. Magyar sorsprob­lémákat tárgyalgatnak. Ez a pár bevezető sor nem a cím­zettekhez szólt, hanem azokhoz, akik még nem tudnak az ITT—OTT-ról, hadd tudják meg róla, ami legrövideb­ben jellemzi. Bővebben közvetlenül érdeklődhetnek utána. Most figyeljen csak a sok közül ép­pen az a Gábor és az a Pál, akiknek szól ez a levél, mert innen már nekik íródik! AMIT NEM ÍRTATOK BELE, ÉS MÉGIS BENNE VAN Nemcsak benne van, hanem duzzad tőle az ITT—OTT, mint jóegészségtől a sportember. A Ti kis gárdátok arról tesz bizonyságot, hogy a hazájától el­szakadt magyar ifjúság nemcsak élni akarja azt, ami elibe kerül, hanem ideálokat keres, és szeretné megtalál­ni a módját a magyar ideálok cselek­vő megvalósításának. Aki mást gondol róluk, olvasson bele az írásaikba! Jó, hogy ezt nem Ti magatok rak­tátok cégérül a kiadványotok homlo­kára. Nem estetek bele abba az emig­­ritis nevű divatba (vagy betegségbe?), amit ugyan világért se mondjunk ön­dicsekvésnek, de nyugodtan nevezhe­tünk üzleti szagú önreklámnak. Már tudni illik azoknak a részéről, akik így vélnek maguknak hitelt és tábort szerezni, mert se szellemi, se anyagi tőkéjük nincs. Gábor, Pali és a Többiek! — Ti ko­moly témákat vettek fel és egyenesen körülöttük keringtek. Ez derekas vi­selkedés. Már egyedül ezért elvárhat­tok egy garmada dicséretet. Ide is Lapunk szándékosan nem foglalko­zott a "Mutu proprio" néven ismert pápai közléssel, mely a szentek "pan­­theon”-jának felülvizsgálati tervét tu­datta, és egyben hírül adta, hogy a hivatalos római naptárból máris jóné­­hánynak a nevét törölték. Nem kell sokat magyarázni, hogy miért hallgat­tunk. Tradiciók és újdonságok össze­ütközésének korát éljük. Ennek az üt­közetnek le kell zajlania, de aki a csatazajt akár jobbról, akár balról erősíti, az nem épít, hanem rombol. Semmi ösztönzésünk nincs rombolás­ra vállalkozni. Állásfoglalásunkat máris igazolta az a pár hónap, mely alatt mi hallgat­tunk, mások meg nem. A megbotrán­kozás vagy elkeseredés hangos kife­jezései éppoly ocsmányak, mint a kár­­örvendőké. Szolgáljon például egypár közülük. A Der Spiegel "a szentekkel való ta­karékoskodás ”ról gúnyolódik. Pierre Jouvel francia teológus így élcelődött az újságírók előtt: "Már azt is jó­szúrnék rá szívesen 10—20 sort belő­le, de öreges vállveregetésnek vehetné­tek, pedig magam is fiatal vagyok, csak tettetem a komolykodást. A HIBÁKAT SEM PÉCÉZEM KI Amit általában hibáknak szokás tar­tani, szerintem azok inkább hiányok, vagy ebből eredő tévedések. Ember­ben éppúgy, mint szellemi művekben. Épp a napokban hallottam egy ide­vágó filozófiát. Valahogy így szól: "Bosszantó, hogy a mániákus kritika folyton az emberekben megnyilatkozó hibákon nyargal. Mért nem lehet az embert egyenesen úgy tekinteni, mint emberalakba zsúfolt hibák beláthatat­lan tömegét? És aszerint értékelni, hogy ebből a hiba-tömkelegből egyen­ként hányat sikerült levetnie valaki­nek 20—30 vagy 50—60 év alatt!” Mennyivel közelebb kerülne ennek a filozófiának az alkalmazásával em­ber az emberhez, magyar a magyar­hoz, öreg az ifjúhoz, — no és fiata­lok az öregekhez! Eredményes, alko­tó közelségbe, — örökös ellenkezés, meddő viták és egymástól való eltá­volodás helyett. KIEMELEK VALAMIT ÁLLÁSFOGLALÁSAITOK KÖZÜL Gábor-deák ironizál az "öregekkel”. Nem a koruk, hanem öreges hóbort­jaik miatt. Bizonyára nem gondol ar­ra, hogy a fiataloknak is épp annyi a hóbortjuk. Az öregeké azért hóbort, mert eszméik és akarásaik fölött eljárt az idő. A fiatalok eszméit meg akará­solgatták nekem, hogy sok szent bot­tal leselkedik majd rám a mennyor­szág kapujában.” Másvalaki szerint 66 szentet is elég volt kisöpörni az Egy­házból ahhoz, hogy könnyebben lehes­sen tárgyalni a marxistákkal, akik majd elvégzik a hátramaradottak sep­­regetését. Maga a Vatikán magyaráz­kodik. Az Osservatore Romano azt írja, hogy az egész katolikus felzúdu­lás indokolatlan, mert a Mutu proprio nem érinti a szentek tiszteletét. Az Osservatore della Domenica “auten­tikus” szentekről szól a kérdéssel kap­csolatban, ami még nyelvbotlásnak is idétlen, pedig az is vatikáni lap. A pá­pa a sajtóra hárítja a felelősséget, mert szerinte illetéktelen hozzászólá­sokkal ez akadályozza meg a "refor­mok” zökkenésmentes keresztülvite­lét. — Hogyan lehet ebből a konfú­zióból szétkülöníteni az illetékességet, a destrukciót, a beidegzett hagyomá­nyokért való aggódást, a félrebeszé­­lést, a komédiát, a lelkiismeretet és lelkiismeretlenséget, a felelősséget és sait pedig még nem érte eléggé az idő érlelő hatása. Kvittek lehetnek hát egymással egészen. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Gábor valódi diák. Szerencsés diák: még előtte van a szellemi gyara­podás és emelkedés minden lehetősé­ge-Pali — Te azonban Pálnak kellene, hogy írjad magadat. Tanítani tudsz. Két válaszod toronymagasra emelke­dik ki a leveledből. Ezt a kettőt sze­retném itt még magasabbra emelni, hogy többen láthassák. EGYIKET az újabban divatozó 'nem­zeti vallás’ meghonosításának kérdé­sére adtad. Előre bocsájtom, hogy vannak fia­talok és vannak idültek, akik az egy vagy kétezer év előtti magyar ősval­lásnak a 20. századba való ráncigálá­­sával ötlenek nemzetet menteni. Jól tudják, csak nem gondolnak rá, hogy történelmi idők népvallásait rakétával sem lehet átszállítani évezredek há­tán. A Kárpát-medencébe semmiképp. Legfeljebb a Tejútnak arra a csillagá­ra, ahol az esetleges emberszabású lé­nyek a Föld 10. század előtti kultúrá­ját sem élik még. Mert a népvallás mindig és mindenhol elsődleges kul­­túrfakadása egy embercsoportnak. Másodszor nem fakad akkor sem, ha vannak akik bőszen serkentik faka­­dásra. Persze lehetnek időálló elemei, me­lyek átplántálhatók emelkedettebb kultúrából fogamzott hitvallásba. De ezek inkább etikai, mint teológiai ele­felelőtlenséget? Hogyan lehet kihá­mozni a legfontosabbat: a keresztény­ség ellen kirobbant brutális támadást, ezt a végső offenzívát, mely 2000 évig csak suttyomkodva tudott rontani? Tömény zűrzavar az egész! Egyetlen pontja nincs, ahonnan el lehetne in­dítani a tisztázását. Ennek a vesze­kedett csatának le kell zajlania, — nincs más megoldás. Nincs emberi erő, sem hatalom, mely segíteni tudna rajta! ... És itt érkeztünk el a vallás ve­lejéhez: a hit mindenhatóságához ... az Örök Rómához! A hitetlenek át­csúsznak rajta függetlenül attól, hogy milyen a Vatikán egyházpolitikája. A hívők meg csak járják a Golgotát! — Mesterük is azt tette — örüljenek, hogy követhetik. Járták azok is, akiket kireformál a szentek sorából az ... egyházpolitika. Hitet nem lehet reformálni, Krisz­tust nem lehet meggyilkolni, szente­ket nem lehet degradálni! mek. És szertartások elemei, az isten­gondolat megközelítésére. Ilyenekkel gazdagodott 1000 esztendő alatt a ke­reszténység is a Kárpát-medencében. És ilyenekkel gazdagodhatna még a jövőben is. De továbbra is keresztény vallás maradna. S ez egyáltalán nem zárja ki, hogy mi egyben nemzeti val­lásunknak is tartsuk, mert ősi nép­vallásunk után ez formálta meg a ma­gyar nemzeti lelket. Sőt az egész Kár­pát-medence lelkét — egyívásúra. Az a fertőzés pedig, melynek tüne­teit a kereszténység júdaizálásának szokás ma mondani, éppúgy elmúlik, mint a himlőfoltok az emberi testről. A judaizmus népvallás, a keresztény­ség pedig egyetemes emberi. Ezért tu­dott világra szóló magas kultúrát lét­rehozni. És ezért tud meg is szabadul­ni népvallások fertőzéseitől, ha azok­nak kritikus elemei nem illenek bele a krisztianizmusba. Vagy abba a kul­túrába, melynek épp a krisztusi ke­reszténység volt a fakasztója. Palikám — a Te válaszodat az előb­bieknek a tetejére kívánom állítani. Frappáns kérdéssel válaszoltál — emí­­gyen: "... hogyan lehet ma egy ilyen (nemzeti — magyar) vallást megala­pítani, amikor a vallások alapítása év­századokat és vértanúk százait igé­nyelte mindig ...” Többek között ez­zel válaszolgat itt a közelemben egy 63 éves nagy koponya is, ha rövid akar lenni. Te fiatalon találtad fején a sze­get, pedig nem egyember magasában van a tárgy! MÁSIK válaszod is kitomyló és idő­szerű, mert Trianon kérdéséhez tar­tozik. Így írod: “a magyarságnak nem­csak hogy meg kell egyeznie a szom­széd népekkel, de élen kell járnia, hogy Kelet-Európábán politikai, gaz­dasági és katonai összefogás létrejö­hessen”. Kérem, kiáltsd ezt a válaszodat száz­szor és ezerszer, — fiatal hangod min­den erejével, mert 72 éves volna már, aki ezt először mondta ki, alapozottan, hangsúlyozva. De már nem hirdetheti, mert vértanúhalált halt. Hirdesd Te is, nem baj ha betörik a fejed! Még tán ma is nehezen érthető, de bizta­tóbb igazság ez, mint azok a hazárd vagy spekuláns áligazságok, melyek székében ténferegve útvesztőbe vezet­nek csak. Népnek a néppel kell megegyeznie! És nép a néppel meg tud egyezni, ha mindkettő megszabadul azoktól a po­litikusaitól, akik szembeállították őket egymással. Kétszeresen áll ez azokra a népekre, melyeknek egy év­ezreden át közös volt a hazája. MOST BÚCSÚZOM TŐLETEK, — de nem adok maszlaggal-teljes jó­tanácsot, hogy az ITT—OTT külső ke­reteit is emeljétek a tartalom gyöngy­szemeinek nívójára. Jó gyökérből su­­dárfa nő magától is. Csak türelem, szorgalom, gerinc és — kitartás! Szeretettel: Pisti ■ A Balaton egyre fiatalabb! 1913-ban félmillió évre becsülték a korát, ké­sőbb kiderült, hogy az utolsó jégkor­szak előtt alakult ki Közép-Európa legnagyobb tava, s így nem lehet idő­sebb 150 ezer évesnél. Néhány éve újabb kutatás kezdődött a budapesti Földtani Intézetben. Ennek eredmé­nye szerint a még későbbi megállapí­tás bizonyult igaznak: a Balaton csak 17—20 ezer éves. SZENTEKET NEM LEHET DEGRADÁLNI!

Next

/
Oldalképek
Tartalom