Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-05-01 / 5. szám
1969. május hó SZITTYAKÜRT 7. oldal KÍNA MOZOG ÉS FÖLFELÉ TÁPÁSZKODIK Tavaly úgy látszott, mintha Mao Cetung uralmának az agóniáját jelentené a "kultúr-forradalom”. Nem jól látszott. A kultúrához ugyan nem sok köze volt, de forradalom se lehetett, mert se le nem verték, se le nem csöndesedért, inkább mintha sokmindent elrendezett volna a birodalomban. Nem árt azonban végre leszegezni, hogy Kína politikai helyzetében szinte semmi jelentősége nincs marxizmusnak, leninizmusnak, általában kommunizmusnak, — még az úgynevezett sztálinizmusnak sem. Ami vörös zászló alatt folyik ott immár másfél évti-A levéltárak nemzetközi szemléje, az "Archivum” most kiadott XV. kötete (Párizs 1969, Presses Universitaires de France, VIII. 376. 1.) magyar vonatkozásokban igen figyelemre méltó. Ezért jónak látszik az alábbiak közlése, az "Északi Fény” sajtótájékoztatója nyomán. • Az embert az állattól megkülönböztető, egyik legfontosabb tulajdona az, hogy történelme van. A múlt iránti érdeklődés, annak megőrzése és áthagyományozása, eseményei szereplőinek bírálata csak az embert jellemzi. Az állat nem emel elődeinek emléket. Az állatvilágban ismeretlen a “történelemalkotás”, ami nem zárja ki, hogy egy-egy állatnak ne jutna “szerep” az ember vagy egy-egy embercsoport történetében. (Gondolhatunk itt pusztító sáskajárások esetére, vagy éppen a magyar történelemben olyan végzetes vadkanra.) A múlt ismerete akkor válik teljesebbé, ha eseményeinek rugói, indítékai is föltárulnak előttünk. A kutató elme nem elégszik meg az események puszta szemléletével, hanem feleletet keres arra is, hogy miért tör-Pályázati felhívás A Magyar Találkozó Állandó Titkársága újból meghirdeti Honszerző Árpád fejedelemről elnevezett pályázatát. A pályázaton részt vehet bármely kimagasló értékű irodalmi, tudományos és művészeti alkotás szerzője, ha müve írásban rögzíthető (leírható). Minden pályaművet három példányban kell beküldeni. A kéziratos műveket jeligével kell ellátni, s a szerző nevét, címét jeligés borítékban kell közölni. A pályázatra benyújthatók nyomtatásban már megjelent, vagy egyébként közzétett művek is, amennyiben megjelenési idejük 1956-nál nem régibb. A benyújtott pályamüveket az Árpád Akadémia illetékes szakosztályai, vagy ilyenek esetleges hiányában felkért szakbírálók véleménye alapján arany, ezüst, vagy bronz Árpád Éremmel, illetőleg díszoklevéllel, vagy oklevéllel tüntetjük ki. A pályaműveket legkésőbb 1969. aug. 20-ig kell a Magyar Találkozó Állandó Titkársága címére (1450 Grace Ave., Cleveland, Ohio 44107, USA) beküldeni. A pályázat eredményét a november 28—30. között tartandó kilencedik Magyar Találkozó díszvacsoráján hirdetjük ki. A benyújtott pályamunkákat nem küldjük vissza, hanem az Árpád Akadémia könyv- és irattárában helyezzük el. Cleveland, 1969. április hó dr. Nádas János az Állandó Titkárság vezetője zede, az semmi más, mint egyszerűen egy roppant néptömeg új életformakeresgélése a régebbi életformákkal szemben. Ez a hangsúlyos, mert ez a valóság. A leninizmus és társai a hangsúlytalanok, mert ezeket az izmusokat mind a nép, mind pedig az államvezetés úgy magyarázhatja, ahogyan épp az életakarás követelőző feszültségének tetszik. Minden hasonló -izmus csak arra jó, hogy egy végtelenül komplikált politikai probléma tömkelegnek nevet adjon, amit a nagy tömeg szajkózhat. Mintegy bálványt tárjon a nép elé, mely hisz és remél, — hogy téntek azok így, s — mondjuk — nem másképp ... ? A levéltárak jelentősége éppen abban rejlik, hogy e "miért”-ekre adnak sokszor igen becses válaszokat. A történelem számtalan fordulatát — akárcsak napjainkban — csaknem mindig hosszadalmas tárgyalások: alkudozások, zsarolások, ígéretek, fenyegetések, stb. előzték meg a kuliszszák mögött. E diplomáciai jellegű tevékenység emlékei: iratváltások, följegyzések, stb., a levéltáraknak minket gyakran igen közelről érdeklő anyagát képezik a magán- és közjogi természetű iratgyűjtemények tömkelegében. Ha a magyar történelem teljesebb megismerésére törekszünk, nem mellőzhetjük külföldi kapcsolataink múltját. Az idevágó kutatást több okból jelentősen kiegészítik az idegen levéltárakban található adatok. Egyrészt azért, mert régi irataink és okmányaink nagy része esett a tatár-, ill. törökdúlás áldozatául — másrészt, mert különösen 1526-tól rövid megszakítással az első világháború végéig a legfontosabbakat zömmel Bécsben szerkesztették. Érthető tehát, ha igen értékesnek véljük az Archivum előttünk fekvő kötetét, amelyben 26, köztük 20 európai ország levéltárainak különböző gyűjteményeiből kapunk többé-kevésbé tüzetes tájékoztatást. A gyűjtemények felsorolása nem mindig törekszik ugyan teljességre, mégis újabb bizonyítékok európaiságunkra, mert lépten-nyomon magyarvonatkozású említésekre bukkanunk. Köszönhető ez természetesen eleink szakadatlan függetlenségre, önálló magyar politika folytatására irányuló fáradhatatlan törekvésének. Ebben különösen az erdélyi fejedelemségnek jutott oroszlánrész. Különösen feltűnő II. Rákóczi Ferenc szerteágazó diplomáciai tevékenysége, amit Európa csaknem minden országában nyomozhatunk. Mindebben nagyon fontos még az, hogy a magyar szándékokat elismerték külföldön, s nem egyszer, ha nem is éppen önzetlenül, de számításba vették. Az Archivum jelen kötete egyébként részben megvalósítja a Levéltárak Nemzetközi Tanácsa 1950 óta sürgetett azon tervét, hogy az egyes országok levéltáraiból, ill. ilyen jellegű gyűjteményeiről szabványosított leírással rendelkezzünk. Az öt kérdőpontra adott válaszok viszonylag eleget tesznek a kitűzött óhajnak. Egyegy ország bőbeszédűbb, mások, mint pl. Magyarország is — sajnos — szűkszavú. (Magyarország fölsorolhatta volna az Orsz. Levéltár mellett más, értékes gyűjteményeit, mint pl. a Magyar Tudományos■ Akadémia, a Ráday Könyvtár, a volt szerzetesi, illetőleg felekezeti központok, a Hadi Levéltár, stb. anyagát is.) legyen miben hinnie, és legyen mitői remélnie a jobbsorsot. Az -izmusokból egyetlen kukkot ért csupán, — azt, amit a gyomrának a korgása közvetít a fejébe. • Áprilisban teljes három hétig tárgyalt a “kínai nagytanács” a volt császárok Titkos Városában. Közben csak találgatások és célzások röpködtek a hírirodák telefondrótjain. A kongresszus után kiadott jelentések is inkább a belső rendeződés formáira utalnak. A tervszerű külpolitikának persze a belső rend az erődítménye, de hogy a jelenlegi rendeződés mögött milyen cél áll, azt továbbra is csupán találgatják a külpolitikai szakértők. • Egyetlen illetékes kijelentés hangzott el, még hozzá Mao utódjának, Lin Piao-nak a szájából, ami kissé hátborzongató. De ezt is legalább kétféleképpen lehet érteni: így vagy úgy... Piao azt mondta, hogy országának az Egyesült Államok az első számú ellensége. A Nemzeti Kína gyakorlati elejtése óta vagy nagyon furcsa dolgoknak kellett történniük az USA és Kína között hivatalosan nem létező diplomácia csatornáiban, vagy pedig csak trükk ez a kijelentés, hogy majd méginkább meglepő dolgok süljenek ki a népi nagyhatalom és a technikai meg gazdasági nagyhatalom viszonyában. Negyedik éve ugyanis már, hogy Kínának a Szovjettel való viszonya éleződik egyre erősebben és indokoltabban. Igaz, hogy Piao második számú ellenségként a Szovjetet említette, de a kettőt összevetve sem világos a kérdés, tehát előtérbe nyomul az, hogy politikai taktika a kijelentés lényege. Ezt pedig nem is egy, nem is két, hanem sokféleképpen lehet kombinálni. • Mao utóda arra is célzott, hogy az USA és a Szovjet együttesen készülnek háborút indítani Kína ellen. Az ilyen kijelentés megint csak kiugrató trükknek látszhat a szemünkben. De hátha nem az? Nem lehet látni, hogy hol tart az USA—Szovjet titkos egyezség. Ha azonban az még nem is ért veszélyes állomásra, és a kínaiak csak ötvenkét éves megfigyeléseikre támaszkodnak, akkor is van az állításnak magja. Minden mást feledve, az európai ember nem tudja törölni az emlékezetéből a Roosevelt—Sztálin paktumot, és föltételezheti joggal, hogy hasonlót ütnek nyélbe bármikor a jövőben is, vagy éppen ma. Nyolcszáz millió kínai mindenesetre mozog, vagy kész arra, hogy menetoszlopokba sorakozzon. És ebből már nagy háború is lehet, nemcsak tapogatózó lövöldözés és fegyverpróba. A dolgok legtöbbször nem úgy alakulnak ki, ahogyan az ember szeretné és sóvárkodva elképzeli. 1969. április 13-án, hatvanhárom éves korában Torontóban meghalt BÁLINT KÁLMÁN volt főjegyző, itt Kanadában pedig a Bálint-könyvkereskedés és az Apollo Press Ltd. tulajdonosa, a Képes Világhíradó és a Magyar Sporthíradó megalapítója. Bánat borult szűk családjára, elsősorban feleségére, aki nemcsak hűséges élettársa volt, hanem legjobb munkatársa egy nagyszerű, lankadatlanul tevékenykedő, eredményesen munkás férfinek. És bánat borult arra a nagy családra, mely barátaiból áll és abból a sok-sok magyarból, akikkel igaz testvériségben mindig együtt érzett otthon és az immár huszonötéves számkivetésben. A Szittyakürt egyik leglelkesebb terjesztője vonult Bálint Kálmánnal örök pihenőre. Köszönetünk érte egyben búcsúzás is tőle. Bánatos, fájdalmas búcsúzás, s nincs benne több vigasz, mint annyi, hogy munkás életével, hű magyarságával a legigazabb békességet érdemelte ki. t Nem a harcot feladni, hanem az ellenség gyűrűjéből kitörni indult Dobogókő felé egy kis csapat Budapest hős védőinek seregéből, 1945 januárjában. Amikor úgy látszott, hogy jó rést találtak, FARKAS PÁL nyomban tájékozódott a terepen, és kijegyezte a térképet. Két bajtársának, akik közrefogták, megszorította a kezét, mint aki búcsúzik, és odasúgta, hogy nyomban indul visszafelé — megmutatni a szabadulás útját a többieknek. ... Két lépésre jutott. Bal karja lehanyatlott. Roncsoló löveg érte. Még lépett egyet-kettőt. Mindkét lábán golyó hatolt át. Azt álmodta, hogy százan és százan vonulnak légies könnyedséggel arrafelé, amerre ő mutatja az irányt... Aztán évek múltak. Huszonnégyszer fordult a naptár. Farkas Pál közben félkarral is első munkása lett egy amerikai gyárnak. Száz és száz legénynek mutatta, hogyan kell jól hegeszteni az acélt, hogy össze ne dőljön alatta az épület. Még most április 23-án is a becsületes munka útját példázta a többieknek. Megint hirtelen borult rá az álom. A szíve megszűnt dobogni. Eleget végzett, mindig és mindenhol a szép, a jó, az igaz utat mutatta. Estére már bús özvegye, fia és barátainak feketeruhás serege fogta körül a koporsóját... Köztük volt az a két baj társa is, akik mellől huszonnégy évvel ezelőtt, már Dobogókőn majdnem kilőtte a halál... Jön még egy bajtársi találkozó a Mennyek Országában is! A magyar televízió is megkezdte a színes adást Az első kísérleti adás ünnepség keretében történt. A megnyitó műsor előtt nem a ‘‘köztársasági indulót”, nem is az “internacionálét”, hanem a MAGYAR HIMNUSZT játszotta a TV-zenekar. ÉRTESÍTJÜK olvasóinkat, hogy a Hungária Szabadságharcos Mozgalom 1969. június 8-án, vasárnap délután 5 órai kezdettel a clevelandi Szent Imre Római Katolikus Egyház tanácstermében a trianoni békediktátum 49. gyászos évfordulója alkalmából tiltakozó gyűlést tart , melyre a rendezőség személyes meghívót küld. CSERY C. M. dr.: AZ ISMERETLEN MÚLTAT HOZZA ELIBÉNK AZ ÓDON LEVÉLTÁRAK NYIT OGAT ÁS A
