Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-05-01 / 5. szám

6. oldal SZITTYAKÜRT 1969. május hó KKM-MEMORANDUM Cseh Szocialista Köztársaság Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szlovák Szocialista Köztársaság Kisemmiztek a Felvidékről! Hol maradt a magyar kerületi nemzeti bizottság? Óvatoskodva is terror a terror Az emigrációban élő magyarok, akik a Kereszt és Kard Mozgalomba tömö­rültek, és ennek vezetősége, tekintet­tel arra, hogy országunk orosz kom­munista megszállás alatt van, népünk­nek nincs szabad akarata, úgy érzik: rájuk hárult a feladat, hogy az 1848. március 15-i Magyar Szabadságharc évfordulója alkalmából az alábbi ké­relmet terjesszük a Nemzetek Szö­vetsége elé. A magyar nemzetet, ezer éves or­szágával együtt, az első vliágháború után 1920-ban Trianonban feldarabol­ták az akkori nagyhatalmak. A második világháború előtt a nagy­hatalmak Münchenben és Bécsben történt döntéseik alapján, részlegse visszacsatolásokat rendeltek el, mely döntéseket a megszállók elfogadtak és a területeket kiürítve vissza is ad­ták. A második világháborúba akarva nem akarva belesodródtunk Trianon miatt, és így újra a vesztes oldalra kerültünk. A visszaadott területeinket ismét elvették tőlünk, azonban érthe­tetlen a magyar nép előtt, hogy ismét azoknak adták, akik a győzők szemé­ben is bünösebbek voltak a második háborúból kifolyólag, mint ma ma­gyarok. (Románia, Jugoszlávia, Cseh­szlovákia és Ausztria) Románia már 1939-ben totálisan a németek oldalára állt és százezrével pusztították és űzték ki területeikről a más nemzetiségeket. Minden vagyo­nuktól megfosztva, akik közül több tízezer Magyarországon kapott mene­déket. A románok az egész népüket mozgósították és négy hadsereggel, német felszereléssel vettek részt a szovjet elleni harcban, egészen addig, mig a szovjet hadsereg el nem érte határaikat. Ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy a németek elvesztik a há­borút. Gyorsan átallották a szovjet oldalára és hátba támadták a német szövetségesüket. A románok árulása lehetővé tette a Szovjetnek, hogy a magyar honvédség által védett Kárpá­tokat elkerülve ellenállás nélkül, egé­szen Jugoszláviáig juthatott. A szovjet haderő ezáltal hónapokat nyert és Berlinig tudott jutni, mely­nek következményeit egész Európa nemzetei és népei még ma is szenve­dik. Csehország mindig előbástyája volt a Szovjetnek, és ennek ellenére ellen­állás nélkül adta meg magát a néme­teknek és utána teljes hadiiparával segítette a német hadi gépezetet. Jugoszlávia ugyan a Szovjet oldalán állt, de a délvidéki magyar terület so­hasem volt szerves része ennek az or­szágnak. Tito közel háromszázezer védtelen magyar polgárt pusztított el és helyükbe szerbeket telepített. Több évtizede foglalkoznak a magyar­­országi régészek a régi Buda (Vetus Buda) legjelentősebb, legnagyobb szerepet betöl­tött műalkotásának, Álba templomának fel­kutatásával. Krónikáink szövegében ez a Fehéregyház (Alba Ecclesia) mint fontos királyi koronázó- és temetkezőhely szere­pel, sok királyi kézjeggyel ellátott okmány, levél, stb. kelt Albán. Anonymus szerint Álba temploma közelében temették el Ár­pád fejedelmet is. Szent István király ki­váltságokkal és drága felszerelésekkel gaz­dagította. Bonfini azt írta róla, hogy Nagy Károly frank király és római császár ala­pította az avarok leverése és megtérítése emlékére. Bonfininek ez az állítása azonban nem talált eddig hitelre, mert a frankok nem jutottak el a mai Budapest térségébe. Az Alba Ecclesia maradványait ugyanis eddig mindig a mai Óbuda területén remél­ték megtalálni és bár 174 óta már számta­lanszor kutatták, a templom kétségtelen maradványai nem kerültek elő. A fent említett államok és a Szov­jetunió 1945 után százezrével fosztot­ták meg a magyarságot minden va­gyonától és együttesen irtották és irt­ják ma is. A magyar nép előtt egészen érthetetlen, hogy a Nemzetek Szövet­sége ezt a brutális népirtást tűri. An­nak ellenére, hogy a második világ­háborút követően Oroszország köte­lezettséget vállalt arra, hogy Magyar­­ország területét Ausztria kiürítése után 90 napra elhagyja. Mi szabad földön élő magyarok úgy véljük, hogy ha a Nemzetek Szövetsé­ge képviselői az igazságnak megfele­lően ítélnék meg a történteket, akkor a magyar nemzetnek panaszait jóvá­­tennék. A háborúk által elszakított területeit 50 évvel az elcsatolás után vissza ítélnék annál is inkább, mert az ezeréves történelmünk alatt soha senkiét nem akartuk. Adott szavun­kat, szerződéses kötelezettségünket so­ha meg nem szegtük. Árulók soha nem voltunk. Mindig a Nyugat olda­lán harcoltunk, annak védelmében, bár keletről származó nép vagyunk. Az országunkba bevándorolt más nemzetiségi polgároknak első naptól kezdve egyenjogúságot biztosítottunk. Saját nemzetiségű iskolákat és temp­lomokat építettünk részükre. Úgy érezzük, hogy nemzetünk megérdem­li elcsatolt területeinek visszaadását. Hiszen annak megtagadása lehetet­lenné teszi Európa békéjének vissza­állítását. Senkisem kívánhatja tőlünk, hogy mondjunk le ősi hazánkról és ott élő testvéreinkről. A magyar nép már többször, leg­utóbb 1956-ban megmutatta, hogy nem nyugszik bele az elnyomatásába senki részéről, és az ezeréves haza feldarabolása óta folytatja harcát mindaddig, amíg a Szent István kirá­lyunk alkotta ország területeit visz­­sza nem kapjuk. A Nemzetek Szövetsége alapokmá­nya, minden “nemzet területi függet­lenségét" garantálja. Mi magyarok is kérjük az ezeréves országunk területi függetlenségének teljes visszaadását és garantálását. Kérésünk jogosságát azzal is indo­koljuk, hogy az országunk területén minden elkövetett mesterkedés után is népünk még ma is többségben van és építményeinek 90 százaléka ma­gyar. Abban a reményben, hogy a Nem zetek Szövetsége tőlünk sem tagadja meg azt a jogot, melyet az összes tag­államainak meg ad, és kérésünknek helyt ad. 1969. március 15. Ma egyre jobban bizonyossá válik, hogy az Alba Ecclesia nem lehetett a mai Óbuda területén, mert az a királyi (és előbb feje­delmi) központ, ahol ez a templom áUott, a Pilisben volt. E legújabb feltevések alap­jául azok a régi írások, krónikák, okleve­lek szolgálnak, melyek szerint az Árpád­kori ősi települési helynek előzőleg Attila­­város, Etzelburg, még régebben pedig Her­­culia, másként Sicambria volt az elnevezé­se. Herculiát a római kori leírások alapján, még a század elején, a mai Pilismarót terü­letén kiásták, így Sicambriát és a régi Budát, valamint a valamikor ott épített templomot is csak ott lehet keresni. Ilyen körülmények között rendkívül érdekes a pilisi ásatások sorsa, hiszen nemcsak eddig ismeretlen frank-magyar történelmi kap­csolatokra derülhet fény, hanem történel­münk egyik legkorábbi és legfontosabb egy­házi létesítményének, Árpád és sok magyar fejedelem és király sírjának megtalálását eredményezheti. (H. T.) A csehszlovák krízissel kapcsolat­ban volt a legfeltűnőbb a Szovjet ÓVATOS-duhajkodása. Első perctől vi­lágosan látszott, hogy Dubcek nem maradhat a helyén. Moszkva félesz­­tendeig óvatoskodott, aztán most már kénytelen volt "lemondani”. A Szov­jet azonban továbbra is óvatoskodik a duhaj kodásával: Dubceknek felkí­nálták a parlament elnökségét, és azt kénytelen volt elfogadni. Bedugták egy olyan posztra, ahol egyetlen dolga ámen-t mondani a fejbólintó jánosok szavára. Dr. Huszák Gusztáv került a helyé­be. Vad kommunista hírében állt min­dig, de székfoglalójában kijelentette, hogy az 1967 őszén meghirdetett refor­mok elvi alapján áll. Utána Moszkvá­ba vitt az útja rögtön. Visszatérve azt mondta, hogy el fogja söpörni a "túlzó” reformistákat. Moszkva mindent vissza-csináltat Csehszlovákiában az új rezsimmel. A mostani "választások”-nál is katona­ság asszisztált. Egész Prágát megszáll­va tartotta a politikai rendőrséggel együtt. Az országban lévő szovjet ka­tonaság azonban csak Prága és a na­gyobb városok környékén táborozott, a Varsói Paktum légierői pedig had-Etiópiában, az Omo foló völgyében két zöldesbarna állkapcsot találtak a régészek. Ez a két állkapocs 2 millió éves ugrást jelentett visszafelé az em­beriség előtörténetében. “Kerekeken gördül az emberiség bölcsője” — mondták a francia ar­cheológusok. Századunk elején úgy kezdték, hogy ez a bölcső Ázsiában ringott. Ott látta meg a napvilágot az 1891-ben felfedezett "jávai ember” és ott élt a Teilhard de Chardin által "agnoszkált” híres sinanthropus. Ezek az akkoriban ismert legrégibb őseink 300—400 ezer évesek voltak. A tudó­sok akkor még úgy képzelték, hogy ezektől az ősöktől — a neander-völgyi emberen át — egyenes vonal vezet a mai "homo sapiens”-ig. Afrikában 20 év óta tartó kutatások után körülbelül 700,000 éves csontvá­zait fedeztek fel az emberiség őseinek, de ezt a fajtát kis koponyája miatt, nem méltatták és "Australopithecus­­nak” keresztelték el. Az emberiség előtörténete 1959-ben ugrott először 1 millió évet visszafelé. Dr. Louis Leakey, Kenyában született angol paleontológus, olyan australo­­pithecust fedezett fel, amely a kálium­argon mérések alapján 1.750,000 éves­nek mutatkozott. Leakey négy évvel később egy második, valamivel fej­lettebb példányt is felfedezett. Ennek a "pattintott kő” korszakban élt ős­lénynek — a paleontológusok óriási megbotránkozására — a “homo habi­lis” nevet adta. gyakorlatot tartottak Bohémia fölött. A városok belterületén a sztálinista parancsnokság alatt lévő cseh kato­naság képviselte a terrort. Ezrével tartóztatták le az ellenállásra gyanú­sakat, és az orosz beavatkozás ellen tüntetőket. A parlament alelnöke, aki tavaly serényen együttműködött Dubcekkel, újságcikkben azt vallotta, hogy téve­dett, amikor a reformtörekvések szol­gálatába állt. “Rájött” azóta, hogy a reformisták csak belső zavart akartak okozni. A prágai egyetemisták azonban el­lepték az egyetem egész épületét, és ülő-sztrájkba kezdtek az orosz duhaj­kodás miatt. Nem sokáig üldögélhet­tek, mert a politikai rendőrség benyo­mult az egyetemre, és azóta is a diák­vezéreket hajkurássza. A nyugati kommunista pártok is csak kis tiltakozással cirógatják a brutális szovjet akciókat, aztán rápe­csételik az OK-t mindenre, amikor hűlni kezd a forró erőszak. A Szovjet pedig egy kis óvatosko­dással duhajkodhat tovább. De ravasz terror és nyers terror között nem sok a különbség. Hasonló korú őslénynek csontvá­zait találták meg 1966-ban Magyaror­szágon, majd a Nizza közelében fekvő Vallonet-barlangban. A négus meghí­vására évtizedünkben három kutató­­csoport tanulmányozta az etiópiai ős­leleteket. Az angol, az amerikai és a francia kutatócsoportok közül utóbbi volt a legszerencsésebb: két, mintegy 2,500.000 éves állkapcsot talált és 2—4 millió év közötti fogakat. ROVÁS A SÍRKÖVÖN Dr. Csallány Dezső, a történettudomá­nyok kandidátusa — aki nemrég fejtette meg a nagyszentmiklósi aranykincs-lelet türknyelvű rovásfeliratait — ismét szen­zációs felfedezésre jutott. Sikerrel fejtette meg a budapesti margitszigeti Margit-rom­­templom területén hosszú időn át pusztulás­nak kitett sírkő rovásfeliratait. Véleménye szerint a sírkövet Kun Erzsébet királyné állíttatta fia, Endre herceg számára 1278- ban, s a kőtáblát még rovásírásos szöveggel látták el. Ez a rovásírásos szöveg magyar nyelvű, s a legrégibb ilyen emlékünk. Mozgalmi hírek Vitéz belényesi Heppes Aladár, volt m. kir honvéd rep. alezredes, a "Puma” vadászrepülő ezred ala­pítója és parancsnoka, a Kereszt és Kard Mozgalom keretében 1969. április 11-én este 8 órai kezdettel az Árpád Hallban a "M. Kir. Hon­véd Légierő története, 1920—1945” címmel jólsikerült előadást tartott. A Kereszt és Kard Mozgalommal kapcsolatos cikkeket, szervezési' kérdéseket és anyagi támoga­tásokat kérjük az alábbi címre küldeni. KERESZT ÉS KARD MOZGALOM c/o Zoltán Vasvári 256 Dayton Ave., Clifton, New Jersey 07011 Kereszt és Kard Mozgalom vezetősége nevében Vasvári Zoltán, v. Serényi István, v. Aradi Vígh Mihály Új nyomokon kutatják Árpád fejedelem sírját Hol ringott az emberiség bölcsője?

Next

/
Oldalképek
Tartalom