Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)

1969-05-01 / 5. szám

1969. május hó SZITTYAKÜRT 5. oldal KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA XI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM — 1969. MÁJUS HÓ MOKCSAI SZABOLCS: ELRABOLT FELVIDÉKÜNK A TÖRTÉNELMI IGAZSÁG TÜKRÉBEN Csaknem egynegyed százada, hogy mi, 45-ös menekültek a pánszláv vö­rös bolsevizmus elől menekülve, ha­­zátlanul emigrációban élünk. A nehéz napi munka után — a pihe­nés óráiban és álmatlan éjszakákon hányszor rémlik fel előttünk a leg­szörnyűbb, a legszívettépőbb kérdés: Quo vadis Europa, qou vadis Hungá­ria? ... mi lesz a mi drága magyar fajunkkal és népünkkel, ebben a neo­­feudalizmus által szétdarabolt, védhe­­tetlenné tett, az egyesüléstől, az in­tegrációtól, mint egyetlen menekülés­től oly reménytelenül messze álló ma­radék Európában?! Vessünk egy pillantást Európa tér­képére és tisztán áll előttünk a ma­gyarság európai helyzetének sivár ki­­látástalansága. Megfosztva a Kárpá­tok Isten alkotta természetes bástyái­tól, több ezeréves birtokállományin­­kat — az ott élő magyarsággal együtt — Nyugat-Európa gátlásnélküli hóhé­rai oda ajándékozták a legnagyobb, legkegyetlenebb ellenségeinknek. Földrajzi helyzeténél fogva a turáni Magyarország ezer éve éket alkot az északi és déli szlávok között, de gá­tat alkot a germánság kelet felé törő gazdasági és hatalmi törekvésének is. Ebben a germán és szláv harapófogó­ban szorított és ott élet-halál harcát vívó magyarság jövőjének biztosítása abban rejlik, meg tud-e Európa me­nekülni a szörnyű szláv fenyegetett­ségtől, ki tudnak-e a nyugati nagyok őszintén és minden hátsó gondolat nélkül békülni, s bűneiket férfiasán belátva, egy új, integrált Európában egyesülni, s a magyarság ezéréves birtokállományát a Kárpátok övezte Duna-medence államegységét vissza­állítani, hogy a magyarság államalko­tó képességét és történelmi hivatását maradéktalanul teljesíthesse — Euró­pa és az egész kultúremberiség érde­kében. Ehhez azonban bismarcki méretezé­sű valóban "államférfiak”, s nem a neofeudalizmus és a cionista rendel­tetésű szabadkőművesség szellemében nevelt politikai bábfigurák kellenek. Kétségbeejtő helyzetünkben egyet­len út vezet a megoldás felé: erő te­remtés önmagunkban. A nemzeti és faji érzés lángoló ki­­teljesedése, ősi nagy kultúránk isme­rete és tanítása, a turáni eszme ápo­lása és kiépítése a nagy és hatalmas turáni népek felé. Ki kell fejleszteni magunkból a még mindig meglevő hatalmas és nemzeti, faji érdekeket, s végre megteremteni a szlávizmustól és germanizmustól megtisztított ősi turáni magyar kul­túránkat. Hála a magyarok Istenének — emig­rációnkban megszólaltak a magyar­vérű, a nemzeti és faji érzéstől átha­tott történész, nyelvész, régészeti és embertani tudósaink és azt a szörnyű sok hazugságot és rágalmat, történe­lemhamisítást, amit elsősorban a ger­mánság, s annak leghitványabb, leg­gyűlöltebb uralkodóháza, a Habsbur­gok véres elnyomása és magyarirtá­sa — a honfoglaló, nagymúltú, Euró­pának színt, kultúrát, erkölcsi fel­­emelkedést adó magyar népünk ellen elkövetett — a való történelmi igaz­ságot munkáikban feltárták. Egy ilyen dokumentációs nagy mun­kát írt 3 kötetben a mi elrabolt Fel­vidékünk egyik legősibb családjának a sarja, a Brüsszelben élő Rudnay Egyed történész testvérünk "Attila triológia” c. művében. Hazánk északi részének, az elrabolt Felvidékünknek a pánszláv vonalra való átállítása és történelmi múltjá­nak meghamisítása a kiegyezés utáni ún. "arany korszakiban a Habsburg­­ház részéről rendkívül ravasz módon tovább folyt. Erre fényt derít a bécsi levéltár titkos iratainak részbeni feltárása. Közismert tény, hogy nemzetisége­ink közül a kárpátaljai ruténok vol­tak a leghűségesebb nemzetiségi alatt­valói a szentistváni magyar biroda­lomnak. Ferenc József, aki az “alkotmányos uralkodó” látszatát haláláig igyeke­zett betartani, Ungvár székhellyel ma­gánpénztárából nagy anyagi támoga­tással egy kimondottan pánszláv cé­lokat szolgáló egyesületet tartott fenn. Ez a pánszláv irányzat támogatása a Felvidéken is érvényesült, nehogy rájöjjenek a mi derék tótjaink, hogy ők is fajilag a turáni magyarsághoz tartoznak. A mi nem magyarvérű, Habsburg és germán zsoldban álló történészeink még csak meg sem em­lítik, elhallgatják azt a megcáfolha­tatlan történelmi igazságot, hogy a honfoglalás előtt Pannonia északi ré­szében már volt egy ún. "fekete” Ma­gyarország, a vágvölgyi székelység ősi települési helye “Sziklamező”, mely saját fejedelmei alatt élt és keresz­tény volt. Ez a fekete Magyarország küidte Árpád nagyapját Ügeket nagy kísé­rettel az "Etel” most Volga) kanyar­ban, Lebédiában élő őseinkhez a "fe­hér” magyarokhoz, hogy jöjjenek, mert Pannonia üres, s legyen testvéri védelmük a németek által megszer-Nagy-Csehország térképe. Igen jellem­ző, hogy Pozsonyt a térképen még Prespurk-nak nevezték. Párizsban 1917-ben Ernest Denis a "Les Slova­­ques" c. könyvében viszont Prespuck­­nak írja Pozsonyt, majd a könyv 279. oldalán hol Prespureknek, hol Brse­­lislava szerepel — a nagy cseh törté­nészek még akkor nem határozták el, hogy mi legyen a város "ősi” neve! vezett és felfegyverzett morvák állan­dó zaklatása és rablásai ellen. A mi derék és vitéz felvidéki szé­kelyeink örömmel fogadták Árpád ve­zér fogadalmát és honfoglaló ősein­ket, s csak egyről nem akartak soha lemondani, a törzsi, a népi önállósá­gukról! Inkább nyelvet cseréltek, s felvették a vándorpásztorok szláv nyelvét. Szent István királyunk háborút is viselt ellenük, s egy részüket Erdély-VASVÁRI ZOLTÁN: Elhangzott 1969. április 3-án, a passaici magyar református templomban a KKM által tar­tott gyász-istentiszteleten. Magyar Testvéreim! Ma este összejöttünk az Úrnak há­zába, hogy minden magyart emlékez­tessünk 1945. április 4-ré, amikor az utolsó szabad magyar rög is elve­szett és árva népünk felett úrrá lett a vörös kommunista istentelenség. Az Isten segítségével szabadföldre kijutott magyaroknak, legyen az öreg, közép vagy új amerikás, erkölcsi kö­telessége a világ legárvább népének, a mi testvéreinknek a megsegítése..... ....Szörnyű bűnt követnénk el, ha a szabadság és a viszonylagos jólét el­némítaná bennünk a szülőanyánk utá­ni vágyakozást. A magyar jövőt és népünk szabadságát csak úgy tudjuk biztosítani, illetve elérni, ha erős aka­rattal és hittel azon leszünk, hogy minden körülmények ellenére is meg­maradunk magyarnak. Magyarul zeng­jen a zsoltár, az ének, magyarul szól­jon a szánk, amikor kérünk Ür Iste­nünk segítséget tőled, mert csak így tudjuk felébreszteni fiatalságunkban a magyar öntudatot. Erre van ma szüksége a kint élő magyarságnak, ha üt az óra egy emberként ugorjunk talpra magyar hazánk megsegítésére. Ezért Te és én vagyunk a felelősek, hogy ez így legyen. Egymagában az emlékezés csak ne­gatívumot jelent — Magyar Testvé­reim! Nekünk arra kell törekednünk, hogy ebből az összejövetelből pozití­vum legyen. Tegyünk fogadalmat itt az Ür színe előtt, hogy méltók aka­runk lenni őseinkhez, akik biztosítot­ták népünk életét és szabadságát az elmúlt ezredévben. A fogadalmunk szerint nekünk kell, és erre legyünk büszkék, az újabb ezredév alapjait le­rakni. Ha ez sikerül, akkor gátat tu­dunk állítani ellenségeink azon szán­dékainak, hogy kiirtsák népünket az ősi földön ... Imádkozó lélekkel bo­rulok le minden magyar elé és hangos szóval kiáltom feléjük, hogy ébredje­tek és a süket fülek is nyíljanak meg mai szent fogadalmunk előtt. Egységes, zárt sorokban menetel­jünk együtt tovább, ha ezt ma sike­rült elérnünk, Istenünk nevében, ak­kor lefognak hullani a nehéz bilincsek népünk kezéről és újra szabad lesz hazánk. ben telepítette le. A megmaradottak közé királyaink lengyeleket telepítet­tek, s a székely és lengyel összeolva­dásból lett a tót nép, mely történel­mi név valóban rangot, a magyarság­gal egyenjogú államalapító népet je­lent. Ezt a "tót” történelmi nevet kellett kiforgatni, megalázóvá tenni, s ezt a fajilag rokon testvémépet a magyar­sággal szembeállítani. így lett a habsburgi pánszláv poli­tika jóvoltából a tót történelmi név­ből a rabszolgát jelentő "szlovák", aminek nincs és nem volt soha semmi­féle történelmi alapja. Ravasz püspök örökbecsű szavaival fejezem be rövid elmélkedésemet: Ne­kem is van hazám: kicsiny, drága föld, parányi folt e nagy égitesten, mégis nekem drágább minden birodalmak­nál és minden csillagoknál. Elhagya­tott, kemény szívű, ezer hibával meg­vert nép az enyém, mégis szeretem, szégyenét vállalom, kálváriáját ma­gamra veszem és úgy érzem: 'ha nem születtem volna is magyarnak, e nép­hez állanék azonnal én’... Nyelvün­ket csak egy tenyérnyi helyen beszé­lik, mégis zenéje ott remeg legéde­sebb emlékeimben, imádságaim e nyelv képeitől fénylenek, Istenemmel ezen a nyelven társalgók és magyar zsoltárok zengjenek koporsóm felett.” Nekem van hazám! Ámen! Mikor beszélnek már magyarul az oroszok? Csatorday Károly, a magyarországi UNO nagykövet ült áprilisban a Biz­tonsági Tanács elnöki székébe. Ennek, a különben szürke adminisztratív ese­ménynek az a keserű érdekessége, hogy orosz nyelven mondta el a meg­nyitó beszédét. Tette ezt annak elle­nére, hogy az Egyesült Nemzetek ülés­termeiben van felszerelve a világ leg­tökéletesebb hangközvetítő szerkeze­te, mely a szó szoros értelmében "elektromos tolmács” is. Bármilyen nyelven hangzik is el beszéd, az fej­hallgatókon át valamennyi nyelven hallható, szinte egyidejűleg, alig egy­két másodperc után. Nem is nagyon kérdéses, de annál szomorúbb jelentősége van tehát an­nak, ha a magyarországi követ oro­szul beszél — eredetiben. Az oroszok sohase szólnak magya­rul, pedig nekik nem kellene megta­nulniuk nagynehezen egy nyakatekert nyelvet. Elég lenne egyszerűen kima­sírozni Magyarországról. Részükről ez lenne igaz magyar beszéd. Megérte­nénk és meg is becsülnénk. Gyászmise Derka József volt intézőbizottsági tagunk egy éves halála emlékezetére gyermekei gyászmisét tartatnak 1969. május 31-én, szombaton de. 8 órai kez­dettel Passaicon a Szent István római katolikus templomban. “MAGYARUL ZENGJEN A ZSOLTÁR”

Next

/
Oldalképek
Tartalom