Szittyakürt, 1969 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1969-03-01 / 3. szám
1969. március hó SZITTYAKÜRT 7. oldal KÉT NIXON KELLENE Montreáli olvasóink figyelmébe! Kedves Barátaink! A Szittyakürt táborából egy kis megbeszélésre hívjuk össze a leghűségesebbeket és legkitartóbbakat. Azokat, akiknek a lap nem újságot, hanem magyar hitvallást jelent. Nyolcadik évfolyamunkba léptünk. Az ösvényvágás munkáján túl vagyunk. Lapunk súlya évről-évre növekszik az emigrációban. A hitét vallók tábora is szóljon bele sorsába! Ezért kezdeményezik ezt az öszszejövetelt azok, akik életrehívták és fenntartják. Központi helyet biztosítottunk: HOTEL CHATEAU CHAMPL AIN, PLAZA EMELET—HURONIE TEREM (Peel St. la Gauchetiere sarok, szemben a Windsor Station-nel) — 1969 ÁPRILIS 13-ÁN, VASÁRNAP D.U. 3 ÓRÁRA. Áldozzunk szívesen ennyit a vasárnap délutáni pihenőből! a"Szittyák Kürtösei" VALAMI MEGVILLANT Éles diplomáciai előjáték folyt le Nixon érkezése előtt. Talán az váltotta ki, hogy az európai hatalmak bizonyos egyetértést akartak tisztázni maguk között, mielőtt külön-külön szembekerülnének az elnökkel, illetve Amerikával. De az is lehet: ármánykodás volt időzítve, hogy Nixon szakadást találjon ott, ahol egyezséget keres. A jelentések szövege ellentmondó. Gyanús, hogy a két, sőt három oldalú megnyilatkozásokat nem félreértik, hanem félremagyarázzák. De Gaulle hajlandóságot árult el arra, hogy Angliával teljesen együttműködik, ha az maradéktalanul elkötelezi magát Európának és nyélbeütik az Európai Egyesült Államokat. A Közös Piacba való felvételét sem vétózza tovább, ha Anglia deklarálja a független Európához való tartozását. Mindennek azonban előfeltétele, hogy külön ne legyen erősebb szövetségese Amerikának, mint amennyire európai hatalom. Nyugat-Németország előzőleg nem szabott ilyen feltételeket és újólag rendezte baráti viszonyát Angliával— papíron. Franciaország tiltakozására azonban retirált és kihangsúlyozta a franciákkal való elkötelezettségeit, melyeket elsősorban tekint érvényeseknek. A retirálás komolytalannak látszott és székében megrökönyödést keltett. Nagy a gyanú azonban, hogy komoly előrelátás a háttere, helyesebben: komoly történelmi visszapillantás húzódik meg mögötte. Az örökös francia—német ellentétek a tízéves barátság ellenére is kísértenek. A francia politika sohasem mutatta jelét annak, hogy az össz-európai megbékélést fölébe helyezte volna saját hatalmi érdekeinek. A diplomáciai küzdelem most — a részletkérdéseket leszámítva — szélesebb távlatú megoldás előkészítésén folyik. Francia részről az a ten-Nekrológot nem tudnék írni, Erdélyi Istvánnal sohasem kerültem a személyes közeliét varázsába. Egyszerű gyászjelentést viszont igen groteszk fizikával és almával kezdeni, mégis errefelé hajlik a toliam. Csak bocsánatkéréssel védekezem: nem kegyeletsértés a szándékom. Erdélyi István mérnök volt, a száműzetésben — úgy tudom — fizika tanár valahol egy brazíliai egyetemen, s alig több, mint ötven éves. Jó tízévvel ezelőtt bújtam egy tanulmány-sorozatát, melyben IMPULZUS ELMÉLETÉT vázolta föl. Azóta se felejtem, s vissza-visszatérő vágy fog el, hogy átemésszem azt a világértelmezésembe. Százszor, ezerszer is érintkezett hát a lelkünk. 0 nem tudott róla — én merítettem Belőle. • Első tanulmányának címe alatt csupán egy magyar név volt Ö a szememben. Sorozatának záró szavai után óriásnak láttam. Sokak között a nagy Einsteinnel birkózott. Az űrön, vagy ha úgy tetszik: egy almán. A húsában és az atomok közötti térben ízlelte azt a tartalmat és zamatot, amit impulzus-nak nevezett. Legalábbis így értelmeztem — én. Öt eltemették, nekem még fog a kezemben a toll, ha papíron kaparászom vele. Hadd maradjon pár keresgélő sorral több nyoma annak, amit meglátni Neki jutott osztályrészül. • Modern világképünk alapsejtje az atom. Olyan mint egy alma, csak mozog, forog, száguld. Magja van, héja gömbalakú. Húsa az űrnek egyik része: önmagába börtönözve és benne denciája, hogy az európai hatalmak szabadítsák fel magukat minden korábbi kötelezettségeiktől, alkossák meg az Európai Uniót, — s majd ez a Szuverén Európa döntsön európánkívüli szövetségi kérdésekben. A tétel így, ha nem is egyszerű, mindenesetre világos. Az Egyesült Európa, még ha csak a vasfüggönyig terjed is egyelőre, mint szuverén nagyhatalom, már ki tud vívni magának olyan pozíciót, hogy ne legyőzött függvénye legyen Amerikának, hanem egyenrangú szövetségese. Jó szövetségről nem is lehet szó másként. Amerika is nyerhet vele, s a nyereségből letörlesztheti tartozását, ami abból keletkezett az Öreg Földrésszel szemben, hogy az európai háborúkba eldöntőén avatkozott be, pedig azok nem fenyegették őt. Az európai hatalmak még nem tudnak közös nevezőre jutni. A látszat ellenére azonban még ez a kisebbik baj. A nagyobb baj abban van, hogy Amerika, amikor kihűltek a fegyverek, tőkével-dollárral is túlságosan beavatkozott Európába. Háborút pedig könnyebb likvidálni, mint pénzérdekeltségeket. De nem likvidálásról van szó, hanem csak arról, hogy ezt az óriási és száz ágú befektetést le lehessen számolni a még nem létező Egyesült Európa számlájára. Még pedig úgy, hogy a leszámítás ne nyomja agyon már eleve az Új Európát. Ez bizony a tőkéseken múlik. Kevés remény van rá, hogy sikerül. Ha Nixonnak tiszták a szándékai és van is hatalma, akkor most egyszerre és sürgősen KÉT NIXONNAK kellene nyeregbe ülni. Egyiknek az elhibázott múlt felszámolására, a másiknak azért, hogy teremjen is már valami. (S. D.) keringenek a magház körül örült sebesen az elektronok. Mint ahogyan egy, két, ötven vagy kilencvennégy parányi foltocska látható a húsban, ha megindul az alma rothadása. A méret-arány is azonos körülbelül. Ür van tehát az atomon belül és az atomok között. Így állítja a természettudomány. Erdélyi nem űrnek látta ezt, hanem egy még meg nem fejtett lökőerőt, vagy annak ágyát sejtette benne. Az. Impulzus-t. Tudós felkészültségével bizonyította is. Nem mondhatom azt, hogy igaza van, nincs képzettségem ilyen ítélethez. De a Természet tudósai közül is csak azok tagadják, akik a végtelen fogalmát nem értelmezik a felfedezések végeérhetetlen sorára is. Pedig érthetővé vált már sok csoda, és titok derülnek ki folytonosan. Én úgy értelmeztem, hogy ez az önnönmagát mozgató impulzus az, ami előtt még a gőgös fejnek is mélyre kell hajolnia. Mintha épp ez volna a világmindenséget teremtő erő kisugárzása, amelynek csak csapadéka a végtelenül sok atom, amiből az anyagi világegyetem felépül. Teremtő impulzus . . . amit ma még a nagy természtttudósok szemei sem látnak. S amit a bölcs lángesze föl nem ér .. . csak titkon érző lelke óhajtva sejt . . . mert léte ebben az impulzusban világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet... • Erdélyi István most már beletekintett. Magyar neve itt maradt, s talán még világcsúcsra szökik. (—SK—) Az USA arra ösztökéli Japánt, hogy nagyhatalmi szintre építse ki a saját haderejét. Ennek értelmében anyagiakkal és technológiával is segítségére áll. Ezenkívül Japán felségterületen fenntartott katonai bázisainak tíz százalékát máris az önálló japán haderő rendelkezésére bocsájtja, harmadát pedig közösen fogják használni. Ennek a hírnek az ad különös je lentőséget, hogy az USA épp most került fölényes helyzetbe a nagyhatalmi politikában, amikor egyaránt kezében tarthatja Kínának is és a Szovjetnek is a megegyezési ajánlatát. Szokatlan, de ha döntés előtt Japánt is hasonló nagyhatalmi ranghoz segíti, akkor nemcsak ragyogó diplomáciai manővert iktat a történelembe, hanem legígéretesebb útját e gyengeti annak, hogy a nemzetköz: politika szekere kikerüljön a kátyú ból. Csak rajta! — jöjjön a negyedik szuperhatalom! Aztán még vagy kettő-három! Az egyvilág - KORMÁNY agyréme így válhat szappanbuborék ká. Sötét szándékai csak ilyen úton törhetnek derékba. ... Szekerét csak ez ragaszthatja oda, ahová való: az örökös kátyúba. Amiből majd nem lehet kitomászkodni, mert hatalmas nemzetek védik a gazdasági nagytereket, hogy ezeknek határai között minden nemzet a maga életterén boldogulhasson. Egy kis józanság is megvillant mái végre a nemzetközi politikában. Kicsorbulhat Izrael modern hadereje A francia kormány kivételes rendelkezésket hozott a francia külkereskedelem szabályozására. Kiviteli tilalom alá kerültek a repülőgép-alkatrészek is. Ez igen kedvezőtlenül érinti Izrael hadfelszerelését, mert hadirepülői javarészt francia gyártmányok, és üzemeltetésük az alkatrészek állandó pótlását igényli. A francia export-megszorítás olyan aggodalmat okozott Izraelben, hogy párizsi nagykövetüket hazahívták tárgyalásra. A "politikában gondolkodók” úgy vélik, hogy Izrael helyzetén csak azzal lehet segíteni, ha katonai erejét magasan föléje emelik a környezete katonai erejének. Egyensúlyt így is nehéz csinálni, mert a kétmilliós Izrael a csaknem kétszáz milliós arabvilág közepén úgy próbál exisztálni, hogy politikájával az ellenségeit szaporítja. A "politikában való gondolkodás” előbbutóbb mindenütt csődöt teremt. Szövődményei széliében - hosszában terjesztik a rákfenét, mert a történelmi mérkőzés természetes erői kiszorultak a porondról. A frank is politika miatt jutott válságba. De Gaulle-n akartak ütni vele, s máris legalább hat állam valútáját fenyegette meg. Magyarok háborújában született, idegenekében halt meg Hősi halált halt megint egy "mifiúnk": ifj. Pozmann Sándor, az US Army hadnagya Vietnamban. Születését mindössze negyed század választja el a halálától, s rövid életét derékban szelte a Szabadságharc. Egyik fergeteg életre hozta, a másik a nagyvilágba szórta, a harmadik elnyelte... Magyar Sors. Felemelő és — szomorú. Emléke marad csak itt a Hősnek. Sohase telik már mással a magyar koldustarisznya? Ki lehetne számítani, hogy a nem zetközi bankárok által irányított politikában milyen mértékben luda^ épp az izraeli kormány, melyre mos! azzal ütött vissza a nemzetközi politikai manőverezés, hogy megsántu! nak a harci gépei. Mi van Mindszentyvel? Jó volna tudni és biztatót közölni olvasóinkkal. Hetvennyolcadik szüle tésnapját üdvözli a külföldi magyar sajtó és nemzetközi lapok arról is tudósítottak nemrég, hogy komoly op<rációra lenne szüksége a bíborosnak. Fölbukkant újból olyan hír is, hogy mostanában adja föl önkéntes szám űzetését és mégiscsak kivonul a me nedékből — a Vatikánba. De hetek óta nem érkezik kőnkre: hír a sorsáról. Mi lehet vele? Egy biztos: a magyarság aggódó együttérzése és reménykedése veit van. Sorsa ennyiben is azonos a magyar sorssal. Erdély: Békás szoros Talán óriás volt, de hogy magyar volt — az biztos
