Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11-12. szám
6. oldal SZITTYAKÜRT 1968. november—december hó "Idáig csak porból lett embereket láttam, de ma aranyból levőket" írja Tudunról és kíséretéről 895- ben egy olasz püspök, ki részt vett keresztelésén. (1) "Mert a műveltség átcsúszott ezeknek a félbarbároknak kezébe, mert el kell ismernünk, hogy a Nyugat messze mögöttük maradt”, írja Tudunnal kapcsolatban Amedée Thierry (2), Attiláról és utódairól szóló könyvében. De a magyar Makkai Sándor, Bogomér székely ispán kincséről beszélve, azt szépsége miatt, francia munkának állítja ... Bogomér pedig ugyanannak a Tudunnak volt utódja, ki franciáktól semmit se kaphatott, legfeljebb csak avaroktól. Kolb osztrák kancellár egy, a "Le Soir” napilapban megjelent interjújában mondja: "Moszkva megölte a pánszlávizmust." Mondása csak panasz lehet, mert megölése csak Ausztriának nagy, nagyon nagy baj. Mai napig a bonni kormány sajtója terjeszti azokat a térképeket, melyek Ausztria jogát Győrön keresztül a Tiszáig hirdetik és Ausztria az, mely, miközben két kiadványában elismerte, hogy egész Nagymoraviából Nyitra szláv múltjából egyetlen szó sem igaz, járja a világot "2000 éves Nagymoravia" kiállítással... (3) Pánszlávizmus! Vajon mit csinált volna olyan tanból Oroszország, mely nyelvek alapján osztályozza a népeket, mikor területén 124 nyelvű nép él... Németországnak azonban Ausztriával nagyszerű valami, mert alapján a Tiszáig lehet igényt emelni Magyarországra (4), de azt fel is lehet osztani oláhok, szerbek között. Mert számára mindig csak Magyarország képezett akadályt, többi kész préda. Moszkva nem azért fordul a pánszlávizmus ellen, hogy a szlávságnak ártson, hanem hogy megállítsa a németeknek törtetését kelet felé (5) és Kolb kancellár azért panaszkodik, mert a pánszlávizmus tönkretételével két német hazájának nagynémet iparkodása omlik halomba. Mikulás Misik a pozsonyi Tudományos Akadémia kiadásában megjelent, Észak-Nyitra betelepüléséről írt könyvében megírja, hogy a Divék nemzetség ottléte megelőzte a magyar honfoglalást és megírja azt is, hogy trilógiám második kötetében "Három fejedelem" című fejezetben kimutatom a Divék nemzetség magyar fejedelmi eredetét (6), anélkül, hogy erre a múltra egyetlen cáfoló szót is találna. És a magyar múltnak ez a beismerése volt bevezetése az azóta megtörtént federatív államalakulatnak. Előzőkben három személynévre találunk. Tudunéra, Divékre és Bogoméréra. De mert Tudun utódja volt Attilának (7), népe alatt másra, mint székelyekre nem is gondolhatunk, mégpedig azokra, kiket egykorú írások "vágvölgyi” megjelöléssel különböztetnek meg az erdélyiektől. Különösen nem, mert a nagy császári történész, Bíborban született Konstantin megírja, a francia Thierry megismétli, hogy Tudun utódai mai napig (10. század közepe) uralkodnak Pannóniában. (8) Ezt az állítást kiegészítik és megerősítik a nyugati krónikák, beszélve arról a második, honfoglaláskor már létezett Magyarországról, mely a mai Szlovenszkó területén feküdt. (9) Tudun jámbor kereszténnyé vált, kinek hithűségét akkori krónikák nem győzik eléggé dicsérni. 808- ban, majd ismét 811-ben ott szerepel a salzburgi Szent Péter keresztény közösségben (10), 826-ban pedig II. Jenő pápa írásban szólítja fel templomok emelésére. Ezt a hithűséget fejezte ki a Divék név felvételével. Szó, mellyel Ipolyi mitológiája legtöbbet foglalkozik. Szó, mely szétterjedt az egész világra és Istent jelent (11). Divék különböző írásmódjával Gyuek, vagyis Ugek is és így neve Árpád nagyatyjának is, ugyanúgy az otthon maradt fejedelmi ágnak. Végigkövethetjük Tudun utódait az írásbeliség bevezetéséig. A honfoglalók Trencsént a morva nevet felvett németektől foglalták vissza, anélkül, hogy az új hódításhoz csatolták volna. Maradt az északi ágé. Akkori neve Moytech, mi neve kellett, hogy legyen az akkori fejedelemnek. Két ország, két “hadnagy” (fejedelem) és Bíborban született Konstantin meg is adja nevét a másodiknak, Fájsz. Még megelőzve az írásbeliséget kezdeti megnyilvánulása, 1075-ben, írásaink Garamszentbenedektől északra 100 főnyi hadsereg felett rendelkező Divékről beszélnek (12), ami pedig ősi állami életre mutat. Az volt a római birodalom bukását követő első rendezett állama Közép- Európának! A Vágvölgyi Székelyek fejedelmének lenni nem volt megnyugtató állapot. Csak hadvezéri hatalom felett rendelkezett, mi békében kevés hatalmat biztosított. Békében azé a hatalom, kié a vagyon, s a vagyont nem a fejedelem, hanem családjának más ága kezelte (13). Ezek azután éltek a vagyon adtai hatalommal és a 13. századra fordulókor uralkodott Akur már más ágból származott, mint elődje (14). Melyik, nem tudjuk. Árpádházi királyaink, származásuk jogán birtokkal bírtak néhai felvidékünkön (15), s egymásután sorban azt használták fel arra, hogy a divéki ág birodalmát aláásni próbálják, s ahhoz mindenféle hegyi legelőkön élő szláv vándorpásztorokat iparkodnak megszervezni, és hogy legyen ki érti beszédjüket, megszervezésüket katonailag képzett csehekre bízták (16). Mire az uralmon levő Divék, hogy azok hajlamát maga felé fordítsa, Bogomér nevet vett fel, mi szlávul Isten küldöttjét jelenti, mire királyi válaszképp, egyszerre csak mindenfelé feltűnnek szlávok között Bogomér nevűek (17). Állandóan fúrva sajátjaitól, támadva jobbról meg balról a Divék Bogomér megúnva helyzetét, elcserélte fejedelemségét az erdélyi székelyek ispánsága ellenében (18). Hogy ugyanarról a Divékről van szó, mely 1075-ben Garamszentbenedektől északra szerepel, bizonyítja, hogy IV. Béla, abban a levelében, melyben koronájához csatolja a vágvölgyi székelyek feletti fejedelemséget, újra beszél ugyanarról a 100 főnyi állandó seregről, melyről ez az 1075. évi levél (18). Ez a levél eredete az erdélyi székelyek nemességének és első jele Magyarországon a birtoktulajdon feletti örökletességet családi dísz örökletességévé változtatni, amilyen a nemesség. így adott példát néhai Felvidékünk egész Európa számára, hogyan lehet útját állani a feudalizmussal járó szabad rablásnak és létesített olyan fordulópontot, mely alapját vetette Európa közbiztonságának. Ez a példa nem is maradt hatástalan. A 15. század elején Luxembrugi Zsigmond, egy a Divék nemzetségnek adott diplomával bevezeti ezt az állapotot a római szent birodalomban is (19), s azt utánozva azután például szolgál a többi nyugati államnak is (20). A Bogomértól létesítette feudalizmusban az otthonmaradottak veszélyt láttak és otthonmaradt Divékek vezetése a királynak továbbra is ellenállottak. Óriási harcok keletkeztek, olyanok, melyekben magának a királyi vezérnek édes fivére és még két közeli családtagja elesik (21). Beleszól az egyház is, melynek alapítását is elpusztítják (22), annak ellenére, hogy maga a pápai követ is beleavatkozik, sőt még magát Zólyomot is ostrom alá veszik (23). Zólyom a királyi birtoknak volt központja és csak nehezen védik meg. Még birtokából is kiverték a királyi vezért (24), és alighanem ezek az események bírták Kun Lászlót arra, hogy Túróc székelyeit hamis ürüggyel hazájukból kicsalja (25). Ürügye az volt, hogy le akar számolni a pogány kunokkal, a valóságban azonban Hódban őket fogatta el a kunokkal és kergettette Erdélybe, ahol Aranyosföldet létesítették (26). Ezzel néhai Felvidékünk a magyar királyoknak szabad prédájává válik, s belőlük alakul az az értékes tót elem, mely szláv nyelve ellenére mindig leghübb harcosa volt a magyar nemzeti eszmének (27). Ezt a nemzeti eszmét képviselte már Csák Máté (28), akinek halálával bekövetkezik a természetes folyamat, a föderáció országrésszé változik. Mint láttuk a magyar királyok a szláv vándorpásztorok segítségével akarták a Vágvölgy Székelyeinek ellenállását letörni. Bogomér fejedelem-ispán pedig azok segítségével a királyok iparkodását ellensúlyozni, s ebben a kétféle iparkodásban, az eredetileg színmagyar lakosság szláv nyelvre tért (29). És ezt a szláv nyelvet használták fel a Habsburgok, s használja mai napig Ausztria Magyarország felbomlasztására. Akciójuk Máramaros derék és szorgalmas népének demoralizálásával kezdődött. Mi Rákóczié volt, megkapták a Schönborn grófok, ki az általuk kezelt pópák, meg gazdatisztek útján, pálinka segítségével züllésbe vitték. Mária Terézia rájőve, hogy minden németté válik, ami szláv, kitalálta a pánszlávizmust (30). Nem a szlávság, hanem a németség javára. Azután az osztrák katonai térképészek nyomják néhai Felvidékünkre a "Szlovákia” elnevezést, ami sohase volt neve. Egészen németektől kitalálva, alacsonyító rabszolgát jelent, mely kitalálást természetesen a dicső tót elnevezés diffamálása kísért. Minden pánszláv jutalomban részesült.Egyetemi tanárok, múzeum, meg könyvtár igazgatók lettek, s bár pánszlávnak lenni volt néhai monarchiánkban a boldogulás legegyszerűbb és biztosabb útja, mégsem értek vele el sok sikert mindaddig, míg 1848- ban közigazgatásunk nem tért latinról magyarra. Nem annyira ott fönn a tótoknál, mint inkább magyaroknál okozott olyan szakadást, mely ellenséget kezdett látni a tótokban. Erősen mélyítette azt a szakadékot, hogy megyei tisztviselők, meg egyháziak megszűntek helybenlakókból adódni (31). A Habsburgok létesítette néppárt pedig ezt a szétválást hol csak tehette, mélyítette, hogy végül ennek ”SZLO YA írta: RÚD! a magyarral ellenséges, Ausztriának hódoló néppárt magyargyűlőlő vezére váljon a magyar parlament elnökévé (32). Most pedig semmivel se tehetett volna a Nyugat nagyobb szolgálatot Moszkvának, mint Prága agyondícsérésével. A Horthy-kor meggyűlöltette a magyart (33), de nem tudta megszerettetni a cseheket. A Csallóköz kálvinistái egészen behódoltak, de nyitraiaknak, túróciaknak, liptóiaknak, szepesieknek elég megvillogtatni, hogy elszakadva Moszkvától visszakerülnek a csehek alá, ahhoz, hogy felesküdjenek a kommunizmusnak (34). Most pedig kénytelenek voltak a federálizmust Pozsonyban sírva ünneplő cseh delegátusok Szent Mártonba tervezett útjukat lemondani. Túl visszásán hatott volna olyan ünneplés, mely kiseprüzéssel jár. Miután Bogomér fejedelem-ispán részt vett hősileg az ojtózi szoros védelmében a tatárok ellen, kimenekülve Erdélyből, részt vesz a mohi csatában, hol 80 lovat bocsát IV. Béla rendelkezésére ahhoz, hogy őt és kíséretét Túróc várába menthesse (35), vagyis a túróéi Visegrádba. Az volt az egész világ legnagyobb alapterületű magaslati vára és udvarán mai napig láthatók IV. Béla kísérete számára emelt kunyhók alapjai (36). Ö maga pedig Trencsénbe menve, mintha ott lenne a király, magára vonta a tatár hadakat (37). A Duna-menti Visegrádot csak IV. Béla építette, alighanem nevét csak emlékül kapta túród menhelyének (38). Makkai Sándor tatárjárásról írt pompás trilógiáját Bogomér fejedelem-ispánnak szenteli. Pompás módon írja le az Erdélyben mai napig híres IV. Béla előtti udvarhelyi seregszemlét. Ott beszél aranykincséről (39). Menekülve lehetetlen, hogy annak elrejtésére ne gondolt volna, de az is lehetetlen, hogy újabb csatába indulva magával vitte volna, így földbe rejtette Nagyszentmiklóson. Akár vágvölgyi, akár erdélyi, akár székely eredetű is legyen ez a kincs, bizonyos, hogy csak fajunkbelié lehetett. A trianoni békediktátum Bécsnek juttatta — melynek biztos, hogy semmi köze se volt hozzá. Legnagyobb arany kincse egész Európának. Darabjain különböző feliratok vannak, ősi rovásírásunkkal. Valamennyit megfejtette Pataky László muzeológus, s mind fajunkra vonatkoznak (40). Hálából azután egy Brüsszelben tartott kiállításon, a bécsi múzeumigazgató, a szent, birodalmi Bécsben őrzött koronázási ékszerek között levő magyar lovassági kardot, mint breton munkát mutatta be a sajtónak (41). Olyanok kardjául, akik lovon sohasem küzdöttek. 1246-ban már sem Bogomér, sem felesége nem él (42). Alighanem Trencsénben pusztult mindkettő, s ez lesz oka, hogy már nem akadt, aki a kincs helyét ismerve, azt kiáshatta volna. Csak késő századok múlva a véletlen hozta napvilágra. Nyitra szláv múltját az ásatások füstté oszlatták. Ugyanúgy van egyházi múltjával. Közép-Európa legrégibb templomai a kengyel alakú szentéllyel bírók és Divéken még ma is áll az, melyet alighanem még Tudun emelt, II. Jenő pápa felszólítására. A cseh Mencl öregbíteni akarván a cseh múltat, közli elterjedésük helyét "Moraviában” (43), mi alatt Tudun székely országát érti. A divéki az egyetlen kéttornyú (44), mindközött a legnagyobb és nem Nyitráról áramlik azok helye felé, hanem fordítva, Divékről Nyitra felé, vagyis néhai Felvidékünk kereszténységét sem köszönhette szláv apostoloknak, hanem a Divék nemzetségnek. Sándor nagybátyám építette az esztergomi Bazilikát. Csakhogy kivethessék a magyarságból, ráfogták a tőle sohasem használt "slavus sum, slavus ero et si in Petri sede forem, slavus essem” mondást. De hogy ezt elfogadtathassák, előbb azokat a gyönyörű, lelkesítő, magyar tárgyú falfestményeket kellett lekapartatni, melyekkel nagybátyám a Bazilika falait díszítette, s melyeknek egyes darabjai még mindig láthatók a sekrestyében és oda kellett rejteni azt az oltárképet is, mely Szent István átkeresztelését ábrázolja a kereszténység keleti szárnyáról a nyugatira, s mihez a hét magyar vezér szolgáltatja a szentséget (45). Ennek a hamisításnak köszönhető, hogy Pozsony legdíszesebb tere családom nevét viseli, s hogy a valóságban így azt a magyar nemzeti eszmét magasztalják, melyet családom, benne Sándor nagybátyám mindig képviselt. Árpád Kievnél legyőzte Divék székelyeit, mire azok
