Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-11-01 / 11-12. szám

1968. november—december hó SZITTYAKÜRT 7. oldal ItlAROL” ( EGYED alattvalóikká váltak. Őket hívta Géza fejedelem a magyar nemzetségfők letöréséhez magához, hogy az­után Szent István Erdélybe kergesse őket (46). Har­madik nagy kitelepítésük Aranyosföldbe történt. Csoda-e, ha ilyen veszélyek szláv nyelvre bírta őket (47). A Divék nemzetség családfáján négy Akur nevű követi egymást. A harmadiktól kezdve már benne szerepelnek minden szakkönyvben. Elnevezés, mely egyedülálló, úgy az északi, mint keleti székelység és magyarság körében. Hasonmására csak a szumí­­rokkal foglalkozó angol irodalomban találunk. Mo­sul ősi neve, Nimródnak volt hadnagya (48), és szu­­mír nyelven erőst jelentett (49). Nimródot pedig krónikáink ősünknek mondják, ami újabb láncszem ilyen múltunkhoz. A mostani összeütközésből a csehek kerültek ki győztesen, annak ellenére, hogy Csehszlovákia fe­­derációvá bomlott. Federáció mindig csak átmenet. Ahogy Magyar­­ország is csak azzal vált tényezővé, hogy Bogomér országával egyesült. Svájc is csak annak köszön­heti létét, hogy lakóit hegyei megvédik minden há­borútól. Európa határa a Kárpátoknál van, de mit érnek hegyek, védők nélkül? Mamár tótok csak a nép között vannak. Önálló nyelvüket a cseh iskolák "irodalmivá” alakították, ami azonban nem egyéb, mint elcsehesítés. így vál­tak "szlovákokká” azok, akik tótok voltak, akik az­után akarva, nem akarva állandó széthúzásokba, elé­gedetlenségbe, ide-oda rángatásba viszik majd a Kárpátmedencét. És ahogy két, sőt háromezer éve mindig összeomlott Európa mikor nem volt a Kár­pátmedencének védője, ugyanúgy kell újra össze­omolnia, ahogy összeomlott Trianonra. Lapok szerint 11 millió csehvel szemben három és fél millió szlovák áll, melyből 550 ezer lenne magyar. Már így sem igaz, de hány fog a csehekkel szemben állani, ha összefog az egész Kárpátmedence magyar­sága? Deha összefog újra lesz Európa, másképp nem! Bármilyen is legyen, valótlan állítás és jogta­lan igényemelés, olyanra erkölcsi alapot keresnek, mihez azután hamisítják a múltat. Scheffel nemességet és szobrokat kapott azért, mert Ekkehard című regényében németeknek soha­sem létezett múltat tudott teremteni és bár rég meghalt és könyve kis irodalmi értékű, még mindig fogy s ma már 300. kiadása előtt áll. Schillert nem­zeti hősként tisztelik svájciak, mert élő alakká tette egyik mesebeli hősüket. Pirenne grófságot ka­pott, mert ezer éves múltat adott Belgiumnak, mely nincs 140 éves. Franciaország Nagy Károlynak szob­rot emelt, csakhogy franciának állíthassa, bár né­met volt és Xl.-nek nevezte el I. Lajosát, messzebbre visszanyúló múlt illúziójának keltésére, stb., stb. A mi Scheffelünk Padányi Viktor. Minden szava sugározza a hazafiságot. Megoldásokat nem nyújt, de forraszt, emel, hazafisága nemcsak gyújt, de ma­­gávál ragad, sőt lángol is. Más nép nemzeti hőst csinálna belőle, mivel szem­ben nálunk, ha itt-ott meg is dobogtat egy-egy szí­vet, úgy el fog merülni, hogy szinte nyomot sem hagy. Min nem változtat, hogy míg a külföld hősei kitalált valótlanságokra építik mondásaikat, addig Padányi kizárólag kétségtelen valóságokra. Fajunk nem is tart igaznak olyant, mi nem rombol és történészeink számára múltunk becsmérlése ké­pezte mindig és képezi még mindig legbiztosabb módját az emelkedésnek. Számunkra önbecsmérlés lidércfény, mely csalogat. Elejétől nagy szálkát képezett történetíróink sze­mében Bíborban született Konstantinnak azok a szavai, hogy a honfoglaló magyarok Nagymoravia lakóit szétűzték (50), csak mert megfosztja őket annak lehetőségétől, hogy szláv behatásról, művelt­ségről beszéljenek. Növelte a zavart, hogy olyan írt így, aki kizárólag követeinek közvetlen tapaszta­latai alapján írt, olyan kinek még egyetlen szavát se sikerült megcáfolnia senkinek se. Nagy volt törté­nészeink fellélegzése, mikor sikerült kisütniük, hogy 950 körül Árpád dédunokája Tormás nála járt Kon­stantinápolyban (51). És erre következett állításuk, hogy ebben az egy esetben nem követeinek mondá­sát fektette le, hanem Tormásét, aki pedig félre­vezette ... Azóta rég kitudódott, hogy Nagymoravia sohasem létezett (52), illetve csak pillanatnyi kirohanása volt Szvatopluknak. Az a terület, melyről a magyarok ki­űzték a morva nevet, felvett frank-germán-rómaia­­kat Trencsén volt, a mai Morvaországgal meg Auszt­riával (53). Bíborban született Konstantinnak hite­le ezzel helyreállt, mire azután, hogy mégis valamit megmentsenek maguk számára Horthy, Teleki Pál történelmi intézetének neveltjei, úgy odahaza, mint az emigrációban, a legféktelenebb dühvei vetették magukat nagy Névtelenünk krónikájára (54). Szét­szedték, marcangolták, ronggyá silányították, nem feledkezve el, közbe-közbe egy-egy oldalvágásról a nagy görög császári történész felé ... A katolikus sajtó velük tart (55). Komolynak veszi a Cyrill és Methódról elnevezett ausztriai szláv kongresszusokat annak ellenére, hogy mialatt asz­tal alatti kiadványokban (56) azt is elismeri, hogy Nagymoravia sohasem létezett "2000 éves Nagymo­ravia” kiállítással járja a nagyvilágot. Jellemző ér­tékére, hogy igen szép kivitelű ismertetőjük minde­nütt más és más. Idomul az ottaniak ismeretéhez. Turáni őshazánk orosz területen fekszik, így otta­niaknak ottani szláv múltról nem beszélhetnek, mi­ért azok számára készült ismertetésekben olyan felsorolásokkal pótolják a kihagyandó szöveget, mely a többi ismertetésben nem szerepel és a belga "Le Soir” napilap 1963. évi október 11-i számában láthatjuk azt a képet, melyen az osztrák múzeumi direktor, a szent birodalmi koronázási ékszerek kö­zött Bécsben őrzött magyar kardot (57), mint bre­ton munkát mutatja be ... Ha létezett volna "közép-európai típusú földmű­velés” Cluny elvesztette volna minden lehetőségét (58), minek ellenére arról úgy ír, mint mely például szolgált annak a Magyarországnak, mely egyetlen melyben Cluny feleslegesnek tartott oktatást. Komo­lyan ír Piligrim térítő munkásságáról, melyről csak Nagy Ottónak egy bulla hamisításából tudunk (59). Egy salzburgi névtelen vitairatát (60) komoly bizo­nyítéknak veszi és főleg arról feledkezik meg, hogy ahol nincs szlávság, ott műveltséget nem terjeszthe­tett és nem lehettek térítőik. A szent Gellért legen­dát (61) kétségtelen valóságnak veszi. Miért? A 10. századtól kezdve az egyház mástól iskolát felállítani nem engedett, így a Nyitra megyei Dívá­kén létezett laikus iskolának (62) a 10. századnál régibbnek kellett lennie. A túróci Diák község (ma Diákova) neve ugyanolyannak ottani múltjára mu­tat. A római Collegium Germanico-Hungaricum csak folytatása annak a vendégházzal összekötött kápta­lannak, melyet Szent István alapított és a 11. század elején már valamennyi püspökség bírt iskolával (63). Mivel szemben a francia Sorbone csak 1253- ban létesült, akkor is csak a legelemibb tudás taní­tására, amilyen az írás, olvasás. Akkor is csak egy­háziak számára, hozzá egymagában állott. Hogyan beszélhetnénk ilyen keretben olyan szláv műveltségről, melyből a magyar múlt táplálkozha­tott volna, bármennyire is beszél olyanról a katoli­kus sajtó. HIVATKOZÁSOK: (1) Thierry Amedée, Histoire d’Attila et de ses suecesseurs, Paris 1856, II. k. 481 oldalán, Monach S. Gall H. 11., azután Ghron. Mogunt. 384 old. alapján írja “pom­pájuk messze túlhaladta mit Nagy Károly nyújtani képes volt. (2) II. 182 és 176 oldalain írja Thierry “márcsak félbarbárok bírtak olyan civi­lizációval olyan időkben, melyek annak csak roncsait ismerte”. Nem olyan tények milyenekre Nagy Károly Párisban levő szobra alapján gondolhatnánk . .. (3) A kiállításoknak mindig pompás ki­vitelű ismertetője mindenütt a helyi isme­retkör meg politikai állapot szerint módo­sul és pl. orosz területeken, hol legjobban ismerik azoknak a területeknek igazi múlt­ját, melyet osztrákok cseheknek tulajdo­nítanak, hamis állításaikat elhagyják és he­lyüket kronologikus felsorolásokkal pótol­ják, melyek helyességét meg azok nem tud­ják ellenőrizni. (4) Ezt a térképet a bonni kormány ér­dekkörébe tartozó nyomda állítja elő és terjeszti. (5) Németország eredetileg csak Szász­országból állott. Bajorország csak később csatlakozott hozzá, többi része, hozzáértve Ausztriát mind német szóra kényszerített szlávokból áll. (6) A Historieky Sbornik Kraja soro­zat ” szám alatt, Mikulás Misik, Odsidle­­nie Homej Nyitry könyve 23. oldalán. (7) Ahogy Makkai trilógiája a tatárjá­rásról Divék nembeli Bogomér székely fe­jedelem-ispán köré fűződik, úgy fűzi Thier­ry Attiláról meg utódairól írt könyvét a Divék ős Tudun fejedelem köré. (8) De administrando imperii, 40 “ennek a népnek hercegeiből kerülnek ki mai na­pig uralkodóik.” (9) Pertz, Monumenta, Scriptores IV. 65, 129, 131, 615, VI. 173, VII. 62. stb. old., és Kézai is II. fejezetében fekete és fehér kunokról ír, kik alatt székelyeket kell ér­teni. (10) S. Peter Bundenschaft Salzburg, Ann. Mettens 803, Ann. Einhardi 811, Ann. Lauriss, major 797. Eettberg megírja, hogy Erdélyben legrégibb a magyar keresztény­ség, I. 219. old. Felülről hozták!! (11) Ipolyi Amold, Magyar Mythologia I. 66, 105, 115, 265, II. 28, 106 old. (12) Knauz, Monum. Eccl. Strig. I. 53—60 és Fejér II. 67—80 old. (13) Pl. Divék nembeli Baan és Kozma csak hatalmon osztoznak, ugyanúgy még 1332-ben is osztoznak Boroszló és Jarosz­­ló fiai kegyúri jogokon. Fejér VIII—3. 654- 60 és Werthner VIII. 122. old. (14) Kétségtelen, hogy eredetileg egész Nyitra megye legtekintélyesebb templomá­nak tulajdonosai, a Divékyek gyakorolták a fejedelmi jogokat, övék volt egyúttal Közép-Európa legrégibb laikus iskolája (Monum. Eccl. Strig III. 468. old.) és csak tőlük szállt át Akur ágára, melytől azután leszármazás már izenként kimutatható. (15) Zólyom volt övék, mely uradalmat egy hozzájuk átváltott Divék nembeli út­ján kezeltek s az őse a nagy szerepet ját­szott Balassa családnak. (16) Rechk nevű cseh kalandorra F. V/2, 545-6, VI/1, 242-245. old., stb. (17) F. V./2, 179-80, Karácsonyi Ősi nem­zetségek, Ludánynál. 18) Székely olklvt. I. 14-17 és F. IV/3, 547-48 old. (19) A nemesség kiterjesztőlevél erede­tije ma az orsz. levéltár tulajdona, Áldás}' Antal, a magyar nemzeti múzeum könyv­tárának címeres levelei VII. k. 60. old., Tu­rul 1896, 9. old., 1899 147-152 old. A levél kiterjeszti a nemzetség Nyitra-Túrőci múlt­ját a német birodalomra. A levélben elsőül említett Lőrincz elnöke volt Zsigmond király jogi bizottságának, így hazánkbeli dön­tötte el, hogy a vitatkozó három pápa kö­zül melyik a jogos. (20) Nemesek mindig voltak és mindig lesznek, azonban Nyugaton csak ez a dip­loma csinál közönséges díszítő jelzőből, örökletes állapotot, s miután csak ilyen nemesség, odáig ott nem is volt nemesség. (21) Fejér VI/1, 242-245 old. (22) H. O. I. 19-23, F. IV/2, 135-8. old. (23) H. O. VI. 161 és Wencel V. 1. (24) Csak 1325-ben tudja utódjuk Beke visszaszerezni, 200 márka feláldozása ré­vén. Mályusz Túróé megye kialakulása, 164. old. (25) H. O. VI. 161 és Wencel V. 1. (26) Fejér V/3, 452 old, 1289-ből, újra ki­adva 1291-ben, majd 1313-ban. (27) Úgy Rákóczi, mint Kossuth hadai­nak többségét ők adták és II. József elné­­metesítő rendelkezései ellen, Nyitrával élü­kön, ők folytatták a legélesebb harcot. (28) Csák Máté egész múltját meghami­sította Pór esztergomi kanonok, csakhogy a németség számára csinálhasson belőle nemzeti hőst. (29) Érdekes ezt a változást községne­vekben végigkísérni. Az ősi dűlő, erdő meg folyónevek mind magyarok, a későbbiek szlávok. Fehérpatakból Belanka lesz, a Sár­hegy tetejére épült vár Visegrád nevetkap, de pl. a csak később alakult és magyar Szent Mártonból lesz a tőtság szent városa és a szláv papokat kiűző Szvatopluk a cseh jog megalapítója . .. (30) Kitalálója egy 18 éves fiú, Johann Gottfried Herder. Világgá röpítöi a két Németország, ugyanúgy a bismarki, mint habsburgi egyetemei, szláv tudományos in­tézetek felállításával pompás kivitelű köny­vek megjelentetésével és az igazság leg­messzebbmenő kiforgatásával. (31) Fiatal koromban a főszolgabírák lakhelye volt maga a főszolgabírói hiva­tal. Azután nagy nemzeti vívmányképp meg­szűntek megyei állásokat helybenlakáshoz kötni. Eredménye volt, hogy mindenhonnan odasereglett, nép nyelvén nem értők kezébe kerültek ezek a hivatalok. (32) Rakovszky Istvánnak volt kedvenc mondása “Nem ismerek királyt, csak csá­szárt.” Fia csak keveset értett magyarul. (33) A visszakerült területeken jobban üldözték a magyarokat, mint tették a cse­hek. Kitüntetve azokat, kiket a nép gyű­lölt, a magyart gyülöltették meg. (34) Csehszlovákia 50 éves fennállását Pozsony még ünnepelte, Szent Mártonba menni azonban már nem mertek, bár benn volt a programban. (35) Fejér V/3, 452 old. (36) Lehoczky Tivadar, Túróé megyei emlékekről, Archeológiái Értesítő 1893, 346. old. (37) Hazai Okmánytár VI. 97-99. old. (38) Alapítóleveleiben még sem király, sem pápa nem tud a helynek nevet adni, így a szomszéd Pilisről nevezi el, megírva, hogy a hely hová épül, elhagyott, üres. Wen­cel VII. 501 és Knauz Mon. Ecel. Strig. I. 505. old. (39) Makkai Sándor, Táltoskirály 61. old. (40) Egymással szembenéző két oroszlán az árpádháziaknak volt címere, s emellett Gélyse (Géza) kiskán meg pesenyüj csak a fejedelem Gézát jelentheti, azután Bese­­nyöj kenéz lovas vitézzel, mi ismét Gézá­ról beszél, Erde szó besenyőkről, mit indo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom