Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
1968. július hó SZITTYAKÜRT 7. oldal MIÉRT CSONKÍTANÁ MEG CÍMERÉT A MAGYAR ? Közönséges címer-csonkítás a négyfolyós, kettőskeresztes címerpajzs fölül elhagyni a Szentkoronát, s magyar címerként csak a magyar címerpajzsot használni. Amióta ez szokásba jött, történészek, közjogászok, heraldikusok számtalanszor szót emeltek ellene. Többoldalról szakszerűen világították meg a kérdést, és bizonyították, hogy a Szentkorona szerves alkotórésze a magyar nemzeti és állami címernek. Abból tehát nem lehet csak úgy egyszerűen kihagyni, mert vanak, akiknek jobban tetszik, ha nincs ott. Sokat hangoztatták szakemberek azt a tényt is, hogy a Szentkorona nem a “Királyi Magyarország”, sem pedig a “Magyar Királyság”, mégkevésbé az Osztrák—Magyar Monarchia jelképe. Hogyan is lehetne ezeknek a jelképe, amikor ősi hagyományok és írott törvények szerint a király is csak a Szentkoronával való megkoronáztatása révén nyerhette el alkotmányos uralkodó jogait, vagyis attól, ami fölötte áll még a királynak is. A nemzet az ő felségjoga alapján ítélkezett, hogy kit ismer el királyának, s az elismerését még a trón örökösénél is a Szentkoronával történő megkoronáztatáshoz fűzte. MI A SZENTKORONA TARTALMA?.. Ezekszerint a Szentkoronát a magyar nemzet felségjoga jelképének, alkotmánya kifejezőjének, a nemzet közjogi léte megtestesítőjének kell tartani, mert az volt ezeréven át. Körülbelül ezt fejezi ki az a törvény is, mely a Habsburg uralkodóház trónfosztása után a Szentkorona státusát igyekezett szabályozni a modern közjognak megfelelően. Tudjuk, hogy súlyos és tömör fogalmaknak a közmegértését mindig csak nehezíti az, ha úgynevezett jogász-nyelven fejezzük ki, vagy magyarázzuk azokat. Közérthetőség szempontjából az ilyen jogász-nyelv valósággal "titkosírás". Csak kulccsal fejthető meg, s a kulcs hozzá a szakmában való magasfokú képzettség. A Szentkorona lényegét, történelmi és közjogi tartalmát legegyszerűbben abból lehet megérteni, hogy a magyar törvényhozás szándéka szerint a bírói ítélkezést a "Szentkorona nevében” végeztük. Vagyis a Szentkorona. volt nemzettudatunkban az alkotmányosság elvének a megtestesítője, a bírák ítélkező hatalmának, illetve jogának a szimbolikus forrása. FELELŐTLEN AZ ÖNKÉNYESKEDÉS! Aki ennyiből sem érti meg a Szentkorona lényegét, az könnyen esik áldozatul súlyos tévedéseknek. Például olyasminek, hogy a Szentkoronát a királyság intézményével azonosítsa, — csak mert kilenc évszázadon át azzal párosult nálunk is. Pedig a párosulás nem azonosulás, és az a kilenc évszázad egész Európában a királyságok korszaka volt. A címer-csonkítók sokféle hetet-havat összehordtak már, hogy igazolják a teljesen egyéni állásfoglalásukat. Valamennyi szétmált a nagy-nyilvánosság előtt is, nemcsak a szakemberek szemében. Egyetlen "érvük” maradt csupán, mely máig is sikeres, de ez is csak a tájékozatlan közvélemény körében. Nem is érv ez, egyszerűen csak megtévesztő szóhasználat. Valami tökfilkó kitalálta ezt a kifejezést: "Kossuth-címer”, és bedobta a köztudatba. A kifejezés önmagában is helytelen, mert "Kossuth-címer" alatt a Kossuth családnak a címerét kell érteni helyesen. De a tökfilkó kritikátlan utánzói a magyar nemzeti címer-pajzsot értik alatta — Szentkorona nélkül. S ezt úgy értik, hogy Kossuth Lajos korának, vagy kormányzóságának, tehát a szabadságharcos magyar nemzetnek volt a címere. Szakemberek nyomban rámutattak, hogy ez lehet tévedés, de lehet megtévesztés is. Kossuth Lajos nem használta a magyar címert a Szentkorona nélkül. Még a Kossuth-bankóra is a szentkoronás címert nyomatta. Ez pedig konkrét bizonyság. A tévhit, vagy szándékos megtévesztés hatása azonban máig sem ült el. DÖNTŐ BIZONYÍTÉKOK! Most újabb bizonyság került a kezünkbe, hát nyilvánosságra hozzuk. Ha valaki nem talál máshol egy sorsüldözött, viharvert magyar nemzeti zászlót, mely alatt Kossuth vezérletével vívta világhíres szabadságharcát a magyar, akkor menjen el a moszkvai Marx-Engels Múzeumba. Ott járt Marx Károly dédunokája is mostanában, s egy fénykép éppen azt örökíti meg, mikor a Kossuth-szabadságharc szentkoronás címerrel ékesített zászlaját nézi. Tessék — itt a fénykép. A hazai "Ország — Világ”ban jelent meg. Eredetijét is meg lehet tekinteni! Remélheti-e a magyar nemzeti emigráció, hogy ez végre helyrekólintja azokat, akik a magyar címerpajzsot, vagyis a címerünk egyik részét, magyar címernek — “Kossuth-címernek” — majmolják a tökfilkók nyomán? És itt-ott még ma is csonkán szemlélhetik a nemzeti címert! Mert ezekután végleg kiesett az ügy szótárából a "tévedés”, — és egyedül a megtévesztés éktelenkedik ott. Ezt pedig még azzal sem lehet tovább mentegetni, hogy jóindulatú! Egy különösen érdekes kép, amely 1967-ben készült a moszkvai Marx—En«els múzeumban. Frederic Longuet, Kari Marx dédunokája (baloldalt), feleségével meglátogatta a múzeumot. A kép éppen akkor készült, amikor kísérőjük kissé széthúzva mutogatta az iX tK— iS-es magyar szabadságharc egyik zászlaját CSAK TETSZHALÁLRA ÍTÉLTÉK A MORGENTHAU-TERVET! Nyugat-Németországban olyan bűnper tárgyalásai kezdődnek a napokban, amilyen még nem volt a Föld hátán. Hétezer édesanya panasza alapján az államügyészség vádat emelt a Grünenthal gyógyszer-kémiai cég ellen. Ügyészeken, vizsgálóbírákon, ügyvédeken, jogászok egész seregén és szakértőkön kívül háromszáz tisztviselő dolgozik a panaszok, vizsgálatok, tanúvallomások és szakértői vélemények iratainak rendben tartásán. A törvényszéki tárgyalásra külön nagy termet rendeztek be, de messzefekvő kis városkában, hogy ezzel is elejét vegyék a nagyközönség várható tömeges megjelenésének. Mert baj lehetne belőle... A panaszos édesanyák jajja az egekig hallik: valamennyien nyomorék gyermeknek adtak életet. Pár év alatt hétezer csecsemő jött világra olyan születési hibákkal, melyeket az ÉLET szemszögéből., egyszerűen., képtelenség minősíteni. Végtagok nélkül, vagy félkézzel, féllábbal; vakon vagy fül és orr nélkül, — csonkán, szervek hiányával vagy eltolódásával, az emberi alkat elképesztő torzulásával. Ezekben az esetekben nem fogamzásgátló piruláktól, hanem — változatosság kedvéért — olyan tabletták használatától, melyeknek reklámja azt ígérgette, hogy megszünteti a terhesség ideje alatt fellépő kellemetlen tüneteket, az általános lehangoltságot. • BORZALOM! Még a jogászok is bajba jutottak, mert kiderült, hogy a büntető törvények tárában nincs olyan "jogeset”, mely erre a bűnügyre pontosan ráilleszthető lenne. Gondatlanságból okozott, egész életre kiható legsúlyosabb testi sértés? Mi ez ahhoz képest, ami történt, ami sokezerszeresen megtörtént, amin még enyhíteni sem lehet, s ami mellett még tán a szándékos gyilkosság is eltörpül. Mi az, hogy "gondatlanság”? — amikor nyilvánvaló, hogy legalábbis gyalázatos üzleti nyerészkedés húzódik meg az ügy hátterében! Nincs jogi nyelvezet, mely ki tudná fejezni ennek a bűnténynek észbontó karakterét. És képzeljük hozzá a jogászkodó csűrés-csavarásnak a mai fejlett technikáját, az ügyvédek rágcsálódását a paragrafusokon, meg a logika félrevezetésének azt a magasiskoláját, mely a tehénből is kibeszéli a borjút szülési idő előtt! • VAN EMLÉKEZŐTEHETSÉGÜNK! A hazájukból elüldözöttek 1945-ben csak a nyári hónapokban értesültek hitelesen a Morgenthau-tervnek nevezett rákfenéről. Hihetetlennek hangzott, mert olyat csak az esztelenség és jellemtelenség gyűlölet-baktériumai tudnak az emberi agyvelőből kitermelni. De akkor már úgy hirdették, mint elutasított tervet. Ugyanabban az időben azonban a "szövetséges rádiók” hetekig adtak rémhíreket arról, hogy Németország lakói egyes vidékeken tömeges éhhalál elé néznek, a bekövetkező télen pedig hajlék, tüzelő és ruházat hiánya miatt sok-sok tízezrével fognak megfagyni. Nem történt meg. De "valami” miatt ilyenről is kellett beszélni... Pár év múlva jött a "Marshall-terv”: "a megbünhődött németek megsegítésére és visszatámogatására az emberi életbe”. Ezzel aztán feledésbe is merült, hogy a Morgenthau-terv szerint a "militarista" német népet pásztoréletre kellett volna szorítani, fiataljait, szüleiktől elszakítva “humanista szellemben” kollektive átnevelni, a várandós anyákat magzataiktól megfosztani, férfiait pedig — “sterilizálva!” — évtizedekig munkatáborba fogni, s általában' Európa legerősebb ipari államát a legprimitívebb fokon, mezőgazdasági területté alakítani át. A konszolidáció kedvező tünetei valóban szembeötlőek voltak. Nem is csoda, ha elnyomták a gyanús bizonyságokat, pedig azok ott settenkedtek, és éles szemmel meg lehetett látni. A szövetséges hatalmak megszálló katonaságának napellenzője alatt egy egész mástermészetű hatalom rohamcsapatai lepték el Németországot: a megtestesült gyűlölet és bosszú rohamcsapatai. A "felszabadítottak” ... • A BOSSZÜ JŰDÁSPÉNZE A dollárinváziót ezek hajtották végre — Marshall-terv címén. A hírközlő és tájékoztató intézmények azóta is az ő tőkéjükkel működnek — német nyelven. A gyáripart is az "ilyen” tőke teremtette újjá, és szerelte föl maximális kapacitásra a legmodernebb gépekkel. Persze a nagykereskedelem is a kufárság szakértőinek a kezébe került. Ilyenek vedlettek át szükség szerint bírákká, orvosokká, tanárokká. írástudóik előre összeállították a részletes programot, még a pogromok idején, most már csak végre kellett hajtani, és a végrehajtáshoz minden hatalom rendelkezésükre állt. Mi más volt a Marshall-terv, mint a szemetszúróan primitív bosszú kifésülése a Morgenthau-tervből? Praktikusabbá is vált az, hiszen kecskepásztorkodásra sterilizált népen csak veszteni lehet, de a dolgos németeken: nyerni! Nagyot, rengeteget, — mindent megnyerni! • PRIMITÍV BOSSZÜ — NYALKÁRA FÉSÜLVE Azóta is teljesedik a bosszúállás programja pontról-pontra, átcicomázottan. Jól van fizetve a német munkástömeg, magas az életnívó, profit van dögivei, — de a prosperitás árnyékában még ma sem mukkanhat a német öntudat... többmillió gyermek hiányzik a német életből, mert az anti-bébi pirulákon egyszerre százmilliókat lehet nyerni... a német városokban ott sötétlik az erkölcsi nyomorékok siralmas serege ... s most hétezer anya mutatja be a világnak torzként született gyermekét... Mr. Morgenthau — tervezett... Nyilvánosan halálra ítélték a tervét. Tetszhalálra. Tehát végrehajtják — átcicomázva.
