Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-07-01 / 7. szám
2. oldal SZITTYAKÜRT 1968. július hó “SZOCIALIZMUSBAN Amolyan jelmondata volt ez a budapesti Dubcek—Kádár találkozónak. Legalábbis ilyen értelemben nyilatkozott a sajtónak mindkét pártfőtitkár a találkozó végén. Kádár János szerepet vállalt abban az ügyben, melynek bonyodalmát Prágából indították el a téli-tavaszi mozgolódások. Ennek a szerepnek főleg az a pikantériája, hogy a Moszkvához leghűbb magyarországi pártvezér nemcsak őrködik, közvetít és csitít, hanem láthatóan reformeszméket is képvisel. Még pedig pár centiméterrel tágabb körben is, mint amennyire a Szovjet lazulni engedi a gyeplőt a csatlósállamokon. A legutóbbi budapesti találkozót minden bizonnyal ebben a szerepkörben rendezték meg. Magyar szempontból annál jelentősebb, hogy másra is fölhasználták. A szlovákiai magyarság helyzetének átmeneti rendezése is időszerű volt mindig, de a csehszlovák politika Mit követelnek a felvidéki magyarok? "Magyar Nemzetiségi Bizottsági Hivatal”-t a Szlovák Nemzetiségi Tanácson belül. A kormány mellett pedig magyar nemzetiségi államtitkárságot. Űj járási beosztást, hogy egy-egy tömörebb nemzetiségi területen belül jobban működhessenek a nemzetiségek, s ezzel eredményesebben fejlődhessenek. Azt, hogy a szakszervezetekben is állítsanak föl nemzetiségi osztályokat. A diszkriminációs jogszabályok teljes eltörlését. Az anyanyelven való oktatást a középiskolákra és egyetemekre is kiterjeszteni, mert a magasabb művelődés az anyanyelven való tanulással sokkal eredményesebb. Biztosítani a Magyarországon való továbbtanulás lehetőségét. Az általános kultúra és a magyar társadalmi élet fejlesztésére magyar tudományos intézményeket és munkahelyeket szervezni. A magyar kultúrát csehszlovák területen is úgy kell tekinteni, mint önálló kultúrát, ezért nem elegendő a cseh és szlovák kultúrának magyar nyelven való tolmácsolása. Az állam és a párt teljes felelősséggel nyilatkoztassa ki a csehszlovákiai magyar nemzetiség államjogi helyzetét. ★ Ennyiből is látható, hogy a felvidéki magyarság szóhoz jutott, és kisebbségi helyzetéhez alkalmazkodva is magyar öntudatának ad kifejezést. Várjuk azonban annak a kérdésnek a föltevését, hogy miért beszélnek ma csak 700,000 csehszlovákiai magyarról? Hová lett a második, vagy akár a harmadik hétszázezer? «lítVAKÖfct Megjelenik havonta—Published Monthly Publication mensuelle Felelős szerkesztő — Editor: MAJOE TIBOR Kiadd — Publisher: HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM Levelezési cím - Correspondence Offices: USA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. O. Box 534 — Edgewater Branch, Cleveland, Ohio 44107 KANADA: Hungária Szabadságharcos Mozgalom P. 0. Box 87, Longueuil, Que., Canada. Előfizetés: Egy évre: $5.00 — Egyes szám ára 35 c. Printed by Classic Printing Corporation 9029 Lorain Avenue, Cleveland, Ohio 44102 — USA VÖRÖSEN IS VISSZA A HAZAFISAGHOZ ! A Magyar Nemzet tudósításaiban egyre többször találhatók a kommunista ideológiának újszerű megnyilatkozásai. "Hazafiság”, "nacionalizmus”, előkerültek a gyehenna fenekéről, ahová a "Párt” ítélte, s most új fogalmazásban onnan szedegetik elő őket. Nem is csak úgy, mint szükséges rosszat a szorult helyzetben, hanem egyenesen úgy mint magasabbrendű megtartó tényezőt. A Népfront egyik vitájában például azt hangoztatták, hogy jelenleg a nemzetek közeledésével egyidőben erősödnek a nemzeti sajátosságok, és ez az egyes nemzetek megszilárdulását segíti elő. Két megyei pártbizottsági tag — egyik Beszteri Béla — megérdemli, hogy a nevét is ideírjuk, mert szószerint így nyilatkozott: "A Hazafias Népfront fontos feladata, hogy világosan és egyértelműen megfogalmazza: ki a jó hazafi ... Fiatalokat és idősebbeket egyaránt bátorítani kell arra, hogy merjenek az eddiginél jobban hazafiak lenni. A pedagógusok bátrabban szítsák a nemzeti önérzetet és a nemzeti önbecsülést! Csak így lehet elérni, hogy kevesebben essenek a kozmopolitizmus csapdájába." Devánszky Márton ezeket mondta: "Mégjobban ki kell emelni, hogy az is lehet jó hazafi, aki nem a marxizmus talaján áll, aki vallásos, de becsületes állampolgár, jól dolgozik és szereti szocialista hazáját.” Általában: ilyen új jelzővel sokat hangzik ma otthon a "szocialista hazafiság”. De akármilyen jelzőt akasztanak elébe, az csak HAZAFISÁG marad. Fölösleges is világosan, egyértelműen újból megfogalmazni, hogy ki a jó hazafi. Lélek kérdése ez, mely gyökeréből uralja a normális embert. S amin a vörös áradat sem tudott változtatni, amikor az ellenkezőjét erőszakolta. ÖNMAGUK ÍTÉLKEZTEK MAGUK FÖLÖTT Több cseh terrorista, köztük rendőr-tábornokok és börtön-orvosok, öngyilkosságot követtek el, amikor neszét vették, hogy az új rezsim vizsgálóbizottságai meg fogják őket idézni vallomástételre és számadásra. MEGOLDHATÓ A NEMZETISÉGI PROBLÉMA” mostani cseppfolyóssága idején még időszerűbb lett. És erről is tárgyaltak, sőt rávonatkozóan külön szerződést kötöttek. Kádár tehát végre nemcsak Moszkvát szolgálja, hanem a magyarokat is. ♦ A KISEBBSÉGEK OSTORÁN nem könnyített, hogy Lenin nemzetiségi elveit hangoztatják székében, mióta a Szovjetunió uralja Kelet-Európát. Moszkva nem törődött vele, hogy azoknak gyakorlati érvényt is szerezzen. Ráhagyta az államvezető sovinizmusokra. Az is lehet, hogy a lenini elvek alatt ott állt széljegyzetben az ilyenértelmű "használati utasítás". Kisebbségi szerződéseknek ma sincs több értékük, mint amennyit majd a gyakorlat is megmutat belőlük. Jelen esetben mégis van némi remény a felvidéki magyarság sorsának javulására, mert a csehszlovákiai fejleményeknek egyik legkomolyabb mozgatóereje a szlovákság harca a cseh sovinizmus ellen. Ebben a harcban pedig nem közömbös, hogy milyen erős magyar kisebbségi támogatást kapnak a szlovákok. Feltétlen hatása van annak is, hogy Szlovákia történelmileg mindig szerves része volt Magyarországnak, s földrajzilag ma is az. ♦ AMIT LEHET ÉS AMIT MEG KELL TENNI Az új idők tomboló viharainak közepette már nem zárkózhatunk el ideglenes megoldásoktól sem csak azért, mert ragaszkodunk a történelmi igazságok végleges megoldásához. Lehet, hogy épp fokozatos lépésekkel jutunk hamarabb oda, mintsem azzal, ha nagyot-ugrásra várunk. A történelem mindig lassan őrlő malom volt. Kiesinger kancellár elgondolása megérdemelné, hogy doktrínának a rangjára emelkedjen általánosan. Nem szabad ma nehezebb kérdések megoldását forszírozni elsőként, s mert ezek nem eléggé gördülékenyek, elmellőzni a könnyebbek megoldását. Az egyre gyülemlő válság-jelenségek csak megmerevednek azzal, ha a nagyobbak érdekében a kisebbek megoldását is folytonosan halogatjuk. A magyar nemzetiségi problémák megoldása lépcső lehet a magyar nemzeti problémák megoldásához. ♦ DE HOL VAN MÉG SZOCIALIZMUS? A kérdés inkább abban tátong ma, hogy a Dubcek—Kádár találkozó szép jelmondatában mennyire van igaz tartalma annak a szónak, hogy szocializmus? Mert szocializmusban valóban könnyebben oldhatók meg a nemzetiségi problémák, de hol van még attól akár a magyarországi, akár a csehszlovákiai ál-szocializmus?! Szerényebbeknek kell lennünk. Egyelőre örülhetünk annak is, ha jobbsorsra találnak a Felvidék magyarjai, s főleg ha hagyományaikon nyugvó szoros kapcsolatba kerülhetnek a rab Anyaországgal. LÁSZLÓ KIRÁLY NYOMDOKÁN Júniusban, László-napon jelent meg a GESTA 14. száma, a Szent László Rend tájékoztatója. Vitéz Maczky László kitűnő írásából vesszük közismertetésre ezeket: A hontalanságban volt és van sok igaz magyar és jövőnket szolgáló becsületes tett, de nem volt magyar szerv, amely merte volna elismerni és megköszönni a becsületes munkát, az eredményes tetteket. Pedig ezek kitüntetést érdemelnek: a köszönet és elismerés látható jelét! Az ilyen elismerés azt bizonyítja, hogy a magyar ügyért vívó bajnok nincs egyedül! Ez indokolta a Szent László Rend életrehívását itt a hontalanságban. A magyar hontalanság egyben üldözöttséget is jelent. Bátor az, aki az igaz magyar ügyben szólni vagy tenni mer. László királyunk, még fiatalon, ezt a nevet kapta: “Bátor László”. Aki az üldöztetésben szót emel a magyarért és cselekszik, az nagy királyunk nyomdokán jár. A bátrak elismeréséhez is bátorság kell: a Szent László Rend nyíltan elismeri, megköszöni a nemzet jószolgálatát, és kitünteti érte a szolgálattevőt. Meghívja tagjainak sorába, nagyobb érdemekért pedig érdemkeresztet akaszt a nyakába. A Rend nem zárt egyesületi életet él. Tagjai ott és úgy munkálkodhatnak rendjük szellemében, ahová sorsuk állította őket, s ahogyan hűséges szolgálatnak érzik munkálkodásukat. A Szent László Rend a szuverén német állam illetékes szerve által elismert és bejegyzett szervezet. Jelvényeit csak tagjai, a "Szent László Lovaglók vagy "Szent László Udvarhölgy”-ek viselhetik. A Rend kifejezetten keresztény és magyar. Egyenesen, egyértelműen és bátran csak az. Életrehívásához, fenntartásához éppen ezért kellett a legszívósabb küzdelem, és kell továbbra is. Világnézeti széljárással és politikai divatokkal kell dacolnia annak az erőnek a birtokában, amit az örökkévaló kereszténység és örök magyarság jelent. Magyarnak lenni mindig nehéz volt és mindig nehéz is lesz. Az elismert helytállás azonban példamutató, annak vonzó ereje is van. Ha szilárdan állunk örök eszményeink talpazatán, ha megvédjük rendünket, magyarságunkat szolgáljuk vele. “Magyarországért és magyarságunkért az — Úristennel!” Részvétnyi I vá n ítás ÖZV. MARSCHALKÓ LAJOSNÉHOZ — "messzi, nagy Törökországból” — Prof. dr. Tóth Imre írja Ankarából: Mélyen tisztelt Asszonyom! Kedves férjének, Marschalkó Lajosnak halála itt mindnyájunkat mélyen megrendített. Ismét hűséges magyar hajtársat vesztettünk henne. Kérem, hogy tőlem és a Törökországban élő minden igaz magyartól, fogadja legmélyebb részvétünk kifejezését. A Magyarok Istene adjon erőt Asszonyomnak, nagy halottunk hűséges hitestársának, a nagy csapás elviseléséhez! Találjon fájdalmára írt abban, hogy az oly nagyszerűen, az emigrációs szellemi életnek igazán az élén harcolt férjét, szívből gyászolja az egész magyarság. Marshalkó Lajost sohasem feledhetjük. Nagy küzdelmet vívott, jó harcot harcolt, s mint kimagasló Példakép írta bele magát korunk szomorú magyar történelmébe. Munkája után bizton elnyerte jutalmát. Ő már ott folytatja az életét, ahol akadályok nem állanak eszméi útjában. írásaival azonban ezreket nevelt arra, hogy hogyan kell küzdeni rögös terepen, tüskés bozótok közt a keresztény magyar életért. Folytatjuk, amit elkezdett, s amihez jó utat mutatott: Istennel — Hazánkért! Ámen.