Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1968-04-01 / 4. szám

1968. ÁPRILIS HÓ SZITTYAKÜRT ÖTÖDIK OLDAL mmmm S8SSB33833SS3SS&:-3SS3S8888S88SS8888888888B3888^^r< KERESZT ÉS KARD MOZGALOM TÁJÉKOZTATÓJA CSAK ÖNZETLEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET Kiadja: A MOZGALOM KÖZPONTJA X. ÉVF. 4. SZÁM — 1968. ÁPRILIS HÓ Emlékezzünk 1945* április 4-re! A forrongó és rohanó élet sok válto­zást hozott az elmúlt 25 esztendőben. Közben egy nemzedék nőtt fel észre­vétlenül, most mikor követeli jogát, kétségbe esve látjuk, hogy sem az otthon, sem az emigráció nem adott semmit a nemzeti feladatokból útra­­valóul. Az otthon uralkodói az elmúlt évek­ben és ma is az 1945-ös leigázónak teljes kiszolgálói, így egészen termé­szetes, hogy hamis bálványimádásra nevelték az ifjúságot. Ellenhatásnak egyedül maradt a szülői ház, de az is az idők folyamán elszíntelenedett, mert a gazdasági nyomorral és a ter­rorral együtt jár az elfásultság és ké­sőbb a beletörődés. Idegenbe jutott magyar, tisztelet a kivételnek, sokat engedett az óceán túlsó partján tett fogadalmából a testet-lelket őrlő emig­­rációs évek után. Igaz, sokáig alakos­­kodni kellett az úgynevezett szabad földre kijutott magyarnak, mert az igazságot itt sem szerették meghall­gatni. — Féltek, hogy a lelkiismeret szava legyőzi bennük a győzőknek ki­járó öntudatot, ezért ők is inkább az üldözők sorába álltak. Közben az élet nem állt meg, csak éppen a nemzeti hősökről, mártírok­ról nem volt szabad nyíltan beszélni, sem itt, sem otthon, így nem kapott az ifjúságunk helyes képet, mert a hősből gúnyt űztek, nemzet, öntudat, hazaszeretet szavak pedig, mint ér­téktelen kifejezések a lomtárba ke­rültek. A bolsevizmus 5. hadoszlopa­ként, mint erkölcsrombolók megje­lentek Angliából a szakállas oroszlán­sörényű nyekergők. A normális em­beri füleket tönkretevő zene-bonájuk­­kal lázba hozták az Istentől egyre tá­volodó ifjúságot. A nagy karmester, aki Moszkvában székel, nem számolt azzal, hogy amit ő Nyugatnak szánt, azt ő is megkapja. Ilyen körülmények között értünk el 1968. április 4-hez. Mozgalmunk volt az első, amely elő­ször merte ezt a dátumot nyíltan fel­hozni és mélységesen elítélni. Azóta is minden évben emlékeztetünk e nap­ra. Valahogy mindig az volt az érzé­sünk, ha rendet és békét akarunk, ak­kor a baj alapjához kell vissza men­nünk, tehát az okot kell megszün­tetnünk. Ez az ok 23 éve gyötri né­pünket és a baj megszemélyesítője ma is az orosz kommunista hadsereg, amely a legnagyobb létszámmal állo­másozik hazánkban a többi leigázott ÚJ ANGOL—MAGYAR KERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁS Öt évre szóló új magyar—angol ke­reskedelmi megállapodást írtak alá, mely most már ipari együttműködést is biztosít. A Magyarországra irányu­ló bevitelben Anglia a második he­lyet foglalja el a tőkés országok kö­zül, és az ötödiket a magyar árukivitel terén. Az új megállapodás értelmében a magyar export fele nem esik meny­­nyiségi korlátozás alá Angliában. országokhoz viszonyítva. így magá­tól értetődik, hogy ennek a napnak minden igaz magyar előtt nagy je­lentősége van. A mi célunk éppen azért az, hogy az új generáció szívébe és agysejtjeibe becsempésszük a sok zavaró eszme mellett e dátum jelen­tőségét. Különösen fontos ez most, amikor az újságok és rádiók hírei­ből ki lehet venni, hogy a vasfüg­göny mögött bajok vannak, csak a vak és a kommunista barát nem akar­ja ezt észre venni. Ahogy tavasszal a csírák áttörik a fagyos földet, így nem lehet örökérvényű gátat állítani az emberi szabadságvágy elé sem. A rettenetes terror fizikai fájdalom és a halál tudta eddig kordába tartani a legyőzöttet, de a természet törvé­nye szerint elérkezik az a pillanat, amikor a kínzó belefárad, az áldozat pedig megszokja a halálfélelmet. Eb­ből az állapotból fejlődik ki a fo­golytartó bizonytalansága, kapkodása, mert időközben rádöbbent, hogy fe­lelni kell a tetteiért. így keletkezik a lazulás, most már csak egy szikrára van szükség, hogy lángra lobbanjon, előbb még síri csendben lélegző or­szág. Ez a forradalom útja. — Vajon az emigráció lelkileg felkészült-e már egy változó helyzetre, amikor a fele­lősséget újra vállalnia kell. Sajtóink hangja nagyfokú bizonytalanságot árul el. Tollforgatóink csak köntör­­falaznak, politikusok egyszerre eltűn­tek a porondról, mert érzik, hogy az üres locsogásnak az ideje lejárt. Hi­ányzik az erkölcs és a bátorság, tisz­telet a kivételnek, vannak akik a harc helyett polgári kényelmet ajánlanak az ifjúságnak, mint egyetlen üdvözítő megoldását a bajoknak. Mások a ma­gyar szellem sztratoszféra magasságú elsőbbségében bíznak. — Ezek a jó urak, csak egyet felejtenek el, mint a kisdiák az egyszeregyet és közben magasabb matematikai megoldásról álmodik. — Nem uraim, szálljunk csak le arról a magas lóról, a szellem csak úgy érvényesül, ha vannak köve­tők, magyarul érző és magyarul gon­dolkodó fiatalságunk. Erről az egy­szerű tényről úgy a politizálgatók, mint a szellem apostolai nem akarnak tudomást venni.. Igen, az ifjúság ne­velése nem üzlet, hanem áldozatvál­lalás, ezt viszont a hangoskodók nem akarják vállalni. így nagyon kérjük, maradjanak inkább csendben, ha ál­dozatvállalásra képtelenek, mert hall­gatásuk legalább nem osztja meg a magyarságot. Magyar Testvéreim! 1945. áprils 4- nek emlékezete az idén legyen az ál­dozatvállalás és az egyéni élvezetek­ről való lemondásnak napja. Végre legyünk férfiak és szavak után jöjje­nek a tettek. Minden magyar, öreg és fiatal, e napon mondjon le az evés­ről és ezt az összeget tegye bele egy borítékba és küldje el annak az ifjú­sági nevelő szervnek, amely a szivéhez a legközelebb áll. Ezt a mozgalmat tegyük nemzeti üggyé, az újságok fel­rázó cikkekkel árasszák el az emig­rációt, én hiszem és megvagyok győ­ződve róla, ha ez a mozgalom sikerül, akkor földrészenként felállíthatjuk Kiadásért felelős: VASVÁRI ZOLTÁN esett magyar hősök emlékéhez, vala­mint, ha késve is, de legalább ennyit adjunk útravalóul az elfelejtett ifjú­ságunknak a nemzeti feladatainkból. Ha akartok valóban nemzeti feltáma­dást, harcoljatok érte foggal és kö­römmel, Te is, Ö is, én is szeretném, az ifjúság szellemnevelő magyar köz­pontjait. Ha ez megvan, akkor bizto­sítva van a jövő vezetőrétege és lesz véradó is, sőt az emigrációt sem fog­ja készületlenül érni egy újabb meg­mozdulás. Kérem az Egek Urát, segítse vele­tek együtt ezt a gondolatot diadalra vinni, hogy méltók lehessünk az el­ha hazánk újra a magyarok szabad hazája lenne, csak hit, akarat és ki­tartás kell, akkor meg is lesz. A költő soraival búcsúzom: Mit bánom én a történelmet, Hogy egykoron mi volt! Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő, Mikor anyád sikolt!... Vasvári Zoltán A SZABADSÁG ÜNNEPE NYUGATI VÉGEKEN ! San Franciscóban lépett először nyilvánosság elé az Amerikai Magyar Lövész Egyesület USA-Nyugat szervezete, mely március idusát ünnepelte 1968. március 17-én. A műsor kiemelkedő része volt Fazakas Ferenc KKM USA közép kerü­letének vezetője nagyhatású ünnepi szónoklata. Ez a megemlékezés eltért mindenben a már szokásossá vált beszédektől. Döbbenetes hatással vezette le a történelmi bizonyítékok halmazával igazolva az eseményeket napjainkig, hogy milyen hátsó mozgató erők voltak, melyek szeretett Hazánkat és ezen túl ma már Amerikát, sőt az egész világot a jelen helyzetébe sodorták. Napnál világosabban bizonyította be, hogy ezek az erők, hogy akarták és akarják kiirtani a legősibb kultúrájú népet Európában, mely több mint ezer éve vérével védi a nyugati keresztény kultúrát. A műsor további részében vitéz Darabont Ferenc szavalta a Nemzeti Dalt Petőfi Sándortól. Felkérte a megjelent nagyszámú közönséget, hogy amikor elhangzik Petőfi parancsa, álljon fel minden becsületes magyar, a két vérbefojtott forradalom mártírjainak tiszteletére, akik a mi szabadságunkért adták vérüket. Tóth András lövészraja, 7 gyermeke magyar táncokat mutattak be, a legidősebb, a 9 éves Bandi hegedűszólójára. Ez a páratlan magyar család igazolja legjobban, hogy az igazi magyar munka mindnyájunk gyönyörűségére és biztatására szolgál, hogy igenis van miért és kikért dolgozni. Ifj. Darabont Ferenc 9 éves lövészapród két kuruc verset szavalt szép elismerő sikert aratva. Rómay Árpád lövész Kossuth dalokat énekelt sajtá gitárkísérettel. Fodaró Erzsiké nagy sikerrel adott elő két klasszikus zongoraszámot. Megrázó hatás­sal szavalt az elnyomott és vérbefojtott szabadságharcról Fazakas Ferenc, aki nemcsak, mint nagyfelkészültségű szónok, hanem mint előadó és szavaló művész is szolgálja nemzete ügyét. Ezután következett vitéz Darabont Ferenc zárószava, melyben az új, most bemutatkozó Lövész Egyesület USA nyugat kerület vezetője az alábbi bejelentéssel taglalta a legégetőbb feladatát a nyugati magyarságnak: AZ AMERIKAI MAGYAR LÖVÉSZ EGYESÜLET FELÉPÍTI A SZENT ISTVÁN KULTŰRHÁZAT! A lezajlott emlékezés után térjünk át a ma égető magyar kérdésre, először itt Szent Ferenc városában és környékén. A temérdek tennivaló közül az első legfontosabb feladat, hogy munkánknak és ifjúságunknak, a magyarság minden rétegének, e környék 7000 magyarjának hajlékot teremtsünk. Mi, akik már egyszer megmutattuk, hogy erre képesek vagyunk, most a Lövész Egyesü­letünk keretében ezt a kérdést megfogjuk oldani. Magam és hitvesem elgondo­lását a vezetőségi értekezlet egyhangúan elfogadta, miszerint a Lövész Egyesü­let megépíti a Szent István Kultúrházat és mindkét egyházunknak kápolnát. Erre a célra feleségemmel ezer dollárt ajánlottunk fel. Valláserkölcsi nevelés, ép testben ép lélekkel kell ifjúságunkat maga-

Next

/
Oldalképek
Tartalom