Szittyakürt, 1968 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1968. ÁPRILIS HÓ Udvözlégy Ifjúság! A Hungária Szabadságharcos Mozgalom immár nyolcadízben tart szűkkörű, azt lehetne mondani, családias megemlékezést a tavaszkezdet hónapjában. Negyvennyolcat szoktunk ünnepelni és a Márciusi Vértanúkról szoktunk emlékezni együtt azok, akik így méltóbbnak érzik a lélek emelkedését nemzeti eszmények magaslatáig. Ügynevezett "rárendezés" ellenére a “családi kör” egészen megtöltötte a Szent Imre Egyházközség tanácstermét. * * * Tizenkét éves gyermekből az emigrációban férfivá lett ifj. Gyékényesi György, aki a KKM helyi csoportjának vezetője, így tette föl a kérdést: Mi 48 március 15-ének a varázsa, mely még ma is hat és ünneplésre késztet? A választ olyasmiben kell keresnünk, ami invariánsa az időnek és invariánsa a magyar sorsnak, mert az egyszerű szokás nem indokolja, és különösen nem az emigrációban, ahol inkább levetjük régi szokásainkat. A mohácsi csata megvívásához, a közeledő török félhold hírére csak nagynehezen verődött össze a magyar sereg. Mégis az akkori koreszmét képviselő humanista fiatalság az utolsó szálig ott volt a harcmezőn, s majdnem mind ott is maradt. Pedig a FIATALSÁG az élet szerelmese, s mi sem áll távolabb tőle, mint a korai halál keresése. De mentek a halál elé, mert az ország végveszélyben volt! És mentek, amikor Rákóczi bontott zászlót, mentek Kossuth hívására. Ugyanezt az örök magyar fiatal arcot látjuk az első világháborúban. A Doberdón küzdő parasztlegény arca magyarabb arc volt, mint a társadalmi problémákat sejtető Ady Endréé! Magyarabb volt, mert népének egyszerű és egyenes életreflexeként puskát markolt a veszélyben. Ilyen magyar arc néz ránk vissza a felvidéki szabadcsapatok emlékéből, a második világháború Hunyadistáiról és Hungarista Légiósairól, majd ugyanaz 56 szabadságharcosairól! Ám ezt az arcot hiába keressük 1945—46 tavaszán, az úgynevezett felszabadítás idejében. Forradalomnak nevezik ugyan otthon ezeket az időket, holott semmi más nem volt az, mint egy háborúban kifáradt nép agonizálása. A Dózsa-féle lázadás történelmünkben az egyetlen, melynek társadalmi jellege volt: a magyar sohasem vívott "osztályharcot"! Mohács óta a mi fiatalságunk elé mindenkor a magyar lét kérdése vetült, ha vész közelgett, és ilyenkor sohasem belső, mindig külső erőkkel kellett mérkőznünk! Ezért néz ránk makulátlan magyar arc a magyar fiatalságról! A 48-as MÁRCIUSI FIATALSÁG is vértelen forradalmat hajtott végre! De külső ellenséggel szemben mindig megmutatta, hogy meg tud halni nemzete életéért! 1848 március 15-e történelmünknek az a láncszeme, amikor a magyar lét vívódásában ifjúságunk talán minden kornál nagyszerűbb szerepet vállalt. Ifj. Gyékényesi György Sinka Istvánnak 1956-ban írt soraival fejezte be beszédét: Üdvözlégy ifjúság — Üdvözlégy magyar nép! * * * A MÁRCIUSI VÉRTANOKRÓL Molnár Lajos emlékezett meg. (Beszédére külön térünk majd vissza.) Vitéz Kovács István szavalatával járult az emlékest sikeréhez. Amerikai vendég-szónokunk is volt: Arnold Lewis, aki az ébredő Amerika nevében hódolt a magyar Ifjúság és a magyar Vértanúk előtt. (I—d) Szomorúságtól fájó szívvel hozzuk minden Baj társunk és szabadföldön élő Barátaink tudomására, hogy reszneki ZÁRÓ ANDRÁS m. kir. szkv. vezérőrnagy, mindkét világháborúból számos magas hadikitüntetés tulajdonosa, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének alapításától kezdve két évtizeden át Központi Vezetője, 1968. március 13-án Münchenben, 69-ik életévében hirtelen elhúnyt. Temetésén, határozott végakarata szerint az özvegyen kívül csak legszűkebb munkatársai vettek részt. Képzett katona volt, aki kötelességét nemcsak a békeszolgálat éveiben és a harctereken, hanem a hontalanság nehéz körülményei közt is híven teljesítette, megbecsülést szerezve nemzetének idegenek előtt is. Önfeláldozó életének utolsó percéig izzó magyar szívvel szolgálta az elnyomott Haza szabadságának, a hontalan magyarság összefogásának és bajtársi szervezetünknek az ügyét. Vele egy bátor lelkű, szerény természetű és kimagasló egyéniségű vezető, minden jószándékú honfitárssal szemben megértő és melegszívű baj társ, egy igaz magyar ember távozott sorainkból. Mély megilletődéssel hajtunk fejet tovatűnt alakja előtt. Szívünkben emlékét híven megőrizzük, példájára mindig emlékezni fogunk. München, 1968. március 18. az MHBK központi munkatársai és a németországi főcsoport vezetősége Az MHBK clevelandi csoportja április 5-én este gyászmisével búcsúzott szervezetének alapító vezetőjétől, a nyugat-oldali Szent Imre templomban. Főt. Kótay Zoltán imádságos szavakkal, Mózsy István orgona búgózokogó hangjaival kísérte a Harcos vágtatását a Hadak Utján. Kálnoki Kis Tibor érdemeit méltatta és végrendeletét ismertette. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom és a Kereszt és Kard Mozgalom képviselői is jelen voltak. Nehru-díjat, diplomákat is nyertek a magyar gyermekművészek! Rácz Rózsika kitüntető elismerése — az indiai elnök aranyérme — az első örömhír, amely a gyermekrajzok Delhiben megrendezett világversenyéről érkezett. Nemrég érkezett a Kultúrális Kapcsolatok Intézetének budapesti központjába az Indiából keltezett részletes jelentés az ifjú művészek nemzetközi vetélkedőjének eredményéről. Eszerint a kitűzött 24 Nehru-díj egyikét a már sokszoros nemzetközi győztes budapesti kislány, Kürthy Hanna nyerte el. Dudás Mária, Szabó Erzsébet és Szőke Ágnes értékes díjat és diplomát kapott munkáiért. A százezer résztvevő közül a díjazott gyerekek névsorában ott van még Hoffman Mária, Nagy Imre, Petri Katalin és Czwikli Mária is. (Képünk az aranyérmes Rácz Rózsika egyik alkotása.) A VATIKAN AJÁNDÉKA TITÓÉKNAK . . . A vatikáni rádió 1968. január 25-t adásában röviden bejelentette, hogy VI. Pál pápa a bácskai apostoli adminisztratúrát Szabadka székhellyel önálló püspökséggé szervezte át. Az új püspökség védőszentje: Szent Pál apostol. A bácskai apostoli adminisztratúra a kalocsa—bácsi érsekségnek Jugoszláviához csatolt részét, azaz Bács-Bodrog vármegyének a trianoni határtól délre eső részét foglalta magában. Az apostoli adininisztratúrát a Szentszék 1923. február 10-én állía pravoszláv szerb egyház ellenállása következtében a jugoszláv törvényhozás nem ratifikálta, az adminisztratúra jogállásában sem következett be változás. Amikor a Délvidék 1941. április 10-én visszatért Magyarországhoz, a bácskai apostoli adminisztratúra is visszatért a kaloesa—bácsi érsekség joghatáskörébe. Mivel Budanovies Lajos vonakodott magát alárendelni az érseknek, a Szentszék őt először Budapestre, majd Mátraverebélyre internálta. Gróf Zichy Gyula halálát követően Grösz József kalocsai érsek javaslatára a tóttá fel, miután a Trianoni-békével Jugoszláviához csatolt egyházközségeknek Kalocsáról való kormányzása útjába a jugoszláv hatóságok állandóan nehézségeket állítotak. Az apostoli adminisztratúra élére a Szentszék Budanovies Lajos szabadkai plébánost nevezte ki, aki mint volt bajai plébános, vezető szerepet játszott Baja szerb megszállása idején a szerbeknek azon törekvésében, hogy Baját a trianoni békeszerződés rendelkezése ellenére is megtartsák. A pánszláv ideológiától fűtött apostoli adminisztrátor 1924-ben a Vatikánban keresztülvitte, hogy Várady Árpád érsek utódát, gróf Zichy Gyulát csupán kalocsai és nem kalocsa—bácsi érsekké nevezték ki. 1927 februárjában a Szentszék Budanovies Lajost c. cisamusi püspökké nevezte ki. Püspökké szentelése 1927. május 1-én volt. Stojadinovics kormányának a Szentszékkel folytatott, a jugoszláviai katolikus egyház joghelyzetét és szervezeti viszonyait tisztázni kívánó tárgyalásai idején Budanovies Lajos 1936 június 30-ra összehívta a bácskai apostoli adminisztratúra egyházi zsinatát az adminisztratúra jogviszonyának és egyhákormányzati kérdéseinek rendezésére. Már e sinat határozatai a kalocsa—bácsi egyházmegyétől való függetlenítés mellett foglaltak állást, de miután az 1937. július 23-án aláírt konkordátumot Szentszék az internálást feloldotta s Budanovies visszatérhetett Szabadkára. Amikor a Délvidék 1944—45 telén Tito kommunista Jugoszláviájának uralma alá került, Budanovies újból átvette az admi nisztratúra vezetését. 1956. február 24-én a Szentszék a már elaggott és beteg Budanovies Lajos mellé Zvekanovics Mátyás c. püspököt nevezte ki utódlási joggal az adminisztratúra vikáriusává. Budanovies halála után, 1958. március 16-án Zvekanovics Mátyás lett az adminisztrátor. 1962 őszén Zvekanovics a szabadkai Szent Teréz plébánia átalakított plébánia épületében megnyitotta az após toli adminisztratúra első szemináriumát. Az elkövetkező években Zvekanovics két épületet építtetett a szeminárium részére; az új szeminárium “Paulinum” névvel 1965. június 30-án került felszentelésre. Ma az új püspökségnek 112 plébániáját 88 pap látja el. Rajtuk kívül még húsz szerzetes működik az új püspökség területén négy rendházban.. Az egyházmegye híveinek száma mintegy 400,000, kétharmad magyar, egyharmad bunyevác. # Délmagyarország Felszabadító Tanácsa a szabadkai püspökség felállításának ügyére a pápai intézkedés teljes szövegének áttanulmányozása után még vissza fog térni. (H. E.) Gyászhír az “Alföldi” Teisingról A léleknek is van valami olyan betegsége, mint a rák. Ismeretlen eredetű, alattomosan tör elő, feltartóztathatatlan, szövődményes és — halálos kór. Ami Alföldi Géza, a TTKI iratgyűjteménye és a teisingi kastély körül történt, az láthatólag ilyen betegségnek a következménye. Az óceánon át érkező hírek nyomán az úgynevezett jobboldali sajtó is mintha erre mutatna. Bár nem szedi szavakba a kór diagnózisát, a súlyos ügyben szinte nem is érinti az erkölcsi felelősség kérdését. A kastélyt elárverezték, a gyűjtemény sorsa ismeretlen, pusztulás fenyegeti, s Alföldi Gézáról egyelőre semmit sem tudni. Ami még szomorúbbá teszi ezeket a rideg szavakat, az az, hogy a nagy költő, a harcos újságíró, az adatgyűjtés feltalálója, fanatikusa és megvalósítója — azoknak a kárára mutatta be ezt a betegséget, akik a mi szegény emigrációnkban egyedülálló, óriási áldozatot hoztak, s nem kevés esetben verejtékes munkával összekuporgatott krajcárokból álló élettartalékukat kölcsönözték. Hol van ilyenre felelet? — mentségről nem is szólva! Súlyosak voltak a körülmények, hatalmaskodnak az üldözők, de hát mégiscsak van valamicske jogrend, s egész hadseregrevaló hungarista tábor támogatta az egy ember erejét messze meghaladó munkát. Nem lehet rá teljes feleletet találni másban, mint az alattomosan előtörő, feltartóztathatatlan és szövődményes nyavalyában ... a lelki rákbetegségben. Csakhogy, ha ki is derül egyszer az eredője, amit eddig elvégzett, az is halálos kór...
