Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 FEBRUÁR HÓ Közérdekű levél a szerkesztőhöz Az utóbbi években legalább tizenhat szöveget ol­vastam el, mely hazai hivatalos helyek tájékoztatása a magyar állampolgárság új szabályozásáról. A törvényszöveg is, a népszerű tájékoztatók szö­vege is örvendetesen egyszerűbb, közérthetőbb a ko­rábbiaknál. Ennek ellenére fantasztikus homályba van dugva bennük az állampolgársági kérdésnek ép­pen az a pontja, mely az 1945-ösöket, tehát a legtöbb emigránst érinti. Nemcsak azokra gondolok, akik állampolgárság nélkülieknek kell tartsák magukat, mert magyar ál­lampolgárságukat elvesztették, és nem vettek föl idegen állampolgárságot. A kérdés, illetve a rejtelmes titok érinti azokat is, akiknek bármiféle új állam­­polgárságuk van. Mert az 1957 évi V. törvény, vagy annak egy nemrégi kiegészítése bevezeti és általáno­sítja a kettős állampolgárság jogállapotát. Eszerint nem veszti el magyar állampolgárságát az, aki ide­gen államnak lett polgára. Igen ám, de a régi és az 1945-56 évek között ho­zott törvények szerint is, tíz évnél hosszabb külföldi tartózkodás után automatikusan megszűnik a magyar állampolgárság, kivéve, ha arra illetékes hatóságok előtt az illető bejelenti annak megtartására szóló igényét. Ilyen bejelentést azonban az 1945-ben elme­nekültek közül aligha tett egyvalaki is. így az emig­ránsokká vált menekültek 1955-ben valamennyien el­vesztették magyar állampolgárságukat. Az új törvény szerint viszont (a honosítottakon vagy visszahonosítottakon kívül) magyar állampolgár az a kiskorú, aki magyar állampolgár szülőktől szü­letett, és az az önjogú, aki 1957 október 1-e előtt ma­gyar állampolgár volt. Az 1945-ösöknél tehát ehhez a jogigényhez két, két-és-fél esztendő hiányzik, mert 1957 október 1-e előtt ennyivel korábban szűnt meg az állampolgárságuk. Elég világos tehát, hogy az 1945-ösök nem tekint­hetik magukat törvény szerint magyar állampolgá­roknak. A hazai magyarázgatások azonban nem vesz­nek figyelembe ilyen dátumszerü megszorítást. Nem egy helyen hangoztatják, hogy aki életében valaha is magyar állampolgár volt, az az is marad mind­örökre, hacsak az “Elnöki Tanács” személyszerint meg nem fosztja attól. Sőt érzelmi húrokat is penget­nek hozzá: a magyar jogrendszer atyai jószívűségét fiaihoz. Megpéldáznak olyan eseteket is, melyeknek értelmezése kis kétséget jelenthetne. De csodálatos­képpen a kérdéses kérdést sem nyüt szavakkal, sem példázással nem világosítják meg soha. Lehet ebből mást feltételezni, mint szándékos ködösítést? Talán éppen a legcsiklandósabb kérdés törvényes összezavarására! Hogy adott esetben ne a törvény, hanem a kormány szándéka szerint lehes­sen érvényesíteni a jogkövetkezményeket. Kedvezően azokra, akik magyar állampolgárok voltak, de sohase magyarok, de kedvezőtlenül azokra, akiknek magyar mivoltukon csak a jog és politika ármánykodása igyekszik csorbát ejteni! Tisztelettel: H. G., Culver City. ★ AZ ELSŐ TAVASZI HIRT Békéscsabáról kaptuk. A megye keltetőállomásán január 10-én kikeltek az első kiscsibék. «líTVAKÖkí Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR (USA) Felelős Kiadó — Publisher: TÓTH BÉLA (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. 0. Box 26, Mont­real 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA Mire az ember felnő, gyomorrontás és csömör nélkül is eljut oda, hogy kelletlenül veszi a cukrász­ipari porok, kenőcsök és gázok ímelygős illatát. Újabban hosszúnadrágos bácsikák is, sőt — mit tesz Isten — férfi-szoknyás öregurak is olyan ímely­gős halotti beszédeket vágnak ki vagy írigáinak, hogy hatásukra még kamaszkorú édesség-titánok is undor­ral hahó táznak a komor temetési szertartásba. És ez kegyeletsértés. Pedig nem ők tehetnek róla, hanem az írigálók. Miért nem öltenek inkább komoly aktu­sokhoz komoly arcot, ha már nincs férfias arcélük, de látszólag túl vannak az ímelygős inyenckedés gye­rekkorán? Az egyik — pogány-stílusban — “legjobb, leg­őszintébb, legáldozatosabb magyarnak” ír és ímelyeg egy igen tiszteletreméltó zsidót, — a másik meg — varga-betűkkel — odarugaszkodik, hogy “Szent István rokonának” ímelygi azt a szerencsétlen halottat, aki már sem visszaímelyegni, sem visszavágni nem tud, pedig életében a leghíresebb hintás volt. “A MAGYAR ZSIDÓK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK” KOMMENTÁLÁSÁBAN (Sűrített kivonatolás az “Egyenlőség” című lapból) A háborús bűnösök felelősségrevonása Németor­szágban “hamarosan ellanyhult”. (!) Nyugatnémet­országban sok háborús bűnöst szabadon engedtek és rehabilitáltak, mások külföldre menekültek. (!) Leg­többjük nem is került bíróság elé, kivéve azokat, aki­ket a háború után kiszolgáltattak. (!) A háborús bű­nösök többsége azóta is háborítatlanul él világszerte. (Ez a mondat mintha maga is elárulná, hogy nem azok a háborús bűnösök, akiket az igazi háborús bű­nösök háborús bűnösöknek tartanak. A Szerk.) A német bíróságok sok éven át alig ítélkeztek náci háborús bűnösök fölött. (!) Csak az ötvenes évek végefelé kezdték komolyan az előző rendszer bűnei­nek a kinyomozását. (?) (Hát hiszen a nürnbergi pe­rek valóban nem komolyak voltak, hanem tragikomi­kusak! A Szerk.) Az új német büntetőtörvénykönyv, a halálbüntetés eltörlésével megóvta azoknak az éle­tét, akik milliók életét sem kímélték.(!) A gyilkossá­gon kívül minden más náci bűntényt elévültnek mon­dott ki. (Ja, hát ezért kell gyilkosságot bizonyítani arra is, aki egy náci párttag szomszédja barátja há­zának a közelében sétált el egyszer az életében! A Szerk.) “A nemzeti szocializmus bűneinek a száma azon­ban oly óriási, hogy így is számos bírói tárgyalás idézte a világ emlékezetébe a szörnyűségeket.” (!) (Talán sokkalta, de sokkalta inkább az az ezer és ezer film, mely elferdített tényeket és koholmányo­kat tüntet fel úgy, mintha valóságok lettek volna. Szóval az agymosó-propaganda, melyről látni lehe­tett volna előre, hogy visszafelé fog elsülni. Sőt, ha valóban van már “neo-nácizmus”, akkor ez bizonyí­téka az eltúlzott filoszemita propagandának!) Az első auschwitzi per azonban csak 20, a má­sodik csak 3 vádlott felett ítélkezett. A három évvel ezelőtt Frankfurtban húsz hónapig folyt tárgyalás után is csak hosszabb-rövidebb időre szóló ítéletet hoztak, egyeseket szabadlábra helyeztek, többeket felmentettek. (Érdekes, hogy a zsidóknak egyetlen bíróság egyetlen ítélete sem tetszik. Még a halálos­ítéletek sem, mert azokat meg keveslik. Valóban csak az tudná a zsidó bosszú-szomjat kielégíteni, ha min­denkit felakasztanának, aki nincs körülmetélve? A Szerk.) Gyerkőcök — csitt legyen már! Felnőttek is van­nak jelen, illendőség is van a világon, meg komoly dolgok is vannak. A születés és halál legkomolyabb dolgok, ha közöttük tarka is a játszótér. Hosszúnad­rágos gyerkőcöknek is kellene, hogy valamennyire tisztult fogalmuk legyen arról, hogy mi minden je­lenti ezt: magyarnak lenni és legjobb magyarnak lenni. Vagy rokonságban lenni két embernek, akik közé ezer egyéb máson kívül csak úgy röpke ezerév is odaszorult, és ami fölött a HIÚSÁG VÁSÁRÁN még egy Thakeray sem mert volna egy szerelmes regény sikeréért csak úgy szemethúnyni. Adjuk meg az Istennek, ami Istené, és a császár­nak, ami az övé. S ha meghal a császár, a ravatalánál adhatunk neki a tiszteletből egy kicsit többet, mint amennyit megérdemel. De kegyeletsértők azok, akik úgy nyalogatják körül a halottakat, mint maszatos szájú gyerkőcök a kirakatablakot, mert nem férnek hozzá a cukrászsüteményhez, csak az ímelygős illa­tának nem bírnak ellenállni. (Handlé Jeremiás) Megtudjuk a kommentárból, hogy a Zsidó Világ­­kongresszus kért fel egy ügyvédet, aki bűnügyi szak­értőként 15 panaszos képviseletében vállalta a per magánvádlójának szerepét. A “Magyar Zsidók Világ­­szövetsége” pedig egy másik perben tevékenykedett. “Mindent megtett a nyomozás segítése és a bizonyí­tékok megszerzése érdekében.” ügyvédje leleplezte a Bandera-csoport tagjainak hamis vallomásait a vád­lottak javára (ez a csoport csinálta a legnagyobb pog­romokat az orosz polgárháborúban!), és bebizonyí­totta, hogy az auschwitzi karhatalom minden tagja gyilkos, vagy gyilkosságban bűnrészes. És hogy a német vegyitröszt, az IG-Farben ugyanolyan bűnös szervezet, mint az SS (!) “Felháborodását fejezte ki afelett, hogy a vádlottak a mai német társadalom tisztes tagjainak tekintik magukat.” (!) A kommentárból úgy tűnik ki, mintha a vád lenne a döntőbb jogi tény, és nem az ítélet. (Persze, hiszen a vádat zsidók emelik, az ítéleteket pedig — részben — gójok hozzák!) Meg is rójják a német bíróságot, hogy “csupán öt évi fegyházrá ítélte Krumeyt, amit a vizsgálati fogsággal jórészben már ki is töltött, — Hunsche-t pedig felmentette!” (Talán az lett volna a kötelessége, hogy 35 millió németet ítéljen életfogy­tiglani gályarabságra?) Mit szólnának hozzá az atyafiak, ha a magyarok is, németek is egyszer pert indítanának mártírjaik gyilkosai, kínzói, elhurcolói, vádlói, s a gyilkosok fel­bujtói, bűntársai ellen? ★ ★ MAGYAR-FRANCIA EGYÜTTMŰKÖDÉS. — Bu­dapesten szerződést írtak alá a Ganz-MÁVAG és a Komplex Külkereskedelmi Vállalat, illetve a francia Alsthom és Neypric cégekből álló konszern megbí­zottai a néhány év múlva felépülő Tisza-2 vizierőmű berendezéseinek közös gyártására. A francia kon­szernnel három évvel ezelőtt építették ki a magyar vállalatok kapcsolataikat. A két francia vállalat erő­­müvi villamos berendezéseket, illetve turbinákat gyárt és úttörő munkát végzett az úgynevezett cső­turbinák bevezetésében, építésében. ★ EGYMILLIÓ TV-ELŐFIZETŐ MAGYARORSZÁ­GON. — Január elején nyilvántartásba vették a tíz­éves jubileumára készülő Magyar Televízió egymilli­­omodik előfizetőjét. A milliomodik előfizetőnek a te­levízió-ipar és kereskedelem ajándékkal kedveskedett és visszatéríti részére a vásárolt készülék árát is. A Posta ajándéka: öt évi előfizetési díjmentesség. A FRANKFURTI PEREK Végeladás a hiúság vásárán

Next

/
Oldalképek
Tartalom