Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-08-01 / 8. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1967 JÚLIUS-AUGUSZTUS HÖ Magyar Ünnepnapon (Folytatás az első oldalról) Kuba - délamerikai Vietnam? musának éltető erejét pusztító, népi-nemzetiségi sovinizmusokra tördelték. A nemzeti nacionalizmus spektrumának gazdag színpompája helyett egy-egy rikító színre, néptöredékek külön vérére, a zsongó szép zenekar nyelvét érdes szólamokra, ezeréves Kárpátország remekszép testét — darabokra. Hová lett István király Nagykárpátiája, és az azt éltető nemzeti nacionalizmusa? S a bokréta csak mégtovább hulladozik szét az Isten kalapján. Apadnak-fogynak a magyar népi erők. Amerre most tartunk már, az úgy látszik igaznak, ahogyan a pesszimisták mondják: a népi megsemmisülésbe. • Ha van még nemzeti erőnk, abba kellene feszítenünk, hogy Szent István nemzetiszellemű nacionalizmusát ébresszük életre. Hogy egy tűnő kor átkos sovinizmusait fojtsa el mindörökre, de legalábbis a Kárpátmedence második évezredére! Erre megvan a képességünk, mert az egész csak mély átgondolás, magasabbrendű átérzés és fegyelem kérdése. Meg a kezdeményezés vállalásának a felelőssége. Első királyunk nacionalizmusa történelmi vizsgát tett, és ezeréves jövőt biztosított. Olyan nemzetszervezettel, olyan nemzeti erőkkel, a nemzeti nacionalizmusnak olyan magasztos építőképességével, melyben lélegzethez sem tudtak jutni apró népi sovinizmusok! A magyar vér a honfoglalással teljesítette történelmi hivatását a tájon, és Szent Istvántól kezdve olyan nemzeti szellemet és kultúrát alakított ki ott, mely az ormokon is túl ért, sőt Európának éke, tartozéka. Észre kell vennünk, hogy nem korunk nagy tévedése szerint vagyunk “egyenkint magyarok”, hanem a magyar életerőből és tehetségből hosszú századokon át megérett nemzet rövidéltü fiai vagyunk. Nem mi rakjuk össze generációról-generációra egyénekből a nemzetet, hanem a maradandó életű nemzet tesz bennünket magyar személyekké. Mindenkor a mi utódaink lesznek azok a későiek, akik betöltik a Kárpátmedencét, s úgy hullatják könnyeiket, verejtéküket a földre, mint édes hazájukra. Mert föld, vér és szellem szövetsége teremt mindig változó, de soha el nem múló életet egy tájon. Megpróbáltatásaink s a villogó bizonyságok rábírnak-e végre, hogy évezred avarja alól kiássuk a teljes szentistváni eszmét, s annak igaz nacionalizmusával zökkentsük helyre ezt a rosszul kezdődött második ezredévet? Sorskérdésünk ez, s gyeplői a mi kezeinkben vannak. De ostorai is, melyek elűzik a magyar és környező sovinizmusokban vergődő népi fogyatkozásunk rémét. Első Királyunk történelmi megdicsőülésből néz a ma árva-magyarjaira és rab-magyarjaira. De Szent István ünnepnapjának nemcsak ilyen frázisai vannak, hanem ezer év rejtekéből kiásható tartalma van. Nemcsak nagy kincs ez, hanem egyenesen magyar élet-elixír. Kínálja magát, hogy megszabadítson és fölemeljen. El kell fogadnunk, amit nyújt: ez a megváltásunk és jövendőnk! * ★ ★ A HAZAI FELSŐOKTATÁS. — Tizenhat egyetem, tizennégy főiskola és ötvennégy egyéb felsőoktatási tanintézet működik ma otthon. Legtöbbjük esti tanfolyamokat és levelező kurzust is tart a dolgozók számára. Ezeknek hallgatói évente 18-30 nap külön tanulmányi szabadságot kapnak munkahelyükön. Az esti tanfolyamokon tanulóknak hetenkint 3-4 napon át 2-2 órás fizetett munkaidő-kedvezményük is van. Ezenkívül diplomaterv, vizsgadolgozat elkészítésére, vagy államvizsgára való felkészülésre még külön 12-36 nap szabadság jár. ★ HAZAI LÓÁLLOMÁNYUNK STATISZTIKÁJA a háború előtt 886,000-es létszámot mutatott, s 1958-ban is még 717,000 ló volt az országban. Az újabb fogyatkozás megdöbbentő. Szegényedésünket mutatja, hogy jelenleg már 286,000-re csökkent a lovak száma. Ezen még a “vörös illetéktelenek” is búslakodnak. A magyar ló-export lehetősége ugyanis erősen növekszik. A sport- és hátaslovakért különösen magas árat fizetnek: átlagban annyi az áruk, mint egy autóé. A munka-lovak is keresettek, s most a keresetet nincs miből kielégíteni. Havanában az OLAS (Organization Latin Americana de Solidaridad) cégére alatt július 28 és augusztus 5 között 27 latin-amerikai ország kommunista vezetőinek lesz a konferenciája. Megtárgyalásra kerül a délamerikai államokban folyó partizán-tevékenységek összehangolása, valamint a követendő taktika azokban az országokban, ahol fegyveres felkelésekre még nem kerülhet sor. Érdekes, hogy ezt a konferenciát, kényes témája ellenére, a legnagyobb hírveréssel lehet publikálni, ami azt mutatja, hogy Castróék tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy immár kontinentális jellegű forradalmi tevékenységüket az USA nem tudja, vagy nem is akarja megakadályozni. AMI MÁR FOLYAMATBAN IS VAN Jelenleg teljesen jól szervezett partizán-tevékenység van: Colombiában, Venezuelában és Guatemalában. Bolíviában a legutóbbi hetekben kezdtek hasonlót a Castró-kommunisták. A terep, amit kiválasztottak, kitűnő, mert a bolíviai, az argentin és a paraguayi hármashatáron, az őserdőkben minden terepadta lehetőség adva van a partizán-tevékenységre. A csaknem két éve eltűnt Che Guevara szervezte meg ezt a kb. 500 nemzetközi kommunistából álló harccsoportot. Fidel Castro első helyettesének jelenlegi váratlan feltűnése Havanában szintén csak azt bizonyítja, hogy összefüggés van a bolíviai harcok és az ő személye, valamint a közeljövőben megtartandó konferencia között. Venezuelában a tenger partján nemrégiben elfogtak egy partraszálló harccsoportot, melynek három vezetője kubai volt. A bolíviai katonaság szintén kézrekerített egy partizán csoport-főnököt, aki ugyan francia származású, de Fidel Castro közvetlen törzséhez tartozik. E két állam ismét az OEA-hoz készül fordulni jelentésével, jóllehet ez a szervezet már előző esetekben is teljes akcióképtelenséget mutatott. Aránylag legjobb megoldásnak az USA beavatkozása mutatkozna, a santa domingói beavatkozáshoz hasonlóan. Természetesen egy ilyen akció nem találkozhat a tagállamok szimpátiájával. Azonban egy nagyhatalom, mely a fél világot érdekkörében tartja és akarva-akaratlanul az antikommunizmust kell hogy képviselje, nem teheti ki magát olyan cselekvésképtelenségek sorozatának, mint amilyennel az Egyesült Nemzetek dicsekednek. A délamerikai politikai és gazdasági kérdések megoldásának első lépése Kuba felszabadítása kellene hogy legyen. Minden más akció, mint a jelenlegiek is, hogy Green Beret-féle tanácsadókat küldenek a partizán-tevékenységgel veszélyeztetett országokba, csak olaj a tűzre. Az amúgyis Yankee-ellenes hangulatot, az amerikai tanácsadók egyre sűrűbb létszámát, a kommunisták valóban úgy tudják beállítani, mintha valóban felszabadító harcot képviselnének az amerikai imperializmussal szemben. MI VAN KÉSZÜLŐBEN? kommunista közalkalmazottakat elbocsájtotta. Azóta a kommunisták visszanyerték cselekvési szabadságukat, de taktikájukon mit sem változtattak. Az utóbbi években, több alkalommal, csak néhányezer szavazat mentette meg az országot a Népfront hatalomrajutásától. Az állandó sztrájkok szervezésében, melyek a partizán-tevékenységet helyettesítik, oly gyakorlattal rendelkeznek, hogy az USA-ból érkező dollár-segítségeket hihetetlen gyorsasággal fel tudják emészteni. Az állami bevételek 42 százaléka a rézbányákból ered. Egy-két havi leállásuk is sokmillió dollár veszteséget jelent. Ebből a példából következtetni lehet más délamerikai állam gazdasági problémáira is, és nagyon találó az a kifejezés, hogy a politikai demagógia által uralt országok olyanok, mint a lyukas zsák. Felül betöltik az amerikai polgárok verejtékes adójából jövő segélyeket, de alul nincs semmi, minden kihullik és a segély füstté válik. NAGY A KÉRDÉS ÉS KOMOLY VÁLASZRA VÁR! El lehet képzelni, hogy mindezt ne lássák az USA erre hivatott szervei? Miért nem akarják gyökeres megoldásra szánni magukat? Hogy lehet az, hogy Ázsiában hajlandók minden áldozatra a szabadság védelmében, de a saját házuk táján nem? Mi van itt a háttérben? Mert valami van! Valóban egy titkos, de nagyon befolyásos társaságnak az összeesküvése arra, hogy a kommunizálás páncéltörése nyomában világhatalomra jusson? (-i -r) MADÁCH IMRE (1823—1864) Vannak azonban délamerikai államok, ahol a partizán tevékenység nem alkalmas a hatalom megszerzésére. Ilyenek Argentina, Brazília, Chile, s általában a helytelenül katonai diktatúrának keresztelt nemzeti jellegű kormánnyal rendelkező államok. így a múlt évben a perui őserdőben kezdett partizán-tevékenység is igen rövid életű volt. A katonaság keményen vérbe fojtotta. Azóta sem próbálkoztak a perui kommunisták újabb front megnyitásával, pedig az Amazon völgye és Brazília közvetlen szomszédsága óriási lehetőséget nyújtana rá. Különálló érdekesség: Chile. Az ország földrajzi adottságai nem alkalmasak partizán harcra. A kommunista vezetők ezért itt már közvetlen a második világháború óta, népfront-taktikát követnek a hatalom megszerzése érdekében. Kifelé ők a leglelkesebb védői a demokratikus szabadságjogoknak, s így a párt tevékenysége is legálisnak és demokratikusnak látszik. Választások esetén összeállnak bármilyen más politikai párttal, ha az nekik előnyt jelent. 1948-ban a Radikális Párttal karöltve szervezték meg a Népfrontot, és a radikális elnökjelöltet uralomra is juttatták. Utána, a már jólismert módszerek szerint néhány kulcsminisztériumot vettek a kezükbe. Sztrájkok szervezésével azonban az elnököt hamarosan lemondásra akarták kényszeríteni. A lóláb kilátszott, az elnök nem tétovázott. Betiltatta a kommunista pártot, annak vezetőit internáltatta, és a Alsósztregován született. Már diák korában vonzalmat érez a toliforgatáshoz és a maga kedvére szenvedélyesen irogat. A porkoláb- s pribék-uralom idején nyíltan kiáll hazája elnyomatása ellen. A 48-as évet betegágyban tölti, majd 1852-53-ban szabadelvüsége s a rebellisek rejtegetése miatt börtönbe vetik. Később is bátran szembeszáll az elnyomókkal, s mint képviselő a megyei és képviselőházi felszólalásaiban merészen ostorozza hazája legázolóit. Betegsége azonban visszavonulásra kényszeríti. Sztregovai birtokán csiszolja írásait. Bölcselmi tanulmányokat, verseket, drámai írásokat termel. Arany Jánoshoz küldi egyik kéziratát, aki az itt-ott feltűnő, sorok között eszközölt javításokkal, a gyakorlatlan verselés vadhajtásai gyomlálásával, maga viszi a müvet, “Az ember tragédiájáét, a nagy nyilvánosság elé. A koszorús költő elismerése lázba hozza Madáchot, s a hírnév sugaraiban új erőre kap. Több új írása lát napvüágot: egy Mózes dráma, majd egy komédiát ír “Civilizátor” címen. De az elismerés és alkotás évei rövidek. Betegsége súlyosbodik. A kínzó szív- és tüdőbetegsége elhatalmasodik, melyhez hazája sorsa, családi életének összeomlása erősen hozzájárult, s alig két évvel halhatatlanságot biztosító műve megjelenése után — a sztregovai kastélyház udvarán felállítják ravatalát. (Képünk Szalay Gyula művészi munkája.)
