Szittyakürt, 1967 (6. évfolyam, 2-12. szám)
1967-05-01 / 5. szám
EBREDJ MAGYAR! «ITfVAKŐHT VOL. VI. ÉVFOLYAM — NO. 5. SZÁM A HUNGÁRIA SZABADSÁGHARCOS MOZGALOM LAPJA 1967 MÁJUS HÓ AMERIKAIAK EZT A HATÁROZATI JAVASLATOT INDÍTVÁNYOZTÁK AZON A TALÁLKOZÓN, MELYET 3 AMERIKAI HAZAFIAS SZERVEZET RÉSZVÉTELÉVEL RENDEZETT A HSZM Felkérjük a megjelent hazafias erők képviselőit az alábbi határozat elfogadására: MEGGYŐZŐDÉSÜNK, hogy Amerika szabadsága veszélybe került. Külső és belső erők támadják nemzetünket. A külső ellenségekkel nem tudunk addig szembeszállni, amíg belső ellenségeinket le nem győztük. A szabadságunkra és függetlenségünkre törő szovjet-kommunista és nemzetközi-kommunista erőkkel csak akkor tudunk eredményesen szembeszállni, ha összefogunk barátainkkal és szövetségeseinkkel. Barátaink és szövetségeseink pedig azok, akik a múltban fegyveresen szembeszálltak a kommunizmussal, akik a jelenben vállalják az ideológiai harcot a kommunizmus ellen és akik a jövőben hajlandók velünk együtt mindkettőre. Példaképünknek tartjuk mindazokat, akik a kommunizmus megszületésétől kezdve életüket áldozták hazájuk szabadságáért. Saját mártírjainknak tartjuk azokat, akik a kommunizmus elleni harcban hősi-, vagy vértanú-halált haltak. Barátainknak tartjuk azokat, akik velünk együtt hajlandók életüket áldozni az Egyesült Államok és a világ szabadságáért. Szövetségeseinknek tartjuk azokat, akik kommunista börtönökben szenvednek, vagy rabszolgaként élnek az egységes vezetés alatt álló nemzetközi kommunizmus rabságában. ★ ELISMERJÜK, hogy a múltban történelmi hibákat követtünk el. Hozzájárultunk ezeréves területegységek feldarabolásához, melyek útjában állhatták volna a kommunizmus terjeszkedésének. Ellenségnek tekintettük barátainkat és szövetségessé fogadtuk ellenségeinket. Háborús bűnösökként megbüntettünk olyanokat, akik csak a hazájukat, nemzetüket, függetlenségüket védték a kommunizmus ellen. Győzelmünk vereséggé változott a kommunisták kezében. Cserbenhagytuk azokat, akik újra és újra megkísérelték lerázni a kommunizmus rabigáját. Visszanézve az elmúlt évek történelmi csalódásaira, levonhatjuk azt a tanulságot, hogy vezetőink tervszerűen félrevezettek bennünket. Elérkezettnek látjuk az időt, hogy megteremtsük a nemzetek közötti antikommunista erők összefogását. Eredményes harcunk előfeltétele: minden erő összefogása, minden ellentét félretétele. Védekezésből támadásba kell átmennünk. Ki kell dolgoznunk a győzelem pozitív programját. Szabadságunk veszélybe került, külső és belső ellenségek támadják nemzetünket. Rabszolgaság nem győzhet a szabadság felett, börtönök sötétsége nem homályosíthatja el a lélek világosságát! CSELEKEDNÜNK KELL! ★ A határozati javaslat elfogadását dörgő éljenzés és percekig tartó taps bizonyította. Büszkén emeljük ki, hogy ezzel a határozattal amerikai politikai mozgalmak programjává váltak a legnagyobb magyar sérelmek! MÁJUS A HŐSÖKÉ! Nemzetközösségi összefogás zászlóbontása Címlapon a helye annak a határozati javaslatnak, melyet nyilvánosan határozattá emelt az első találkozó amerikai és magyar közönsége. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom rendezte meg 1967 április 2-án ezt a találkozót, melyen az USA három legnagyobb politikai mozgalmának képviselői és jelentős számú helybeli tagja — közös frontot alkotva — mutatkoztak be és fogtak kezet a szabadságharcos magyarsággal. A határozat azért is jelentős, mert első ízben történt meg, hogy amerikai politikai szervezetek saját programjuk keretében elfogadták a világnézeti és politikai küzdelmet a magyar sérelmek jóvátételére. Az amerikai szervezetek képviselői egymásután emlékeztek meg Magyarország antibolsevista küzdelméről, a 22 év előtti szovjet megszállásról, tíz éves fordulóján túljutott szabadságharcáról, és arról a követelményről, hogy a világ szabad erőinek összefogásával kell támogatni a magyar szabadság visszaállítását. Kézfogás . . . A találkozó lefolyásáról képekben adjuk beszámolónkat és itt közöljük Molnár Lajos megnyitó beszédét: Nem köszöntött-e ránk korunknak egy egészen új világa? Szabadságharcos! ...?... Mindegy, hogy férfi-e, nő-e, — hogy öreg vagy fiatal, diák vagy veterán. Megragadott egy történelmi pillanatot, aktiválta magát, egyéni séta helyett tömegbe, menetoszlopokba verődött, kinyitotta a száját, megfeszítette izmait, demonstrálta, amit népe akart, kivágta a szovjet csillagot a magyar lobogóból, ledöntötte a bálvány-szobrot, ellene támadt a groteszk “rend” megóvásának, puskalövésre fegyvert ragadott, — és széttépte a kötelet, amit egy világmérkőzés háborús győztesei hurkoltak ezeréves hazájára. A hőstett fölmenti az elmét annak kutatása alól, hogy józan volt-e, logikus volt-e, megfelelt-e a politika követelményeinek, le voltak-e mérve benne az erőviszonyok, meg volt-e tervezve, ki voltak-e számítva az esélyei, lehetett-e hozzá segítséget várni, mennyire volt előzetesen biztosítva az eredmény, — s hogy mi lesz azután? ... A hőstettet megalapozta az Erkölcs. A hőstettet végrehajtotta a Bátorság. Ezen az erkölcsön, ezen a bátorságon nem csorbít az elbukás: a tett hősi tett és Hősök tette volt és marad. Egész és befejezett. Érvényesítése maradt csak hátra, érvényesítésének módja nyitott csak ma is a jövő felé. Ez a mód lehet majd megint alkalomszerű, forradalmi, vagy a politika eszközeivel élő, — lehet diplomatikus, tervszerű, lépcsőzetes, mérlegelő. Ha tetté válik, újból hőstett lesz. De a hőstettnek más a jelentése a spontán pillanatban, más, hogyha hátulról nézzük, más, ha elébe tekintünk. Más a befejezett tett diagnosztikája, és más a készülő tenniakarás követelménye. Nem a módról van szó. Nem a rabságot szabadságba átlendítő eszközök megválasztásáról és kimunkálásáról. Ma már arról van szó, hogy: mi lesz utána?! A fuldoklóra elég kinyitni az ablakot, a sebesültet elég bekötözni és ápolni, a rabnak letörni bilincseit, a megkötözött nemzetet megszabadítani kötelékeitől. De a szabad nemzet életének meghatározott követelményei és feltételei vannak! És a holnaputánok során fölszabadultságába is belefulladhat! Mindegy, hogy 1945 április 4-énél korábban is rab volt-e, vagy szabad, s mennyire szabad. A szovjet megszállás nemcsak gyarmati iga egy ezeréves nemzet nyakán. Április 4-ének az a tragédiája, hogy a (Folytatás a második oldalon)
