Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 AUGUSZTUS HÓ Európa Szentistvánja Azon a szellemi műsoron, melyet a metafizikai lét ellenére is, a fizikai lét egyoldalú fejlesztése tölt ki. Pedig ezt csupán az egy-egy emberi léttel sírbafekvő egzisztencializmus fűti, ami így lényegében már nem is fejlődés, csak kapaszkodás olyan szellemi létrán, melynek nincs támasztéka. Vagy legfeljebb araszos a támasztéka. Szent István olyan világnézeti eszmére támaszkodott, mely a történelem legfelségesebb harmóniáját teremtette meg az érzékelhető és az érzékfölötti lét szellemi és anyagi igényei között. Ez a világnézeti eszme egyben vallás is, és mégtöbb: vallásgyakorlat is. Tehát királyi jogar mellett — vagy akár anélkül is — a néptömeget vezérelni képes erő. A materializmussal is vallási jellegű hit szállt rá a tömegekre. Észre se lehetett venni, hogy ez az új vallás éppen az élet lényegét kontreminálta meg, és éppen azokon a fejlődéseredményeken villog, melyeket a keresztény idealizmus érlelt teremtő-erőssé. A jó uralom a rendet jelenti minden népi térség fölött. Kárpátországában Istvánkirályunk a keresztény ideálban olyan összetartó erőt domborított renddé, mely a vérségi magyart szellemi testvérekké tette rokonfajtabeliekkel, és viszont. Ezzel a kárpátkoszorús egyországnak természeti adottságát a nemzeti egység erejével gyarapította, — a mennyiségtől függő népi erővel szemben. Létünknek szinte zálogává lett ez az istváni koncepció, ha első évezredünk végén megrontójává is ficamította, a már materialista vallás kelepcéjébe került nemzetközi rontás. De jövőnk — megint csak ilyen összeforrasztó nemzeti erőforrással mutatkozik egyedül reményteljesnek. Az ilyen szellemi testvériesülés koncepciója lehet csak megváltása Európának is, mint népek és tengerek kicsi félszigetének, mert a Fejlődés Bajnoka a maga egységében tart igényt a bajnoki piedesztálra a jövőben is. Nagyhatalmak és csatlós-államocskák István korában is voltak. Első királyunknak ma is teljes fényben ragyogó másik koncepciója az, hogy amikor népi birodalmának súlya elégtelennek mutatkozott nagyhatalmi státusra, akkor nem politikaüag hatalmas hűbérúrhoz csatlakozott, hanem a Kultúreurópát érlelő keresztény eszme intézményes fejéhez. Mert meglátta benne a hatalmi marakodást is ellensúlyozni képes magasabb eszme hordozóját. Ez megint olyan magyar koncepció, mely Európára is érvényes. Európát a második világháború taszította le a világbajnoki piedesztálról. A materialista eszme keletinyugati bajnokai kettétörték, és mind a két felét tovább morzsolják. Kétféle szisztémával, de azonos céllal: hogy világbajnoki státusát összezúzzák. így lehet csak felszámolni azt a keresztény eszmevilágot, mely utukban áll, és mely vallásformát is szabva a tömegek számára, a kultúra világbajnokát is kitenyésztette az európai emberből. Európa erőtlenül pihegő részei előtt ma is nyitva áll a hűbériség útja. Két téridegen és kultúra-idegen nagyhatalom “védőszárnyai” között is választhatnak. Csak ennek ma csatlósság a neve, s hübérállamiság helyett szatellit-államiság. De az európai érték, hivatás és cél most Európa egészét figyelmezteti a szentistváni koncepcióra: politikai és gazdasági csatlósság helyett az eszmei hűbériséget választani inkább! István formai örökségét ezerév elemésztette, — de meg is emésztette! A formákból kipárolta a tápértékét. Ma ez a megemésztett örökség a záloga a magyar jövőnek is a Kárpátmedencében, meg az európai jövőnek is az ő kis félszigetén. A formai kereszténység aranyos-ékszeres ragyogása eltűnt, de a krisztusi eszmevilág a rontás romhalmaza alatt is ragyog! Az intézményes hatalmát vesztett Keresztény Eszmének is lehet azonban hűbéri szolgálatába állani. Ez az eszme, ahogy’ a múltban, úgy ma is van olyan erős, hogy kemény kultúr-küzdelmét újból megvívja, és fölépítse a nemesebb anyagi életrendet is! A magyarok Istvánja Európa sorsának szentistvánjává lett! Romlásunk és reményünk törvénye ez! Van közös célunk és programunkl A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség Amerikai Szervezete június 24-26 között Bridgeporton (Conn.) kongresszust tartott és arról közleményt bocsájtott ki. A kongresszus helyzetmegállapítása tiszta, világos, egyenes: 1. A magyar nép még ma —az 1956 október-novemberi forradalom és szabadságharc eltiprása után tíz évvel — sem szabad; 80,000 főnyi szovjet hadsereg tartja megszállás alatt; 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezete a magyar nép szabadságának kivívását elrendelő tizennégy határozatát sem a Szovjetunió, sem a magyarországi kommunista rendszer nem tartotta be; 3. Magyarországon egy elenyésző kisebbség bitorolja a hatalmat a túlnyomó többség akarata ellenére; 4. A Magyar népet eltiltották a legalapvetőbb emberi jogok gyakorlásától; 5. A Magyarországi kommunista diktatúra, különösen az abortusz-rendelet érvényben tartásával népirtást követ el a magyar nép ellen. A Kongresszus határozatai szintén világosak és egyenesek: Deklarációban kérik fel az Egyesült Államok elnökét és kormányát, az amerikai Kongresszus tagjait, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtikárát és az ENSz delegációk vezetőit, a nyugateurópai nemzetek államférfiait, és ezenkívül még más közéleti személyiségeket, hogy támogassák a magyar szabadságharcosoknak Magyarország felszabadítására irányuló küzdelmét. “Az 1956-os október-novemberi forradalom és • szabadságharc alatt a magyar nép hitet tett az egész nemzet szabadságszeretetéről, függetlenség utáni vágyáról, és a szociális igazságokhoz való ragaszkodásáról, — különös tekintettel az egész nemzet érdekeit kielégítő földreform megvalósítására, és az igazságos és tisztes jövedelemosztás figyelembevételével a nagyüzemeknek, bankoknak, bányáknak köztulajdonban való megtartására olyan mértékben, ahogyan az a közjónak megfelel.” “Aki ezekből a követelésekből — melyekért a magyar ifjúság a vérét hullatta — bármit is elsikkaszt, az a szabadságharcos magyar népet árulja el, és nem képviselheti a szabadságharcot” — mondja a határozat. A Kongresszus a forradalom és szabadságharc célkitűzéseinek értelmében az alábbi határozati pontokban szegezi le a magyar szabadságharcosok követeléseit: 1. Követeljük a szovjet megszálló csapatok azonnali kivonását Magyarország területéről; 2. Követeljük Magyarország azon jogának tiszteletben tartását és érvényesítését, mellyel 1956-ban kilépett a Varsói Szerződésből; 3. Követeljük Magyarország függetlenségének és semlegességének tiszteletben tartását; 4. Követeljük, hogy Magyarországon minden külső befolyástól mentesen többpárt-rendszerü szabad választások tartassanak; 5. Követeljük a Szovjetunióba hurcolt magyar hadifoglyok és deportáltak, valamint a Magyarországon elítélt politikai foglyok szabadonbocsájtását és rehabilítását; 6. Követeljük a magyarországi népirtás azonnali megszűntetését; 7. Követeljük az igazságtalan trianoni és az azt követő békék azonnali felülvizsgálását és korrigálását; 8. Ragaszkodunk Magyarországon a szociális igazságon nyugvó társadalmi rendszer megteremtéséhez. ★ A nemzeti egyakarásnak nem kell okvetlenül elvtelen fejbólintásban és egyoldalról jövő éljenzésben megnyilvánulnia. Az alapokban egyetértő nemzetakarat lényegében annyira színpompás, amennyire a piros-fehér-zöld zászló is száz és százféle színű magyar egyéniséget fog össze. A nemzetakarat megnyilatkozásában sem ártalmas ez a tarka színpompa, ha a feltétlenül időtálló alapelvekben megvan az egység. Egy-egy szervezet irányzatát a szószóló és vezető gárda egyénei szabják meg mindenkor. De a vezető egyéniségek — legyenek azok különben a legtiszteletreméltóbb személyiségek is — nem tartoznak szorosan sem az időtállóság, sem az alapelvek kritériumaihoz: halandó emberek. A szervezetkeben megnyilatkozó nemzetakarat érvénye fölöttük való. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom a magyar trikolor zöld színének a kihangsúlyozásával alakult meg. Ez a szín — a keresztény eszme mellett való elkötelezésen kívül — a nemzeti jelleget és a szabad szocialista jelleget jelképezi. Soha nem támadott más magyar szervezetet vagy összefogást, de soha nem lépett eggyel sem úgynevezett taktikai egységfrontba. A HSzM tudatában van a színárnyalatok jelentőségének, és vallja a színpompa eszme-fejlesztő értékét. Állja a jövőben is! A szabad nemzeti egyakarás jegyében, és a szabadságharc tízéves fordulójának alkalmával őszinte örömét fejezi ki a Magyar Szabadságharcos — Nemzetőr — Szövetség itt lefektetett állásfoglalása és határozatai iránt. Hiányolja ugyan azt, hogy sem az állásfoglalásban, sem a határozati pontokban nem kapott helyett az évezredes magyar keresztény-eszme külön kifejezése, mert az sokkal alapvetőbb, mintsem hogy a kommunizmus elítélésével és a nemzeti jelleg kihangsúlyozásával jelölése elhanyagolható lenne. Igaz elismeréssel adózik azonban a hangsúlyozottan nem vörös, hanem a legmagasabbrendü társadalmi rendet és igazságot jelentő szabad szocializmus követelményeihez való markáns ragaszkodásért, és annak egyenes kifejezéséért. Minden szervezeti egységnél lényegesebb az alapelvek tiszta összhangja! S ha ez valóban tiszta, akkor két táborban is együtt harcolunk tovább eltiport, de szellemében el nem fojthatott szabadságharcunk második évtizedében! MEGJELENIK: BERZY JÓZSEF “Európa felszabadítása” című tanulmánya, mely a páneurópai gondolat négyévtizedes múltját, a jelenkori kontinentális politika válaszútait és a jövendő irányelveit tárgyalja. E három részre tagozódó tanulmány meggyőző bizonyítási anyagot közöl arra vonatkozóan, hogy magyar sorskérdéseink rendezése elválaszthatatlanul beletartozik az európai integráció feladatkörébe. Előjegyzési ár: 2.50 dollár. Megrendelhető az író címén: Berzy József, Caixa Postai 30.451, Sao Paulo, Brasil, — vagy szerkesztőségünk levelezési címén.
