Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
NEGYEDIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 DECEMBER HÓ A SZABADSÁGÉRT-AMERIKA FÖLDJÉN! SZUMÍR KÜRTSZÓ Clevelandban ismét fölharsant a szumírok kürtje. Méltóságteljesen, komolyan. Hangja örömhírt hozva és mély igazságokat hámozva is, kissé szomorkás volt. De csak azoknak, akik vigadni szeretnek — olcsón. Ezúttal dr. Bobula Ida fújta meg, aki hivatásossá nőtt a tárgyban, s elismert munkatársa a szumírológiát nemzetközi síkon művelő régészek és nyelvészek társaságának. Előző napon ilyen minőségben adott elő meghívásra a Western Reserve Universityn. Másnapi magyarnyelvű előadásának színvonala is ezzel a ranggal harmonizált. Tudományos voltát már eleve igazolta az a mérséklet, mely nem csupán személyi fegyelem kicsapódása nála, hanem a tudós felelőssége. És nem is hallgatósága, hanem a történelem előtt. Valami igazat hámozni fakuló mítoszból és egyre fényesedő régészeti leletekből, az észnek, a tudásnak, az értelemnek: bizony velőtrázó munkája. Az igazi tudóst azonban szenvedélye hajtja. Közbesereglő sikertelenségeken csak a rajongás erejével bírja eredményig űzetni magát. De Bobula Ida munkásságából szinte semmit nem kell leírni — elfogultság címén. S anélkül, hogy ez az objektív kritérium kérdés tárgyává röppent volna, meg is felelt rá maga az előadó, aki nemcsak tárgyát, hanem annak vetületeit is biztos kézben tartja: egy kicsit lehűtötte a hallgatóságát. Az az eredmény, amit ezzel a legősibb kultúrnéppel származási kapcsolatba hozható magyarság vár a szumírológiától, még századok érlelő erejét igényli. A szorosan a tárgyra vonatkozó ismert és legújabb bizonyító adatolás, a két órás előadásnak csak egyik részét képezte. A másik rész súlyát inkább az adta, ami előbb a szomorkás szín kifejezését hívta ki a toliunkból. Mi ez — érthetőbben? Több évtizede már, hogy az ismeretlen írás-véseteket tartalmazó agyagtáblák mindenféle nyelvű kutatói, szintén többévtizedes eredménytelen munka után kijelentették, hogy a szumír írást a magyar nyelv ismerete nélkül nem lehet megfejteni. Mely népnek ne dülledt volna ki a melle, ha az ő nyelvére mond ki ilyet a tudomány? Azóta a szumír szövegeket zömükben megfejtették, — a magyar nyelven keresztül. Bennünket azonban a nagyvilágban alaposan lebarbároztak, történelmünket elhabsburgosították, őstörténetünk kutatását pedig “tudományos” cégérrel éppen onnan terelték más irányba, ahová a magyar néplélekben máig is elfojthatatlan szittya-származás mutat. Ezekután világos, hogy egy, a jelenkorban is agyonszaggatást nyögő népnek villogó lelkülete egycsapásra tarisznyájába akarja seperni legalább azt, ami az őseinek érdeme és értéke. Bobula Ida — s ez így a természetes, így a józan — mérsékletet fújt a szumír trombitába. Pedig nem jelentéktelen eredményt is hirdetett: a szumír-szittya vérségi kapcsolat már súlyos bizonyítékokkal és feszes léptekkel vonul be a történelembe! És ez szilárdabb híd a számunkra, mint az összehasonlító nyelvtudomány. A másik oldalon azonban, s itt nem is csak magyar vonatkozásban, behemót torlaszok zsúfolódnak a tiszta tudomány eredményeinek elébe. A szumírológia tudományos és történelmi kibontakozását körömszakadtáig fogja akadályozni — a politika. Ha nem ezt tenné, máris frappánsan bizonyosodna be, hogy valakik, akik a nagyvilágnak ma oly sikeres gazdasági és hatalmi hódítói, s ezt “isteni kiválasztottságukra” építik, lopott paripákon nyargalásszák győzelmi útjukat. És éppen a szumíroktól orozták el a sajátjuknak hirdetett ősi, emberi és történelmi értékeket. A szumír trombita így, egyszer majd mégis eljövendő életmegújulást harsonázva, nagypénteki döbbenetét is zokogott az előadásba. Mintha egyként érezte volna meg ezt mindenki, aki ott volt. Pedig feltűnősokán jöttek el meghallgatni a nagyon is exkluzív téma neves munkálóját. Az ott-nem-voltak számára főleg ezt a jelt és figyelmeztetést adják tovább a Szittyakürtösök. ★ SZÁZ ÉVES A BUDAPESTI ÄLLATKERT. — Szeptember végén nagyszabású jubileumi ünnepségek színhelye volt az Allatkert. ★ EMLÉKTÁBLA A ROMBOLÁSNAK! — 1944. október 6-án a Marót-partizánok felrobbantották Gömbös Gyula szobrát. Most ennek helyén emléktáblát helyeztetett el a Fővárosi Tanács. (Csakhogy az emlékeztetésnek kettős éle van!) Itt Amerikában is van egy hetilap, mely a hazai rezsim vörös világában él, éppen csak hozzátesz egy kis lojalitást az USA felé. Kapóra jött neki, hogy a várt szenátorok nem mentek el a washingtoni vacsorára. Ezen felbátorodva, minden más szabadságharcos emlékezésnek és megmozdulásnak is nekimegy. Kigúnyolja a KKM három hétig tartó országos autós-tüntetését is, melynek komoly sikeréről a múlt számunkban részletesen beszámoltunk. A gúny kifejezései persze primitívek. Azt mondja például, hogy a kutya se vette volna észre az autókaravánokat, ha azok nem lettek volna zászlókkal díszítve, és teleaggatva hatalmas táblákkal, felírásokkal. Mintha a nagyvárosok és országútak autó-tengerében enélkül lehetne tüntetni és feltűnést kelteni. Éppen ennek és a tüntetés áldozatos, ügyes rendezésének volt köszönhető, hogy a közöny és a politikai súlypont eltolódása ellenére, az amerikai sajtó és valamennyi TV naponta foglalkozott a magyarságra boruló szovjet rabigával. Szántó János szabadságharcos például, azonkívül hogy a csaknem egésznapos philadelphiai programot megszervezte, FREEDOM FOR HUNGARY — MEMORY OF THE 1956 REVOLUTION címmel füzetet is adott ki, és küldött szét az amerikai politikai élet vezetőinek. Ebből mindenki megtudhatja, hogy mennyi valóság és mennyi szemfényvesztés van a forradalom után hatalomra került kormány politikájában és eredményeiben, melyekkel az telehencegi a világot. Ügy tüntetve fel a helyzetet, mintha a magyarságnak már minden követelése és vágya teljesült volna azóta. SZÁNTÓ ZSUZSANNA A SZABADSÁG-HARANGNÁL De egy ilyen vörös iap hiába verklizi, hogy hazájában a magyar nép nem sír és nem szomorkodik, hanem nagyon is vidáman él, mindene megvan, a szórakozóhelyek állandóan telve vannak, stb. Ezt az idétlen beállítást csak azzal próbálja alátámasztani, hogy a hazaiak boldog élete megcáfolja a régi mondást: “sírva vigad a magyar.” Az ilyen kitekert bizonygatás alól nagyon is árulkodóan lóg ki a lóláb, s a “vidám kurjongatás” hangja bizony — siralom. Ami azzá teszi, az a szovjet hadsereg jelenléte, a féktelen gazdasági kizsákmányolás, az üres bölcsők és virágzó temetők. Rabság a börtönön kívül is, az, hogy szólni is csak arról szabad, amit a rezsim megenged. Éppen ennek adott hangot Szántó János a KYWNBC televíziók műsorán is, a tüntetések lezajlása után, még november 2-án is, amikor angolul mondta el a Pennsylvániai Forradalmi Bizottság kiáltványát. Bizony-bizony nehéz a munkája külföldön a szabadságharcosoknak: szemenkint vethetik csak a búzát szikes talajba. De az igaz lélek erőfeszítése legyőzi még a természet mostohaságát is. Gonoszkodók handabandázásával meg nem törődik. ★ ★ TIMFÖLD - ALUMINIUM CSEREFORGALOM LENGYELORSZÁGGAL. — A rávonatkozó magyarlengyel egyezményt még 1960-ban megkötötték. Azóta azonban igen nagyméretűvé fejlődött a timföld és aluminium csereforgalom a Szovjetunióval, s a kontingenst ezévben is emelték. A magyar gazdasági erők szovjet kizsákmányolására igen alkalmas ez. Kiszállított timföldből villamosenergiával készített aluminiumtömböket aránytalanul kis mennyiségben kap vissza Magyarország, pedig a szovjet villamosáram olcsó. Persze a cserekereskedelmi értéket a kettős szállítási költség is megtépázza még. Most Lengyelországban üzembe helyezték azt a nagyteljesítményű aluminiumkohót, melyben az 1960 évi egyezmény szerint a magyar timföld feldolgozását végzik. A magyar-lengyel kontingens azonban ma még igen szűk keretű, és tervezett felfokozása is törpe marad a magyar-szovjet kontingens kereteihez viszonyítva. Mégis van jelentősége: a ránknézve annyira kedvezőtlen csereforgalom iránya már nem kizárólagosan — kelet. ★ SZÁZÉVES JUBILEUMÁRA korszerűsítik a budapesti fogaskerekű vasutat. ★ A SÁROSPATAKI KATOLIKUS TEMPLOM régi orgonáját, melynek sípjai tiszta ólomból valók, restaurálják. Orgonahangversenyeket készítenek elő a kiváló hangú orgona jobb megbecsülésére. ★ ESZTERGOM ISMERT VÁRA a XII. században épült (1180 körül) III. Béla korában, késő-románkori stüusban. Most a várpalota egyik fogadótermének márványpadlója alatt István-korabeli köralakú házi kápolnát találtak hat méterrel mélyebben. Ez a X. és XI. század fordulóján épült kora-románkori stílusban. Még mélyebbre ásva, nagy kiterjedésű római korbéli falmaradványok is napvilágra kerültek.
