Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-11-01 / 11. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 DECEMBER Hó MAGYAROK (Folytatás az első oldalról) Akkor már maga is elsírja magát a zokogva elébe omló szökött jobbágyok láttán. így indul neki a Keletitengertől a Földközi-tengerig terpeszkedő óriásnak. Közvetlenül előtte 32,000 főnyi ellenség áll. Első csatáját egy ház udvarán vívja. A hadszíntér leírásában ilyen terepmegjelölések vannak: sövény, ól, kapu. A tetőt rágyújtják, félig öltözötten, poggyásza (két útitáska) hátrahagyásával alig tud egérutat nyerni. De most már szoríttatva sem fordul vissza. Veszekvés, iszákosság, tudatlanság (ezt az utóbbit panaszolja legtöbbször), csatavesztés és megaláztatás közepette konokon az égre néz; “óh örök igazság!” ismétli, szinte már eszelősen. Nemcsak nagy lélek, de tündöklőén világos fő is: reménye csak akkor van, mikor sikerül rászedni, vagy rászedetni magát. Mi értelme van hát a vállalkozásnak? Az, ami a mese hősének, aki belülről kirúgja a szörnyeteg állat oldalát. CSATÁT VESZT, DE NEM ÜGYET. Károly, Teréz és József alatt miatta nem tudja Ausztria németté emészteni az országot. Daca másfél század múlva Petőfi szemében villan meg; másfél századig csapong elevenen, fészket keresve. Magatartása semmiesetre sem a másfajta magyaroké, mondjuk Görgeyé, akiben a logika győzött, de az eszme vereséget szenvedett, akinek mindenben igaza volt, csak éppen abban nem, hogy nemzet sorsa felett is adás-vételi alku szabályai szerint lehet dönteni. Görgey nem akart több áldozatot s ebben igaza volt. Szörnyű, s én képtelen is volnék olyat tanácsolni, hogy annyi áldozat után ilyenkor már nem egyénenként kell számba venni a nemzetet. Az idő, sajnos, nem őt igazolta. Áldozat a józan fegyverletétel után is lett annyi, mint amennyi úgy lett volna, ha 24,000 főnyi seregével nekimegy az ellenségnek, vagy beveszi magát Komáromba, vagy ha gerilla-háborút kezd, vagy Kossuth teatrális terve szerint Olaszországba tör, — vagyis ha elmérgesíti a helyzetet, ha a nemzetet nem engedi a lagymatag kiegyezés útjára s azon keresztül oda, ahol most vagyunk. Ha tűzre dobja magát, a huszadik század második decenniumára a nemzet tán főniksz-sorsra születik, ő azonban mérnök volt. Példája így visszán is, megáll Rákóczié mellett. Akármekkora is az örök túlerő, még mindig érdemesebb vakmerőnek lennünk, mintsem meggyávultnak, megalkuvónak. Nem meggondolatlanságra biztatnám persze én sem a nemzetet. Csak arra a magatartásra, melyet a két cselekvés, Rákóczié és Kossuthé között a konok nemzet szóval is kifejezett, Berzsenyi ajkán ilyen hites, gyönyörűen: “Nem félek. A kürt harsogását A nyihogó paripák szökését Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat, Ez tette Rómát a föld urává, Ez Marathont s Budavárt híressé.” Bár Buda tornyai csak versben állnak rendületlenül . . . (Naplójegyzetek—1938. április.) «ITTVAKÖftT Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR (USA) Felelős Kiadó — Publisher: TÓTH BÉLA (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. O. Box 26, Montreal 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA Az Emlékbizottság vezetősége az egyetem bejáratánál. Balról jobbra: Babos József, Szucsány Károly, Széli Károly és Végvári Tibor. Háttérben a filmet hirdető plakát. A “REVOLT IN HUNGARY” GEMUTATÓJA A LAVAL-EGYETEMEN Két napra szólt a Laval-egyetem Humánus Tudományos Kara diákjainak meghívója, melynek mozgalmunk montreáli csoportja vezetősége, természetesen a legnagyobb örömmel tett eleget. November 16- án és 17-én, mintegy félezer egyetemista tekintette meg a Magyar Szabadságharcról készült dokumentációs filmet. A “Revolt in Hungary” bemutatója után Szucsány Károly, mozgalmunk kanadai külügyi vezetője és Végvári Tibor, a HSzM kanadai vezetője feltett kérdésekre válaszoltak és hosszasan elbeszélgettek a diákokkal. A film 16-án, este is bemutatásra került. Ekkor a helybeli (Quebec City) magyarság október 23-i emlékünnepélyén, — külön kérésre. Ez alkalommal közel 400 ember gyűlt össze, ugyancsak a Laval egyetemen, de ezúttal a Kar nagy auditóriumában. Az ünnepség francia nyelven folyt le, miután a megjelentek 90 százaléka kanadai francia volt (mindössze 40-50 magyar család él Quebec-ben). Több tartományi politikus is megjelent az ünnepélyen. Mozgalmunk részéről Szucsány Károly válaszolt a feltett kérdésekre. A Hungária Szabadságharcos Mozgalom kétnapos, rendkívül sikeres québeci megmozdulásainak főrendezője Babos József helybeli honfitársunk volt. Két québeci lap, a l’Action és a Quebec Chronicle- Telegraph képes riportban számolt be a magyar szabadságharcosok megmozdulásáról. Megjelent Szitnyai Zoltán: HÁBORÚ VAN, HÁBORÚ! című legújabb regénye. Szitnyai Zoltán, izgalmas és megrázó fordulatokban gazdag regénye a négy éves háborúnak egy kritikus szakaszát tárja elénk. Egy kis honvéd egység nyomában végig vezeti az olvasót vonaton, gépkocsin, lóháton, havas-latyakos utakon, zimankós esőben, majd csontig ható hidegben, térdig érő hóban, éhesen, szomjúságtól gyötörve, sokszoros ellenséges túlerőtől minden pillanatban megsemmisítéssel fenyegetve a csodával határos kiszabadulásig. Harcoló honvédeink, német alakulatok közé ékelve, nem érezhették maguk mögött a “Hinterland”-ot, amely nem érezte át a szükségességét annak, hogy a magyar hadsereg távol az országtól vívjon harcot egy hatalmas ellenséggel szemben. — Látunk egy magyar tábornokot, aki súlyos lelki harcot vív önmagával az emberiesség és a háborúban alkalmazandó előírásos szigor mesgyéjén. — Egy magasrangú német tábornok életútja nyomában eljutunk a hitleri Németország bölcsőjéhez és választ kapunk sok ismeretlen kérdésre és arra is, hogyan sodródott bele Magyarország a végzetes második világháborúba? Bejárjuk a dúsgazdag és híres lengyel főnemes Radziwill hercegek Olyka-i várkastélyát, amely vastag falaival védelmet nyújt honvédeinknek a sokszoros túlerővel támadó ellenség ellen, de csaknem temetőjükké is válik egyúttal. Ugyancsak látjuk eme építészeti remekművet lángtengerben örökre eltűnni a föld felszínéről. A végtelen orosz hómező a bizonytalanság birodalma, ahol a küzdő felek nemcsak földi és légi haderejüket, hanem a szovjet felől még a polgári lakosságból toborzott vörös partizánokat is felvonultatták egymás megsemmisítésére. A vörös partizánok, borzalmas kegyetlenségükkel egyenesen tüntető ellenfelek voltak. Ezekkel szemben spontán alakultak az ukrán és lengyel nemzeti partizán egységek. Ez utóbbiak, ahol csak lehetett, segítették honvédeinket. Mint mondták, meg akarják hálálni a magyar csapatok lovagias és emberséges bánásmódját a polgári lakossággal szemben. Ez a lovagiasság meghozta gyümölcsét, mert csak az ő segítségükkel tudott a saját egységektől hosszú időn át elszakított magyar zászlóaljparancsnokság ismét egyesülni magyar bajtársakkal. Reprezentatív külsővel, teljes vászonkötésben kiadta a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének USA Főcsoportja. Kapható a könyvkereskedésekben. * ★ ★ MADÁCH IMRE ZRÍNYI MIKLÓSNAK VÉRSZERINTI LESZÁRMAZOTTJA! — Madách, aki az ecsetet is művészien kezelte, megfestette Zrínyi Miklós portréját. A kép mindig írósztala fölött állt. Most is ott van — hagyatékában, egy unokája lakásán. A családi okiratokból most kiderült, hogy a nagy drámaíró egyik korai ükapjaként tisztelte a nagy magyar hőst. ★ MÓDOSÍTJÁK OTTHON A VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNYT. — Megszüntetik a lajstromos rendszert, csak egyéni választókerületek lesznek. A képviselőjelöltek személyére vonatkozóan “társadalmi szervek” tesznek majd javaslatot az új rendszerben. ★ MIRE VALÓK A BÍRÓSÁGOK? — Egyesek szerint nem igazságszolgáltatásra. A “Partizánszövetség” és “A Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága” megint beledugja az orrát a bíróságok kizárólagos hatáskörébe. Még külállamok bíróságainak hatáskörébe is. Ismét tiltakoztak a bécsi bíróságnak egy felmentő ítélete ellen, — egy volt SS-tiszt ügyében.
