Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-10-01 / 10. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 OKTÓBER HÓ EMELKEDŐ NEMZET (Folytatás az első oldalról) mekkorát emelkedett. Hiszen, nem mondom, voltak jelek rá eddig is. Még a tömlöcszerü elzártságban élő, elfeledtetett ember is érezte, hogy az ifjúságból más levegő csap fel, mint kortársai közül. De hogy a nemzet gyötrésben, megaláztatásban így összeforrt, hogy diákok, munkások, katonák minden előzetes szervezkedés nélkül közös elszántságukban így megszerveződhettek, a vezér nélküli felkelőknek ez a csodálatos látványa meghaladta nem reményemet, de képzeletemet is. Az utolsó ötven év magyar szellemi fejlődése világosan fölírta a nemzet elé a célokat, amelyek felé egy magyar forradalomnak törekednie kell. De az utóbbi évtizedek gazdái tudták, hogy miért tiltották könyveimet. Ezt a magyar eszmevilágot kevesen ismerik. S most órájuk, a kevesekre vár, hogy a nagyszerű lökést, amelyet a nemzet eltökéltsége adott, ne engedjék félresiklani. (Szabad Kossuth Rádió, 1956. november 1.) LESZ MÉG CSODA! Az évforduló szervezett emlékünnepein emlékezzünk a Pistákra, Jóskákra, Miskákra! A sokezer hősi halottra! A srácokra! Az alig bimbózó Terikre, Manóikra, Piroskákra! A benzinnel leöntött szovjet tankokra gyutacsot hajító, reszketőlábú öregemberekre! A fiacskáiknak, kislányaiknak meg az unokáknak a frontra zsíroskenyeret vivő nénikékre. Emlékezzünk a Szabad Magyarországra! Melynek képzete, vágya — birkózásba és csatába húzott. Mert ellenállhatatlan volt. Ideál — magyar milliókban. Emlékezzünk! A tüskék között nyiladozó rózsabimbó bíborfényes varázslatára a rőt vörös felett. A tizenkét napra, melyen levegő áradt a fuldoklásra. Emlékezzünk, hogy voltak percek, órák és napok, melyeken ezrek és százezrek lettek szürke emberekből dicsfényes hősökké. Micsoda magas és szent cél szele érintett mindnyájunkat, hogy az egyéni életösztön átváltozott bennünk nemzeti életösztönné? Hogy puskát szorongatva, vagy üres kézzel tankok és gépfegyvercsövei elé álltunk?! Ki küldött, ki parancsolt oda? Nem törődtünk azzal, hogy léphetünk-e csak egyetlenegyet is még élve, de minden sejtünk vívta a Magyar Szabadságharcot, fűtötte a Magyar Életet. Emlékezzünk a Hívó Szóra! Nem képzelgés volt, nem hallucináció! Hallottuk és sorakoztunk. Tény volt, — tagadhatatlan. Bizonyított. Felejthetnénk? Soha! Szabad-e csúszni, zülleni, — ha emelkedni kell? Autókon vágtázni — nem az Ember erejéből telik. S táncolhat-e twistet, aki egyszer a Sorsot ölelte partnerként? Vele táncolt, de akkor nem rángatózott. Tíz évet öregedtünk ... — még keményebbnek kell lennünk. Puhultan hol fészkelhet szívbe a Hívás? Népünk, fajtánk, nemzetünk, hazánk szava még elhív egyszer! Számítsunk rá, hogy újból csodássá formál a Csoda! S a nemzeti életösztön velünk vívja ki jövőjét. Legyünk Jóskák-Piroskák! Halhatatan pesti srácok! A KELL-ig várakozó Vitézek! M. J. (Európa) PUPOS KÁLMÁN: OKTÓBER 6 Az Aradi Tizenhárom ünnepe, 117 év távlatából is magyar áldozatosságról, kötelességteljesítésről, gerinces hazafiak férfias kiállásáról beszél. Volna-e értelme olyan emlékezésnek, melyből nem serken lelkiismereti ösztönzés hasonló áldozatosságra, kötelességteljesítésére, gerinces kiállásra? Volna-e értelme a múltra emlékezni, ha történelmünk keserves leckéiből nem tanulnánk, s ha lelkűnkben közönybe fulladna rabnépünk mai szenvedése? A világpolitika nem a mi malmunkra hajtja a vizet, önámító hit azt várni, hogy kikaparják számunkra a gesztenyét. A mi emigrációnknak azonban csak az erkölcsi értéke nagy, de ez is csak annyiban jelent súlyt, amennyire magyar egyakaratot mutat. Nem is csak emigráns személyek és szervezetek azonos szavát, hanem azonosságot és egységet népünk és nemzetünk akaratával. De szólt-e egy nép valaha is világosabban, egyértelműbben, mint nemrég, 1956- ban a magyar, amikor nagyszerű szabadságharcának és forradalmának harsonáját fútta? Feladatunk hát, hogy szószólói és képviselete legyünk egy rabságba taszított népnek, melyet dicső nemzeti életfolyamatában rútul megtámadtak, s ma szovjetcsizmával agyon is taposnak. Hasítson bele a koegzisztenciás ölelkezésbe a rabnépek hangja! Zavarja meg a duhaj eszem-iszom dínom-dánomát, a pezsgős bankettek pohárcsengését, a láncrafűzött népek sikolya! Fújjunk riasztót a halotti torba, melyet a Balti-tengertől a Káspi-tóig tíz nemzet fölött ül a gazság! Kiss Ernő, Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy Sándor, gróf Vécsey Károly, Török Ignác, Láner György, Knézich Károly, Pöltenberg Ernő, gróf Leininger Károly, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos, — aztán az ugyanakkor Pesten kivégzett felelős miniszterelnök; gróf Batthyányi Lajos neve: mindörökre lángbetükkel égő MEMENTÓ. Közülük ki polgár vagy nemes? — ki magyar, német, vagy rác? — hiszen vérrel szentelt hivatásuk csak egy volt: Magyarország szabadsága! És a Tizenhármak hánynak mutattak példát azóta is! A második világháború után már százak és ezrek meneteltek az Ő útjukon a nemzeti megdicsőülés bitófáira! És ha a mi korunk az ideálok lezüllesztésének kora is, ha ma “háborús bűnösség” őrült bélyege nyomja is el a vértanúság dicsfényét, — ki merné mondani, hogy életáldozatuk meg követőik életáldozata . . . hiábavaló? Gracza György, a szabadságharc történetében és naplójában ezt írta: “Ungarn vergiss Deine Todten nicht, als Kläger leben Sie!” “Magyarország, ne feledd Halottaidat, mint vádlók élnek ők!” Nemcsak igazságtevésben, harcban is van szerepe a vádnak. Hiszen a nemzeti harc éppen: bitangok ellen törni vassal-vérrel — az ártatlanokért, a jókért, az elnyomottakért, — drága magyar népünkért! Nem bosszút venni a 48-as szabadságharc Avram Janku martalócain, akik egyedül Erdélyben tízezer polgári személyt végeztek ki. A Felvidéken a bresciai hiéna: Haynau garázdálkodásán. A déli végeken százezrekre rúgó áldozatokért. Az első proletárdiktatúra alatt Szamuelli banditáin, a 70,000 magyar vértanúért. Sztálin “krisztusarcú’ hordái élén a rákosi-róth pribékeken, az 56-os forradalom 65,000 mártír-halottjának hóhérain. Hanem elhárítani a vérengző garázdálkodókat a magyar jövő útjairól! Tertullian szerint “A vértanúk vére a kereszténység magva”. Igen, a kiontott magyar vér is a magyar jövő csírája. Élet és jövő várakozik a Vértanúk Nemzetére! Honfoglaló hétvezérünk közös kupába csorgatta vérét. Ez alapozta meg a magyar évezredet; a pergő századokat is hősök ömlő vére, vértanúk áldozata faragta. Az Aradi Bitófák nemcsak jelképek, október hatodika nemcsak gyászünnep. Vetés az minden magyar gyásszal együtt, melynek tövises barázdái nyomán egyszer jő majd az aratás is! "RENDEZVOUS WITH HUNGARY A budapesti kommunista kormánynak a montreali Sheraton Mt. Royal Hotelben és a város több más pontján tartott kiállításai lezajlottak. A Hungária Szabadságharcos Mozgalomnak az “1956-os Magyar Szabadságharc Quebec Tartományi Emlékbizottsága” méltó választ adott a kanadai nép félrevezetésére irányuló és az 1956-os szabadságharc tizedik évfordulóját elhomályosítani akaró rendezvényekre. A “Cinema Elysée”-ben tartott Magyar Filmhéten a magyar múltat gyalázó filmek bemutatói előtt az Emlékbizottság tagjai felvilágosító röplapokat osztot★ 1:0 A FASISZTÁK JAVÁRA. — Nem telik el esztendő anélkül, hogy az olasz kommunista párt tagjai és a fasiszták között ne legyen tízezreket megmozgató utcai harc. Ez évben Mussolini halálának évfordulóján, amikor is több ezer fasiszta diák Rómában néma tüntetéssel adózott és melyet a kommunista csőcselék inzultálni igyekezett, — egy kisebb fajta háború keletkezett. A több órás harcból a fasiszták kerültek ki győztesen, pedig az újságok szerint is jóval kevesebben voltak. A baloldali lapokat kivéve, mind úgy nyilatkoztak, hogy a fiatalság győzelme volt ez a kiöregedő kommunisták felett. tak szét a közönségnek. A röpirat szövege azt fejezte ki, hogy a moszkovita kormányzat most külföldet hódítja a magyar nép művészetével és munkájával, de az érdemet és hasznot a saját zsebére vágja. Szeptember 17-én pedig a Sheraton-Mt. Royal Hotelben tartották meg a tizedik, jubileumi évfordulóval kapcsolatos előkésztítő gyűléseket, a francia és angol nyelvű sajtó képviselői jelenlétében. A szabadságharcról készült képekkel és zászlókkal díszített teremben a “Forradalom Magyarországon’ című megrázó dokumentum-filmmel — amit számos kanadai vendég nézett végig — zárult az Emlékbizottság előkészítő ülése. (M. I.) Mussolini hagyatéka az olasz fiatalság lelkében, agyában és izmos karjában tovább él és várja a kedvező alkalmat . . . ★ BUDA VÁRÁNAK híres Szent István-szobrát 70 évvel ezelőtt állították fel és leplezték le. ★ HORTOBÁGYNAK SZÁZEZER VENDÉGE VOLT az idén nyáron. Különösen a külföldi vendégek körében volt nagy sikere a színpompás hortobágyi ünnepségeknek. Voltak hortobágyi lovas-napok, népművészeti hét, pásztortalálkozó, virág-karnevál és nemzetközi kórus-fesztivál.
