Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
1966 FEBRUÁR HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL uHáborús bűnösség” és a shylocki egy font hús! Irta: MARSCHALKÓ LAJOS Húsz éve kezdődtek meg a nürnbergi perek, húsz éve indultak meg a Markó-utcai és a Gyüjtőfogház udvarán a kivégzések. Húsz éve kezdték érvényesíteni a győztesek a “háborús bűnösség” sötét, aljas és buta elméletét, mert a világtörténelem legnagyobb kirakatperével akarták eltussolni saját — sokkalta nagyobb — háborús bűneiket. Akkor mindenki azt hitte, hogy egyszer mégis vége lesz a bosszú őrjöngésének, a hóhérok, hamis tanúk felvonultatásának, a hamis eskünek, az európai közvélemény, a keresztény és római jog szétzúzásának. Az optimisták tévedtek. A nürnbergi és budapesti gyalázat tovább folyik, s mostanra olyan világterrorrá változott, hogy pénzügyi összeomlás fenyegeti Németországot, vele egész Európát, hogy aztán a bolsevizálódás szakadjon a keresztény kultúra nyakára. A “háborús bünösség”-gel a világzsidóság kezébe kapta a shylocki egy font húst, és olyan nyüt rablóhadjáratot indított Európa elen, mely példa nélkül áll a történelemben. TÖRVÉNYESÍTETT RABLÁS A rablóhadjárat első része úgy 1950-ig tartott. Ez alatt szállították Himler Márton és társai Nyugatra a kirabolt középosztály utolsó értékeit, és vitték repülőgépszámra Izraelbe a magyar kastélyok műkincseit. A müncheni Möhlstrasse-n annyit feketézett össze egyetlen galiciáner, hogy panamai lobogó alatt ma is hajói járnak a világtengereken. A kifosztás második része a német pénzügyi reform után kezdődött, de ma is folyik. Ezúttal “legálisan”. Taláros bírákkal, halálra ijedt beamterekkel, akik valódinak ismerik el minden zsidó ordítóan hamis eskühelyettesítő nyilatkozatait, a Tel Aviv-tól Bronxig és Argentínáig terjedő ügyvéd-kolhozokat, hamis tanúkat toborzó ügyvédi irodákat. A nyugatnémetekkel szemben behajtott zsidó kártalanítási igény eddig 50 milliárd márkára rúg, amiből 29 milliárdot már ki is fizettek. “Hatmillió zsidót égettek el” — üvölti a cionista világsajtó, de ezek közül már 2,953,000 adta be kártalanítási igényét! Pedig a szovjet-blokkban maradt több mint 6 millió még nem is jelentkezhetett. Olyan példátlan világszélhámossággal és világcsalással állunk szemben, melyet mindenki ellenőrizhet a tíz újján, — de nem ellenőriz senki. Pedig ez az ötvenmilliárdos kártalanítás még nem minden, amit egy érthetetlenül kivételezett nép kapott. SZELLEMI KIFOSZTÁS Washingtonból már 1946-ban hírül adták, hogy ott tonnaszámra zsákmányolt német szabadalmi leírás, egymillió találmány patentja fekszik. Ezekről aztán másolatokat készítettek és nyilvános könyvtárakban helyezték el. Némi betekintési díj ellenében bárki lemásolhatta. Az amerikai zsidó nagy-gyárak és kisebb vállalatok mohó hiénaként vetették rá magukat a német találmányokra. Dollármilliárdokban is nehezen kifejezhető szellemi kincsek jutottak ekként az amerikai zsidóság, onnan pedig a Szovjetunió kezére. Az a hihetetlen helyzet ált elő, hogy ma a nyugatnémet ipar évi 100 millió dollárt fizet a német patentek jogáért. vérdíj a fejvadászoknak Akadt egy Himler Mártonnál is elvetemültebb fejvadász, aki Bécsben nyíltan müködö kém- és fejvadász szervezetet alapított. Oláh, osztrák belügyminiszternek tulajdonképpen azért kellett megbuknia, mert nem volt hajlandó az osztrák munkásság pénzéből ezt a sötét központot támogatni. Az Eichman-ügy csak egyösszegben 500 millió márkát hozott a kasszába. Miután ez elfogyott, lázasan keresni kezdték Bormannt, Hitler helyettesét. Majd Mengelét, az auschwitzi láger-főorvost. Egyiket sem találták meg, így az újabb zsarolási kísérlet kudarcba fűlt. Jobb hiányában másfél évig folytatták Frankfurtban az úgynevezett auschwitzi pert. Huszonnégy elcsípett SS-legényre fogták rá, hogy ők pusztították el a hatmillió zsidót. Izraelből, Argentínából, Lengyelországból, Budapestről özönlöttek a hamis tanúk, akik természetesen mind ráismertek az elégetőikre. A magán- és közvádlók persze soraikból kerültek ki, a bírák pedig a megfélemlítettek soraiból. A német munkásság csekély 10 milliót fizetett erre a perre. A tanúk napi 80 márkával kaptak kárpótlást munkabér kiesés címén, s egy-egy tanúdíj 5-6,000 márka körül mozgott. Alig zárult le az első auschwitzi per, máris megkezdődött a második. Miután elfogytak a “nagy halak”, jöttek a kisebbek. Szinte naponta fogdostak cl kis SS-tiszteket, akik a vád szerint 70-80,000 zsidót gyilkoltak meg. A hozzávaló hamis tanúkat felhajtják az ügyvéd-kolhozok. Húsz évvel a világháború után még mindig ártatlan emberek százai kapnak életfogytiglani börtönbüntetéseket. És Nyugat-Németország állandóan a nagy vád alatt él: “minden német gyilkos, minden német bűnös — fizessenek!” TERROR ÉS ZSAROLÁS Mindenki csodálkozik: hogyan tűri a német kormány ezt a szemérmetlen csalást és zsarolást? Ismeretes, hogy amikor Eichmannt elrabolták, Adenauer éppen Amerikában járt, és “véletlenül” ott lebzselt Ben Guiron is. A szintén “véletlen” találkozón az akkori német kancelár 500 milliós csekket adott át csupán azért, hogy az Eichmann-ügyből hagyják ki a német kollektív felelősség hangoztatását, és a mai Németországot ne azonosítsák Hitler Harmadik Birodalmával. (Hát azt nehéz is volna! «— a szerk.) Legutóbb, mikor Erhardt járt Amerikában, szintén tárgyalnia kellett a cionista vezetőkkel is. A zsidók követelték, hogy a német költségvetés csökkentése során egyedül a zsidó kártalanítást ne csökkentsék. Különben jön a zsidó világbojkott Nyugat-Németország ellen! Az amerikai zsidó tőke kivonja befektetéseit, a márka elértéktelenedik, jön a munkanélküliség, és utána — a bolsevizmus. A nyugatnémet kormány tehát kénytelen asszisztálni, és legalizálni a rablóhadjáratot. Mindenki tudja, hogy a kártalanítási úri-murinak egyszer vége lesz. Ha végleg elfogynak az Eichmannok, akkor Shylock, aki markában tartja az egy font húst, ezt fogja mondani: — Nyugat-Berlin! De a háborús bűnösség trójai falovából akkor nem széplelkü jogászok fognak színre kerülni, hanem a zsidó világuralomnak keleti katonái: a GPU-hóhérok. Sportlövészek versenye a magyar szabadságharc tiszteletére A Hungária Szabadságharcos Mozgalom mellett működő MAGYAR SPORTLÖVÉSZ EGYESÜLET és az AMERIKAI MAGYAR LÖVÉSZ EGYESÜLET — amerikai sportlövészek bevonásával — SZABADSÁGHARCUNK TIZEDIK ÉVFORDULÓJÁN nagyszabású lőversenyt rendez. “The National Rifle Association of America” képviselőivel Clevelandban, október 23 és november 4-e között megrendezendő sportlövész verseny kiírásának feltételeiről a tárgyalások már folynak. Hárommilliós nézőközönség Háromszázezer kilométeres művészi körúton hárommillió külföldi tapsolt már a MAGYAR NÉPI EGYÜTTES száztagú művészgárdájának. Huszonkét országot jártak be eddig, s most turnéznak az USA- ban, Kanadában. Értésére adják a világnak, hogy él a magyar művészlélek, s hogy mily kivételesen magas szinten áll a magyar népművészet. A “Szittyakürt” keményen ellentmond az olyanféle vádaskodásnak, hogy ez a világotjáró magyar művészgárda a kommunista rezsim kortese. Benjamino Gigli sem Mussolininak korteskedett, s a Doni Kozák Kórus sem a Kremlnek, amikor az egyéni és karének csúcsteljesíttnényeit tárták a világ elé. A mi népi együttesünk is inkább azt bizonyítja, hogy a magyar alkotó szellem és művészi interpretálás erején széttörik a politikai rabbilincs. S ha a kortespénzből kitelik a Duna-Tisza-táj leki értékeinek világbemutatója, annál könnyebb lesz megélni a jövő szabad magyar életét. Daloljatok csak széles e világon — ti dalnokai a tehetségnek, élniakarásnak, magyar jövőnek! MŰVÉSZ-CSATA Clevelandi hangversenyén merészen ívelt a világhírnév felé Herdán Tibor brilliáns bassz-baritonja. Nem most lépett csak a lépcsőre: a Metropolitan deszkájára, — mégis meglepetést hozott. Teltházközönsége némán, lenyügözötten hallgatta bársonyos pianisszimóit éppúgy, mint amikor teli tüdőből magyaros temperamentumával öntötte tele a Severance Hall legnagyobb művészek hangjához szokott levegőjét. Magyar dalok nagyszerű tolmácsolásával aztán örömújjongásba hajlította át a közönség meglepődését. Tökéletesen megérdemelte a teljes sikert, amit aratott. Herdán Tibor fel van készülve arra, hogy világszínpadokon vívja a magyar művészek csatáját! ALSÓPÁH0K Petőfi nem pajzánkodásként kezdte így egyik versét: “Vándorszínész korában Megyeri — Van-e ki e nevet nem ismeri? — . . .”, mert legalábbis sokan tudták, hogy a költő Megyeri néven színészkedik. De van-e, aki ezt a nevet ismeri: Alsópáhok? Aligha. Nos, mindössze kétszáz lakosú, majdnemhogy istenhátamögé dugott falucska Veszprém megyében. Nemrég jelentős kultúr-esemény kapta szárnyra a nevét: jeles író színdarabjának ősbemutatóját tartották Alsópáhokon. A darabnak igen nagy volt a sikere, a bemutatás szokatlan körülményei pedig dicsérendő magyar ötletre vallanak. De ez az ötlet sem pajzánkodás. Az író kívánsága volt. A darab címe: “Bolhabál”. Szokatlan játék, nem modern, nem is klasszikus ihletésű. Inkább visszatérés az ősi, népi komédiához. A szegényparasztok életét idézi, s azt szemlélteti, hogy az egyszerű emberek furfangjaikkal hogyan járnak túl a hatalmasok szándékán. Illyés Gyula írta, a zsellér-gyerek-sorból nőtt lélekóriás. Az első magyar író, aki nemrég nyert külföldi — belga — irodalmi nagydíjat. A bemutató helyére vonatkozó szokatlan kívánságát azzal indokolta, hogy ő nem városiaknak akarja megmutatni a szegényparaszti élet színpadi vonásait, hanem éppen a legegyszerűbb falusi embereknek. Hja, így a komédia nemcsak nevettet. Művészi tükröt nyújt azok elé akikről szól, és ebben a tükörben tisztul az öntudat, nemesedik a lélek. Ha valaki, akkor Illyés Gyula tudja, hogy menynyire érdemes. ★ BUGAC-PUSZTA elmaradottságáról lett híresnevezetes. Képzeljük: most múzeum épül rajta! “Szabadtéri parasztmúzeum”! Vájjon képes lesz-e az újfajta hírnév versenyezni az előbbivel?
