Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
MÁSODIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 SZEPTEMBER HÓ Háború nélkül az 1939-es célba (Folytatás az első oldalról) alkonya óta gazdasági imperializmus alatt nyögött majdnem egész Európa, s ez a leginkább brit zászlók alatt kalózkodó imperializmus, nem volt hajlandó a kontinens nemzeteire tekintettel lenni. Sem egyszerű jogára mások életének, sem pedig az egyes államok népszaporodására, meg egyre emelkedő életigényeire. Árva szóval sem emlékezik meg azokról az előzetes diplomáciai tárgyalásokról, melyek nem politikai, hanem gazdasági tárgykörben igyekeztek kiegyenlíteni a kontinens és a gyarmat-imperialista Szigetország, társadalmi és nemzeti erőt jelentő anyagi különbségeit, — s amelyek Anglia vérfertőzött politikája részéről kivétel nélkül elutasításra találtak. Pedig ez a passzív aggresszívitásnak a csimborasszója volt! És ugyanonnan eredt, ahonnan a hírhedt angol “splendid isolation”, mely még napjainkban sem engedi, hogy Angliát a szó lényegi értelmében európai államnak lehessen tartani. (Ma is ez akadályozza meg azt, hogy az Európai Közös Piac gazdasági erői talpraállítsák az ősi földrészt.) Nevezzék bárminek az öreg Európa nemzetiszocialista felerősödését, nevezzék akár militarizmusnak is, — a titkolt történelmi tények ismeretében nem kétséges, hogy ez a felerősödés nem imperialista, tehát leigázó jellegű volt, hanem éppen ellenkezően: Európa életakarása volt, és egy álcázottan is fojtogató imperializmus megtörésére irányult. Hogy német kezdeményezés segítségével ez a felerősödő és felkelő Európa volt-e inkább imperialista, vagy pedig azok a hatalmak, melyek ellene fordultak, — rikítóan bebizonyosodott a küzdelem végén. Európa esett nyugatról-keletről minden korábbinál nagyobb leigázás alá. És a háború vége óta ezt a gazdasági meg politikai igát már idegen fegyverek is őrzik! A német haderőnek 1939 szeptember 1-i végzetes hadmozdulatát — igen — Hitler vezényelte. De Hitler csak ugyanazt a beugratott balek-szerepet játszotta el 1939-ben, aminek eljátszására — ugyanazok a beugratók — az öreg Ferenc Józsefet találták alkalmasnak 1914-ben, az ő dinasztikus hiúságával. S innen nézve a dolgot, tökéletesen közömbös, hogy a beugratott Hitler századunk legzseniálisabb államférfia volt-e, vagy pedig eszeveszett, s olykor magából ki is törő őrült. A beugratáshoz természetesen provokációk sorozatára volt szükség 1939 ősze előtt is. A történéseknek agymosásra készült feldolgozásai utólag is a németek nyakába igyekszenek varrni minden provokációt. A történelmi logika és a tiszta tények azonban nagyobb súllyal bizonyítják a valót. Azt, hogy a háború kirobbantása nem Középeurópának, nem is a német nemzetnek volt az érdeke, hanem egyedül azoknak, akik az európai ébredéssel és nemzetiszocialista megerősödéssel szemben saját gazdasági egyeduralmukat milliók pusztulása és milliárdok feláldozása árán is biztosítani akarták. A háború titkai az utóbbi évek politikai és történetkritikai irodalmában nagyrészt már kiderültek. Nemcsak ilyen egy-két itt kiragadott érvet támasztanak alá. Lassan felvázolják a hamisítatlan kortörténetet is. Amikor valamennyi igazi háborús bűnös porladni kezd majd, egy kisebb világreccsenés is elég lesz arra, hogy az újonan élrekerülök — ha érdekeiknek úgy lesz megfelelőbb — átállítsák a mai közfelfogást. De már az eltelt huszonhét év is egy nemzedékforduló időtartamát jelenti. Erős figyelmeztető ez arra, hogy meg kell kezdeni a munkát: a tárgyat ki kell kaparni a ferdítés alól is, meg a közöny alól is. A kornak temetőkbe öregedő szemtanúin, utolsó mohikánjain a terhelő de szent kötelesség, hogy a hamisítás világában felnőtt, de már meg is izmosodott nemzedékek tiszta látása elől leüssék a szemellenzőt. Mert nem mindegy tettekkel írni történelmet, s tévedéseken elbukva későn okulni, vagy tisztán látni, helyesen ítélni és időben cselekedni! Az Élet maga a tét. És a háborúvesztés nagy bizonyságai a magyar jövő szempontjából is arrafelé mutatnak, amerre nemzetünk ama szeptemberi kritikus időben nézett. Amerre adottságai és rosszul megjátszott helyes politikai érzéke vezette. ★ ★ MAGYAR SZAKEMBEREK TERVEZIK India készülő timföld-gyárát. Szól az „Üt és Cél”! Nem jagattunk temetési siralmakat. Hittük, hogy nem némul el a hungarista folyóirat. S most azért mégis aggódó szorongásból ocsúdva jelentjük lapunk egyre szélesedő táborának: szünetelése alatt sem csorbult az ÜT ÉS CÉL. Augusztusi száma ismét olyan magasértékü tanulmány-résszel kezdődik, mely a megrendülő száraz intellektust is egyenesbe állítja vissza: hitet sugároz az olvasóba, és életlendületté varázsolja a logikai, meg tapasztalati ismerteknek búskomorság felé taszító mágnesét. . a logikát és a kauzális gondolkodás segítségével felfedezett természeti törvényeket nem lehet kiterjeszteni a tér és az idő minden helyzetére. Főképpen nem a szélső helyzetekre, mint például a mindenség keletkezésére, az ember származására, a halál utáni dolgokra, Isten és a túlvilág magyarázatára. A nagyítóüveg szépen használható dolog, de a szélek felé: torzít . . “A hanyatlás jele, hogy amikor a tudománynak végképp nincs eszköze és módja egy-egy dolog magyarázatára, akkor egyszerűen kijelenti, hogy az a dolog nem is létezik.” Micsoda megvilágítás ez az egy-két mondat is azoknak, akik a maró hétköznapokból magasabb régiók vasárnapjába szállnak, ahol közelebb vannak ugyan a fény örök forrásához, de érzékelhető fényvisszaverődés hiányában borzonganiok kell az ür sötétjétől! MÉG VALAMI ÍZELÍTŐ Érdekes, hogy “a mágia ősi tanításában az Értelem az abszolút Nihil szellemével van szimbolizálva. FÁKLYÁVAL A VILÁG KÖRÜL (Folytatás az első oldalról) Pedig a korábbi szövetségesnek és legfőbb yaltai egyezménytársnak fegyveres övezettel való körülkerítése, — nyílt és radikális széttörése volt a yaltai szerződés pecsétjének! Sokkal inkább, mintha azt diplomáciai formák között felmondta volna az USA. Amikor azonban az antikommunista, de nagykapitalista USA politikája megkezdte Szovjetoroszország fegyveres körülszorítását: nyomban az atomkémek léptek hathatós működésbe! Az atomkémek az imbolygó Yaltát erősítették meg, illetve gyakorlatilag prolongálták a megbukott yaltai szellemet. Azzal az egyszerű ténnyel, hogy kiegyenlítették a két egyezményes vliágellenőrző fegyveres erőkülönbséget. Az USA helytelenül: kommunistaellenes, de helyesen: szovjetellenes külpolitikája alól tehát az atomkémek húzták ki a szőnyeget, sőt a talajt! Nyersen kifejezve: atomkémei (s még hozzá leginkább saját állampolgárai!) az USA-t kétvállra fektették ezzel. Még ugyan talpraugorhatott volna. Kétségtelen fölényét még pár évig könnyen érvényesíthette volna! De úgy látszik, hogy a lendületet mindig nélkülöző politikai életben nagyobb volt a megdöbbenés, és — erősen láthatóan — az atomkémek se csak diplomáciai játszmára készültek fel. Meggyúrták a belpolitikát is. Nemcsak visszakényszerítették az USA-t a törtpecsétes Yaltához, hanem a yaltai szellemet tengelyévé köszörülték kül- és belpolitikájának. Annak ellenére, hogy Yalta érvénye béke-állapotban: tökéletesen abszurdum. Annak ellenére, hogy semmi sem áll élesebb ellentétben a népi, nemzeti és állami ön-A NEMLÉT szelleme a létben: a világ teremtése óta keresi a kulcsot a LÉT, a Mindenség megértéséhez. Minduntalan megérkezni látszik a Titokhoz, s mégis az utolsó lépésnél mindig belecsúszik valami hiba a megfejtésbe. És ez a szerencsétlen szellem újra és újra csak hajszolja magát. Logika és cáfolhatatlan érvelés korbácsolja megszállottjait újabb ismeretek és kutatások felé. Anélkül, hogy valahová elérnének. A tudományos gondolkodás útján minden új dolog megismerése legalább négy új ismeretlen felmerüléséhez vezet. Az tehát, amit mi tudománynak nevezünk, egyre bonyolultabb ismeretek és kérdések szövevénye lesz. Útjain haladva így válik az ember szinte tehetetlenül a TAGADÁS és ROMBOLÁS DÉMONÁNAK áldozatává.” “A régiek sokféle névvel nevezték ezt a veszedelmes démont. Talán legkifejezőbben így: A HÁZ, AMELYNEK NINCS ABLAKA.” NEM ÚTVESZTŐ, CSAK ELVÉTETT ÚTÁGAZÁS! “Az ősi élet papjait ma tudósok helyettesítik, a próféta feltalálóvá minősült át, s az ima csupán: kísérlet. Amióta ez így van: sokkal többet tévedtünk az Értelem nevében, mint valamikor a butaság által.” — szól tovább a tanulmány. S ezzel már meg is gyújtja a vigasz mécsesét, hiszen ennek a közvetlenül belátható ténymegállapításnak a világító centrumából visszafelé lépkedve: megkeresheti az ember az elvétett útelágazást, ha útvesztőben érzi magát! A nagyszerű tanulmány így válik építővé: tömény megoldássá. A már széliében elharapózott “tudományos” gondolkodást vezeti át a hit, s a logikus és kauzális gondolkodás éltető útjára. rendelkezés elvével, mint Yalta kéthatalmi világellenőrzése. Az atomkémekről régen hallgat már a világ. Sűrűn és sötéten hallgat. De a Magyar Szabadságharc évfordulójának emléke belekiáltja a világba létüket, nevüket. Sötét emlékükön vüágító fáklyát gyújt újra! Kik is voltak azok? Honnan jöttek? Hol jártak? Hová vonszoltak egy nagy nemzetet, melynek erejéből önérdekeinek szolgálata mellett világhivatás teljesítésére is tellett valamikor? Mert a békeapostolok tógájában tetszelgő Rosenbergek, Fuchsok, Weissek klikkje — az “atomfelekezet” — mesterkedte el ezt az erőt, Amerika nemzeti és élhatalmi erejét. Az óriási megfeszítéssel és költséggel épített katonai támaszpontok lassan, hivatalos bontómesterek romboló munkájával egyszercsak szépen és dicstelenül: lebontakoztak. S felcsaptak újból a koegzisztencia korábbi hullámai, újdivatú színekben, csábítóbb fogalmazásban, s minden eddiginél hatásosabb agymosó képességgel. A szovjetellenes USA külpolitika 1956-ban — első próbáján — megbukott. Az a bizonyos, titkos irattárból nemrég kiásott elnöki távirat — “az USA nem kíván beavatkozni szovjet érdekszférában folyó eseményekbe” — a gyilkos Yalta érvényének újból való elismerését jelenti! Az atomkémek győztek Amerika fölött, — s győztek a szovjet fegyverek Magyarország fölött! ... A két nagyszerű cél zárjának egyazon kulcsa van, és a kulcsot az atomfelekezet vette kezébe! Legyőzték a demokrácia minta-államát, — s vérbefojtották a modern történelem legpregnánsabb népi önrendelkezését: a Magyar Szabadságharcot! Ne kívánja senki, hogy magyar lélekkel, magyar szívből, magyar szóval köszönetét mondjunk érte. Éppen ellenkezően: a Magyar Szabadságharc emlékének tízéves évfordulóján fellobbantjuk a világító fáklyát. Elvégre is egyszer már nyílt politikai szőnyegre kell vetni azoknak a bizonyos erőknek világsorozatosan csak romboló érvényesülését, melyeken az USA, Európa, sőt a világ sorsa áll, s melyek a hivatalos USA politikát is folytonosan zavarba, ellentmondásokba taszítják, és koreai meg vietnami kalandokba sodorják. Egyszerűen azzal, hogy az emberiség ellenségeiről megfoghatatlan és lelőhetetlen elvekre terelik a figyelmet. De azért vérengző lövöldözéseket indíttatnak amikor nekik tetszik, ha nincs is azokra végszükség, — és megakadályozzák legtisztább célok fegyveres szolgálatát, ha azokat népi életfeltételek kívánják meg, s történelmi rend követeli. Ám a mi világbolyongásunk a világító fáklyának hordozása is egyben!
