Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-09-01 / 9. szám
1966 SZEPTEMBER HÓ SZITTYAKÜRT HARMADIK OLDAL 1956: MAGYARORSZÁG LÁNGOKBAN A SZABADSÁGHARC - AMERIKÁBAN! Hétszáz amerikai diák és tanár tekintette meg a CBS (Columbia Broadcasting System) által kiadott félórás filmet, amely az 1956. október 23-i Magyar Szabadságharcról ad megrázó dokumentációt. Walter Cronkite amerikai hírközvetítő rendezésében a Twentieth Century műsor keretében már több alkalommal megtekintette a televízió nagy nyilvánossága is. A filmnek egy példányát a Hungária Szabadságharcos Mozgalom is megszerezte, és Paposi-Jobb professzor, a Mozgalom külügyi vezetője ez évben is nagy sikerrel mutatta azt be, nyolc különböző alkalommal. Először március 11-ére .volt beállítva a film bemutatása a pennsylvániai Knox város Keystone nevű középiskolájában. Az időpontot azonban megváltoztatta az iskola igazgatója, és március 15-ére tolta el. A tanmenet egy kis átrendezésével több diák kaphat lehetőséget a film megtekintésére — okoskodott az igazgató! — És valóban: háromszor kellett a filmet levetíteni aznap. Nagy diákseregek tanulhattak a “magyar októberi leckéből”! Paposi-Jobb professzor mint művészettörténész és mint judo-tanár tanít egy pennsylvániai állami főiskolában. Eddig már harmadizben mutatta be az októberi szabadságharcról szóló filmet főiskolája diákjainak. Az idén feleségének közbenjárásával az Alpha- Signa-Tau leány diákszervezet rendezésében, Theta-Xi gyülésteremben is nagy sikerrel mutatták be a filmet. A diákszervezet tagjai meghívták barátaikat és hozzátartozóikat is az előadásra. A diákság nagy érdeklődéssel kisérte a filmen leforgó eseményeket és Paposi-Jobb professzor magyarázatát, — majd a vetítés után az ő előadását. Egymás után peregtek a kérdések és a diákokon meglátszott, milyen élénken reflektáltak a korábban más beállításban nyert ismereteikre a világ eseményeiről, és nem utolsó sorban a Magyar Szabadságharccal kapcsolatban. Az egyik legelcsépeltebb kérdés, amely sunyi feleletet is magában rejt, az volt, hogy vajon nem okozott volna-e harmadik világháborút az amerikai katonai beavatkozás az októberi Szabadságharcba?! A diákok nem tanulják meg azt, hogy a jelenben nincsenek élesen elhatárolt, úgynevezett “világháborúk”, amiket csak úgy számokkal és hamis adatokkal el lehetne intézni, és mint történelemkönyvbe illő anyagot, egyszerűen félre magyarázni és lassan feledésbe taszítani! Senki se fejti ki előttük azt, hogy az úgynevezett Első Világháborúban ugyanazok az erők tervezték, mozgatták és irányították a világ eseményeinek folyását, akik az u.n. Második Világháborúban is tették. És a Harmadik Világháború már akkor megkezdődött, amikor az első fegyver eldörrent 1914-ben. Csak amikor már nem bírta tovább erővel, pénzzel és emberrel a harc folytatását az akkori generáció, akkor új emberek vették át a vezetést és emelték fel a zászlót. Fiatalabbak biztosították a harc folytatását, és újratöltötték fegyvereiket. Bár a jelszavak másképpen hangzottak és a színek is megváltoztak olykor, de a célok mégis a régiek maradtak: ZSARNOKI URALOM ALATT ÉLNI — vagy FELSZABADULNI?! A diákság majdnem teljes tudatlanságban szenved az ENSz eredetét és céljait illetően is. Nem csoda tehát, hogy a film bemutatása után többen is megkérdezték, hogy miért nem segített az ENSz a magyar szabadság kivívásában? A történelem-tanítás jórészben csak azon fáradozik, hogy a diákokba belesúlykolja: nem harcolni tovább! Nem küzdeni többé! Még akkor se, ha a következő generációnak már esetleg a térdén csúszva kell majd leélnie további életét. Főleg ne kívánkozzon harcba lépni senki egy “ismeretlen kis nemzet” érdekében, amely valahol az óceán másik oldalán tengődik egyik napról a másikra, pedig történelemalakító múltja van. Túlon-túlsok az amerikai, aki mit sem tud a magyarságról és annak értékéről. Viszont azok, akik iskolázottabbak (de egyben nem műveltebbek is), úgy tudják, hogy nemrégen még a magyarok ősei barbárok és kegyetlen torzonborz emberevők voltak! (Lásd a nyugati encyklopédiákat!) A hún Attila nevét jelzőként használják az angol nyelvórákon a barbárság kifejezésére, vagy a történelemórákon a történelmi szerencsétlenségek és vérengző embertelenségek magyarázására. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy amikor a magyar szellem modern formában mutatkozik meg, akkor fasisztának, ha a magyar pártoskodik, akkor náci barátnak, ha konzervatív magatartást mutat, akkor parasztnak, ha színészkedik, akkor kétes erényünek nevezik őt. Nagyon jól tudjuk, hogy tudatosan hallgatják el a magyar sikereket, hősiességet és tudást. Kevés a magyar tanár és kevés, aki feltárná az igazságot a magyar népet és történelmet illetően. Azok pedig, akik mégis ezen igyekeznek, kétszeresen nehéz pedagógus-keresztet vonszolnak, és alig juthatnak meszszebbre, mert a Magyar Kálvária nagyon-nagyon meredek. ★ Azon a márciusi estén Paposi-Jobb professzor és egy tekintélyes számú egyetemi diák éjfélbe nyúló kérdés-feleletbe, és vitába elegyedtek. Az amerikai diákok többet tanultak talán abban a néhány órában a tárgyból, mint amennyit korábbi iskolai éveikben összesen. Tucatjával zsebelték a röpcédulákat és érdeklődtek ama irodalom után, amelyet — érthető okokból — nem találhatnak meg az “igazság hites városában” a könyvtárakban! ★ “Olaj város”-ban egy féltucatnyi érdekelt tanár és talán tizszerannyi diák előtt is bemutatásra került a film április végén. A hallgatóság visszahatása ott is elragadtató volt. Hamarosan azonban megzavarta valami. Az egyik tanár a hat közül túl erősnek érezte a közönség szimpátiáját a magyar hősök iránt. Megkísérelte hát a jól kipróbált, de már unalmasan agyoncsépelt nürnbergi cirkuszi eseményeket előrángatni. És mintha nem is az 1956-os októberi szabadságharcról, az elvérzett magyar ezrekről lett volna szó, az állítólagos zsidó mártír milliókra próbálta átterelni a figyelmet. Ki merte volna hinni, hogy egy október 23-i megemlékezés “Eichmann esetté” züllhet? Pedig majdnem az történt. De azért voltak, akik megállták a helyüket . . . Szerencsésebb volt a helyzet a pennsylvániai Brookville város középiskolájában, ahol az iskola történelemtanára megtömte az előadó termet diákokkal. Többszáz diák részesülhetett a “történelmi leckéből”! Olyan tolongás és zsúfoltság volt, hogy — április elseje lévén — tréfát is lehetett volna a helyzetben sejteni. De a tanár teljes komolysággal jelentette be, hogy ő sokat hallott és olvasott a hősi magyar októberről és fontosnak tartja, hogy minél több fiatal szintén megismerkedjen azzal. Két óra hosszat tartott ez az előadás. Azon a napon úgy tűnt, mintha a remény fénye villant volna fel egy pillanatra, sugalmazván, hogy talán még nem késő! Másnap este, április másodikán egy clevelandi külvárosban összegyűlt társaság, a Mindszenty Kardinális Alap tagjai tanulmányozták a filmet. Ismét éjfélbe nyúlt az eszmecsere és talán nem volt véletlen, hogy szépszámú John Birch-ista is jelen volt azon az estén. ★ A pennsylvániai Cranberry városka középiskolá jában is bemutatásra került a Hungária Szabadság, harcos Mozgalom filmje, és pedig két alkalommal is. Először március 28-án, majd két héttel később egy másik tanár is kérte, hogy a filmet osztályaiban bemutathassa. Közel 100 diák tekinthette meg itt a hősiesség dokumentumát, és a diákok nagy lelkesedéssel mondták el szüleiknek a tanultakat. Ennek az eredménye lett, hogy egy néhány szülő elhatározta: hasznos lenne, ha gyermekeik résztvehetnének egy tízhetes júdó-edzés tanfolyamon. Valóban csodálatra méltó lelkesedéssel iratkoztak be a diákok az edzésre, amelyet szintén Paposi-Jobb professzor tartott. (29 leány is beöltözött a japán sport ruhába és kezdte meg az önvédelem művészetének elsajátítását. Sőt négy felnőtt is felcsatlakozott a diákok mellé. A Szerk.) A judó-edzés még nagyban tartott, amikor a film bemutatását ismét kérték az Olaj-városban. Egy presbiteriánus templom hívői május 8-án tekintették meg az 1956-os Magyar Szabadságharcról szóló filmet. Ez volt a filmnek nyolcadik bemutatása nyugat-Pennsylvániában. Talán sikerült felébreszteni jó egynéhány amerikait is . . . (P. J. Zs.) A HUNGARIZMUS ESZMEKÖRÉBŐL 5 Hungarizmusunknak alaptörvénye, hogy ha választanunk kell nemzet és alkotmány, igazság és jog, élet és törvény között, — úgy mindenkor a nemzetet, az igazságot és az életet válasszuk. Ez a három az örökkévaló. Az alkotmány, a jog és a törvény: szükséges, de múló formák, melyeket a nemzet akkor és úgy cserélhet, amint azt újonan meglátott igazsága, életvalósága és szabadsága megkövetelik. Tehát ahogyan új életakarása formailag is kifejezésre kíván jutni. ★ ★ BECSÜLET-BOLT MŰKÖDIK OTTHON! — A jászapáti tanya világban “becsület-boltot” nyitott a földmüvesszövetkezet. Eladót nem alkalmaztak: a kulcs a lábtörlő alatt van! A mezőről hazatérők nyitják ki a boltot, bevásárolnak, a pénzt a kasszába teszik, aztán — becsukják az ajtót. Az üzlet árúkészletének értéke 50,000 forint körül van, napi forgalma pedig 3-4,000 forint. Hiányt eddig még egyszer sem tapasztaltak. T
