Szittyakürt, 1966 (5. évfolyam, 2-12. szám)
1966-08-01 / 8. szám
NYOLCADIK OLDAL SZITTYAKÜRT 1966 AUGUSZTUS HO EZ VOLNA „NEMZETKÖZI POLITIKA?” Előre is bocsánatot szeretnénk kérni azoktól a közéleti személyektől, akik személy szerint sértve érezhetnék magukat, de egyszer már egyenes kifejezést kell adnunk a gyanúnknak. Mind határozotabbá válik ugyanis a meggyőződésünk, hogy az emberi józanság egyszercsak jobbesetben is őrülteknek fogja nyilvánítani azokat, akik a mai nemzetközi politikát irányítják. Nagyszerű tudósok talán nemsokára föl is fedeznek valami baktériumot, mely főleg közéleti szereplők agyvelejére vetette ki a hálóját, és abban az őrültséggel azonos tüneteket idéz elő. Ami még hozzá fertőzés útján terjed is. Nemrég röppent világgá a hír, hogy az északvietnami kormány “háborús bűnösként” kívánja felelősségre vonni a bombázások után elfogott amerikai pilótákat. Az érintettek oldaláról igen hangos volt a felröffenés erre a hírre és eshetőségre, hiszen az 1945- ben eldobott bumeráng üt vele vissza. A fenyegetettek képviseletében a délvietmani kormány vett fel még inkább fenyegető magatartást. Kijelentette, hogy ha az északiak nem hadifogolyként kezelik az elfogott amerikai pilótákat, akkor Hanoi, Haiphong és a többi nagyvárosok teljes elpusztításával kapnak választ. Északról persze hivatkoznak a győzelmi mámorban fogant nyakatekert nürnbergi jogalkotásra, és az ennek alapján foganatosított szörnyű ítéletekre. Nem akarnak azonban emlékezni arra, hogy a nürnbergi “jogalkotók” az egész világ szemében csúfosan megszégyenültek, s miután embertelen tettüket végrehajtották, 1949-ben Genfben hoztak is valami egyezményt. Eszerint a fogságba esett katonákat mindenképpen hadifoglyoknak kell tekinteni, és ellenük semmiféle megtorló intézkedést végrehajtani nem szabad. Most látszik, hogy akik a jogot egyszer leköpték, azok továbbra is ki vannak téve a jogtalan erőszaknak, és a talán százezerszeres mértéken is túlcsapó megtorlásnak. Hát nem őrültség, ami folyik? Vagy itt egy másik, szintén újkeletű szörnyűség: Ethiopia és Libéria kormánya, több más afrikai állam nevében hat évvel ezelőtt panaszt emelt a Délafrikai Köztársaság ellen a Hágai Nemzetközi Döntőbíróságnál. Ez volt a vád: a Délafrikai Köztársaság nem teljesítette a ráruházott mandátumban vállalt kötelezettségeit, bekebelezte Délnyugat-Afrikát, azt militarizálta, és belpolitikájában a faji megkülönböztetés alapján áll. A vizsgálat hat évig tartott, sokmilliós költséget fogyasztott el, többszáz tonnára gyülemlettek az akták, — s a Döntőbíróság végül is elutasította a panaszt. Már ennyi is a komédia határát súrolja, s most jön még csak a csattanó! A híradások úgy szólnak, hogy “a döntés megingatta az afrikai államok bizalmát a Hágai Döntőbíróság létjogosultságában”! Száz és száz táviratban követelik az UNO-tól, hogy “vessen véget a Délafrikai Köztársaság uralmának! Szóval pusztuljon az az egyetlen jogi szervezet, mely ebben az őrült világban még leginkább meg tudta tartani a tekintélyét. Pusztuljon, mert egy ítélete nem tetszik a panaszosoknak! És a bírósági döntés ellenére lépjen működésbe az a sötét gyülekezet, mely önmagát tette meg a nemzetközi ellenőrzés szervévé, s melynek semmi tekintélye nem volt soha. Lehet másnak tartani, mint őrültségnek azt, ami végbemegy? És nem őrültek garázdálkodnak-e tényleg nemzetközi jogban, politikában? Olvasóink közül többen hiányolták már, hogy hasábjainkról leginkább a komoly és hivatott kommentárok hiányoznak a nemzetközi politika történéseivel kapcsolatban. Igazuk van, lapunk jóideje csak a nemzetközi cirkusz egyes kiemelkedő müsorszámait kommentálja. Mert nem jog és nem politika az, ami a nagyvilágban folyik, még csak nem is nemzeti erők versengése és küzdelme. Szabadonfutó őrültek fertőzött agyvelejéből pattanhat ki csak ilyen, minden józanságot és erkölcsiséget nélkülöző kalózkodás. És mert ez általános korszellem lett, szégyenpír kell öntsön el mindenkit, aki részese annak. Jönnie kell a józan ébredés áramlatának. Ez azonban semmiesetre sem fog csupán elmeszakértők diagnózisából állni, hogy egyszerű fölmentő ítélettel Hát csak pólyázgassáh! Egy ámokfutásban jártas és arisztokrata hírben álló magyar emigráns éppen a filoszemita világbajnokságon álmodozott, amikor — hogy-hogy nem — belepottyant egy főtitkári székbe. Nyomban trónszéken képzelte magát, és mint valami abszolút uralkodó múmiája, abszolút önkényesen rendelkezett. Keresztény magyar egyházközségek és egyesületek Emlékbizottságába való tömörüléshez meghívott egypár zsidó szövetséget is. Tessék elhinni hogy így volt, ha a klasszikus demokrácia szentföldjén hihetetlenül hangzik is az ilyen abszolút uralkodói gesztus! A meghívókat szétvitte a posta, előzőleg azonban beleköpött ám egy huncut kis Manó. Úgy, ahogyan azt érdekfeszítő gyermekmesékben szokta tenni. Addig ugrált-bugrált az írógép billentyűi között, amíg — mit is tesz egy ilyen kis Manóka! — félrebillent a dátum! Péntek estére szólt a meghívás, péntek este pedig — Uram-Teremtőm! — ötezerhétszázhuszonhat év óta sábesz van! Törték a fejüket a bölcs rabbik, hogyhát mostmár mi légyen? Tanácskoztak, tépelődtek, még a Talmudot is átböngészték, hátha találnának benne valami eligazítót. Találtak is. Odahívták nyomban a legügyesebb írástudót, és olyan választ kanyarítottak, hogy csak úgy ragyogott! A sábeszről nem írtak árva szót sem, de kristálytisztán megírták, hogy nem kívánnak koordinálódni olyan testületekkel, melyeknek vezetői között némelyek világnézete ellentétes az ő világszövetségükkel. Ez — tréfa nélkül — komoly indok. így hát magyar szabadságharcos emlékbizottságosdi helyett, ama péntek estén máshová tértek sábeszt ülni. Mily szép is lenne ez így — mindörökre! Menynyire tiszteletreméltó az ilyen zsidó jószándék! Minek is születtek közibénk ámokfutók, akik képzelt trónszékből, felséges terrorral akarják a hitükhöz és vérükhöz mindennél hűségesebb zsidókat, az ősi vallás gyakorlásától eltéríteni, és politikai haj bakapásokhoz invitálni! Csak mert magyarul is írnak, meg beszélnek. De hát egy ámokfutót nem lehet meggyőzni arról, hogy népi ellentétek legjobb megoldása a szétkülönülés. Pólyázgassák hát csak a náluknál okosabbakat! — ha van hozzá gusztusuk . . . — R. R. SZEGÉNY GAZDAGOK “Magyarország legnagyobb természeti kincsének, a bauxitnak további hasznosítására a következő öt évben is nagyobb összegeket ruháznak be. E fejlesztés összhangban áll a magyar-szovjet timföld- és aluminium egyezménnyel (!!), amelynek értelmében évrőlévre növekvő mennyiségű timföldet szállít Magyarország a Szovjetunióba, s onnan ugyanolyan arányban növekvő mennyiségű aluminium tömböt kap vissza. Magyarországnak tehát elsősorban a bauxitbányászatot, a timföldgyártást és a feldolgozó ipart kell fejlesztenie, s a rendkívül nagy energiaigényű kohósítást a Szovjetunió segítségével oldja meg.” Szószerint így jött hazulról a tudósítás. Aztán egy másik: “Nagy sikerrel zárult a kelet-nyugati gazdasági kapcsolatokban immár hagyományos Budapesti Nemzetközi Vásár. A magyar külkereskedelmi vállalatokkal számos külföldi cég írt alá szerződést, s ezek összege lényegesen meghaladta a tavalyit, amikor is összesen egymilliárd devízaforint értékű megállapodást kötöttek. Az idei vásár legnagyobb összegű szerződését a magyar MOGÜRT Gégjármü Külkereskedelmi Vállalat és a szovjet Autóexport írta alá. E szerződés értéke több mint egymilliárd devízaforint.” A kis Magyarországnak nagy bauxit-kincse a Természetnek az ajándéka a szegény magyarok számára. De a belőle fejthető gazdagságot a nagy Szovjetunió nyeli el. A verejtékes munka nyersanyagát fillérekért átveszi, aztán a villanyerővel megmunkált aluminium tömbökből egy keveset visszaad — méregdrágán. így segíti a gazdag a szegényt — a leninizált és sztalinizált marxizmus szent nevében . . . A híres-kedves Budapesti Nemzetközi Vásárnak is már csak a hagyományos neve maradt meg cégérnek. Vajon hány rongyos devízaforint értékű vásári lehessen majd eltussolni a nemzetközi politika csíkos ruhára és kényszerzubbonyra betegedett bohócainak őrjöngését és gaztetteit! Addig pedig kár lenne politikailag méltatni a történéseket, még ha komolynál is vészesebbek azok. szerződést köthettek az idei vásáron nyugati-keleti cégek, ha egyedül a szovjettel aláírt kereskedelmi szerződés értéke “több mint egymilliárd devízaforint”, s ugyanakkor az összes megkötött szerződés értéke is csak “lényegesen meghaladja az egymilliárd devizaforintot”? így néz ki a szegény-gazdagok külkereskelelme, ahol a Szovjetunió a legfőbb pártfogó és gyámolító . . . CANADAI ELŐFIZETŐINK SZIVES FIGYELMÉBE! — Azért, hogy a postai kézbesítést meggyorsítsuk, lapunkat a júliusi számtól kezdődően g közvetlen címre postázza az USA-beli kiadóhivatalunk. Az előfizetéseket kérjük továbbra is a Szitytyakürt kanadai címére küldeni: P. 0. Box 26, Montreal 16, Quebec, Canada. (Egy évre 3 USA dollár, légipostán 5.50 USA dollár.) A Kiadóhivatal. «ITTVAKÖUT Megjelenik havonta Published Monthly Publication mensuelle A Hungária Szabadságharcos Mozgalom Lapja Felelős Szerkesztő — Editor: MAJOR TIBOR (USA) Felelős Kiadó — Publisher: TÓTH BÉLA (USA) Levelezési Címek — Correspondence Offices: USA: Major Tibor, 8811 Detroit Avenue, Apt. 47, Cleveland, Ohio 44102. CANADA: Horváth Sándor, P. 0. Box 26, Montreal 16, Quebec. Előfizetés: Egy évre: $3.00 — Egyes szám ára 25 cent. Printed in USA
