Szittyakürt, 1962 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1962-10-01 / 1. szám
1962 október hó SZITT YÁKÜRT 3. oldal KOEGZISZTENCIÁLIS ÖNGYILKOSSÁG KENNEDY AZ AMERIKAI SAJTÓ PERGŐTÜZÉBEN A dinamikusnak Ígérkező fiatal Kennedy elnöksége elé mind az amerikai nép, mind a szabad világ, nagy várakozással tekintett. Kennely a választási kampány alatt a pszichológiai tudomány lélekfogó módszereivel adagolta Ígéreteit melyekkel azt az illúziót keltette, hogy mint államfő belpolitikailag régen esedékes szociállis reformokat keresztül viszi, az amerikai külpolitikát pedig kimozdítja az Eisenhower-i éra stagnálásából s mindent elkövet a boisevizmus visszaszorítására. KENNEDY elnök válaszol az egyre barátságtalanabb és ellenségesebb amerikai sajtó képviselőinek feltett kérdéseire a washingtoni State Department Auditóriumában. OVATOS DUHAJOK Másfél év után tárgyilagosan megállapíthatjuk, hogy ezek a várakozások nem váltak valóra, mert belpolitikai téren alig váltott be valamit ígéreteiből, külpolitikában pedig olyan kurzust követ, amelyeknek jellegét 'Henry Taylor a „Los Angeles Times'-ben a következő klasszikus tömörségű meghatározással fejezi ki: „A világ elvárja, hogy az amerikai elnök a kommunisták ellen vezesse a harcot, ő azonban az antikoinmunisták ellen küzd.” Kennedy eddigi politikai magatartása azt mutatja, hogy személyével egy olyan intellektuállis típus került az USA elnöki székébe, aki nagyon is emlékeztet a nyugati értelmiségi körökben oly sűrűn található ellenszenves „szalonbolsevistákra”. ő is, mint amazok, jómódú házból származik, a létért való küzdelmeket nem' ismeri, mindennapi falatjáért - sohasem dolgozott, az élet összes örömeit élvezhette, hiányt soha semmiben sem szenvedett s ezért szociális lelkiismeretét emberboldogító s világmegváltó eszmék hirdetésével és gyakorlásával próbálja elhallgattatni. Mint a harwardi egyetem hallgatója az angol fábián-szocialista eszmeáramlat örvényébe került s hirdetőivel együtt vallja annak amerikai gyakorlatát: a szocializmus “graduális” bevezetését az USA-ba. Nem meglepő azért, hogy tanácsadói „team”-jét ennek az ideológiának harwardi tudósaiból állította össze s az sem meglepő, hogy a tagok többsége zsidó származású. Tanácsadói szellemi 'beállítottságát, érzelmi komplexumait s világnézeti hitvallását kellően csak akkor értékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy alapítói s tagjai voltak annak az „Union for Democratic Action”-nak, amely 1941-ben azzal a céllal alakult, hogy. a fasizmus ellen harcoljon s az USA-t a háborúba való 'beavatkozására késztesse s e szervezet 1947-ben prokommunista magatartása miatt a támadások pergőtüzébe került. Akkoriban feloszlott, hogy „Americans for Democratic Action” név alatt újból a cselekvés szinterére lépjen. E csoportosulás vezetője Arthur Schlesinger. Az amerikai lapok kritikája szerint Kennedy ,s a State Department politikai konceptusát nem. a mindenkori helyzetadottságokhoz alkalmazza, hanem elhatározásait egy precizen kidolgozott elméleti programmnak veti alá. Éhnek az elméleti konceptusnak tartalmi lényegét az egyik amerikai lap röviden így határozza meg: Az adminisztráció szemlélete szerint a balra való „haladás” a helyes, mert a jobbra tartás már reakciót jelent. SAJTÓ YISZHANG Gyakorlati kihatásában ez az utópisztikus elméleteken alapuló politika bel- és külpolitikai téren olyan tüneteket eredményez, amelyek még az egyébként apolitikus amerikai tömeget is kezdik -idegesíteni s aggasztani. Ugyanakkor a közvéleményt irányitó szervek mindent elkenő erőlködései ellenére, egyre hevesebben váltják ki az amerikai sajtó rosszaié kritikáját is. Általában megszoktuk, -hogy az USA helyzetét a. „New York Times” s kapcsolt részeinek irányzatos cikkei s kommentárjai alapján ítéljük meg, így meglepetésként hat, hogy egyes vezető amerikai lapok mily szenvedélyességgel tartják a támadások s kritikák pergőtüze alatt Kennedy tudós tanácsadóit, a State Department-et s ezeken keresztül természetesen magát Kennedyt is. Tény az is, hogy egyes amerikai lapok Kennedyt ma már nyiltan vádolják baloldali elhajlással. KENNEDY ELNÖK KÜLPOLITIKÁJA Bennünket Kennedy politikai elméletéből csak a külpolitikai rész érdekel, hiszen attól függ lényegében a szabad világ további sorsa. Ez rövid összefoglalásban annyit jelent, hogy a kommunizmus ellen nem kell harcolni, mert a Szovjetunió lassan a. kapitalizmus felé halad, míg ezzel szemben az USA-’oan a lejioues lassan, ue annai DiZuosaD- oan a szociauzmusoa taraomk. Eoboi arra KoveLseziietneic, nogy a *.et enenteces gazaasagi, tarsaüalmi s pouuKai rcnuszer eiODo-utuoo egy nyugat-Keieti nasaóan fog találkozni s a világ végéig eivezneti mezesneten. Ezt a lejiodési loiyamacoc nem szaoad zavaró akciónkul megakasztani, ellenkezőleg, gyorsítása érdekeoen mindent ei ken követni a békés egy tteiés, a koegzisztencia eiöieitéteieinek megteremtésére s ki kell kapcsolni, ha keil még erőszakkal is, mindazokat a faktorokat, amelyek ennek a fejlődésnek útjában állanak. Az amerikai lapok sokszor mély megütközést eláruló cikkei szerint e „halva született” elméleti feltevés logikus következménye Kennedy politikai magatartásának további aggasztó megnyilvánulásai is: Lelkesedése egy világkormányért, a kezdeményezések hiánya külpolitikai téren, a súlyos bajokkal küzködő szovjetrendszernek céltudatos segélyezése, a rabnemzetek elárulása, bűnös passzivitása a berlini kérdésben, nemzeti Kína feladása, közeledése Vörös-Kinához stb. stb. Az amerikai lapok e vágyálmok virágmezőin andalgó politikával szembeállítják a világpolitikai realitásokat. A KI NEM HASZNÁLT GAZDASÁGI HATALOM Gazdasági téren a mérleg erősen Nyugat javára billent. A második világháború alatt súlyosan megtépázott Európa szabad része újból felépült s gazdasága, oly mértékben s oly eredménnyel fejlődik, hogy a világ e zugában hatalmas energiák feszülnek, amelyeknek politikai vonatkozásban is átformáló hatásuk lesz. Nyugat-Európa ma a világ legnagyobb termelő üzeme, amely ál ■ íandóan új s termékenyítő ötleteket vet ki. 300 milliós lakosságával olyan szociális produktummal rendelkezik, amely 80 százalékkal nagyobb a második világháború előttinél. E kontinensen, elsősorban a Közös Piac térségében gazdasági magaskonjuktura uralkodik. Hasonló a helyzet Japánban is, amelynek (bruttó szociális produktuma az elmúlt tíz év a,latt 100 százalékkal növekedett s amelynek pénzügyi helyzete szolid s ipari termelése ötletes. Az ipari és mezőgazdasági termelés tekintetében konjuktura uralkodik az USA-ban s Kanadában is. Az USA gazdasága, tőkeellátás, nyersanyagok hasznosítása, kutatás s modernizálás, végül külföldi beruházások terén erősebb mint valaha. Még Latinamerika is erős haszonélvezője ipari vonatkozásban ennek a konjukturának. S mi a helyzet a túloldalon? A szovjet rendszer 1917 óta építi a pradicsomot a proletárok részére s 45 évi anakronisztikus erőlködés után a helyzet valóban hasonlít arra a paradicsomra, amelyről az ótestamentum ír: A szovjet polgárnak cdám s Évához hasonlóan alig van ruhája s ennivalója is csak annyi, amennyi egy almával szimbolizálható. S itt kezdődik az a paradoxon, amelyet a Kennedy köré csoportosított intellektuális széplelkek nem akarnak tudomásul venni. Az USA óriási fölénye ellenére a kezdeményezés 1956 óta a szovjetorosz diplomácia kezében van. A Szovjetunió most már tervszerűen kezdi az USA-t bekeríteni. Mégis az USA a legjobb úton van, hogy öngyilkosságot kövessen el, mert nem akar ezekkel a tényekkel szembenézni, hanem egv csillogó elmélet igézetében vágyálmokat szövögetve koegzisztenciáról fecseg s általános lefegyverkezést propagál. Washingtonban nem akarják észrevenni, hogy lefegyverzési konceptusa effectiv fegyver a kommunisták kezében s veszély az emberiség szabadsága szempontjából. A nemzetek nem azért fegyverkeznek, mert háborút akarnak, hanem hogy a háborút távoltartsák. Az USA ma a világ legnagyobb katonai hatalma, hadászati főlénye az a tény, amely az elmúlt másfél évtizedben a békét biztosította s biztosítani fogja az elkövetkezendő esztendőkben is. A béke további fenntartása érdekében az USA-nak féltékenyen meg kellene őriznie ennek az erőtúlsúlynak előnyeit új fegyverek s új technikák kifejlesztése útján, nem pedig ezeget a Szovjetunió kezére átjátszani teoretikus künnyelműsködéseivel. ÖNGYILKOSSÁGI TÜNETEK Nem lehet békés együttélésről, koegzisztenciális lehetőségekről beszélni akkor, amikor a Szovjetunió a politikai s diplomáciai fegyverek egész arzenálját alkalmazza az USA ellen. Moszkva diplomáciai gerillaháborúkat vezet, infiltrál, bábokkal konvencionális háborúkat folytat, bennszülött s idegen terroristákat finanszíroz, fegyvereket s hadianyagokat szállít mindenhová, ahol zavarokat okozhat s ideológiailag megmérgezi az emberek lelkét. Mindezek a taktikai lépések okosan összehangoltak a Szovjetuniónak az egész világra kiterjedő geopolitikai stratégiájával azzal a céllal, hogy a7 USA vezetőit kimanőverezze s elszigetelje. Ilyen fenyegetésekre nem lehet engedékenységgel válaszolni Laosz és Kuba tragikus következményei a Moszkvával folytatott tárgyalásokon kimutatott gyengeségnek, a szovjet brutális követeléseivel szembeni ijedt hátrálásának. De egyúttal eredménye annak a .balga felfogásnak is, hogy az USA megvásárolhatja magának a világot, ahelyett, hogy a szabadság kivívása érdekében folytatott energikus akciókkal annak respektusát próbálná elnyerni, a rabszolgaságba süllyedt Laosz s Kuba elvesztése nemcsak e két nép nemzeti tragédiája, hanem egyúttal barátok' elvesztésének katasztrófája is olyan időben, amikor az USA-nak barátokra van szüksége. Nagy szavak nem gyakorolnak hatást a szovjet vezetőkre, mert ők csak az erőt respektálják. A kiábrándító nem az, hogy az i USA katonailag s gazdaságilag J gyenge de az az elszomorító, hogy J állhatatosan elmulasztja, külpoliti- I káját tényleges erőire átrendezni | Az USA-nak támadásba, kellene át- ! mennie, mert eddig mutatott j passziv magatartásával semmit sem i nyer. Tény, hogy Washington vagy ' fél, vagy szégyenli tudomásul venni azt, hogyha elbukik, vele bukik az egész szabad világ, ha pedig túlél egy összeüközést a Szovjetunióval, úgy akkor az összes nemzeteknek megvan az észszerű reménye, hogy szintén túlélik azt. Ezzel szemben Washington egyetlen egy világpolitikailag fontos kérdésben sem mutat fel erélyes magatartást. Kezéből ki engedi csúszni az í esélyeket, mert ezek nem illenek [ bele a teorétikus elképzelésekbe. A ! politikai vonalvezetésből ezért nem az amerikai nép, nem a szabad világ sorsának féltése emelkedik ki, hanem az valami érthetetlen öngyilkossági tendenciát árul el, mert összes cselekedeteivel szinte mánia- ! kus módon gyengíti az USA pozi- | cióit szerte a világon. Így könnyen megeshetik, hogy Kruscsev, mint bejósolta, el fogja temetni az USA-t de nem azért mert agyonverte, hanem mert az minden ceremónia nélkül öngyilkosságot követett el. L. E. ZILA H Y angliai előadásával kapcsolatban írja a „Népszava”: „Hálásak voltunk Zilahynak, hogy eljött hozzánk s hálásak voltunk az Angliai Magyar Zsidók Egyesülete Kultúrbizottságának, hogy létrehozta ezt a nagyon magyar, emlékezetes találkozást.” A „nagyon magyar” kommentárt a „kissé” magyarokra bízzuk. . .. .VÁLTOZNAK, DE AZ ÓL UGYANAZ MARAD__ Az USA kereskedelmi miniszterét ARTHUR GOLDBERGET nevezték ki a legfelsőbb bíróság tagjának a „nagytekintélyű” FÉLIX FRANKFURTER utódaként. — Adja hírül üdvrivalgással a világhódító sajtó. Megjegyzésünk csupán annyi, hogy a „nagytekintélyű”, „köztiszteletben” álló Frankfurter bíró 103 kommunistákkal kapcsolatos ügyből 69 esetben a kommunistákkal egyetértőig döntött. Személyével Marschalkó Lajos „Világhódítók” c. művében részletesen foglalkozik. A legutóbbi évtizedek politikai rendszerváltozásai termelték ki a jellemtelen alkalmazkodásnak azt az embertípusát, akire, illetve akikre a fenti meghatározás áll. Az elvtelenek, eszménynélküliek, a mindenkit gondolkodásnélkül kiszolgálók, gyér előnyökért talpnyalók és korábbi uraikat, mivoltukat mindig megtagadók gerinctelen fajtája. ók azok, akik az emigrációban is a „legarany-középutasabbak”, akik olyan óvatosan sétálnak az opportunitas sima tekervényein. mint macska a dióhéjon ... Sőt. csúszó-mászó szerepüket már annyira eltúlozzák, hogy végül már sajátmagukkal szemben is óvatosak lesznek; nem mernek magyar sajtót kezükbe venni, „mert mit szól a sarki fűszeres” vagy véletlenül betoppanhat lakásukba a „finance company”, esetleg a bútoros cég ügynöke avagy a „boss” — illetve pestiesen a „góré” — s ha esetleg valaki meglátja a „nyilas lapot” akkor „jujj, vége mindennek!” — Nem szolgál ki Mr. Green és összecsuklik Mr. Cohen kamatlába, esetleg megszűnik a részletfizetés Mr. Bradley-től vásárolt TV- re, jégszekrényre és a „boss” nem kereshet 60 százalékot a neki termelt munkán — Hát nem rettenetes?! Puhányok, remegők és mindig középúton tekergők! — Végre illene egyszer már tudomásul venni, hogy aki középén van, az tulajdonképpen sehol sincs. Mint az ablakléc: se kint, se bent vagy a matematikában a 0 amely se nem minu.s% se nem plusz. A nagyon alkalmazkodóknak inkább figyelmébe ajánljuk a Sydney-i Szt. István ünnepély ausztrál vendégszónokának, Spooner nemzetfejlesztésügyi miniszternek — mint legilletékesebbnek — a magyarság itteni szerepléséről szóló statisztikai ismertetését és minősítését: • 27,500 magyar emigráns érkezett az elmúlt 10 esztendőben Ausztráliába. • A magyarok 98 százaléka alkalmasnak találtatott az ausztrál állampolgárságra. • Magyar szülőktől az elmúlt kilenc évben 7000 gyermek látott Ausztráliában napvilágot. Az óvatosok egy óvatlan pillanatban magukba szállhatnának és elmélkedhetnének, hogy ez a 7000 magyar palánta, ha ausztrál földön is növekszik Ausztrália javára, de azért megtartásuk a j magyar szellemiségnek erkölcsi J értéktöbbletet jelentene mindkét I szempontból. Mert hogyan is írta Mécs László j „A pisztrángok példája” című j versében? ,yA hasukat boldogság-nappal j süttethetik a renegátok, magyar judások, árral-úszók: a nevük hulla, létük átok!" Mi igyekszünk a pisztrángok példáján maradni és Méccsel kiáltjuk a nemzethű emigráció felé: „Pisztráng-lelkű Pajtás előre, a Forrás-áimú hegytetőre. ” /Aroki Palóc/ 1 OLVASD ! TERJESSZED! 1 OLVASD! TERJESSZED! A MIKES KELEMEN KÖRBE TARTOZÓ MAGYAR ANTIBOLSEVISTA SAJTÓT! • SORSUNK • SZABAD MAGYARSÁG • MAGYAR EGYSÉG • MAGYAR NŐK • HÍDFŐ • HADAK ÜTJÁN •HÍDVERŐK ! ^ VÁSÁROLJ MIKES KELEMEN KÖR KÖNYVEKET! 2
