Szittyakürt, 1962 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1962-10-01 / 1. szám

4. oldal

SZITTY AKÜRT

1962 október hó

VOSZTOK

Ezek a becsalogató-műsorok mindig újak és szenzációsak voltak.

Az orosz közismerten jó akrobata s amikor a szovjet kormány nem tud a népnek kenyeret adni, olyan cirkuszi zsonglőr-mutatvánnyal szórakoztatja, amitől még a korgó gyomor is elhallgat egy időre.

Az amerikaiak tisztában vannak azzal, hogy ily méretű rakéta-progpamm csak pénzpocsékolás, de a szovjet propaganda ellensúlyozására kénytelenek a józan keretet túllépni. Ám a lemaradásnak egy másik oka is van. A rakéta- és űrkutatás mesterségesen is vissza van tartva Amerikába, pontosan azoknak a pénzfejedelmeknek befolyására, akik mindent elkövetnek, hogy Amerika védelmi erőit a Szovjet javára gyengítsék. Ez az Amerika-ellenes és keresztény-ellenes kampány egyik vonalvezetése.

De térjünk vissza a két Vasztok és utasainak ügyére. Ez esetben is egy kicsit szerénytelen dolog „űrhajózásról” beszélni. A föld légköre hat i rétegből áll, ebből az ötödik, a ter- I moszféra, 100-850 km magasságig ’ terjed. E rétegnek legalsó szintjében keringenek az „űrhajók”. E!z annyira nem maga az űr, amennyire a Balaton nem óceán.

Ember, sem orosz, sem amerikai, még nem repült az űrben, hanem csak a Pöld felső légkörében. A Hold viszonylag igen közel van a Földhöz, mindössze 300 ezer km-re, de mi e távolsághoz képest a 2-300 km, amit az „űrhajós”-ok elértek? Ha szemléltetővé akarnók tenni a dolgot, képzeletben zsugorítsuk a Földet egy 60 m sugarú gömbbé, akkor a Hold kb. három km-re helyezkedne el. Az a távolság pedig, ameddig az űrhajósok feljutottak három m volna. Amint alább látni fogjuk, az igazi értelemben vett űrről csak messze túl a Holdon beszélhetünk.

De tegyük föl — ami valószínű is — hogy néhány év múlva az ember valóban eljuthat az űrbe. Mi a célja, értelme e költséges és kockázatos vállalkozásnak? — A Holdban biztosan nincs élet, a bolygók közül a Vénusz és a Mars hordozhat valamifajta — állatnál alacsonyabb rendű — életet. A többi bolygón semmi esetre sem lehet élet, mert oly távol esnek az élet feltételét jelentő Naptól. A bolygók aránylag közel vannak hozzánk, pl. a Mars Földközelben a fenti zsugorítás mér-, tékében 560 km-re. De a Mars sincs kint a tulajdonképeni csillagok közti űrben.

Hoe.rner német csillagász valószínűségszámítás alapján kihozta, hogy a hozzánk legközelebbi olyan égitest, amelyen valószínű a mienkhez hasonló emberi élet és kultúra,

[ 1000 fényévre van ide. Tudjuk, hogy ez annyit tesz, hogy a fény másodpercenként 300 ezer km sebességgé] halalva ezer év múlva ér oda. Zsugorított modellünkben kifejezve a Hold 3 km-re, a Mars 560 km-re s ez a legközelebbi égitest kereken egy billió km-re van a Földtől, amely fölé az űrhajósok 3 méter magasságig emelkedtek.

Nem csak megtévesztő szerénytelenség „űremberek”-ről beszélni, hanem azt is láthatjuk, mily szánalmasan és gonoszul ostoba az egyik szovjet űrhajós ama kijelentése, hogy az űrben sehol sem találkozott az Úristennel és angyalaival. (Mindamellett a hívő ember egy percig sem úgy képzeli el, hogy az Isten valahol az űrben lebeg. Amij kor azt mondjuk, hogy az Isten az I égben van, ez nem fizikai helyet, I teret jelent. Egy kis jóakarattal a i materialisták is megérthetnék ezt.)

Ami a tőlünk ezer fényév távol- I Ságra levő égitest megközelítését i illeti, tudjuk, hogy a rakéták a ter- I mészetben lehetséges legnagyobb ! sebességnek, a fénysebességnek legj följebb egy tizedével száguldanak. I Vagyis egy rakéta utasa a legköze! lebfoi űrbéli civilizációig mintegy 10 ) ezer évig utazhatna, j Ez más szóval azt jelenti, hogy a j világűrhajózással elérhető ismere- I teink korlátáit már látjuk. Más égi- I testbeli fejlett lénnyel való találkoj zás fizikai lehetetlenség. De még a ! rádióhullámok segítségével való é,r- I tekezés is lehetetlenség. Mért — ha i már ki is alakulna valamilyen -közös I nyelv — egy feltett kérdésünkre két

ezer év múlva jönne meg a válasz. Ennyi időre van szüksége a rádióhullámnak az oda-vissza való út megtételére. Már pelig ily lassú üzenetváltás mind elméletileg mind gyakorlatilag egy a nullával. Ezzel elérkeztünk az emberi tudomány minden lehető űrbéli kutatásainak limitjéhez.

Tehát csak dilettáns tudatlanság vagy jól álcázott propaganda arról beszélni, hogy az ember kiterjeszti hatalmát az űrbe, a távoli égitestekre vagy hogy azokkal érintkezésbe léphet. Az ilyen beszéd rejtett célja az Istenbe vetett hit megrendítése.

A naiv lelkek az űrutazást valahogy úgy képzelik el, mint egy európai társutazást, tele eseménnyel és látnivalóval. Hozzáképzelnek egy légi pályaudvart valahol az űrben, ahol majd szépen át lehet szállni. Különös, hogy e modern butításnak elsősorban a materialista tudósok a szerzői.

Mi marad hát eredményképen az űrutazásból? A Hóidba talán le tud szállni néhány ember és talán — sokára — eljut egy-egy ember a Marsba is. De — mire lesz ez jó? A tudomány köre' ugyan kitágul, többet fogunk tudni e néhány égitestről. De megéri-e a játék a gyertyát? Még ha szinaranyból volna is a Hold és a Mars, el tudne-e hozni abból annyit a jövendő űrhajósa, hogy az utazás költségét fedezze? Mire jó hát a sok hűhó stímmiért?

Eltekintve a szovjet propagandától van egy másik motívum: a megismerés ördöge. És még valami: korunk az .utópiák véres százada.

Az egyik utópia az ENSz világállam - törekvése, a másik ennek alvállalata, a bolsevizmus.

A tudomány e1 próbálgatásai az űrben elsősorban az utópiákra hajló lelkek fantáziáját foglalkoztatja, ezért írnak annyit erről. Minden középkori babonánál butább pedig az az álmisztikus híresztelés, hogy más égitestekről intelligens lények rtlpülőcsészealjakkal ideszállnak a Földre az ember segítségére. C.G. Jung egyszer kifejtette, hogy ez nem más, mint modem technikai mithosz, azzal a különbséggel, hogy ntím angyalok és boszorkányok röpködnek a levegőben, hanem. Marslakók. Ez a legjobb esetben modern nyelven való kifejezése a jó és rossz szellemek közti ősi harcnak. Tehát lapos megismétlése annak a régi tannak, amit ma már oly szívesen túlhaladottnak mondunk.

Amint telítődik a világ e szenzációkkal az egész űrhajózás problémája jelentéktelenné zsugorodik. A Holdban és Marsban körülbelül ugyanazt megtalálnék, amit a Himalája7-8000 m-es ormain. De ahogy ide is csak elszánt hegymászók s néhány geológus vetődik el, úgy lesz a dolog a Holddal és a Marssal. A technika mai állása lehetővé tenné, hogy a magas hegyek élettelen lejtőit, Siva egykori lakóhelyét, expedíciók és társutazások özönöljék el, de a józanság és gazdasági okok visszatartják az embert. A Holdba, Marsba még hajt a kíváncsiság,de amikor majd ez is elcsitul, akkor ép oly kevéssé fognak az emberek érdeklődni e távoli, kopár tájak iránt, mint amennyire ma a Himalaja kő- és jégormai felé.

így, lehámozva a lelkes sallangot a Vosztok nimbuszáról, megállapíthatjuk, hogy a főmozgató ok itt a propaganda.

A Vosztok bejárta az „űr”-t s nem találkozott Istennel. Nem is találkozhatott mert utasa lelkében Is oly űr tátong, amelyben nem lakik az Isten.

A Vosztok hívei Ígérik, hogy bejárják a távolabbi űrt, Ígérik, hogy eljutnak a Holdba, Marsba stb.

Vosztok — oroszul — jövőt jelent. Propagandában .akaratlanul is jelképezi a kommunista jövőt, amelyben kering. A dermesztő, végtelen, halotti űrt, a semmit, amit esetleg a Hold ,és Mars sivatagjai tesznek változatossá. Az űr, az élettelen Semmi, a céltalan rohanás, száguldás a szeretetlenség Nihiljében. Vosztok — a kommunista jövő, a kommunista, élet örökös halállal fenyegető sivársága, üressége, céltalansága.

— A FAJI EGYENLŐSÉG VESZÉLYES MÍTOSZA —

A New Times kiadásában D. Watts a fenti cím alatt egy figye- i temreméltó tanulmányt írt. A füzet alcíme: A fehér faj elleni geno-1 cidium. Röviden ismertetjük e 32 oldalas müvet és örömmel állapít' { juk meg, hogy Ausztráliában is vannak nagyobb távlatban gondol- j kodó emberek.

D. Watts tisztában van azzal, hogy az u.n. „Közvélemény”-nyel: szembe kell szállnia, amikor a fehér embert fenyegető veszélyről kíván írni. Aki szembekerül a közvéleménnyel — írja — lehet bű-! nöző, de lehet próféta és mártir is. Talán nem vagyunk szerénytelenek, ha mi sem érezzük magunkat bűnözőnek, viszont tudjuk, hogy I már réges-rég óta megkövezik a prófétákat. Látjuk a történelemből, hogy a világ közvéleménye igen gyakran tévedett. Ugyanakkor hasznothozó és kénvelmes e közvéleménv szolgálatában állni.

A világ ámulattal lelkesedett az újabb orosz technikai sikerek fölött, amikor a kettős-rakéta napokon át keringett utasaival az űrben. A szenzá ció erejével hatott az a gondolat, hogy a két űrhajót röptiben egyesíteni fogják az űrben és egy űrállom mást létesítenek az oroszok a távolabbi űrbe való utazás előkészítéseképen. Még a legelszántabb anti bolsevista is elismerte az oroszok rakétafölényét. Nem is szólva a szimpatizálók lelkesedéséről, akik újabb igazolást találtak a kommunista magasabbrendűséo hirdetésére.

De minden csoda három napig art s miután kihevertük elragad:atásunkat, jobban belegondolunk az eseményekbe s több kérdés merült föl bennünk.

Az egyik: Miért van az, hogy Amerika úgy lemaradt a rakéta- és irku tatás terén? Mindenekelőtt szögezzük le, hogy ennek részben gazdasági oka van. Az űrben való utazás ugyanis sokkal többe kerül, mint amennyit megér. Az angolszász faj e téren valóban józan. Semmi gyakorlati eredmény nem érhető ei azzal, ha a ma még oly drága űrhajózást erőszakoljuk. Ami e téren kézzelfogható eredmény, az nem is a tudományé, nem is az emberi szellem diadala — ahogy ezt az egyenirányított sajtó hirdeti — hanem nagyon is a kommunista propaganda. Igen jó bolsevista reklámbefektetés az általános, világnézeti agymosás során. Az embernek valahogyan a ligeti mutatványosbódék kikiáltóinak nagyszerű rábeszélő technikája és trükkje jut eszébe.

0 Folytatás a 2. hasábról

megkülönböztetés vallása. Esoteri-! kus vallásuk egy olyan faj vallása, j amely azt tanítja, hogy ők Isteni ama választott népe, amelynek hi- S vatása a világ fölötti uralkodás. Ezj gyakorlatban a fajtisztaságnak aj megőrzését jelenti, amellyel a Mes-S tér Fajt kitermelhetik. Ez a tanítási adott nekik erőt, amikor elkülöní-j tették és megkülönböztették magu-j kát más népektől, noha ezzel gyű-! löletet és üldöztetést váltottak ki. — j Ismerjük a nagy DTsraeli mondá-j sát: Minden a faj; amely nép meg-! őrzi tisztaságát, uralkodni fog aj világon.

Ügymondják, hogy a zsidók so-j sem hordtak fegyvert, nem voltak! birodalmaik és nem tartottak színes j .rabszolgákat. — Valóban nem, de ezj nem bizonyít felsőbbrendű erényük mt'Ilstt. Mert mások harcoltak ésl ontották vérüket annak a közösség-j ,nek védelmére, amely eltartotta] őket. Amikor mégis fegyvert ragad- \ tak, oly kegyetlenek voltak, mint aj többi népek. (A bolsevisták Magyar-j országon és Oroszországban.) Az az! erényük, hogy nem igyekeztek ma-j g-uknak birodalmat szerezni az em-i benben azt a gyanút kelti föl, hogy! ez talán azért van, -amiért a ketrec-j be zárt tigris sem támadja meg azj embert. De éppen nem áll távol a zsidó lélektől egy olyan financiális! hatalom, emellyel ép annyi tényleges hatalom és birtok jár, mint egyj földrajzi hatalommal, de jóval ke-! vesebb felelőség. j

Ezt nein azért Írom — mondja ai szerző — hogy támadjam a zsidókat,! csak arra akarok rámutatni, hogy ők sem jobbak, mint más népek ésj valószínűleg nem is szenvedtek többet másoknál. Éppen mert nem viseltek soha fegyvert, talán ép ékért szaporodtak el. Hiszen a pogromokban kevesebbet vesztettek, mint amennyit vesztetek volna -a háborúban.

Ha a faji megkülönböztetés oly nagyszerű eredményre vezetett a z idóság esetében, miért tiltakoznak éppen ők a fehér faj integritása ellen? Faji ellenszenvet éreznének? ők tudják a legjobban, mi sors vár a fehér emberre, ha toleráns lesz más faj iránt, de egyetlen más faj sem toleráns a fehér faj iránt. Ha a zsidóság nem akarja a fehér faj pusztulását, akkor miért sorakoznak föl ők, az intelligens, kultúrált zsidók a vad, félcivilizált népek közé a fehér faj ellen?

Mondjuk ki azt — fejezi be Watts a gondolatmenetet — amit keveseknek van -bátorsága kijelenteni. Ha egy nép magát fajilag megkülönbözteti, ugyanakkor azonban rábeszéli a többieket arra, hogy adják föl nemzeti, hatalmi vagy faji megkülönböztetésüket, akkor ez a nép egy egyetlen összetartó formát, egyetlen hatalmi tömböt fog alkotni a védtelen és formátlan emberi masszák között.

Nyugat ideológiája nem vitt arra -az eredményre, amely kezdetben a szemek előtt lebegett. Odajutottunk már, hogy fel kell áldoznunk az igazságot, civilizációnkat, tulajdon népünket egy ideológia kedvéért. Miért értékesebb ez az ideológia, mint a civilizáció, miért kell ezért egy civilizált fajt elpusztítani.

A faji egyenlőség tanának kiindulási pontja — állapítja meg a szerző — hogy értelmi és erkölcsi egyenlőség esetén emberek között faji megkül-niböztetést tenni nem szabad. Ezt minden értelmes ember vallja is. 'Ez a tétel mindjárt ki is zárja a ' faji megkülönböztetést, hiszen az emberek közötti összehasonlítás alapja az értelmi és erkölcsi szint. A közös megítélés szemszöge az egyes emberben rejlő minőség, ér tók. Ha ezt a gondolatot tisztán megőriztük volna, akkor nem jutott volna az integrációs propaganda arra a megállapításra, -hogy még mindég jobb egy igaztalan fajegyenlőség, mint egy igaztalan megkülönböztetés.

Ép az egyenlőséget hirdető propagandisták tépték föl a sebeket és keserítették el a harcot. Azt mondják, hogy a fehérek szították föl a színesek ellenállását, a színesek áldozatai a fehér embernek, ezért — szinte vezeklésből — most el kell nézniők, el kell viselniők a színesek jogosnak mondható túlkapásait. — Viszont a történelem és a jelenlegi események azt mutatják, hogy a színes népek uralma- kegyetlenebb, elnyomóbb, kor.ruptabb és türelmetlenebb, mint a fehér uralom valaha is. Ép ezért, ha nem ismerjük el a fehér faj felsőbbrendűségét, akkor nem is a faji egyenlőség híve, hanem a színes felsőbbrendűség propagálói vagyunk.

Némely propagandista gyakran meggyőzi az intelligens embert arról, hogy az igazság és a faji-egyenlőség tana azonos fogalmak. Olybá tűnik — jegyzi meg élesen D. Watt — hogy az igazság csak a proletár részére való valami, de nem a -burzsoáziá-é, a színeseké, de nem a fehér emberé. így torzul el a bekötött szemű pallost é.s mérleget tartó Igazság istenasszony arca. Ostoba dolog együtt említeni az igazságot a faji egyenlőséggel. Az igazság azt jelenti, hogy mindenki azt kapja, ami neki jár, amit megszolgál, a faji egyenlőség a minőség kérdése.

A színes népek 'bálványozásának másik oka a demokrácia korrupt fogalmának rájuk való vonatkoztatása. A „nép” ma már nem egy nemzet népességét jelenti, hanem egy alacsonyabb társadalmi réteg, az alávetettek, bérért dolgozók rétegét. Népuralom alatt má a legkevésbbé kultúrált proletár uralmát értik. E népuralom paroxizmusa az otthoni „népi demokrácia”, ahol a hivatottságnak és tehetségnek egyetlen kritériuma, hogy valaki a kloaka mélyéről való legyen. Kitermeltek egy „arisztokráciát” az ellenkező, a legsilányabb rétegből. Hogy e csőcselék hamis és érzelgős idealizálása mily szemérmetlen mértékben tombol, megítélheti az, aki Howard Fast „Spartacus” c. sokpénzbe került filmjét látta.

Éppen az alacsonyabb típusú egyéniségek és kevésbbé művelt rétegek fedeznek fel rokonságot önmaguk és a kultúrálatlan primitívek között. Ha a szellemi, erkölcsi és gazdasági alacsonyrendűség kell kormányozzon egy népet, .akkor logikus, hogy a f-aji és nemzeti alacsonyrendűség fog kormányozni a nemzetközi életben is. Ha nem szentimentálisán és hátsó szándékkal közelednénk az elmaradt népekhez, akkor azzal kéne kezdenünk, hogy nem politikai, hanem kultúrlis törekvéseiket támogatjuk. Mert mindig előbb jött a kulturális fejlődés, azután a gazdasági.

A FEHÉR FAJ ELLENI GENOCÍDIUM című fejezetet drámai képpel vezeti be. A jövő történetírója meg fogja állapítani, hogv a fehér faj azért tűnt el, mert oly kegyetlen, elnyomó volt, oly buta

és arrogáns, hogy a többi fajok nemi tűrhették tovább. Nemes ázsiai né-j pék és intelligens négerek kisöpör- { ték őket a világból.

A mai fehérember ellenes propa-! ganda a fehér faj tönkretételét ( fenkölt, idealisztikus dologként tiin-j teti fel. Angliában, USA-ban ésl szerte a világban nem is a faji! egyenlőség kivívása a cél, hanem aj fajkeveredés. Ez ördögi bűszövetke-j zet jól tudja, hogy a vér, a faj meg-J rontása a legrövidebb út a tönkre-£ tételre. Ugyanakkor az ENSz-ben, ‘ a Cammonwealth-ben a nemzetközi színesek szupremáciáját teremtik meg. Az a szabadság és önrendelkezés, amit a színeseknek adnak valójában hatalom, könyörtelenebb hatalom, mint amit a fehérek valaha is gyakoroltak legkomtszabb napjaikban.

A faji megkülönböztetés még nem jelent megbélyegzést, csupán arról van szó, hogy a civilizált embert meg kell különböztetni a kőkorszakitól. És ugyanakkor képtelenek a megkülönböztetés politikáját nyugodt, kultúrált hangon tárgyalni. Emocionális jajgatások, rosszindulatú gyűlölködés hangján szólalnak meg, éppen úgy, ahogy azok a primitív emberek szokták, akik érdekében megy a propaganda.

Miért, miért — kiált föl a szerző

— e nagy ének és tánc a demokratikus sajtóban, az ENSz-ben a megkülönböztetés ellen? Az egyedüli magyarázat: a fehér faj kipusztítása.

Mit tett a fehéremfoer a négerekért? — Megtanította őket sírni! — Így üvölt a íélrenevelt gyerek, aki azt hiszi, hogy a szülők egyetlen feladata őt szolgálni. Lényegesebb kérdés volna az, hogy mit tettek a négerek a maguk érdekében az évezredeken át, mielőtt a fehérember megjelent köztük? Éppen nem a fehérember bűne, hogy ott tartanak ahol tartanak. Azt, amit ők irigyelnek a fehérektől, a házak, az autók, a kényelem megannyi formája, nem tőlük vette el a fehérember, hanem maga teremtette meg és vitte be a négerek közé is. Ha a fehérember megtanította őket e vívmányokra, miért gyűlölködnek ellene?

A fehér-ellenes kampány egyik főszerve a humanitárius ENSz. (Erről a képmutató bűnszövetkezetről nekünk magyaroknak is megvan a magunk szomorú tapasztalata.) Ez a társaság meg akar minket győzni arról, hogy a fehérek ellen a színesek (és ibolsevisták) által elkövetett bűnök nem az emberiség elleni bűnök. (Mintha ennek egy olyan változatát már olvastuk volna, hogy a keresztény — nem ember.) És ezt el is kell fogadjuk — jegyzi meg D. Watts — ha a fehér faj kiirtásának célja -lebeg előttünk.

'Amióta a .nácik a fehér faj magasalbbrendűségét hirdették', az irántuk érzett ellenszenv .abba a végletbe vezetett, hogy a fehér faj gonoszabb a többinél. Bárki uralkodhatik, csak a féhér ember nem. A nácik a zsidókat mint valami emberi betegséget kezelték, így érthető, hogy a győztes reakció nem tekintheti őket szent állatoknak. így került bele a zsidóság a maga mérhetetlen vagyonával a fehér-ellenes propagandába.

Azt állítani — folytatja D. Watts

— hogy ,a zsidók teljességgel felelősek a fehér-ellenes kampányért, nevetséges volna, de ők nem is tagadják, hogy pénzüket, képességüket e kampány támogatására fordítják.

A szédítés szemérmetlen eszköze az a közhely, hogy a zsidók és az indogermánok (Gentiles szót használ Watts) közti különbség nem faji, csupán vallási. Zsidó a faji 0 Folytatása a 3. hasábon