Szittyakürt, 1962 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1962-10-01 / 1. szám

oldal

SZITT Y AKÜRT

1962 október hó

SZITTYÁKÉRT

— Published Monthly

NYITOTT SZEMMEL

MAJOR TIBOR

. . .Fehérbófoitás szobalány nyit ajtót. A palotában Monsieur Újgazdag frakkban és cilinderben fogad, hogy ime lássuk:— sikerült elkapnia a szerencsemalac farkát és bőven van mit a tejbe aprítania. A Madame ezüstös parókában, fői sem áll a rangján aluli vendégek üdvözlésére, hanem együltében, bágyadt mosollyal csókra nyújtja gyémánttól ragyogó újjait.. .

A „Mágnás Miska” egyes jelenesei telítették fantáziámat, amikor eleget téve az esküvői meghívásnak (ékes francia nyelven, díszes meghívót kézbesített a posta) és a vöiegény úr kocsiján (civilben taxijOíför az illető) megérkeztünk abba a kb. 50,000 lelket számláló kisvárosba, amit Walleyfieldnek jelöl a térkép.. .

Palota helyett egyszerű, de takaros fa-bungalow előtt fékeztünk. Libériás inas helyett, — arcán széles mosollyal maga a jólmegtermett házigazda sietett fogadtatásunkra, de oly előzékenyen, hogy még a kocsink ajtaját is ő nyitotta ki. Miután a tornácon bemutatkoztam és a keletről származó, öntudatos emigráns fölényével tudtára adtam hogy ha velem kíván beszélni, akkor vagy tanuljon meg magyarul, vagy térjen át ,az angol nyelvre; — szemeiben huncut mosollyal megszólalt magvarul és mindjárt felajánlotta a próbát: — mérjük össze nyelvtudásunkat: én tudok-e többet franciául (a befogadó állam egyik hivatalos nyelvén), avagy ő magyarul, amit a múlt év nyarán, kéthetes magyarországi látogatása alkalmával sajátított el?... Azután a legjobb közvetítő nyelvre: angolra forditotta a szót és betessékelt nem túl fényűző, de rendes és kényelmes lakásába, amely pontosan olyan, mint a legtöbb francia-kanadai lakás. . . ,

A Madame sem viselt ezüstös parókát, sem pedig gyémánt gyűrűket újjain, csak éppen megvárakoztatott bennünket egy kissé, ami érthető, hiszen a menyasszony öltöztetésével foglalatoskodott.

Az esküvő csöndes volt és szolid. Nem előkelő, mert nem futott szőnyeg a templom bejáratától az oltárig, az orgonán sem hangzott föl az amerikai filmekből ismert nászinduló, s Monsieur Viau, az örömapa és egyben a menyasszony tanúja frakk és cilinder helyett ugyan olyan egyszerű sötét ruhában térdelt a menyasszony mellett, mint jómagam a másik oldalon, a vőlegény mellett.

Amíg a papra várakoztunk, eszembe ötlött néhány apróság, néhány emlék, a montreali magyar kolónia egy-egy esküvőjével kapcsolatban, amelyre hivatalos voltam. Egy alkalommal — mikor szintén tanúként állottam és vártam egy másik magyar vőlegény mellett — veszettül dudáló gépkocsik jelezték már félmérföldes távolságból, hogy a menyasszony érkezik a színhelyre. Majd akkora lódbbogásszerű zajjal vonult be keletről származó, megtépázott népemnek ,a magyar sors által Montreálba vetett részlege, mintha

„VALAHÁNYSZOR

a szovjet fenyegetőzik, Kennedy egy vonalat húz: eddig és ne tovább. Egy lépést sem engedünk! Amikor a kommunisták átlépik a vonalat, az elnök erélyes rendszabályhoz nyúl — újabb vonalat húz.. .” jellemezt* a washingtoni politikát Marguerite Higgins a ,New York Herald Tribu - neban, amivel kapcsolatban hosszan foglalkozik a Szabad Magyarság, tárgyalva a szovjet katasztrofális gazdasági helyzetét és leszögezve azt, hogy; ......a halogató, kiegyezést kereső lépések helyett át kellene térnie a kíméletlen offenziv műveletekre."

Hát igen, igen! Ebben nem is lenne hiány, ha nem a világhódítók akarata dominálna a Fehér Házban.

TŰZ ES ESZME

• FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL

restaurációs kísérlettel, mely a forradalom vívmányait és eredményeit veszélyeztetné.

Csorna, 1956. okt. 31.

Csornai és Soproni Forradalmi Katonai Tanács.”

Az akkori követelések továbbra is azok maradtak; mert a Keletről ránktörő fegyveres túlerővel szemben, az ígérgetett nyugati segítségből csak a harangzúgás érkezett meg páncélököl helyett.

A fegyvereket egyelőre le kellett tennünk, de ez nem jelenti, hogy a küzdelmet feladtuk. Harcunkat — a tudás — az emberi szellem fegyverével és — az akarat — az emberi jellem erejével — kitartóan folytatjuk. Harcunk, követeléseink és törekvéseink egyetlen végső célja felé, minden jó magyarnak egyenlő helye van sorainkban a közös úton menetelve. Ezt a végső célt — a történelmi határaival övezett független Magyarországot és ebben a legmagasabb fokú magyarságon alapuló eszmerendszerit és életrendet — el kell érnünk, mert Nemzetünk léte erre kötelez bennünket.

Eszmerendszerünket a nemzet jövője irányítja mindenek felett! Ebben nem ismerünk társadalmi osztályokat, születési előjogokat — csupán hivatásuknál fogva kialakult, természetesen egymás mellé rendeződő, egyenlő értékű csoportokat.

Ezek:

0 A nemzetfenntartó paraszt, az őstermelő, aki a nyersanyagot szolgáltatja;

0 A nemzetépitő munkás, aki a nyersanyagot fogyasztóképessé formálja;

• A nemzetvezető értelmiség, aki a fogyasztóképessé tett nyersanyag igazságos elosztását végzi és összhangba hozza a termelőtényezők munkáját;

• A nemzet halhatatlanságát biztosító nő, aki a nemzet jövőjét biztosító gyermek nevelésére fordítja életét.

0 A nemzetvédő katona, aki a nemzetmunka folytonosságát és a munkaeredmény megtartását biztosítja és megvédi.

A nemzet életében mindenkinek egyenlő kötelessége van. Az egyén értékét az ebben való hasznos részvétel úgy határozza meg, ahogy munkáját teljesíti. A nemzet léte, a nemzetközösségiben végzett egyéni hű szolgálat függvénye. Ez alól nem kivétel a számkivetett és szétszórt magyarság sem. Sőt a szolgálattétel többszörösét kell vállalnia, hogy a világ napjainkbban történő nagy átalakulásában eredményes tényező lehessen, Nemzetünk' felszabadításában és jobb jövőjének megteremtésében.

TÓTH BÉLA

A H.SZ.M. HIHEI

0 Malmöben (Svédország) Rimóczi Gyula Testvér vezetésével megalakult a H.Sz.M. — Mozgalmunk célkitűzéseinek ismertetése után, Bajusz Dezső költő, Marschalkó Lajos „Mindhalálig” c. történelmi novellás kötetéből olvasott fel köszöntjük

Itt mindenki iszik, de senki nem rúg ibe. Mindenki beszél, de senki

nem vág ,a másik szavába és nem .................

kiabálja túl a társaságot. Az etikett részleteket. Szeretettel mégsem látszik erőltetettelek, ha- ! új csoportunkat, nem nagyon is természetesnek.. . |

Mintha mindenki tudná, hogy evés £ Tovább folyik a. kommunizmus közben illetlenség az ételről beszélni, elleni küzdelem és felvilágosító an- i mert az étkezés nemcsak táplálko- goi nyelvű előadás sorozatunk Az 1 zási. művelet, hanem szertartás is ohioi „Lake Erie College” után, a I egyúttal.. . S ha a mellettem ülő clevelandi „Lourdes Academian” ) „jobbik felein el nem kezdi kanalá- majd az Akron-i „Young Republival csörgetni a poharát — amely, can Club” nagy gyűlésén tartott zaj tudvalévőén a menyasszonv és Tóth Béla szabadságharcos Testvé- I vőlegény nyilvánosság előtt elcsat- rünk előadást.

: tanó csókját követeli — ez ,a kissé

j orózai és valljuk be: teljesen Ízlés- 1 • Jólsikerült Lehár Ferenc kultelen „szokás” is elmaradt volna., .'túr estnek volt tanúja Cleveland

magyarsága a H.Sz.M'. kultúr est- Monsieur Viau beszédében Irén- jén, amelynek második felében ke névre hallgató, fogadott .lányáról sirchioh László a CsM.N.B. kiválló szólt, akit az 56-os najgy menekülés- harcosa ismertette a a csehek kassai I itór örökbe fogadott. Milyen meg- magyarírtó gaztetteit, ható e néhány keresetlen szó: —

csak azt kéri a vőlegénytől, hogy • Március 9-én rendezte meg a legalább annyira szeresse a leányt, Mozgalom a „Márciusi vértanuk miként ők szerették és szeretik to- napját”, ahoj Balogh József a vábbra is. Mintha a saját leányuk H.Sz.M. vezetője mondott emléklett volna..

Szavaiban semmi túlzás nincs. ; hiszen tavaly azt is megtették, hogy ; európai utazgatásuk során két hét- 1 re Magyarországra is ellátogattak, i Irénke valódi szüleihez a tiszántúli községbe, hogy megnyugtassák őket:

beszédet. Dr. Szakáts Istvánné, Milotay István „Ima Magyarországért” c. fohászát olvasta fel nagy hatással. Az „Ébredj Magyar” elhangzása után még hosszú ideig maradtak együtt a szabadságharcosok- és a hungarista Testvérek.

0 Március 10-n a CS.M.N.B. clea leányuk Kanadában jó kezek- velandi csoportjának Felvidéki vaben van. csoráján vett részt a H.Sz.M. tan,u„ . ,. .. . .... bizonyságul, hogy mi magyar sza-Ebed után a pincér korbe jár es badságharcosok együtt érzünk az újabb italrendeléseket vesz fel, fi- elszakított felvidéki testvéreinkkel.

Az USA antibolsevista harcának fékezöi

Az NCWC. a katolikus püspökök központi adminisztratív szervezete kiadásában nemrég egy füzetecske jelent meg: John F. Cronin lelkész „eszme” futtatása, amellyel kezdetét vette a Római Katolikus Egyház kampánya Amerika szerte a „szélsőséges eszméket hirdető antikommunista” társaságok ellen. Hogy magával a füzettel mennyi katolikus hívő ért egyet — azt az író az ujján igen künnvpn mepfudia számolni.

1 billió ember száámitható a vörös táborba.”

„A történelmi igazság kedvéért meg kell állapítanom, bogy amíg Nyugat hatalmas áldozatokat vállalt Európáért (?) a nácizmus ellen, eddig félt bármit is tenni a kommunizmus alój való felszabadításért.”

„Nehezen tudom megérteni, hogv a TV-k műsora miért van tele náci ellenes német gyűlölő filmekkel, amikor Nyugat-Németország a legjelentősebb USA szövetségese Európában, és amikor USA halálos ellensége ma nem Hitler, hanem a kommunista Kruscsev. Valóban az amerikai nép lenne az, aki a múlt nácizmusa ellen harcol, avagy csak egy kisebbség, amely csupán az USA-ban él?”

Hogy Cronin lelkész a pornográfiát nem sorolja a maxiznius tételei közé, csupán egy nagyszerűen jövedelmező üzleti vállalkozásnak ■tartja az U9A-ban — mivel Tóth Tihamér volt veszprémi püspök „Tiszta férfiuság” c. könyvéről fogalma nincs — egyáltalán nem csodálkozunk. De azon, hogy az „Ame- ! rikai Magyar Szó” miért nem vándorol az ébredő USA-foól az imádott Szovjetuniójába — azon igen.

7%M « TAD fTTHAD

Nem úgy az „Amerikai Magyar Szó” — amely siet Amerika bolsevizálását elősegíteni. Igyekszik Cronin lelkész a kommunizmus egyik legnagyobb egyházi „szakértőjének” történelmi tévedését propagálni. Szerinte a kommunizmus az Egyesült Államokban nem jelent veszélyt csak a világ többi részén, aki itt belül a kommunista veszélyről prédikál az csak a nemzeti egységet bontja.

Mégis csodálatos földrész ez az Amerika, ide nem érvényes a kommunizmus jelszava: „Világ proletárjai egyesüljetek!” Ezekután aligha csodálkozhatni valaki, hogy történetesen New York város hemzseg a kommunistáktól. Cronin lelkész a marxista ellenes propaganda egyik kidolgozója volt az eimult húsz évben.

A kommunizmus veszélyéről tanulásképpen a szakértő lelkész részére, idézünk a H-Sz.M. egyik tagjának a clevelandi LOURDES ACADEMIÁN 1961 nov. 30 és dec. 7-én megtartott előadásából:

„A kommunizmusnak nem célja a kapitalista államot felhasználni.. . hanem azt eltörölni és egy teljesen újat építeni. William Z. Foster, az USA Kommunista Pártjának elnöke világosan leszögezte: — Egy kommunista, nem számít, hogy hány szavazatot tud biztosítani a választásokon, még ha akarna sem lehetne a jelenlegi kormány elnöke. Amikor egy kommunista lesz az államfő az USA-ban — és ez a nap eljön olyan biztosan, mint ahogy a nan felkel, — akkor az a kormány nem egy kapitalista, hanem egy szovjet kormány lesz és emögött a vörös hadsereg fog állani, hogy érvényre juttasa a proletár diktatúrát.”

„Lenin 17-ed magával alapította a bolseviki pártot 1903-ban, 1917- ben 40,000 terroristával győzte le a cári Oroszországot, és ma több mint

egy század katonaság okkupálta volna városunk főterét „ne tarts lépést” parancsszóval.. .

Itt minden csendes volt és szolid. A menyasszony fehér fátylában, magyartápusú angyalként érkezik nevelő apja és tanúja: Monsieur Viau karján, könnyed fejbólintással, mosolyogva üdvözli vőlegényét. Aztán mindketten felnéznek az oltárra és szemük valahová a messzeségbe réved... A menyasszony tiszántúli, a vőlegény felvidéki.. . A különbség nagyobb lesz a szertartás alatt; a fiatal mosolygós arcú kanadai pap két nyelven esket, a vőlegény angolul, a menyasszony franciául mondja el a boldogító „igen”-t. Ezután gyűrűt húznak egymás ujjára és — vége a szertartásnak.

A country club — ahol az esküvői ebéd lezajlott — európai ízlésről tanúskodik. Az ablakoknál mintanélküli, nehéz függönyök adnak méltó komolyságot a helynek, a mennyezetről csillárok lógnák, s az ugyancsak Európából, éspedig Parisból importált főpincér szertartásos komolysággal töltögeti a pezsgős poharakat. Az új pár poharainak megtöltése után némi töprengéssel néz felém aranykeretes pápaszeme mögül. Szememmel diszkréten a menyasszony mellett álló Madame Viau felé figyelmeztetem; így nem történik baj az etikett körül.

— We know you! — mondja a Madame pezsgőzés közben — láttuk a fényképét a Maclean Magazinban.. . (Köszönöm Dénes elvtárs!)

A társalgásba bekapcsolódik a Monsieur is és véleményt mond a M'acleanról, a jelzett cikkről és a csokorba gyűjtött „nácik” fényképeiről. — Ez is ritka dolog: egy kanadai francia, akinek önálló véleménye van, nemcsak a magazinról, hanem a kanadai és amerikai politikáról, a zsidókérdésről és a világ jövőjéről.. . Ritka dolog még akkor is, ha történetesen milliomos az illető.. .

Az esküvői ebédről ne beszéljünk .sokat. Talán elég annyi, hogy ,a jelenlévő magyarok dicséretre méltó hősiességgel nyelték a nyugati gusztusra készített véres húst, a fantasztikus zöldség-körítéssel.

Utánna francia vörösbor, likőr, konyak, feketekávé... Ez már inkább teszi.

A második fogás után Monsine.ur Viau köszönti az új párt, előbb anyanyelvén, aztán — a magyarokra való tekintettel — angolul.

Volt szellem az egészben, s alkalomhoz illő... Mennyivel más itt minden, mint a kolónia megszokott formában lezajló, cicomás, flancos, rizskása-esős és egyáltalán nem szellemdús lakodalmain, ahol ilyenkor már csörögnek a boros poharak, mindenki beszél és mindenki igyekszik túlkiabálni a másikat. Legtöbbször olyan fontos témáról pereg a szó, hogy hogyan készült az előttük í ogyatkozó töltöttkáposzta!

noman, diszkréten, bizalmasan... És eszembe jut egy újabb magyar lakodalom, ahová megkésve érkeztem. A magyar klub bejáratánál BUUUUUÜ kiáltással viharzott felém egy termetes nőszemély. Odabenn már tetőfokára hágott a hangulat. A két örömapa azonnal karon ragadott, vittek a söntéshez és hangos hahotázás közben, erőszakkal .töltötték belém a pálinkát... Világéletemben utáltam a tömény alkoholt. S miközben Tartarus kínjaival, vágyakozva néztem az asztalokon aranyló boros üvegek felé, forgott a gyomrom, könnybelábadt a szemem, hányinger dolgozott bennem, de Uram Isten, mi lett volna, ha ellentállok az erőszaknak! ... A két após ugyanis „nagyivó” s jó magyar szokás szerint — mivel ők szeretik a pálinkát, gondolták, mi sem természetesebb, mint hogy mindenki más szereti.. .

Hát úgy is lehet, de így is lehet élni.. . A költség körülbelül ugyanaz.. . De így sokkal kellemesebb és ésszerűbb. Ésszerű még akkor is, ha történetesen magyar nemzetiszocialista a résztvevő, aki elvei folytán kötelességének érzi, hogy a demokráciában rossznak lássa a jót is; magyar vonalon pedig rózsaszínű fantáziával megszépítse a rosszat, az érthetetlent.. .

Valljuk be, hogy régi szokásainkban bizony sok az érthetetlen. Erre csak most jövünk rá, távol a Hazától, s most is csak úgy, ha NYITOTT SZEMMEL nézzük mindazt, ami körülöttünk történik...

NYITOTT SZEMMEL... józanul és elfogulatlanul! Ismerjük meg és emeljük ki az idegen népek tengeréből is. a jót, a szépet és saját szokásaink közül hagyjuk el végre, ami rossz, ami fölösleges.. . Ismerjük meg a Madame és Monsieur Viau féle idegen barátainkat, akik újgazdag létükre sem szédültek meg a pénz szagától, — nem úgy, mint a legtöbb, szintén szerencsét fogott emigráns teszi, aki ráül a pénzére és megfosztja önmagát az élet legelemibb örömeitől is.. . NYITOTT SZEMMEL figyeljük meg a Viauházaspárt, hogyan tudnak élni, forgatva pénzüket, józanul, észszerűen, kellemesen és normálisan.. . így töltve ki azt a rövid időt, amit életnek nevezünk...

NYITOTT SZEMMEL nézzük az idegen világot, északon, vagy délen, Kanadában vagy Ausztráliában és lássuk be, hogy ha hoztunk is magunkkal egy-két hasznos tulajdonságot, vagy szokást Európából — vinni is fogunk haza, ha eljön az idő.. . Ha mást nem: normális, kiegyensúlyozott, boldog életet.

ARGUS HUNGARICUS