Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-02-24 / 8. szám
1914 február 24 8. szám (2) határidőig bejelentett bikák .után darabonként nappalra 1 kor., éjjelre 2 kor. térdij, később bejelentett bikák után e térdij kétszerese fizetendő. A vásár napjain belelentések nem fo- gsdtatnak el. Bejelentendőa bika neve, faja, leszármazása, kora, színe, eladási ára és a felhajtás napja. A térdij a bejelentéssel egyidejűleg az egyesület titkári hivatalához (Szatmár- Deák-ter 22., félemelet) küldendő be. A bejelentett bikák legkésőbb a vásár napjának reggeli 8 órájáig a helyszínére hajtandók. A bejelentett bikák elhelyezéséről és alomszalmáról a befizetett térdij ellenében az egyesület, takarmányozásról és őrizetről a felhajtó gondoskodik. Tenyésztőket ezúton is figyelmeztetjük, hogy a vásárra felhajtott bikák marhaleveleinek Szatmárra való irányításáról községükben gondoskodjanak. Az eladott bikák marhalevelei a helyszínén, a vásár itodájábán lesznek átírva. Vásárolni szándékozó községek megbízottai a hivatalos pecsétet hozzák magukkal. Eladások után az egyesület tészére a bejelentési ár 2 százaléka a helyszínén kifizetendő. A bejelentett áron az eladás kötelező. Jogérvényes eladást a bejelentett áron a rendezőség is eszközölhet, éppen azért az eladó és vevő közönség felkéretik hogy az eladás, illetve vétel megtörténtét a helyszínen levő irodában szíveskedjék azonnal bejelenteni, annyival is inkább, mert az eladások csakis a fennebb említett 2 százalék nyugta melletti befizetése után érvényesek, mely összegek felpénz gyanánt szolgálnak s ezekről kapott nyugta a vételár kiegyenlítése alkalmával az eladó . által készpénz gyanánt fogadtatik el. Jelen szabályzat úgy az eladókra, mint a vovőkre kötelező.. Miután Szatmár varmegye gazdasági felügyelője, valamint a szomszédos vármegyék gazdasági felügyelői e vásáron fogják a községek részére a tenyész apaállatokat az állami kedvezmény megadásává' SZÍN ER VAR ALJA beszerezni, felhívjuk különösen Szatmár- vármegye községeinek elöljáróságait, hogy az állami kedvezmények megszerzése cél- ából már most fordulónak Tichy Gyula m. kir. gazdasági felügyelő úrhoz (lakik Nagykárolyban), mert az állami kedvezményt nevezett gazdasági felügyelő ur csak azon városok, községek, gazdatársulatok birtokosságok és gazdaköröknek adja meg melyek ezirányu kérelmüket a vásárt megelőzőleg terjesztik be nevezett felügyelőséghez, a vásár napján benyújtott kérelmek nem lesznek figyelembe véve, Szatmár-Németi, 1914, február 7. Világossy Gáspár egyl. titkár. dr. Böszörményi Emil egyl. alelnök. H I li E K. Kinevezés. A király dr. Gerber | Ferenc állami számvevőszéki cim és jelleggel felruházott titkárt, legfőbb állami számvevőszéki titkárrá nevezte ki. Városunk szülöttének és lapunk régi, kedves barátjának kinevezése őszinte örömet kelt bennünk ! Kitüntetés. A király Mike Imre nagybanyai főerdőmérnöknek az erdőtanácsosi címet és jelleget adományozta. Tűz. Február 20-án reggel 4 óra tájban kigyuladt a Klein L. La^s füszer- üzlete, mely a Kossuth-téren a Hirsch Sámuel házában volt. A tűz az üzlet belsejében keletkezett. Az üzletben felhalmozott fűszeráruk már javában égtek, midőn Klein fél 5 órakor üzletébe ment. ÖJmaga szaladt a községházához jelenteni, hogy üzlete ég. a rendőrök, a fellármázott lakosság és a tűzoltók nvomban a helyszinére siettek ■és mindnyájan, különösen a tűzoltók errtaer- feletti munkát végezve megakadályozták a tűz tovább terjedését. Minden erömegfeszi- tés me lőtt sem lehetett azonban megakadályozni, hogy az üzlet minden berendezi- j sével együtt tönkre ne égjen. .Leégett az epület tetőzete egészen, sőt átcsapott a tűz a Szatmármegyei Takarékpénztár épületére is és abban hozzávetőlegesen mintegy 3000 korona kárt okozott. A tűzoltóság Bay Miklós, főszolg; biró, főparancsnok vezetésé alatt dicséretes buzgalommal működött s el lehet mondani, hogy a szakszerű vezetés mellett az egyesület minden tagja kötelességének élénk érzetében helyt állt. Braun Sándor parancsnok mellett, aki mindenütt elől volt a munkában, mégis kitűnt Kesely Gergely kéményseprőmester, a tüzek valóságos, rettenthetlen gyilkosa, akinek derék, bátor munkáját, mit minden tűzesetnél tapasztaltunk, ajánljuk a biztositó társaságok figyelmébe. Az egész kár mintegy 200(0 korona. Eoből a takarékpénztárt érte hozzávetőlegesen 3000, Klein L. Lajost 10000, Hirsch Sámuel háztulajdonost 6—7000 korona ; de sok kárt szenvedett ifj. Weisz Jenő is, kinek divatáru üzletében a füst és a felfecskcndezett viz so* divatárut értéktelenné tett. A Takarékpénztár és a Klein L. Lajos kára biztosítás révén megtérül, de a Hirsch Sámueléből csak 4000 korona térülhet meg, mert c-ak ennyire volt biztosítva. Figyelemmel fogjuk kisérni a biz. tositó társulatok eljárását a kártérítésnél. Kleinnál a Hungária 10000, Hirschnél az Adria 4000, a Takarékpénztárnál az Első Magyar 3000 koronáig van érdekelve.:A csendőrség azonnal megindította a nyomozást, melynek során kitűnt, hogy a tüzet csak gyújtás okozhatta. A-nyomozás befejezéséig Klein rendőri őrizet alá helyeztetett, de a tettest eddig nem sikerült kinyomozniGyászhir. SziDérváralja közönsége jól ismerte Radó Bélánét, aki egyike volt a vidéki színházak legjobb szubrettjeinek. Férje, Radó Béla, mint szinigazgaió szintén általánosan kedvelt ember volt nálunk, valamint Radóné édesanyja is, Pécsi Mariska. Mindnyájan megdöbbenéssel olvashatjuk tehát a gyászjelentést, hogy Radó Béláné, Tolnay Kornélia, Tolnay Boldizsár és Szigeti Mari (Pécsi Mariska) leánya Budapesten, a Szent István kórházban február 18-án meghalt. Pénteken temették "el nagy részvét mellett a kórhházból. Korán bekövetkezett halálát férjén és szülein kívül hét apró árvája siratja. Tüzoltó-bál. A szinérvaraljai önkéntes tüzoltóegyesület pénteken támadt fel. A pénteki tűzvész alkalmával megmutatta, hogy életerős, kiválóan hasznos testület. Vasárnap meg még tisztulta bb alakban, mintha egy újabb oldalai akarná megmutatni, jelent. meg a közönség előt- Jobban mondva a közönség jelent meg előtte. Mert tény, hogy két évvel ezelőtt még népszerűtlen volt a tűzoltók bálja. Most azonban, vasárnap kitűnt, hogy a múltkor tévedésben voltunk s az igazi elismerés és pártolás a mi közönségünknél nem hiányzik. A tűzoltók bálján, mely műkedvelői előadással volt egybekötve, Szintr- váralja társadalmának minden rétege képviselve volt. Úgy az erkölcsi, mint az Elmondja-e, hogy vissza nem jöhet onnan többé. Igaza l«sz-e, ha ezt mondja ? Nem lesz igaza. Csikyt eltemetik holnap, de ö még egyszer visszajön. Ott lesz ö azon az estén, és még egyetlen egyszer beszélni fog mindnyájunkhoz. Ez árnyak ott fog zuhogni a nézőtéren es a színfalak között. Egy hideg széláram beoson az ajtókon. Ott lesz ö. Mi legalább látni fogjuk ott — és a ég azontúl is, egyebütt is. Müveit, pályáját, sikereit, diadalait, küzdelmeit méltányolja, lefesti az irodalom- történet, egyéniségét kidomborítja, — de az ember Csikyt csak mi ismerjük eléggé ne- hányan és sokszor kiássuk az emlékezetből, | pattogó kandallónál, vidám beszélgstés közt sokszor elővesszük az „öreg“ alakját. „Őreg“- nek hittuk egymás közt, de inkább érdemei, mint évei miatt. Rideg modorú volt, begombolt, szófukar, bizalmatlan, de mélyen alul melegen lüktetett a szive, s akit megszeretett, az meg volt szeretve. Olyan volt ő, mint azok a régi rézgarasok, amikben arany volt elrejtve. Valaha gyakran voltunk együtt, a múlt évtized első felében, mikor mégs az úgynevezett Ábrányi-Csik-Bartók-Mikzáth féle irói klikk fújta együtt a követ. Azt hitték a literaturában, hogy ez dac-és védszö- vetség a dicsőségre. Nem volt pedig semmi más. mint az őszinte elismerés Csiky iránt, ragaszkodtunk az öreghez, sőt fogadtunk neki ; az »öreg“ pedig szeretett bennünket és gorombáskodott velünk. Ez vo'.t tőle a diurnumunk. Mi tudtuk csak, milyent nevetséges vad volt ellene, hogy elnyomja a tehetségeket. Bartók drámaírói sikerei egész lelkesedésre hangolták. De másoké is. Egy napon ragyogó arccal jött a kioszkba: — Van már ember ! — kiáltá. — Van már versenytársam ! — Miben? — Épen Ja társalgási darabokban. És pedig erős dongáju. — Hogy hivják ? — Murai Károly. (Aznap olvasta el a „Virágfakadást“) Az utolsó években ritkán érintkeztünk Nem jártam sem a Kisfaludy-társaságba, sem ßz Akadémiába, neki pedig ez volt otthona, s a politikusok közé nem szeretett elegyedni: „Ravasz emberek azok“. Egyetlen egyszer kerestem fel öt év alatt otthon, tudtára adni, hogy a Teleky ogjá ébokról nem írom meg a jelentést. Aa kot 'akartam vele közölni, miért nem. De ő már tudta, mert amint meglátta hogy a szobájába lépek, az erő» férfi meg rázkódott, hátra ugrott és * ijedten sikol tott fel: — Ne gye e hozzám közelebb ! —- Hát tudod már ? — Tudom, Megírom helyetted. Ne gyere hozzám közelebb. Ez volt hozzám a legutolsó szava. Arca szomorú volt és szemeiben egy köny csillámlott. A szomszéd szobából vidám gyermek-kacaj csengett ki. A kis Csiky Ödönke lovagolt ott kantáros faparipáján. Visszafordultam szótlanul, lehorgasz- ott fejjel. Igaza volt neki: difteritiszben I haldoklóit a kis fiam, azért nem Írhattam : meg a jelentést. A rettenetes betegség ott lehetett a kezemen, a ruhámon Azóta sem találkoztam Csiky G er- gelylyel. akit nálamnál senki sem szeretett jobban s most utólagosan kezd fájni, hogy épen annak kellett lenni az utolsó szavának : — Ne gyere hozzám közelebb ! Fülembe zug. Egész szivemet áthatja ... és meg sem fogadhatom a szavát — mert ezentúl már napról-napra közelebb épegetek hozzá.
