Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-04-21 / 16. szám
Szioérváralja, 1914. Április 21. — 16. szám Tizenegyedik évfolyam Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre ! korona 50 fillér. Egyes számára 12 fillér. Nyilttér soronkint 50 fillér. MEGJELENIK MIN O E N K ED DEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon hősiünk. Kereskedelem. A magyar állam két és egy- gyed milliárdos kiadásaiból közgazdasági jellegű célokra körülbelül egy milliárdot fordít. Az állami gondoskodás kiterjed a vallási életre, az iskolára, a közegészségügyre, a börtönökre és az igazságszolgáltatásra. Vasút, hajózás, pósta sok száz és száz millióval szerepel. Nehéz száz milliókat visz el a hadsereg. A mezőgazdaság céljaira is szépen áldoz ez az ország. Mindez nagyon üdvös és örvendetes. De ha azt nézzük, hogy abból a két és negyed milliárd összes kiadásból^ kereskedelem céljaira mennyi jut, úgy megdöbbenve kell látnunk, hogy ez a fontos közgazdasági ágazat, ja magyar kereskedelem még mindig mostoha gyermeke a magyar társadalomnak és államhatalomnak, Ne tévesszen meg senkitsem az, hogy a kereskedelmi minisztérium költségvetése a legnagyobb valamennyi minisztériumé között és és 730 millió óriási kiadási összeggel ékeskedik. Ebből a nagy összegből maga az államvasut 520 milliót vesz igénybe, a pósta — távirda és távbeszélő pedig 114 milliót. A kereskedelmi minisztérium költeségvetésének jö hatheted részét az állam üzleti természetű üzeme abszorbeálja. Ha a fennmaradó tételeket vizsgáljuk, úgy találunk abban mindenféle kiadást, de olyant, amely egyenesen és közvetlenül a kereskedelem érősitésére és támogatására szolgálna, hiába keresünk. A kereskedelmi tárca költségvetésének hatodik címe alatt ,,ipari és kereskedelmi célok„-ra beállított 9.8 millió korona első pillanatra ilyen összegeket sejtet, de a részletes költségvetés elolvasása ebből a reménységből hamarosan kiábrándít. E cim alatt u. i. a kereskedelmi muzeum, a munkásügyek, az iparfejleszés és egyébb bürokratikus kiadások foglaltatnak, úgy hogy belkereskedelem alatt, minőssze csak ,270.000 korona és külkereskedelem alatt 1.100.000 korona) van felvéve, amely utóbbi összegben természetesen ismét csak a bürokratikus szolgálati költségek és kiadások húzódnak meg. Megállapítandó tehát, hogy speciálisan a magyar kereskedelem istápotására, súlyos helyzetében való erősítésére az állam két és negyed milliárdos kiadásából semmit sem áldoz. Hasztalanal keresnénk a költségvetésben például egy olyan tételt, amelynek rendeltetése az volna, hogy a kisebb kereskedők hitelforrásait támogassa, vagy amelynek révén a kereskedők ezrei könnyű és olcsó hitelhez jutnának. Pedig az állam minden egyéb téren gondoskodik a kisemberek hiteléről. Az Országos Központi Hitelszövetkezet és az altruista bank nagy. mérvű állami hozzájárulással és segítséggel teljesiti a kisgazdák anyagi támogatásának fontos miszióját. Sőt az iparfejlesztés* célokra szánt 8 millió koronában az állam a kisipar iránt érzett jóindulatát is megmutatja és habár ez az összeg korántsem elegendő ahhoz, hogy az ugyancsak hiányzó kisipar hitel helyes megszervezését lehetővé tegye, de legalább nyoma annaki hogy az állam e probléma fontosságát és állami eszközökkel való megoldásának szükségességét felismerte. De hol találunk a költség- vetésben akárcsak egy krajcárt is i j A „SZmÉiWflBflbJfl“ tflBCfclfl Nézem, nézem... Nézem, nézem Azt a felhős ősz eget, Azt a róla Elvonuló íelieget; Azt a néma Csendesedő bánatot, Mit az Isten Égre — földre, Tán mostanra, Tán örökre Valahogyan rárakott. Olyan, mint a Becsületes vén ember, Haláláról Ki gondolkodni sem mer... Nagy nehezen Belenyugszik, hogy meghal. Hiszen eddig Élt eleget, Látott bus őszt, kikeletet Ő lesz most a ravatal. Tudom én azt... Tudom én azt, hogy vigadni, Hogy kacagni nem lehet. Nem vigadni teremtett az Úristen se engemet... Hét szilvafa leveléből Csak annyi se maradt rám, Hogy belőle a síromra, Szép koszorút homlokomra Csináltasson az anyám I Balogh István. Összeesküvés. Well, Ken. Megbízom szavaiban s j kérem egyszersmind, hogy támogasson taná- 1 csávái tervem kivitelében. így beszélt Priscilla s én ezer örömmel ígértem teljes titoktartást, hisz úgysem éreztem nagyobb vágyat, minthogy segítségére lehessek a kis Priscillának. — Evelynről van szó — kezdte és az j üres csészékbe tejhabot öntött. Arca még mindig töprengést árult el: őszinte lehet-e irántam ? Egyszerre csak folytatni kezdte : — Tudja úgyis már, hogy Denham ur mély hódolattal szereti őt. — Sejtettem. De ... biztos benne ? — Teljesen. Ma is egy doboz bonbont hozott nekem. — No, ez nem feltétlenül biztos jel.. Lássa én is hoztam sokszor bonbont és mégsem szeretem a nővéremet. .. Ravaszul hunyorítottam Priscilla felé, de nem értette meg a célzást. Megbántam a j megjegyzést, mikor ily en komolv dolgokról I folyik a szó. Ő sértődő ten nézett rám. — Ne tegyen, Ken bolonddá. Vagy akkor nem mondom tovább. Kegyelmezzen : Csak tovább. Jó leszek. Szembeült ve em az apró szalonasztalnál és lassan kanalazta a habot. Aztán felegyenesedve szembe nézett. — Furcsán állok, Ken. Tudja-e, hogy a jövő héten Londonba költözöm? Mit mondott Priscilla ? — Azt teszem S zongoratanáé lesz belőlem. Mert itt nem maradok tovább. . . Igen helyesen gondolja : Evelyn miatt. Mert jól tudom, nagyon szeretik egymást. Szavába vágtam. — Hisz azért csak nem kell elmennie innét ? — De igen. Épen ez az. Akkor cd kell (válnunk. Én nem lehetek a nenérp boldogságának akadályára. — De.,. , — Nem. Én nem lakhatom velük egy
