Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-07-07 / 27. szám
Szinérváralja, 1914, Julius 7. — 27. szám Tizenegyedik évfolyam SZINÉMÁRALJl , V TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Mí <11 wn Előfizetési árak:rEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 filler. Nyiiltér soronkint 50 fillér. MEGJELENIK MIN DENK E D DEN. Felelős szerkesztő : fAbiAn istvAn. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségihez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A trónörökös. Az a kegyetlen, kérlelhetetlen végzet, amely mindnyájunk felett sötét viharfellegként lóg, ezt az országot, a monarchiát, élén a legjobban szeretett, legféltettebb és legtiszteltebb uralkodóval, uj megpróbáltatásnak tette ki. Azok a revolverlövések, amelyek múlt vasárnap Sarajevoban Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia hercegnő életét kioltották, nemcsak gyászba borították a monarchiát, sőt az egész világot, hanem feltették a koronát a mi közgazdasági, politikai, társadalmi életünk ziláltságára. Annak az erös- kezü embernek, aki az utóbbi években mind többét foglalkozott a monarchia életével és ügyeivel, befolyása mindjobban érezhetővé vált minden téren. Mint valami láthatatlan, megmagyarázhatatlan erő működött mindenben és ez a láthatatlan erő mutatott uj utakat a monarchia életének. Ferenc Ferdinándban volt a monarchia midnen reménye. Mert hiába minden tagadás — anélkül, hogy politizálnánk — megállapíthatjuk, hogy a monarchia eddig szilárd építménye az utóbbi időkben inogni kezdett. A Baikán háborn — melyben érdekeink erősen összeütköztek minden európai nagyhatalom érdekeivel, amelyek több ízben komoly és veszedelmes ellentétbe juttattak bennünket Oroszországgal, — kimerítette a monarchiát és sokkal közelebb hozta a nagy germánszláv leszámolás időpontját, mint az eddig volt. A délszláv államok hirtelen fejlődése, előnyomulása újabb lángra lobbantotta a délszláv aspirációkat, amelyek egyetlen gátjukat, egyetlen akadályukat a monarchia létezésében látják. A román tervek, a szerb aspirációk, a horvát elszakadási irányzat megfékezésére csak egy ember vállalkozhatott volna a sikerre való kilátással és az egy ember Ferenc Ferdinánd lett volna. A monarchiának mindeu nemzete és nemzetisége félt tőle, senki sem tudta, hogy tulajdonképen kit szeret, kit fog pártolni. Nálunk magyar- gyűlölettel vádolták, Ausztriában a németek szlávbarátnak, a szlávok a németek patronusának tartották, csak azért, mert zárkózott ember volt, aki trónörökös korában még nem akart az aktiv politikában résztvenni. De bármennyire is vádolták, annyi bizonyos, hogy a mai helyzetben mindenki, aki az ország jövőjére gondolt, Ferenc Ferdinándban b^ott. Akik a malom alatt politizáltak, tehát az egész magyar nemzet, úgy tudja és úgy érzi, hogy ősz uralkodónk életében semmi baj, semmi külső támadás nem érheti ezt a monarchiát és hogy ezektől a bajoktól mentve legyen a jövőre is, arra biztosíték Ferenc Ferdinánd komoly, erős és tekintélyes egyénisége. Most mi — a monarchia és az uralkodó — ezt az erős, talpig- embert elvesztettük. Egy fanatikus gyermek oktalan keze — és ki tudja, kiknek bosszúálló, elvakult szelleme megfosztották a monarchiát és ősz uralkodóját legerősebb támaszától. Helyébe trónörökösként egy fiatal, tapasztalatlan, gyenge fiatalember kerül, Károly Ferenc József, aki csak szimpatikus, de még távolról sem az, mint az elhunyt főherceg. „SZIMÉBUfiBflkJfl“ CflBCMfl Gyertyavilágnál. Irta: Géczy Ede. Gyertyavilágnál bus éjszakán Nézem a képed, bájos arám. Rajt’ epedőn egy csók tüze ég . . . Jössz ide édes, jössz ide még . . . Gyertyavilágnál, fönn egyedül — Szivemen édes fájdalom ül, Lelkemen órák emléke ég . . . Jössz ide édes, jössz ide még . . . Messze keletről hajnali pir Ablakomon bé sugara sir. Gyertyavilág és kórszivem ég . . . Jössz ide édes, jössz ide még . . . Csiesakov Milassin tréfája. — Humoreszk az orosz újságíró életből. — Irta: Pallos Árpád. A társaság a legvidámabb hangulatban volt együtt. A szamovárban zizegve pezsgett a forró viz. A termet a mennyezetről alácsüngő egyetlen hatalmas csillár világositá meg. Mi néhányan, a bohémek, újságírók, színészek, művészek, külön kis társaságot képezve, kisded sarkot foglaltunk le magunknak a teremben s jókedvűen tereferéltünk. Mindenki mesélt már valami jóizü történetet a való élet, avagy a képzelet világából, csak Jaroszlav Mirkó, a szellemes causeur volt még hátra. — Halljuk Jaroszlávot, hangzott fel kórusban s Jaroszláv kénytelen volt a társaság akaratának engedelmeskedni s megkezdeni elbeszélését. Ha jól emlékeznek, — kezdte Jaroszlav — Gribolin és Csiesakov már régóta haragot tartottak Gribolin egy régi, kissé borsos tréfája miatt s már jó ideje nem is közlekedtek egymással. Nos tehát Csicsakovnak egy uj, indítandó irodalmi vállalatánál szüksége volt Gribolin közreműködésére s attól tartott, hogy az még mindig tréfájának következményétől tartva, beugratásnak tekinti Csiesakov hívását, s a megbízást vállalni nem fogja. Gondolkozni kezdett tehát, hogy mikép téríthetné magához Gribolint, anélkül, hogy hívnia kellene. Végre egy ötlete támadt. Tudta, hogy Gribolin Moszkva egyik külvárosában lakik, honnét minden áldott nap vasúton jő a városba. A következő levelet intézte tehát a vasút igazgatóságához. „Tekintetes Igazgatóság 1 Miután tárcámat a mai nap folyamán elvesztettem, s ugyanabban szabadjegyemet is, kérem azt megsemmisittetni, vagy ha azt valaki jogtalanul használni merészelné, jegyemet az illetőtől elkobozni s őt magát a rendőrségnek átadni szíveskedjék. Aláírás: Gribolin Jászó.“ Másnap Gribolin, mint rendesen, fülig beburkolódzva nyestprémmel bélelt bundájába, felszállott a vonatba s kényelmesen elhelyezkedett a kupéban. Aznap oly hideg volt, hogy szinte a földre fagyott az emberek talpa. Jön a kalauz. — Szabad kérnem a jegyét I ? — Szabadjegy 1 — válaszolta mogorván Gribolin s még jobban belésülyedt bundájába. — Kérném a szabadjegyet I — Ugyan mi a fenének zaklat ép ma. Hiszen mindennap utazom Moszkvába és eddig még sohasem kérte a jegyet. — Sajnálom — válaszolta a kalauz, — de az igazgatóság keményen meghagyta, hogy minden szabadjegyet szigornan vizsgáljunk meg. — Jól van nó — dörmögött haragosan Gribolin, miközben nagynehezen kikecmer- gett bundájából. — Itt a jegyem. A kalauz elolvassa: — Gribolin Jászó. Kivesz egy hivatalos aktát, elolvassa, ott az áll: Gribolin Jászó. — E pillanatban robogott be a vonat Moszkvába. — Kérem, uram, kövessen a főnökséghez, — szólt a kalauz.
