Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-07-07 / 27. szám
1914 julius 7 2 SZINÉRVARALJA 27 szám Ausztria-Magyarország végzetes időket éi át, de a végzetes és nehéz csapások között Ferenc Ferdinánd és Hohenberg Zsófia halála a iegszo- morubb és legvégzetesebb csapás. HÍREK. Nemzetünk gyásza. Ferenc Ferdinand, trónörökös | és neje: Hohenberg Zsófia^J őfensége gyászos kimúlta mélyen megrázta nemcsak egesz Magyarországot és az Osztrák- Magyar monarchiát, de' az egész müveit világot. A. rettenetes, gonosz merénylet sötét gyászba borította a sziveket a nagy birodalom területen. Szinérváráljára vasárnap este érkezett az első hir, melynek valóságában azonban senki sem mert hinni. Hétfőn reggel lapunk hozta az első, hivatalosan is megei ősitett szörnyű hirt. Este már a napilapok külön gyászkeretes kiadása özönlődé el a várost. A templomokra, iskolákra s más középületekre nyomban kitűzték a gyászlobogót Szivében mindenki gyászolt. E mély gyász külsőleg főként a templomokban nyert kifejezést. Erről a hozzánk érkezett jelentések a következő- képen szónak Rom kath. egyház gyásza. A trónörökös pár első halálhírét mindenki kétkedve fogadta. Junius 29-én d. u. 4 órakor eloszlott minden reményünk, melyet az első hir valótlanságába helyeztünk. Frank József főesp.-plébános intézkedésére azonnal kitűzték a templomon, iskolán és plébánián a fekete zászlót Megkondultak a harangok szomorúan hirdetve a nagy tragédiát és a nemzetet ért veszteséget. — Julius 3-án egy teljes órán át szóltak ismét a harangok, hogy a két koporsóra irányítsák mindenkinek figyelmét, midőn Bécsben az egyházi végtisztesség adatik meg az elhunytaknak. Az ünnepélyes gyászmisét jul. 4-én d. e. 9 órakor mutatta be az elhunytakért Frank József főesp.-plébános Hágen János káplán és kompasz Árpád theologus asszisztálása meliett. A gyászmisón jelen voltak az összes — Mar minek követném én önt a főnökséghez ? — Kérem, nem tartozom felvilágosítással, hanem felszólítom, hogy saját érdekében kövessen engem, különben a rendőrséget kell igénybe vennem. Mit volt mit tennie Gribolinnak, követte a kalauzt, a bámészkodó tömeg közepette. Dühösen förmedt a főnökre. — Miféle eljárás az 1 Én Gribolin Jászó újságíró vagyok. Mit akarnak tőlem ? — Csak ne olyan magas hangon, uram ! Ön azt állítja, hogy ön volna Gribolin Jászó újságíró. Mivel tudja ezt igazolni. — Hiszen a szabadjegyemen is ez áll — szólt Gribolin. — Épen e szabadjegy hozta Önt e kelepcébe. Csak adja elő a megtalált tárcát is, vagy amelyet eltulajdonított. E nyers szavak alaposan kihozták Gribolin uramat sodrából s toporzékolva rekedtté ordította magát dühében. De ez mit sem használt. Semmivel sem tudta magát igazolni s igy belátva, hogy hasztalan ellenkezik, belenyugodott sorsába s követte az előhívott rendőrt a prefekturára. Óriási közönség nézte végig, amint Gribolin a rendőrközeggel kocsira szállt s a moszkvai suhancok élénk — Hurráh I — kiáltása közben hajtott ki a pályaudvarról. Végre megérkeztek a prefekturára, hol azonnal a szolgálatot tevő hivatalnok elé vezették. — Nos, mit hoztál Cyorgyevícs, — kérdezte a pelyhedző állu inspekciós a rendőrközeget. — A Gribolin nagyságos tolvaját. hivatalok: M. kir. járásbirőság, főszolga- biróság, m. kir. adóhivatal, községi elöljáróság és az áll. el. iskola tantestülete hivatali főnökeik vezetésével. A templom közepén díszes ravatal állott, mellette hatalmas tölgyfa koszorúba foglalva gyászfá- tyolál bevont magyar korona. Közös érzéssel állottuk körül a ravatalt, milliók közös érzésével: bánatos szívvel, mély gyásszal, s a jobb jövő reményével Tekintettel a mezei munka felhalmozódására, a trónörökös és neje tragikus halála alkalmából a gyász-istenitisztelet a helybeli g. k. templomban vasárnap tartatott meg ünnepélyesen. — Ravatal helyett a templom hajójában szép virágkoszoru keretben ki volt téve a kereszttel együtt a trónörökös és neje arcképe, előtte fekete nagy szőnyegen fehér leplü asztal, ra ta kis kézi kereszt egy pár karos ezüst gyertyatartó között az asztalkán a szokásos felajánlási kalácsok és bor gyertyával, két oldalt a szőnyegen két-két gyertyatartó égő gyertyákkal. A szentmise evangéliuma után a helybeli leikész szószékről népies előadásban ismertette a lefolyt gyászos eseményt, — felolvasta megyés püspöke e tárgyú körlevelét, és a közönség felvilágosításául, ös- mertette a „pragmatika sanctió“ főbb rendelkezéseit a trónöröklésre nézve, fölhívja a híveket, hogy kérjék együttesen az Egek urát nemcsak a kedves és szeretett elhunytak lelki üdvének megadásáért, hanem egyszersmind a felségesen uralkodó királyunkra e nehéz sorscsapás enyhítéséért, békés kormányzata és tartós egászségéért is. Szentmise végeztével az időközben megérkezett városi hatóság jelenlétében, — felváltván a lelkész szolgálati ornatusát a gyászruhával, j — megtartatott a szentségekért a szokásos i gyász-szolgálat (farasztás) és a vele járó í felajánlás (faosz) harangzúgás között, a gondnokság és a hitközség tagjai közbejöttével. A ref. templomban vasárnap Sátor David, lelkész könnyekig megható imát mondott s az egész istentisztelet a nemzeti gyászhoz Alkalmazkodott. Az ima alatt előkerültek a zsebkendők, melyek a legigazibb könnyeket törölték le az arcokról. Megilletődve. mélységes gyászban oszoltunk I szét. Isten védje, óvja sokat szenvedett nemzetünket. Pályázat. A szamoskrassói körorvosi j állásra julius 15-én -lejáró pályázat van ; hirdetve. — Hát már elcsíptétek a jó madarat ? Gyere csak közelebb — szólt Gribolinhoz. Most már Gribolin nem tudta tovább türtőztetni magát s dühtől remegve, teli tüdőből ordítani kezdett. — Hallod, te hivatalnok, ha még tovább is tegezni merészelsz engemet, akkor megismerkedhetsz a tenyeremmel. Már ezerszer mondtam, hogy én vagyok Gribolin Jászó hirlapiró. Nem tudom, én vagyok-e őrült, vagy a világ bolondult-e meg. Mit akartok tőlem ? — Hé rendőr : — kiáltá a hivatalnok Vidd ezt az embert a többi közé. Hadd dühöngje ki magát ott. Majd holnap folytatom a kihallgatást. S a rendőr már vitte is Gribolint, hogy a betörők, utónál ók és csirkefogókkal együtt töltse a dermesztő hideg téli időt a» fütetlen tömlöcben. Ekkor szerencséjére bejött a rendőrfőnök, ki, miután Gribolin Jászénak személyes jó barátja volt, érdeklődött az eset iránt. Midőn Gribolin meglátta a rendőrfőnököt, úgy megörült, mint a Messiásnak. Lelkendezve futott hozzá, a szégyentől s haragtól szóhoz sem jutva. Mi az, mi történik itt az én Gribolin barátommal, mordult a rendőrfőnök a hivatalnokra. Az zöldült, kékült, hebegett. — Bocsánat, én nem tehetek róla . . . feljelentés ... a vasutigazgatóság . . . — Azonnal szabadon kell bocsájtani. Természetesen Gribolint azonnal szabadon bocsátották s miután a rendőrfőnök Tanítók gyüíése. A nagybányai ref. egyházmegyei tanítóegyesület f. évi rendes közgyűlését jul. 2-án tartotta meg Szatmáron, a ref. egyház tanácstermében Fábián István elnöklete alatt a tagok élénk érdeklődése mellett. A tanácskozás kezdetén az elnök meleg szavakban emlékezett meg a nemzeti gyászról, mely a trónörökösünk és neje tragikus elhunytával borult a hazára. — A vallástanitás sokat vitatott kérdésében a közgyűlés úgy határozott Katona Zoltán, méhteleki tanító előadása alapján, hegy a vallástanitást a tanítók kezében kivánja meghagyni, mert az alapja az egész iskolai nevelésnek. György Erzsébet, avasujvárosi tanítónő a torna tanításról értekezett kiváló alapossággal és nagy hatással. Aljegyzővé egyhangúlag megválasztották Szilvásy Sándor, sárköz- újlaki tánitót. A jövő évi közgyűlés Szinér- váralján lesz. Gyűlés után a kaszinóban társas ebéd volt, melyen pohárköszöntőkkel ünnepelték Bélteky Lajos, szatmári lelkészt, Sinka Lajos tiszteletbeli és Fábián Istán ügyvezető elnököt, A társas ebéd kifogástalan felszolgálásáért osztatlan elismerésben részesült a kaszinó veudéglőse, Szabó Géza, ki ez alkalommal is bebizonyította, hogy nemcsak jó vendéglős, de kifogástalan úri ember is. Az adókivető bizottság, mely a 111-ik oszt. kereseti add kivetése céljából huzamosabb időn át működött Szinérváralján, befejezte működését. Általánosságban el lehet mondani, hogy a bizottság elég humá nusan járt el, bár az is igaz, hogy a levegőn kívül talán mindent megadóztattak. A bizottság elnöke Tóth Mór, patóházai birtokos volt. Tagjai: Jakó Kálmán, Dr. Ember Elemér, Gyarmati Sándor és Szilvásy Dániel. Az elöljáróságot Bárány Béla, biró és Koltay László adóügyi jegyző képviselte. Előadó Mándi Elemér, pénzügyi fogalmazó volt. Állatvásárok vármegyénkben. Julius 9-én Erdődön, 10-én Kővárhosszu- faluban, 17-én Csengerben, 20-án Sárközön és Mátészalkán, 27-én Fehérgyarmaton, Nagypaládon es Szinérváralján. A láposbányai erdőgondnokság uj vezetője, a földmivelésügyi miniszter a iaposbanyai erdőgondnokság vezetésével Briestyánszky Endre segéderdőmérnököt bizta meg. bocsánatot kért tőle s kfmagyarázta a dolgot, hogy a vasúttársasághoz feljelentés érkezett egy tárca s a benne levő vasúti szabadjegy elvesztéséről s hogy ez alapon jártak el. Azonnal kocsiba ült s a vasú'igazgatósághoz hajtatott. Egyenesen a vasutigazgató szobájába lépett. Itt megmutatták nék. a feljelentést és ekkor világosodott fel előtte minden. A levelet, az aláírást, szóval mindent az ő kedves barátja: Csicsakov Milasstn irta. S igy fizetett vissza legutóbbi rossz tréfájáért. Azonnal sietett, hogy a klubban kérdőre vonja Csícsakovot, de odaérkezve, az egész társaság harsány kacagással fogadta s kórusban hangzott feléje: — Hurráh! Hurráh 1 Gribolin Jászó, a kéjutazó! Szegény Gribolin, mit volt mit tennie, együtt nevetett a kacagókkal. Eddig beszélt Jároszláv, s az egész társaság feszült figyelemmel hallgatta. — Nos és mit csinált Gribolin Csicsa- kovval, — kérdezte Varrankó Nadia, a moszkvai városi színház kedvelt primadonnája. Ebben a percben nyillott a terem ajtaja és azon karonfogva lépettbe Gribolin és Csicsakov. Kacagva bizonyosan valami jóizü tréfán. — íme itt a felelet—szólt Jaroszláv> — Csicsaaov elérte célját és ismét legjobb barátja Gribolinnak.
