Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-06-23 / 25. szám
Szia érvára Íja, .1914. Junius 23. — 25. szám Tizenegyedik évfolyam f « SZIXÉKVARALJ4 TÁRSADALMI, GAZDASÁGI fe S SZÉP! RODALMI HETILAP. Előfizetési árakEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50'fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 50 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv? An. A lapra vonatkozó mindennemű köztemány és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. ‘vHirdatesehef mérsékeli árakon közlünk. A községi takarck= pénztárak. Irta .’Lukács Ödön, Nagyvárad pénzügyi tanácsosa. A fakultativ községi ténykedés költségéi, másrészt a kötelező feladatok terhei a városok pénzügyi szükségleteinek oly hatalmas és gyors emelkedését idézték elő, hogy ezt a bevételek természetes emelkedése nemcsak hogy utói nem érte, de a rendelkezésre álló készletek is kime- rittettek, sőt az önkormányzat adóterhei is annyira megnövekedtek, hogy a városok nagy részében az adóképesség is a kimerülés határán áll. Ily helyzetben természetesen a városok a jövedelemszerzés ama újabb módjai után kutatnak, amelyek a közteherviselésre befolyással nincsenek és gyümölcsöző jellegüknél fogva mégis tekintélyes hasznot ígérnek. A városi pénzügyi politika már régibb idő óta sóvárogva tekint a pénzintézetekre. Az utóbbi időben mindinkább erősebb lendületet vesz a községi pénzintézetek létesítésére irányuló mozgalom. E mozgalomnak eddig egyedüli morota : a jövedelem- szerzési vágy s nincs mögötte a kapitalista gazdasági szervezet átalakítására irányuló célzat. Kétségtelen azonban, hogy a proletariátus, a pénz- és hitelközvetités e községi szervezete, mint védelmi sánc mögött kivan elhelyezkedni s ennek oltalma alatt kívánja felvenni a küzdelmet a kapitalizmus ellen A községi takarékpénztár egyrészt felszabadíthatja a községi üzemeket a magántőke nyerekedö hatalma alól, másrészt kedvezőbbé teheti a hiteligények kielégítésének feltételeit is s igy megkönnyítheti a lakosság egyéni termelő tevékenységét. Kétségtelen, hogy a községek pénzintézeti tevékenykedésének minél szélésebb körre váló terjedése, mint minden amely rendszerváltozást kíván létrehozni, gazdasági szervezetünk érzékenységét fogja érinteni s épen ezért körültekintő szemmel és nagy óvatossággal keli elhaladnunk s a szemben álló érdekek paralellogrammája által megadott irányt követnünk, hogy a községi közélet által megindított újabb mozgalmat olyan mederbe tereljük, amely gazdasági erőinek gyűjtésére s igy a gazgasági szervezetünk erősítésére, nem pedig azok széttagolá- sára legyen alkalmas. A községesitési kérdés megoldásának titka három körülmény tisztázásában rejlik; és pedig: a) a községi pénzvállalkozás céljának helyes kijelölésében ; b) üzletkörének célirányos megszabásában és végül c) az alapítás feltételeinek gondos megállapításában rejlik. Seidel definíciója szerint a takarék- pénztárak a kis tőke egyöntetű gyűjtésére, kezelésére és kamatoztatására szolgáló intézmények. Ehhez, mint további rendeltetést, a népjólét szolgálatát kell hozzákapcsolni. A községi pénzintézetek rendeltetésének, céljának ilymódon való megszabását a municipalizálás hívei szegényesnek minősíthetik ; azonban ez egyszerű keretekben való maradást teszik szükségessé a természetes fejlődés követelményei, pénz- és hitelszervezetünk mai fejlettsége, gazdasági viszonyaink s a mindezek ismeretéből megállapítható gazdasági érdek és szükségesség. Németország példája is ezt mutatja. Ott a takarékpénztárak kezdetben a nép segitiégét vallották céljokul s kölcsön„SZINÉRUflRflWfi“ CfiRCfÜfi Vágyak éjszakáján. Álomlátások dalos éjszakáján Eljárok hozzád, átölel karom, — S amig felettünk szárnyat bont a vágyunk, S fehér rózsákra vetve nászi ágyunk, Elsírunk egy-egy elfakult dalon . . . S bár várva-várjuk, hiva-hivjuk egymást, Mogremegünk, ha összeér kezünk, S ajkunkon el nem csókolt csókjainknak Tört, visszafojtott lázrózsái nyílnak, Nem mondjuk el sohasem, mit érzünk . . . A jelenünk: lágy, lenge csipkefátyol, Amelyen át lelkünk a múltba lát, És bár tagadjuk, titkoljuuk erősen, Nem, visszafojtani nem bírjuk mi mégsem Vergődő lelkünk sikongó jaját . . . S üres marad, üres tán mindörökre Mi nászi ágyunk: szép, fehér halott; És siratóként álmunk áll felette, Vigasztalan jövőnk a szemfedője, S nehéz könnyünk, mit szivünk hullatott. De nem!... törhet, sújthat 'földre sorsunk, Enyém léssz ! . . . érted? ! . . . enyém! . . . [akarom! . . . — Kacagni fogom, ha ledóntni kíván I . . . S álomlátások dalos éjszakáján Eljárok hozzád — S átölel karom . . . Thomec József. Az asszony. Vass Feri úszott a boldogságban, de hogy is ne, mikor a szép, szeszélyes Eper- jessy Klára viszont szereti, felesége lesz. Az öltözőben és a társalgóban suttogva adták tovább a hirt. Mindenki örült a j szinészházasságnak, csak Gács Terus, a j naiva hallgatott szomorúan. Az öreg komikus pedig fanyar képpel adta le véleményét. Tragika és jellemszinész sohasem lehet j boldog pár. A tragika komikushoz, a jellemszinész kómikához való. Azért tetszel te , nekem, drágám — fordult a naivához s nagyot csipett a karján. — Terus, hallod, ez vallomás volt — j kiáltozták kacagva a többiek. Terus pedig ! némán kiment a társalgóból. A boldog szerelmes pár szőtte a szép bohó álmokat, azaz, hogy csak Vass kéri. Klára nem. Már másnap rájött, hogy elérzekenyülése nem szerelem volt, csak szánakozás. Megszánta az érte bolonduld jó fiút. De szerelmet nem érzett iránta. Néha marta a lelkiismeret. Joga van ahhoz, hogy tönkre tegyen egy fatal életet ? Hisz nem szereti s nem is fogja szetetni soha Meddig kell még játszania a szerelmes nőt ? Néha, rmkor Feri átkarolta s együtt bámultak bele a kályha vörösen izzó parázsába, mikor hallgatta a fuldokolva, izgalomtól szakadozottan elmondott szerelmes szavakat, őszintén szenvedett. Mért nem .szeretheti azt a férfjt, aki egészen az övé? Mért nem kelt más viszhangot szava, mint csak a szánalomét ? Sokszor gondolt arra, hogy igaza volt Csülkösnek. Minden nőben két lélek van Egy jó és egy gonosz. Hiába iparkodik, hiába vesz erőt magán, belőle is kitör az ősasszony, a vérszomjas, a zsarnok. Csak bolonditja a férfit- Csak azt akarja, hogy meghódoljon. De ő nem hódoi meg soha . . . Vass Feri azóta egészen beleélte magát a boldog vőlegény szerepébe. Ha az utcán együtt sétáltak, meg-megálltak a kirakatok fényes táblái előtt. Kiszemelt magának mindent jövendő háztartásához. — Berendezte migának a szobákat, kijelelte mindennek a helyét. Beosztotta keresetüket. Mindenre kiterjedt figyelme. Múltak a napok, múltak a hetek, mikor egyszerre csak eszébe jutott: nini, én csak tervezgetek, de még meg sem
