Szinérváralja, 1914 (11. évfolyam, 1-31. szám)
1914-06-09 / 23. szám
Szinérváralja, 1914. Junius 9. — 23. szám Tizenegyedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árakEgész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre I korona 50 fillér. Egyes sz-im ára 12 fillér. Nyiltíér soronkint 5 ) fillér. MEGJELENIK MI N 0 EN K ED DEN. Felelős szerkesztő : FABIAN is tv An. A lapra vonatkozó mindennemű köziem 4iy és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A vizsgák. Az iskolai esztendők végével kezdődnek el a vizsgák. Idők során ezek az iskolai vizsgák, amelyek az előbbi években a tanári és tanítói kar munkájának sikeréről vagy sikertelenségéről számoltak be, és részben megállapítására szolgáltak a tanulók tudásának is, nagyon helyesen átváltoztak formaszerü iskolai záróünnepélyekké. Nem lehet megállapítani az egykét óráig tartó vizsgálat során sem a tanári és tanítói kar tanításának sikerét, sem azt, hogy a növendékek mit tudnak. Már maga az a körülmény, hogy a vizsgálat a júniusi meleg napokban folyik, sőt, hogy a vizsgákon a szülők és az érdeklődők is jelen vannak, úgy, hogy a tanuló felizgatott és semmi esetre sem olyan nyugodt, hogy tudását szabatosan feltárja: nagy érv azokkal az érvekkel szemben, amelyek az iskolai vizsgálatokat fenn akárják tartani. Viszont a tanitószemélyzetet az auditorium — a leglelkiismeretesebbeket is — arra sarkalja, hogy tündököljenek és jeles, nem jeles tanulóktól egyaránt biztos és korrekt feleleteket vár. Ez pedig nem megy másképpen, mint hogy a vizsgálatra hetekig tart a készülődés és a tanuló is tudja, mit kérdeznek tőle a vizsgán és a tanitó is tudja, kinek mi a dugaszban lévő legfényesebb felelete. Ez bizony szemfényvesztés és sok irányban káros a hatása. A tanügyi körökben már régen akarják az iskolai vizsgálatokat eltörölni és egyszerűen behozni az j iskolai záróünnepélyeket, amelyeken i a szülő teljesen kigyönyörködheti j magát abban, hogy a kedves csemetéjének milyen a szellemi tehetsége. Azt hisszük, hogy a tanügyi köröknek ezt a régi kívánságát "átvitték már az életbe is. Ma már sem a tanár, sem a tanitó munkáját nem abból Ítéljük meg, hegy milyen vizsgát tesznek a növendékek, hanem az ítélethozatalt az arra illetékes fórumokra bízzuk. Ma már nincs vé- leménykülömbség abban, hogy a falusi iskolaszékek intézménye elavult és istenments, hogy ennek tagjai fegyelmi jogokat gyakoroljanak különösen abban a részben, amikor a tanító pedagógiai készültségéről és iskolai tanitómunkásságáról van szó. Azt meg határozottan torzjelenségnek kell minősíteni, ha az iskolaszéki tag egyes iskolai vizsgák alkalmát használja fel, hogy ebben a részben hatósági tisztjét érvényesítse. Csak hivatott, kellő pedagógiai készültséggel ellátott szakemberek képesek egy iskola szellemi látókörét megítélni és megállapítani azt, milyen lelkiismeretességgel végzi a feladatát a tanitó. És mivel a hivatott ellenőrzésre ezen a téren is szükség van, okvetlenül szükséges a járási tan- felügyelői intézmény. Nem az év végén, ünnepélyes keretben keli elbírálni a tanitó munkájának érdem ét hanem a munka során, a rendes hétköznapokon, váratlan iskolalátogatások alkalmával, amikor a szakember nem is kiváncsi arra, hogy a növendék mit tud, hanem arra, hogy a tanitószemélyzet a tudás forrásait hogyan nyitja meg a hallgató részére. A tanitó módszere a bűvös eszköz, amely a sikert megszerzi. Régi mondás, hogy a tanítóra nézve három fokozatot lehet megállapítani: jó tanitó jó módszerrel; jó tanitó rossz módszerről és rossz tanitó rossz módszerrel. Jó tanitó alett olyat értünk, aki szorgalmas, becsvágyó, aki mélyen tudja hivatását átérezni. fl „SZlHÉRUflRflliüfl“ EflRCflJfl Látod, nem merek . . . Látod, nem merek szemedbe nézni, Látod, kerüllek szüntelen . . . Pedig a szivem ma is a régi, Pedig bálványom vagy nekem. Pedig vágyódunk szent tűzben égni, Azt is tudom, hogy jössz velem . . . S látod, nem merek szemedbe nézni, Látod, kerüllek szüntelen. . . . Látod, suttogja rólunk a város, Látod, már mondják: véget ért . • . Pedig vágyódunk csillagsugároa, Forró, szerelmes éjekért . . Karafiáth Jenő, A vidéki lány. Irta : Kovács Jenő. Pongrácz Dudu a villamosban ült és igen rosszkedvű volt. A villamos kocsi zümmögött, zökkent, a lámpák pislogtak, egy pár ember aludt a sarokban : Pongrácz Dudu pedig méltatlaokodott magában — Micsoda kellemetlenség már megint! Brrr!... az ember ... és még jobban behúzta a nyakát a prémg-^llérba. Dudu meghatározhatatlan korú agglegény volt. Már kopaszabb volt, hogysem fiatalnak, — és még nem volt elég kopasz ahhoz, hogy öregnek nézze valaki. Most Zsuzsuról gondolkozott, az ő becézgetett édes, kis asszonykájáról . . , aki . , . hogy is mondjam csak . . . tulajdonképpen nem is az ő felesége Eh, de mit neki a morál ? Az asszony őt imádja, igen, az ilyen vézna apró asszonykák nem szeretnek, hanem rajonganak . . . epednek . . . becéznek. A szerelem, az a szakácsnőknek és a tul- vérüeknek való és marad. Dudu el sem tudja képzelni az ő édes, parfümös selyemsuhogós és gyémántos Zuzuját: a szerelemben, mon Dieux 1 Még talán szenvedélyesen átölelné 1 Nem, az felháborító lenne ! Az olyan édes, finom kis asszonykákat, mint Zuzu, még csak megcsókolni sem i szabad erősebben; olyan legyen az a csók. ! mint a lehellet ... és a karok lágyak, mint a Balaton hulláma — verőfényes augusztusi délben. Hiszen a férjét is éppen azért utálta meg az édes, kicsi asszony, mert olyan brutális ; persze vadászember : vérszomjas, szenvedélyesés nincsenek idegei. Dudu gúnyosan mosolyog. Paraszt! — mormolja, hogy. is lehetne finom ebben az, akinek nincsenek idegei ? — Apropos ! Idegek 1 Az mégis csak kellemetlen volt ma; és már harmadszor ebben a hónapban! Zuzu egyszer csak elkezd sírni ... és azt mondja: maga már nem imád engem . . . nem 1 . . , Oh, úgy félek, hogy egy napon éppen oly brutálisán fog megölelni, mint a férjem ... és aztán sírni kezd az a filigrán, kis teremtés és addig sir, amig el nem ájul. Aztán persze órákig tart, mig magához tér — és azok a gyöngéd panaszok, brrr 1 ... és ha haza jönne a férje I . . . Éppen tiz óra volt már, mire elengedte ... és csakugyan férjét már a sarkon pillantotta meg. Jött hazafelé. Alig volt ideje, hogy elmeneküljön a szeme elől. Valaki nagyon kacagott. Dudu megrezzent. Egy leány állt a villamos lépcsőjén és még mindig kacagva mondta: — Ne féltsen engem, kedves néni 1 A fiukkal
