Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-15 / 16. szám
Szi u érváralja, 1913. Április 15 — 16 szám Tizedik évfolyam f f TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MI N D E N K ED DEN. —n—■—amaoBBiii^waej-ma rrrninn '■»■ in ■ muhi nmn inai ibiimi—— —— I A lapra vonatkozó mindennemű közlemény ét küldemény valao int az előfizetési dijak a ,,5zlnérváralja" szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetésehet mérsékelt árakon hősiünk. „Álljunk meg: egy szóra I“ Igenis álljunk meg! De ez. alkalommal ne meddő politikai beszélgetésre. Sokkal több sebből vérzik már az ország, semhogy kedvünk volna ez alkalommal az elmondandókba politikai célzatot keverni, csak egyszerűen utalunk azokra a híresztelésekre, melyek szerint a legközelebb a törvényhozás elé kerül a községek admiszirációjának államosítása és igy el fogunk érkezni ahhoz az időponthoz, amikor Magyarországon lesznek «magyar királyi állami» falvak és ezekben a magyar királyi falvakban nyoma sem lesz a társadalmi tevékenykedésnek, mert mindenre rá fog ütni a hivatalos apparátus a maga bürokratikus Bélyegét. Szomorúan állapítjuk meg ezt a tényt, mert hiszen a magyar falvakban csak a legutóbb kezdett életrekelni a társadalmi tevékenykedés, csak a legutóbbi évtizedekben indult fejlődésnek a szövetkezés és egyesülés erejéből fakasztott intézmények láncolata, melyekre az uj rend tervezői ügyet sem vetnek, sőt a tervezett községi admiszráció állomositásával kapcsolatban mintegy ellenszerről iparkodnak gondoskodni abban a tekintetben, hogy a magyar falvak kis embereinek társadalmi tömörülései elé a jövőben mesterséges gátak emeltessenek. Azokban a tervekben ugyanis, melyek a falvak közigazgatásának állomositásáról szólnak, nem látjuk beillesztve azokat az intézkedéseket, melyek kötelességévé tegyék a leendő állami közegeknek, a faluk lakósainak társadalmi tömörüléseinek előmozdítását. Nem látjuk az állomositási törekvések tervezett paragrafusai között a legnagyobb szociális jelentőséggel biró közegészségügy mikénti megjavításának lerakott alapjait Meg kell állapítanunk ugyanis, hogy mig a közel múlt évtizedekben a nép gazdasági szervezkedések érdekében és igen nagy részben a községek vezetésére hivatottnak segedelmével és közreműködésével, — határozottan szép eredményeket értünk el, amint ezt a legutóbbi napokban az ország minden részéből a fővárosba sereglett és az «Országos Központi Hitelszövetkezet», — valamint a «Hangya» szövetkezet kebelébe tartozó vidéki szövetkezetek vezetői előtt ismeretes és immár százmilliókról szóló hiteles kimutatások is igazolhatják ; addig szomorúan kell konstatálnunk, hogy a nép egészségügy fejlesztése, a közegészségügy javítása, az orvosok munkájának méltányolása, különösen pedig a mindezt célzó társadalmi alakulások támogatása terént mind a mai napig semmi sem történt. Elrémitö az erre vonatkozó bizonyitékunk 1 — Most teszik közzé illetékes helyeken az ország sorozó járáséinak eredményeit. Megdöbbe- éssel állapítják meg ezek a jelentések azt, hogy csakigen ritka az országban az a terület, ahol a sor alá állított ifjúság 50 százalékán felül akadt légyen alkalmas, egészséges, fegyverbiró egyén. A legtöbb helyen, — mint fl „SZlNÉRUflRfiLJfl“ CflBCfÜfl. Az öreg Budai. Budai ur kényelmesen elhelyezkedett a kupéban, a bőröndjét felrakta a hálóba, szépen, gondosan elhelyezte a kalapját, kikereste a nagykabátja valamelyik zsebéből az utazó sapkáját, egyet-kettőt rázott rajta, hogy kisimuljanak a ráncok, a fejére tette és végre leült. A legjobb helyre ült, a sarokba az ablak mellé és szinte kéjesen fúrta magát be a bőrmélyedésbe. Budai urnák elvei voltak, amennyire az ilyen Budai uraknak elvei vannak, s ezek közé tartozott az az egészségi főelv, hogy nz ember a vonaton mindig a vonat menetének irányában üljön. — Eközken a vonat lassan kifutott a pályaudvarból, az ablak mellett először lassan, aztán fokozódó gyorsasággal tűntek tova a házak, lámpák, emberek, majd mikor egészen kijutott a városból, teljes gőzzel falta a kilométereket. A fény, amely eddig kintről még belopódzott a kocsiba, most már eltűnt és csak egy nyomorult m. á. v. gázlámpa világította be a fülkét és Budai urat. — Budai ur nem volt valami feltűnő férfiszépség, vagy pláne Adonisz. Nem is volt olyan elegáns, mint egy skót lord, nem, Budai ur csak egy egészen egyszerű ötven éves polgárember volt, olyan arccal, mint amilyen az egész egyszerű polgárembereknek lenni szokott, nem is Pesten, hanem Budán, j Jó, becsületes vonásokkal, nagy bajusszal és igazán mindennel, ami rendszerint egy ilyen archoz tartozik. — Ahelyett azonban, mint ahogy egy ilyen rendes emberhez illenék, ez ur éjszakai nyugalomra készült volna, ahelyett Budai ur elgondolkozni látszott. Keresztbe rakta a iábait és az orrát az ablaküveghez nyomva kibámult az éjszakába. Az ablak homályos lett a meleg párától, melyet Budai ur rálehelt. Budai ur letörölte. Mikor megint párás és homályos lett, Budai ur elgondolkozva felemelte a mutatóujját és ráirta az ablaküvegre : Vilma Vilma volt a Budai ur felesége és Vilma volt az a nő, aki miatt Budai ur most a vonaton ült és aki miatt otthagyta az üzletét, a vendéglőjét Budán, a régi jó törzsasztalt, meg mindent, amihez már jó pár éve szokva volt. Otthagyni mindent, minden kényelmet, melegséget, amihez az 6 teste szinte már hozzá nőtt, rettenetes tragédia volt az|ő életében, ép olyan, mint az, amelyik arra kényszeritette, hogy most, hideg és viharos éjszakán vonatra üljön és rohanjon neki, az éjszakának. Budai ur elhúzta a fejét az ablakból és nekitámasztotta a bőrtámlának és gondolkozott, gondolkozott erősen, kegyetlenül és látszott rajta, hogy szegény koponyájának nagy munka ez a fejtörés és egyúttal sirósan keserű is, mert a szája szegletébe egy szomorú ránc húzódott. — Mit csináljak, mit csináljak, most, mikor kezdek már egészen öreg lenni és egészen nyugodt, akkor jön ez a tragédia, ez a borzasztó szerencsétlenség a meggyötört öreg fejemre ... Megszökik, megugrik egy kölyökkel, egy huszonöt éves fráterrel, most elkábult lakk cipőitől, a ruháitól, vagy mit tudom én mitől? Itt hagy, mint egy megunt játékot... hát mit kezdjek ? Nem, drága fiatal ür, azt az örömöt nem fogom neked megszerezni, hogy az öledbe ültessem azt az alig húsz esztendős asszonycsodát. Elveszem, visszaveszem, ha belepusztulok is. Vagy ... — Budai ur dühösen nézett az ajtóra. A kalauz két hölgyet tessékelt be. No még csak ez kellett 1 Hát nem lehet már nyugodtan gondolkozni sem. És különben is, próbáljunk aludpi. > Végignyulik az ülésen, A két hölgy elhelyezkedik. Egy ideig csend. A nők, mikor már axt hiszik, hogy a férfi alszik, halkan beszélgetnek, a mely halkságot még tompít a kerekek kattogása. — Te ez a Budainé! Utóvégre is aljasság I Jön ez a Budai, ellátja minden jóval és most... *ár két év után. Hát jó, ha nem szereti. De tisztelje a nevét. Borsasztó. A másik asszony elgondolkozva válaszolta: Mindenkinek joga van az élethez. Mikor az a Budai feleségül vett egy fiatal asszonyt öreg fejjel, el lehetett ilyenre készülve. Mi van ilyenkor? Vagy mi lesz ilyenkor? Okvetlen egy erőszakos visszafordulás, vissza- nézés az elmúlt felé, a fiatalság tavasz felé Látod, hogy voltak szép órák, volt tavasz. De ha nem volt.ebből semmi, mit ért az élet ?'.. . Egyszer egy intelligens nő meg- rázza a vállát, összeszoritja az öklét... és
