Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-15 / 16. szám

SZÍNÉ R'V ÁRALJA gyönyörű példákkal szolgált a mo­dern nyugat és «az egyesült erővel» jelszavakban szerzett erővel kénysze­resük cselekvésre a magyar törvény- hozást is, a magyar nép közegése- ségügye érdekében való korszakalkotó cselekvésekre. HÍREK. Katonai áthelyezések. Daubner Samu. alezredest a 12. szatmári.honvédgyalogezred- töl, a miskolci, 10. Schön Sándor alezredest a brassói 24. honvédgyalogezredtöl a szat­mári 12. honvédgyalogezredhez helyezte át. Ügyvédből — biró. Dr. hadady Kovácsy Zoltán, szatmári ügyvédet a király albiróvá nevezte ki a galántai kir. járásbírósághoz, Vásáráthelyezés. A keredelemiigyi m. kir. miniszter megengedte, hogy Felsőbánya r. t. városban az 1913. évi április 28. és 29-re eső országos kirakó- és állatvásái ez évben kivételesen május hó 5. és 6-án tar­tassák meg. A borhidi választás. Lapnnk múlt heti számában röviden jeleztük már, hogy sza- mosborhidi körjegyzővé egyhangúlag Li- tauszky Pái lett megválasztva. Múltkori rövid hirünk kiegészítéséül most a követ­kezőket adjuk. A szamosborhidi jegyzői állás betöltése nem kevés gondot és tapintatot igényelt az eljáró főszolgabiró részéről. Számolnia kel­lett egyrészt azzal a nagy szeretettel, mely- lyel a lakosság elhunyt jegyzője, Jeszen­szky Béla iránt viseltetett. Számolnia épen e ragaszkodás miatt kissé meglazult fegyelem erősítésével. Számolnia kellett különösen a körhöz tartozó községek lakosságának nem­zetiségi szempontból táplált érzelmeivel. Mind ezen kényes kérdések szerencsés megoldást gyertek a Litauszky személyében. Épületes volt tapasztalni azt a meleg ér­deklődést, amivel a község a választást kisérte. Vál sztás és az uj jegyző eskütétele után „éljeni“, „setreaske!“ riadalom zúgott fel a közönség ajkáról, mely megoszlott a tapintatos, általánosan szeretett és tisztelt főszolgabiró, Bay Miklós és a megválasztott jegyző személye között. A választási eljárás befejezése után az intelligencia pompás ebédhez ült, mely alatt a szokásos felkö­szöntők egymást érték, Sok jutott ezek­ből az ünnepeltnek és a gondos, kedves háziasszonynak, úgyszintén a választást ve­zető főszolgabírónak is. Mint humoros kis jelenetet feljegyezzük itt a következőt: J913 Áprii 15 A szamosveresmarti kedves, barátsá gos arcú öreg pap, a szamosborhidi szintén fölötte rokonszenves pappal és a hozzájuk csatlakozott szamosborhidi gör. kath. taní­tóval az egyházi tevékenységről beszélget. A társalgás elég vidám és hangos, n i kor egyszer csak kitör a veresmarti pap és azt mondja: „akkor te se vagy kóser, a tanítód se kóser!“ — Mit? fut a vitatkozókhoz Klein, az apai bankfiu Önök akarják eldönteni, hogy ki a kóser ? Uraim, ehez zsidó kell s ha elfogadnak, itt vagyok én! Syászhir. Őszinte részvéttel vettük és közöljük a következő gyászjelentést. Máté ev. V. rész. 8. v. „Boldog akiknek szívok tiszta, mert ök az Istent meglátják!" Alul írottak mély fájdalommal tudatjuk az összes rokonság nevében is, hogy a felejthetetlen jó férj, apa, nagyapa., após és testvér urai Uray Károly földbirtokos, hitelszövetkezeti pénztárnok, 24 évig a ref. egyház gondnoka és 9 évig volt községi biró folyó hó 8-án reggel 5 órakor, életének 71-ik, boldog házasságának 44-ik évében hosszas szenve­dés után jobblétre szenderült. Drága halot­tunk hült tetemei f. hó 9 én délután 4 órakor fognak Domahidán a ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni, Domahida, 1913. évi április hó 8-án' Legyen emléke áldott, nyugalma csendes! Özv urai Uray Károlyné szül. Majthényi Juliánná neje. Uray Vilma férj. Szombathy Jánosné, Urai István, Uray Mariska férj. ifj. Éies Ferencnó, Uray András, Uray Miklós, Uray Erzsiké férj. Majos Győzőné gyermekei. Uray Bálint testvére. Szombathy János, ifj Éles Ferenc, Majös Győző, Szluka Juliánná, Balogh Zsófia menyei és vejei. Szombathy István, Szombathy Ilonka, Éles Matild, Éles Zoltán, Uray Vilma, Uray Sándor, Majos Sárika unokái. Fürdőkedvezraény állami tisztvis ‘löknek. A hivatalos lap közli a földmivelósügyi mi­nisztérium értesítését az ügykörébe tartozó állami tisztviselők és azok hozzátartozói által igénybevehető fürdőkedvezményről. Az értesítés részletesen felsorolja a Herkulesz- fürdön, Vízaknán, Ránkfürdőn, Fenyőházán és Tátralomnicon igénybevehető kedvezmé­nyeket, valamint az azok elnyerésére meg­kívánt föltételeket. Egy szatmári bank felszámolása. A Szatmári Bankegyesület legutóbb tartott- gyűlésén elhatározta az intézet felszámolását. A bank alaptőkéje 600,000 K. A felszámolás oka a rossz gazdasági viszonyok. A parcellázások és a jegyzők. A mai nehéz pénzviszonyok között nem aktuális ugyan a dolog, érdemes azonba* megemlé 16 szám tudjuk, — az idén nem is oly nagyon szigorúi orvos vizsgálatok — a meg­vizsgált fiatalságnak legfeljebb harmad részét, esetleg negyedrészét, sőt sok helyen még annyit sem találnak egész­ségesnek. Vájjon mi lehet ennek az oka? A magyar nép folyton degenerá­lódik. Egészségtelenül él, egészségte­lenül táplálkozik, betegségében pedig a legtöbb helyen még ha akar, sem tud szakszerű és kifogástalan gyógy­kezeltetéshez jutni. Hát nem megdöb­bentő jelenség ez? Orvosaink helyzete rendezetlen, a vidék közegészségügye ellátásához kevés az orvos, az állam folyton azt hangsúlyozza, hogy ezen bajok meg­javítására ezidőszerint nincs kellő anyagi ereje? — Hát legalább legyen jóindalata ahhoz, hogy támogassa és kedvezményezze az olyan irányú tár- ■ sadalmi tömörüléseket, melyek például magánegyesületi betegsegélyzö egye­sületek formájában volnának a nép között életrehi/athatók. Az államilag megalkotott mun- kás-betegsegélyezés is revízióra szo­rul és mindezen téren alig észlelünk illetékes kezdeményezéseket, bár a leghitelesebb szakértők, a magyar orvosok ugyancsak keményen dörgik már fülébe az erre hivatottaknak a mai állapotok tarthatatlanságát. «Álljunk meg tehát egy szóra» és vessünk véget ennek az antiszo­ciális helyzetnek, induljon meg az akció alulról a falvakban és a váro­sokban egyaránt, szervezzük meg a közegészségügy szolgálatában álló társadalmi intézményeinket, kórház- egyesületeinket, amint erre olyan itt van egy Budainé. Leszűrve mindent. Ilyen tulajdnnképen az élet etiqetteje. Budai ur feleszmélt. Hát ez az ? Az ifjúság, a vér, amit nem lehet letagadni. Amit ő félve érzett, a vénség hajnalát látta. A vonat berobogott egy nagy állomásra. Budai látta, hogy a másik sínpáron rögtön indul egy vonat visszafelé. Felugrott, felkapta holmiját, jegyet váltott és felszállott arra a másik vonatra. Schild Márton. Az indus nő. Ne méltóztassék megijedni, nem fogom önöket a d/sungel rejtelmeibe kalauzolni, sem bőrharisnya szellös vigramjába Az indus nö egy kedves leányka volt, akit szép kreol bőre miatt hívtunk Így. Különben ösztönszorülsg érezte, hogy neki ez a kör­nyezet való: Kiplinget olvasott és angolul fecsegett. A dívány mellett ült és hallgata­gon nézett Demeterre, aki a sovány dunyha alatt nagyokat nyögött. — Nagyon rosszul nézel ki, mondotta a lány. Borzasztó sovány vagy. ■— Csak egy baj van, — sóhajtozott Demeter — csak ez ne volnál nem bírok mozogni, nem bírok megfordulni. A csipőm csontja folyton beleakad a díványba, any- nyira kiáll már belőlem. Különben nagyon kedves volt tőletek, hogy eljöttetek és főleg, hogy cigarettát hoztatok. De sokkal okosabb lett volna, ha kevesebben jöttök és több cigarettát küldtök. — Ilyen hálátlan vagy, mondta Magda, — ez volt a kreol lány neve. — Többe nem jövök hozzád — De cigarettát ugy-e fogsz küldent azért ? Azért aztán csak gyere el, mert jó olgoin van, lehet lustálkodni és én szeretem- utálni az életet. Gyerecsak el. Demeter ilyeneket és még különb* két mondogatott, de nem volt súlya a sza­vainak, tőié megszoktuk és tudtuk, hogy csak azokkal beszel igy, akiket nagyon szeret. A gorombaságait meghazudtolta a tekintete, amelyből hálás melegség su­gárzott. A lány egy idő múlva mégis elunta a sok keserű pilulát és menni készült, ő volt az egyedüli, aki hitt Demeter szavaiban és kétségbeesve kérdézte a hadnagytól: — Mondja, tényleg olyan undorító vagyok ? A hadnagy címeres gyűrűjével játsza­dozott az ablaknál. Lassan megfordult, a lány szemebe nézett és színtelen hangon mondotta: — Maga eredeti lány. Csodálom, hogy látogatóba jött egyedül. Hogy nem félt a betegségtől, a pénztelenség diszharmóniájától. Hogy maga, akinek a hipohndrián kivü nincs semmi baja, vonzódik ehhez a lég körhöz Maga nem utálatos, hanem csodás Mennyire szeretném megkcsókolni! — Nagyon szeretne ? — Nagyon 1 — Hát akkor ... mért nem csókol meg? A hadnagy megrökönyödött. Először beszélt a lánnyal, biztosan tudta, hogy uri- lánnyal van dolga, és most azt hallja, hogy a világ legtermészetesebb hangja kérdé tőle : mért nem csókot meg ? Odalépett a lányhoz és némi katonás merevséggel megcsókolta a nyakán. A lány lehunyta a szemét — A szemem láttára csalsz meg, do­hogott Demeter? Hit azért Írtam hozzád a sok verset? Maga a papiros belekerült legalább harminc krajcárba. Te hálátlan 1 — A lány és a hadnagy nem sokat törődtek vele, sem velem. Migcsókolóztak, Demeter halkan fe'világositott. Afféle modern lány. Mondhatnám, hisztérikus, de a tény­állás az, hogy csak beképzeli a hisztériát és megenged magának mindent azon a jog­címen, hogy is hisztérikus vagyok ! Járt egy ideig az orvoshoz, szerelmes lett belé és a többi. Jó, jó mondtam, tehát, mi lesz a vége ? A vége ? Semmi! A lány alapjába véve roppant okos és csóknál többet senki sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom