Szinérváralja, 1913 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-14 / 3. szám

TÁRSADALMI, QA ZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

ClAflzetésI árak! Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám Ara 12 fillér. Nyilltér soronkint 4r> ’fíííét\~~°'~ MISJELEM IK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

FABIAN istvAn.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és kBldeméay vala int az előfizetési dijak a „Szlnénréralja“ «zerkau- ti«égéhex Szlnérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt éraken késlink.

Választójog reformja.*)

(— Három közlemény. —)

Mai választójogunknak alapja az 1874-iki választási törvényben van letéve. A nágy idő, mely bennünket ettől dátumtól elválaszt, minden vonalon, társadalmi életben épugy, mint gazdaságilag óriási változásokat teremtett meg. Méltán csodálkozhatni tehát azon, hogy a törvényhozásnak mindezideig nem égett körmére a választójog rendezésének kérdése, holott a választójog legszorosabb függvénye a megváltozott gazdasági és társadalmi életnek. Politikai trükkökkel, csellel, olykor államcsínnyel odázta el a mindenkori kormány a kétségkívül felelőségteljes reformot, mig a legutóbbi napok nyiltan a tényleges parlamenti élet felszínére vetették a kérdést és egy tényleges megoldáshoz kivezető ut keresését minden párt keretében közkívánatra emelte.

*) Közöljük e cikksorozatát, bárha ez nem mindenben fedi a mi álláspontunkat. (Szerk.)

A szűkkeblű uralkodó osztályok azzal okolták meg a konzervatizmu- sukat a választójog kérdésében, hogy a törvényhozást az állam érettebb rétegeinek kell biztosítani. Idejét múlta ez a gondolkozás. Az ismeret, a tudás éppen a sokat üldözött szociálista szakszervezetek révén megtalálta a maga útját. A polgári műveltség az ipari munkások rétegében egyre szilárdabb pozíciót vív ki magának és rácáfol arra a feltevésre, mintha ezek a társadalmi alsóbb osztályok méltatlanok volnának a polgárjogokra.

Komolyabb aggályok azok, amelyek a magyarság szupremanciáját féltették a nemzetiségekkel szemben. Itt a praktikus élet megoldandó problémát dobott a jogtervezök asztalára.

Ám lássunk csak a dolog mélyére 1 A választásijog egyik faja a jognak. Maga a jog valami abszolút szuperlativusz, mely független egyes aggodalmasok sugállatától; a jognak szükségessége természeti törvény, belénk van oltva, a vérünkben lappang: a jog tehát nem valami ravaszságokkal, fogásokkal felruházott emberi szülemény, amely rétegeket és csoportokat pariroz, hanem az ember' tulajdonságok titkában rejlő szükséglet. A választójogoknak természetes és lényegében rejlő szükségszerű feltétele az, hogy általános legyen Ez az igazság aztán feldönti a nemzetiségiektől félők tartózkodásának jogi alapját.

A választójog általánossága a legkülönbözőbb elemeket juttatja szóhoz, ami a jövő parlament munkásságának sokoldalúságát biztosítja. Erre a sokodaluságra óriási szükségünk van. Hiszen egyes dolgokban pl. a gyermekvédelemben mintáu szolgálunk Európának, mig más dologban pl. a gyülekezésijog tekintetében legföljeg Oroszországhoz hasonlíthatjuk magunkat. A gazdák kiképzése mintaszerű Magyarországon írig zz alkohol ellenes küzdelemnek maga az állam a legnagyobb és a legelszántabb akadálya. Ha az általános választójog a jövö sokodalu parlamentjét

a „szmÉRMKflbüfl" cfincfcifl.

Isten ítélet.

Irta: Kosztolányi Dezső.

Cser Gábor izgatottan állott az asztal mellett a félig elsötétített szobában. Az arca fehér volt, a nagy piros ajkai ebben az ijesztően fehér keretben kar minszinüek, kétazerakkoráknak látszottak,

— Értetted? Mégismertelek egészen. Mától kezdve más hangon beszélünk majd egymással,..

Az asszony az aranyszélü konzol előtt a haját igazította, férje rekedten, kapkodva beszélt, mikor ránézett:

— Elég volt a játékból... Nem birom tovább.

Erős, sötét havannát szivott s hevesen járt fal és le a szobában,

— Még mindig hazug vagy — folytatta egyre izdatottabban, — képmutató és határozatlan Le kell venned az álarcot, mert az őrületbe hajtasz. Le fogom tépni rólad, leszakítom, megalázlak Letiporlak.

Át asszony nedves macskaszemeií tágra meresztette s valami siró, fanyar, kedveskedő baba-arccal nézett rá.

— Nem értelek.

— Ez a baj. Megmérgezett a színház, te még mindig komidiás vagy. Nézz csak a

tükörbe, nem igy, hanem őszintén, komolyan, becsületesen. Próbáld meg- Tudod mi az a becsület, az őszinteség ? Az ég szerelmére, ne mosolyogjá , hagyd el végre ezeket a színpadi cafrangokat

Cser odasietett a tükör elé, megfogta feleségének a fejőt s elállt a lélegzete. A férje vaskarokkal tartotta s nem birt megszabadulni tőle. Az előtte levő üveglapon látta zavart, sápadt arcát

— Engedj, engedj .'.. Sikoltoit s egy kigyószerü mozdulattal ki akart siklani a szép férfi Öleléséből. Cser ele igedie. Ki m<*rülten a díványra dőlt, megtörölte a homlokát.

— Hol a te lelked, hol a te igazi, becsületes arcod? — kérdezte szemrehányóan, szomorúan.

Az asszony készen volt az öltözködéssel. A gyémántfejü tüt fekete kalapjába szúrta, még egyszer megnézte magat a tükörben, aztán a férje elé állott.

— Szeretsz ?

Cser lemondólag intett a fejével.

— Szeretlek.

Megígéred, hogy jól viseled magad ezután ? Meg ? Akkor minden meg van bocsátva.

Megcsókolták egymást. Az asszony egy mély színpadi komplementtel ajánlta magát.

— Add ide. Estére találkozunk.

Cser egyedül maradt a szobában. Leült a hintaszékbe, rágyújtott egy könnyű orosz

cigarettára s gondolkozni kezdett.

Három éve voltak házasok. Ez a három év most is nyugtalan, zajos boldogságnak, izgatott csókoknak viszhangját keltette benne. Az érintetlen, puha lány a s inpadról egyenesen kényelmes fészkébe lépett kecsesen és büszkén, mint egy dámvad s fél évig a legtisztább boldogságot adta neki. Nem járlak társaságba, maguknak éltek; elégedettek voltak. Lassan-l&ssan azonban az asszony szomorú lett és kedvetlen. Az arca megváltozót. Téli estéken sokáig ült egyedül s mikor gkijött, zavartan nézett rá. Cser ezt észrevetfe. Eg yszer mikor belépett a szobába maga, elé m eredt. Azután feikacagoit és trillázni kezdett Ettől a pillanattól kezdve meg volt mérgezve körülöttük a levegő, minden tárgy idegenné vált, a szavakba mély bánat és hideg gyanakvás lópodzoit. A faifi látta, hogy asszonya játszik. Cser először a*t hitte, hogy ő beteg és maga előtt sem merte bevallani gyanúját. Elállt a lélekzete ha arra gondolt, hogy ax egész boldoságuk holmi színpadi szomfényvesztés. Azután ijedten vette é;szre, hogy ez a nő a színpadi lámpák vakító fényében elvesztette önmagát s alkalmatlan lett az életre. Az arca mindennap más volt, a hangját ezerfó'eképen tudta változtatni. A szeme, az ajka, minden porcikája hazudott. Csert az őrültség környékezte.

Ezek a gondolatok most kába zavarban vágtattak át az agy velőjén. Egyszerre