Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-24 / 52. szám
7 <// T ’vV Ajol^ / Kilencedik évfolyam t Szinérváralja, 1912. December 24. —52 szám NÉRYÁRALJA TÁRSADALMI, QAZDASÁQI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. V- . M*. Előfizetési árak r Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : F A B I A N IS TV A N. A lapra vonatkozó mindennemit közlemény és k&ldeméay vala i int az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ ezerfceci* tőségéhez Sxlnérviraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakén kőstlnk. Karácsony. Mennyből az angyal eljött hozzátok ... aztán szépen, halkan visszasuhant az égbe, odaborult mindenható alkotójának trónusa elé és sirva fakadt: ,,Uram, a halál angyala lebeg kivont karddal Európa felett, a mezőkön nem pásztorokat láttam, hanem holttesteket.“ így borult fölénk a karácsony éjjele. Karácsony van, mint akkor, midőn színes, bűbájos keletnek egy kis falujában, a betlehemi jászolban megszületet az eszme. Csak jászolban, a legdemokratikusabb miliieuben, példázván mindjárt azt, hogy a szellemi arisztokráczia nincs kupola- csarnokhoz kötve. Ne is ott keressük korunk magas ideáljait, ahol hímzett frakkos diplomaták dirigens pálczája alatt alakul ki a jövő panoptikuma, azok csak elriasztják a karácsony angyalát. Keressük ott a szeretetet, ahol a csodás bibliai időkben kodifikálták, az egyszerű patriarchális élet vonalán, a természetes emberkapcsolódás világában, (amelye csak megrontottak rósz és igazságtalan társadalom alakulások,) és akkor azok a cinikus arcok, amelyek keserűvé torzultak, amikor a keresztényi szeretetet ép a szeretett ünnepére hazudtolta meg a a müveit emberiség, megtanulhatnak újra bízni, csakhogy nem a ma hangoztatott civilizációnak, ennek az álmü- veltségnek a keretében, hanem a megha- misitatlan természet keretében, ahová Tolstojnak, a legújabb kor Krisztusának ujja mutatott. Mert van szeretet. A szeretet nem halt meg a keresztfán, köztünk él és bennünk folytatódik. Hiszen a kételkedő azt mondaná, hogy nem szerette az édesanyja, hogy nem szerette az édes anyját. Sötét karácsony éjjel van, a szeretet ünnepének mécsese lobog és eszünkbe jut édesanyánk, a gyermekkorunk ... és ünnepünk van. Talán egy könycsep is legördül a szemünk pilláján: dehát fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze. És az emberek, amikor a szeretetre emlékeznek, a naiv gyermekkorra a vi-. lági nagyképűség piedesztáljáról (amelyet ők müveltségnekí^rieveznek,) és ebbün a pillanatben már is műveltebbekké válnak. Aki nemhiszi, az csak gondoljon vissza az első ideáljára, aki rámosoly- gott és gondolatainak cirádáit be fogja aranyozni a múltnak, az emlékezésnek glóriás koszorúja. És sok ember átfogja érezni, hogy ez a múlt csak múlt, csak emlék, aminek a folytatását, az Ígéreteit, a reményeit keresztre feszitette a fátum, — ámde ugy-e, a szeretett azért uem halt meg, és ma deresedó fejjel is látjuk a fiatalokat, akik keresik egymás tekintetét, és „megértik egymást“, ami annyit, jelent, hogy nem értenek semmit, hisz nincs is mit megérteni, csak a szeretet, az élet elixlrje született meg újra, hogy egykor aztán újra, kereszthalált haljon: mert ez a szeretet tragikuma. Általános romlás. Az uj adótörvény, melynek az 1913. január 1-én kellene életbe lépni, főleg abban különbözik az előző rendeszertől, hogy mindenkinek többet kell fizetnie, Ezzel szénben az a sovány vigaszunk marad, hogy a jövőben más-más címen fizetünk. Ebből ez idő szerint aligha lesz valami. — Az ország fővárosának a közgyűlésén olyan hangok szólaltak fel, hogy meg fogják tagadni az uj adótörvény végrehajtását, mert az romlásba dönti a kereskedőket, iparosokat és az alsóbb néposztályokat. A „SZIBÉRUÁRALJA" CÁRCÓDA. Nász utón. — Töredék. — Állomáshoz érnek. A vonat hirtelen megállapodására, a*fiatalasszony kinyitja szemeit és mosolyogva mondja: — Egészen felüditett ez a kis álom. Csakhogy — szomjas vagyok. Édes szivem, hol kaphatnék itt vizet ? — Oh, hozok neked rögtön, angyalom — siet felelni Artur, örülve, hogy kér valamit tőle a felesége; gyorsan kiszáll. — Edit utána néz, — latja, mint tűnik el az étterem bejáratánál. — Aztán múlik az idő; perc-perc után — már beszállnak az utasok — Edit nyugtalankodva hajol ki az ablakon — végre megpillantja férjét, az ellenkező oldali ajtón sietve, élénk „társalgásban két előtte teljesen ismeretlen egyénnel. Mindhárman feléje tartanak, Artúr gyors mozdulattal fönt terem s egy karcsú, nevető, rózsás arcú fiatal nőt, majd egy izmos, széies vállu, már kissé éltes urat Segít a kupéba. — Kedves, régi ismerősöm Hódy Géza, — siet bemutatni a jövevényt Arthur, neje kérdő tekintetére, — Hodyiné őnagysága. Az újonnan érkezettek elhelyezkedtek. Edit csakhamar megtudja, hogy Artúrt több év elő.t benső baráti viszony fűzte Hódy Gézához, egy városban születtek, együtt vé gezték tanulmányaikat, de aztan Hódy örökölve atyja birtokát, átvette személyesen a gazdaság vezetését és állandóan falun lakott Arthurt viszont kötve tartotta hivatala Budapesten, már évek óta nem látták egymást, mig a véletlen igy összehozta őket. — Hát csak megnősültél már te is, barátom — Mondja Hódy Géza. — De különös l Lásd, dacára annak, hogy megszakadt köztünk az érinkezés, mégis egyet gondoltunk mindketten egyszerre. — No, olyan egyszerre egészen mégsem, — szólt közbe csengő, dallamos hangján Hódyné. — Hisz már mi régi, nagyon régi házasok vagyunk ... Ugy-e, Géza, három hónap nem kis idő? — És képzelje csak kedves barátom, mi most, éppen úgy, mint kegyetek, nászuton vagyunk, dacára annak, hogy már a szorosan vett mézes heteket túl is éltük régen. Ha nem hát ilyen falusi emberek, mint mi, nem rendelkezhetünk oly szabadon az időnk fellett. Úgy terveztük, hogy mindjárt a laka- dalom után] útra keliünk annak rend,e és módja szerint, de épp akkor rengeteg sok volt a dolog aratással, eladással. Az uram sehogysem keríthetett időt magának, s én vártam türelmesen, beleiörődAe a házaselet apró kellemetlenségeibe. *** — Kérem, foglaljon helyet, — mondja Edit színlelt nyugalommal, ami azonban rosz- szul sikerült neki. mert reszkető hangja, keblének lázas pihegésa nagyon is elárulta roppant felindulását. — Miért keresett fel ? — kérdé, nem engedve időt férjének a megszólalásra. Nem inam meg önnek, hogy azok után . .. — Épp ez az, amiért magyarázatot kelj követelnem tőled, Edit. Visaleted irántam öt óra óta kimagyarázhatatlan. Nem szóltam semmit, gondoltam» hogyha kipiheni ed, a lefolyó napok és az ut fáradalmait, megváltozol irányomban. — Persze, azt hitted, hogy a szende, tapasztalatlan teremtés észre nem veszi, tu férje szinte szemeláttara gúnyt Uz legszentebb érzelmeiből? Én_szeretlek, ifjú lelkem teljes bizalmával, reményével bíztam read életemet — s te ezért mindjárt házasságunk első óráiban, a nászutunkon... oh. ,. oh 1.. . Szavai zokogásba fúltak. Arthur magán kívül volt. — Edit, az égre kérlek, beszélj értei mesen, nem eriek semmit... — Nem-e ? Persze, nem sejthetik, hogy a billet-douj kihull valahogyan a kabátzsebből és a címzett helyett maga a megcsalt feleség találja meg! Ah... nem hiszed ? Hát lásd 1 És szeme elé tartott egy szétbontott levelet. Edit e corpus deliedtől áramai hatást várt. S a hatás csakugyan meglepő volt, oly meglepő, aminőt maga a fiatalasszony várt legkevésbbé, Artur pillanatig merően nézte az eléje tartott leveiet, mintha gondolatait összeszedve igyekeznék emlékezni valamire — közelebb vonta tzemóhoz — megfordította —- s egyszerre felugorva, éktelen nagy hahatába tört ki. Nevetett, hogy könyei csorogtak, majd odasietve ez elkepedt nőhöz, ki azt hitte, hogy férje hirtelen eszét veszté, még mielőtt fölocsudoit volna első meglepetéséből, két csattanós csóaot nyomott orcájára, jobbíelől is balfelől is. — Edit 1 — kiáltá még mindig nevetve, — tehát ez volt a bűnöm megcáfolhatatlan bizonyitéka ? Ez nagyszerű I S e miatt szenvedtél annyit, szegény kicsi angyalom, iatt
