Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-24 / 52. szám
52 szám (2) Az ország fővárosának példája bizonyára mély viszhangot fog kelteni a vidéki nagyobb városokban, a példa ragadós és a régi megyei eileníáliás- nak egy modernebb kiadását helyezik kilátásba. Viszonyaink máris nyomuruságo- sabbak minden elgondoihatónái, megszűnt a hitel, eltűnt a pénz, a csödkere- setek száma felszökött, napről-napra buknak szolid, kuláns cégek és e viszonyok közt jön az uj adótörvény, hogy folytassa a rombolás munkáját. Az érue- kelt osztályok megszólaltatják a írázis- harsonájukat, hangoztatják, hogy az uj adótörvény mennyire demokratikus. Nem tesz külömbséget jövedelem közt..Mindegy, hogy ház, bánya, föld vagy ipar annak a íorrása. Kétes demokratizmus ez! Mert mi szerintünk igen fontos az, hogy vaiaki egész napi véres verejtékével keresi-e a pénzt füstös, izomsorvasztó munkával, vagy egy kényelmes iroda asztala eíött, kellemes, hygienikus miliiőben. Szerintünk fontos, bogy vaiaki egy vagyon- kockáztaíó kulturmunkából szerzet- jövedelmét, avagy uzsoraüzieiet tart lenn. És amelyik cenzus ezt nem veszi figyelembe, az igazságtalan. Az államháztartást mindenképpen fedezni kell. Az egyetlen probléma az, hogy mikép osszak el az adóterheket. Ezt az egyetlen megoldandó kérdést hibázta el az uj adótörvény, amely poroszországi mintára készült és pedig szolgai utánzással, figyembe nem véve azt a körülményt, hogy azok az intézkedések, melyek a müveit, iparilag fejlett, közegészségiieg példás német társat dalomban beváltait, a mi agrár államunkban a legégbekiáitóbb igazságtalanságok ! és etikailag megszégyenítő az agráremberre a reá nézve kedvezőbb kellett neked két halálosan féielemteljes órát áűzzadm ? No, es kolosszális! — Nem értem .. . rebegé Edit — Tudd meg leh tt, hogy ezt a levelet egykor neked iiiámt — S mivel bizonyítja ezt ? — I,-ne i t a bizonyíték. Nem egy héttel reá voh a kezfogónk ? Edit haiváriy arcát pir lepte el — de ez az öröm pírja volt; párosulva lesteíkedesscl. Nem volt képes' csak egy szót is szórni annyi felindulás, izgatottság' es vegre ez a gyors változat mi feszítették idegen. Pirulva rejtette a’Cat fer,e keblére és h Ok hangon suttogta: — Artúr, kedves Ar.ur, megtudsz nekem ezért bócsá ani ? A fíátáiférj boldog mosollyal ölelte ma- goihoz visszahódító t kis feleséget. — Ezúttal igen, meri e kis kellemetlenség meggyőzött ártól, hogy igizán szeretsz — máskent a féltékeny-ég így ó nem ragadhatott vö na I De meg ke l Ígérned, hogy ez volt az első és utolsó i ffele jelenet, —- mert h >gy tizenöt év múlva is ilyen engedékeny leszek-e ^még: nem'kezeskedhetem ró:a! —- ígérem, — 'monda szép szemeinek egy éden szerelemieljes pi l-ntásaval Edit. — De most már te is iger.éi nekem valamit. — Úgy e/egyelőre magunkkal is beérjük — nem kívánom,'hogy újra jóimé alkalom iiy rébentő helyzetre. — Hadd élvezzék Hodyék zavara ianul nászutazásukat.. . — Tehát Hód) né ? — kacagott Artur. — Én örülök legjobban, ha szabadulunk tő ük ! Még ma eibuksuzunk tőlük I S hozzátette gondolatban:- — Bizony jobb, ha nincsenek velünk 1 — Olyan veszedelmesen szép szeme van annak az asszonynak. SZINERVÁR A LJ A uj adókulcs, ha ezt a kedvezést, oly intézkedések ellensúlyozzák, miszerint a házalók adója, „ha üzletüket egyedül és gyalog folytatják, 8 korona.“ A dúsgazdag és szegényember adója óriási ^aránytalanságban van adótörvényünk szerints ezért nem is érdemli mega progresszív nevet. Bizony az nem progresszív törvény, hanem kedvezőbb gazdasági helyzetben levőknek a történelem minden szakaszában megújuló törekvése, hogy a birtokunkban levő törvényhozási képességet a már is jogtalan társadalmi osztály még nagyobb megterhelésére használja ki. lia a védelem frázisaii szétbontjuk, mindössze azt kons- titáiiiatjuk, hogy az az etikai szégyenérzet, melyre céloztunk, csak probiemaiive létezik, tényleg nem, inár pedig ott, ahol nincs polgári-erkölcs érzés, ott nem is lehet várni semmit. Az eddigi nyomás is kaiasztrófális jellegű volt, niszen a kereskedelmi körökben előkelő és gazdag cégek fizetésképtelenségéről, mint pozitív tényről beszéltek, amely esemé- inények meg eddigi bukásoknál is szen- zációsabnan fognak hatni. Ezeket az elszomorító eseményeket a háborúnál is rosszabb bizonytalanság szülte, mely azonkívül, hogy a nyugtalanságot a végsőig fokozta és pusztulással fenyegetett minden ipart, kereskede.met, egesz Európa e.öíí aláásta piacunk tekintélyét. A budapesti-tözsue egy napos sztrájkot rendezett áíiitólag elnöksége elleni tüntetés céljából, a beavatottak azonban jól tudják, hogy a sztrájk azt a szomorú tényállást takarta, hogy a tőzsde életképtelen voit^gem volt pénz nem akadt üzlet, s a világra szőlő blamázstói kellett ezzel a trükkel megmenteni. A városok kongresszusa, mely a közeim űrnapokban ült össze Budapesten, ugyancsak megdöbbenéssel tárgyalta azt a körülmény!, a hogy mai viszonyok mellett olyan pusztítással fenyegető paragrafusok íépjenek éleibe, mint az uj adótörvény. A oeiegápolási pótadók lehetetlen terheket rónak a városokra és az egész adótörvény rendszere, kezdve az adókulcstól az adminisztrátiv intézkedésig, minden józan szociálpolitikának ellent mondanak. Azok, akik a törvényt meg alkották, nem számosltak azzal, hogy nem elég javaslatokat megszavazni, mert vannak a lehetőségeknek határai. A terminust ki keli tolni, tálán a jövőben inkább lehet vállalkozni a lehetetlenre, ez idő szerint hiába rendelkezik a törvény: szükség törvényt bont. Érthető ez az állásfoglalás, hiszen a mai helyzet féielmességét támogaja minden körülmény és mindenütt vigasztalan öhirek fogadnak. Akkor, amikor a földmivelésügyi miniszter hivatalosan konstetálja azt a sajnálatos kóros tüneteit, hogy az emberek nem bízván saját országuk életerejében, a pénzintézeteket megrohanják és kiszedik betéteiket, ugyanakkor pásztorleveiet ad ki a Csanádi püspök, melyben igy ir: „Vegyétek ki a betéteket, mert veszély fenyegeti az egyházi pénzeket, hogy az idők prédájává lesznek !“ A tőke elvonás snlyát minden kereskedelmi ágazatban érezzük. Úgy szólván még nem is volt tél és a szénnek az ára újból felszökött s még jól jár az, 1912 december 24 aki drága szenet kap, mert egyáltalában bajos szénhez jutni, s ha holnap tényleg benne leszünk egy szigorú télnek a közepében, ekkor még nagyobb arányokban emelkedik a szén ára, mert a kis kereskedők, bár a régi árban veszik a portékát. vagy csekély összeggel drágábban, spekulálnak, uzsorát űznek. Itt volna az ideje, hogy hatóságaink elejét vegyék annak, hogy egyes szénhiénák a máris minden oldalról kizsákmányolt polgárokat még jobban kifosszák. Ezek azok a körvonalak, melyek megelőzik az uj adótörvényt, melyek most akarnak életbe léptetni. Szomorú újévi ajándéka lenne a megbénult üzleti világnak, hiszen más években ilyentájt már hatalmasan hullámzott az üzleti-élet, amely az évi forgalomnak legjelentékenyebb részét képezte, ugyanyira, hogy ilyenkor a re i les karúi menyek között a személyzetet általánosan szaporítani szokták, míg most a pangó üzem folytán személyzetük egy részét elbocsátani kénytelenek, s igy munkátlanokkal növekedik a nem prodoktiv emberek tömege, akik az általát os szegénységnek mértékét fokozzák. Növekszik a proletariátus, meginog egy egész társadalmi osztály alapja, nem csoda, hogy a kivándorlási statisztika oly ijesztően emelkedett, mig legújabban minden kivándorlást be nem tiltott a minisztérium, ami által ide vannak ugyan kötve a magyar röghöz, de existenciájukról gondoskodás nem történik. Ez azonban nem véd meg bennünket a megfogyatkozástól, hiszen a statisztikai hivatalnak most került nyilvánosságra az 1910 évi adatgyűjteménye, amely arról tesz tanulságot, hogy az egyke rendszer az egész országot kikezdte, de különösen ijesztő arányokat öltött a legnagyobb vidékeken. Ugyan mennyivel gyászosabb számadatokkal szolgál majd az utolsó két esztendő statisztikája és ugyan milyen kilátások újítják meg a kővetkező esztendőket. Gyökeresen megváltoztatott szociálpolitika állíthatja csak meg az általános romlást, amely módot ad az épkézláb embereknek, hogy dolgozhassanak, hogy produktiv emberekké lehessenek, hiszen nem lehet céíja az államhatalomnak, hogy koldusokká tegye polgárait, hanem jólétüket és boldogulásuknak lehetőségét mozdítsa elő, hiszen a polgárok jóléte az állam jóléte. HÍREK. felhívás előfizetésre. Szerény kis lapunk kilenc év óta szolgálja önzetlenül, becsületesen Szinér- váralja és vidéke érdekeit. Önzetlenül ás becsületesen kívánja szolgálni a jövőben 13. Vissza tekintse kilenc évi pályafutására, nem dicsekszünk, mert amit sikerűit elérnünk, az nem ami érdemink, hanem egyrészt előfi- zetőink, támogatóink, másrészt annak a közön- ségnek az érdeme, mely szívesen befogadta a hirdetett igéket, Mi csak egyszerű munkásai vagyunk s akarunk lenni a köznek. Kérjük barátainkat, hogy a „Szi- nérváraljá“-t elóíízőtésökksi és szellemi r
