Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-09 / 28. szám
Szinérváralja, 1912. Julius 9. — 28 szám. Kilencedik évfolyam TÁRSADALMI, GAZ Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám árjt -12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MI N O E N K ED DEN. AG1 ÉS SZÉPI — I T IL A P. Felelős szerk&tatő : fAbiAn i#tvAn. vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetésehet mérséhelt árahon hözlünh. = Az egyetemes tanitógyülés. Hét éve múlott annak, hogy a magyar tanítóság egyeteme a fővárosban összegyűlt, egyrészt anyagi bajainak megbeszélése, másrészt a népnevelés nagy fontosságú kérdéseivel kapcsolatos tételek megbeszélésére. Hét év után most a műit héten ült össze ismét a tanitógyülés, hogy az azóta megesett újabb bajok, sérelmek, és az azóta felmerült újabb promlémák megvitatásra kerülhessenek. Az újabb generáció tanulva és okulva törtetett előre missziójának betöltésében s kegyelettel megőrizve a kidőlt bajtársak emlékét, építenek a nemzet javára megalapozott kulturtemp- lomon, hogy az a magyar haza és a magyar tanítóság büszkeségévé váljék. A magyar tanítóság sorsa mindeddig a küzdelem és a bizakodás volt és bár a küzdelem mértéke fokozódott, aTbizalom mind inkább súlyosbodó körülmények okozatának lánczolata miatt fogyóban van. Nehéz munkát végez a tanítóság s minél nehezebb munka jut osztályrészül, annál jogosabb azon követelmény, hogy e munka legyőzésével erő, megelégedés és bizalom jusson osztályrészül. Haladunk a kultúrában, haladunk a gazdaságban és nem értik meg, hogy mindezen haladásban csak a tanitók az alaptevő munkások. És a tanitók sorsa a legelhanyagoltabb, holott az irányadó tényezők maguk is bevallják, hogy a tanítóság nehéz úttörő munkásságot végez, megformálja a magyar nemzet erejét és mélyíti gondolkodását. A magyar tanítóság erőpróbára jött össze az egyetemes gyűlésen. Erőpróbája nem a durva erőszakban, nem a hang megmérhetetlenségébén nyert kifejezést, hanem intellinges nyilatkozásban. Fölemelt fővel, szókimondó igazsággal hozta sorsa intézőinek tudomására, hogy megérti feladatának fontosságát, tudja hivatásának jelentőségét és ezek jogossá teszik követeléseinek teljesítését is. A biztatások csak időről- időre nyugtatják meg a lelkeket, de a hosszú biztatás ma már elkeseredettekké tette a tanitók lelkét. Napról-napra súlyosabbak lesznek a viszonyok és mégsem észlelhető az a segítés, a mely a nagy feladat teljesítésére hivatott tekintélyes tanító osztályt munkája leküzdésében erőteljessé tenné és neki a tiszte- séges megélhetést lehetővé tenné. A VII. egyetemes tanító gyűlés lefolyása, a tanítóság impozáns részvétele és a tárgyalás alá került tárgyak, mind azt bizonyítják, hogy a tanítóság már megérdemelné azt, hogy a ma uralkodó biztató szavak helyett megérkeznének a tettek, amelyek a magyar tanitó nehéz sorsát megjavítanák és a neki igazságosan járó mindennapi kenyeret meghoznák. Hetivásáron való árusítás. A hetivásárok látogatása és az azokon való árusítás szempontjából különbség teendő egyfelől a helybeli lakosok és iparüzök, másfelől az élelmicikkek, nemkülönben mezei és kerti termények és az iparcikkek között. Az ipartörvény 50 §-a szerint élelmiszereket, mezei és kerti terményeket és háziiparcikkeket bárki — tehát úgy a helybeliek, mint más községbeliek — szabadon áruba bocsájthatnak a hetivásáron, még pedig véleményük szerint akár saját termésű, akár továbbeladás céljába vett áruk legyenek azok s ezeknek árusítóitól a hetivásáron, legyenek akár helybeliek, akár más községbeliek, iparigazolvány felmutatása nem követelfi „SZlWÉRUflRflKJfl" CRRCflm EMLÉKEZÉS. Fehér kis házikónk Olyan üresen áll Kiskertünk, udvarunk A gyom belepte már. Százéves karosszék A hosszú tornácon, Pápaszem, olvasó Ott függ már a falon. Az almáriomban Csattos imakőnyve, Abból imádkozott Értem, minden este. Mindent, mit itt hagytál Lelkem, drága anyám, Ereklyeként őrzök, Kincsekért nem adnám. Te tetted imára Először kezemet, Plántáltál szivembe Isten szeretetet. Imával ajkamon Gyászolom emléked, A viszontalanság őrizzen szellemed! Irinyi Sándorné. A kisegítő pincér. Irta: Korfiz Hóim. Egyedül és rosszkedvűen ültem egy berlini kávéházban. Hajnali négy óra volt. Boldogtalan voltam. Első szeretőm elhagyott. Nem is gondoltam az alvásra és azért jöttem ide, hogy egy feketét igyam és az éjszakázok nézésében elszQrai<ozzam. De egy józan emberre a rosz- szul világított helyiség és nehány — részegségében Ízléstelenül lármás- vendég nagyon lehangolóan hat. Pincér, egy cognacot — Chérem alássan, dochtor ur 1 Az erős torok hangra figyelmessé lettem. — Orosz maga ? •— kérdeztem, amikor a cognacot hozta. Látszott rajta, hogy örül hogy egy idegen érdeklődik a származása iránt és hajlandónak mutatkozott egy kis beszélgelésre. — Igen, dochtor ur — mondta és aláza- tatos előre hajlással, balkezével az asztalra támaszkodott, mig piszkos szervétájával egy kávé foltot törülgetett szorgosan a márvány lapról., És hogyan kerül ide ? — kérdeztem unalmamban, de egyszersmind szánalomból is, mert ösztönszerüleg éreztem, hogy égett a vágytól hogy tovább beszélhessen. —■ Ez nagyon hosszú történet — kezdte kü önös hangsúlyozással — sohasem gondoltam volna, hogy igy fogok járni. Fiatal koromban császári orosz hamarás voltam. — Kamarás ? Ön talán nem hiszi? Tizenöt évvel ezelőtt persona gratissima voltam a pétervári udvarnál. Igen nagy karrier állót előttem. Istenem, elhiheti 1 — De hát hogy történt ez mégis ? — Látja, az én szerencsétlenségemnek egy heiing volt az oka. Igen egy hering. Ezért lettem én kegyveszteit, 15 év előtt. Ezt a heringet én megfogtam a farkánál és a császári színház színpadára dobtam, egy színésznőnek, aki éngem megsértett. De ez a színésznő szeretője volt egy fiatal nagyhercegnek, aki nagyon rosznéven vette ezt tőlem. Így lettem kegy vesztett. És igy a fiatal nagyherceg apja már régen meg akart szabadulni táncosnőtől és nekem kellett feleségül vennem. — Feleségül kellet vennie ? — Igen! Mit csináljon az ember? Oroszországban nem úgy van, mint itt. Feleségül kellet vennem és a után Danzigba küldtek
