Szinérváralja, 1912 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-09 / 28. szám
28 szám. SZÍNÉRVÁR ALJA 1912 Julius 9 hetö. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy a vásárrendöri közegek a megjelent gyümölcs, zöldség, élelmiszerárusokat stb. adott esetben igazolásra szólítsák fel, csakhogy az igazolás az iparigazolvány nem létében ezeknél más okmány segítségével is eszközölhető. Ami már most az iparcikkel való kirakodást illeti — ide nem értve a háziiparcikkeket — ennek jogát az ipartörvény 50 §-a s az azt kiegészítő 1887. XVÍ1I. t. c. tudvalevőleg a helybeli iparosi minőséghez kötötte. Ennek folytán — hacsak az utóbbi törvény alapján a vármegye nem alkotott kivételes szabályrendeletet e tárgyban — más községbeli iparosok és kereskedők csak abban az esetben jelenhetnek meg a hetivásáron, ha az illető községben valóságos és nem szinleges fióküzlettel bírnak. (K- M. 6743/1900. sz.) „A ki valamely községben folytonosan üzemben tartott fióküzletet állít fel s annak vezetésével az ipartörvény rendelkezéseinek megfelelő üzletvezetőt biz meg, az illető községre nézve helybeli iparosnak, tehát olyannak tekintendő, aki készítményeit az 1887: XV11I. t.-c. értelmében nemcsak a községben nyitott fióküzletben, hanem a község hetivásáraiban is árusíthatja.“ Továbbá: (K. M. 10315/1912. sz.).. . „Valamely község hetivásárai látogatásának jogát . . . csak valósággal fennálló üzemben levő rendes fióküzlet biztosíthatja“ — És a K- M, 41,412/1900 sz. határozata, mely szerint: „azok az iparosok (illettve kereskedők), akik fióküzletet csupán a hetivásárok alkalmával tartják nyitva, a község területén állandó iparosoknak nem tekinthetők s ennélfogva a hetivásárokat nem látogathatják.“ Természetesen még kevésbé azok, akik pusztán az illető község területére szóló iparigazolványt váltottak ki, de ott semmiféle üzlettel nem bírnak. Az ipartörvény 50 §-ának utolsó konzulnak. Képzelje el doktor ur, a pétervári udvar után Danzig. Higyje el, senki, akihez egy szót szólhat az ember. Na a feleségemmel eleinte jól ment a dolog, mert nagyon szerelmes voltam bele és más férfit nem kapott a szeme elé. — Jó, de ... vágtam közbe. — Sem mi de ... doktor ur — folytatta a pincér — azért dobtam oda a heringet, mert nagyon szerettem és mert ő ki akart nevetni. A feleségem — megjegyzem — szép volt, nagyon szép. De drága is volt és én, szegény ördög, aki voltam, kénytelen voltam oroszországi falumat eladni és tőkémből élni. De nagyon boldog voltam és Istenbeben is kell bízni. De azután az asszony megszökött. — Megszökött ? — Ahogy mondtam 1 A házi orvosommal Nem tudtam megérteni *a dolgot. Egy olyan férfival, akit én még fogóval sem lógtam volna meg. Lehet, hogy nagyon rossz családból származott, én nem tudom. Egy szóval 14 nap múlva vissza jöt ő és egy negyed év múlva a felségem is. És én olyan szamár voltam, hogy örültem. De nemsokára újra megszökött és ez alkalommal egy színésszel. És én vártam rá egy évnél is tovább és aztán azt gondoltam, szerencsétlenség a szerelemben, szerencse a játékban és nagyon unalmas volt az élet Danzig- ban, hát én megmaradt pénzemmel Monte Carloba utaztam. De ez rossz üzlet, mondhatom önnek. Nem tartott soká és eljátszottam minden pénzemet. Mit csináljon ilyenkor az ember? Orosz császári szolgálatba már nem álhattam, mert, mikor Danzigból elutaztam, nem kértem szabadságot. Croupier leszek — bekezdése szerint azonképen az 1887. XV1I1. t.-c. 1. §-a nyilvánvalóig azt célozzák, hogy a helybeli iparos és kereskedő, a ki a községben adót fizet és egyébb terheket visel, a helyi viszonyoknak megkívánta módon és mértékben megvédessék a máshonnan csupán vásárok és sokadalmak idején odaözönleni akarók illetéktelen versenyétől. Mig országos vásárokon ez utóbbiak geyálta- lában nincsenek korlátozva, addig a hetivásárok alkalma kizárólag a helybeli iparnak van fenntartva. Ebből folyólag az idézett törvényhelyek a törvény szellemében csak úgy értelmezhetők, hogy a hetivásárokon csakis olyan iparos van jogosítva árusítani, aki ott helyben tényleg valamilyen ipart vagy üzletet folytat. De ha valaki, esetleg más helybeli iparos vagy kereskedő csupán a látszat kedvéért iparigazolványt vált, de iparát nem gyakorolja nem árusít állandóan és szinleges fióküzlete mellett csak a heti vásárokra jár el, ezzel ellentétbe kerül a törvénnyel, mert az ilyen egyén semmiesetre sem tekinthető a törvény értelmében vett helybeli iparosnak. Az ilyen a hetivásárról kitiltandó, sőt iparigazolványa is 2 év alatt az ipartörvény 49. §-a értelmében elavul érvényét veszti. Megjegyzendő azonban, hogy a törvények a hetivásárok látogatására vonatkozó rendelkezéseinek megszerzése esetén az illető az árusítástól eltiltható ugyan, de kihágásért a törvény alapján felelősségre nem vonható, mert az 50. §-nak megfelelő büntető rendelkezés az ipartörvény VI. fejezetébe felvéve nincs. HÍREK. Áthelyezés. Szupkai Gyula felsövisói telekkönyvvezetőt a szinérváraljai járásbírósághoz helyezték át. Búcsúza*. Mindazon jóbarátaimnak, ismegondoltam magamban, de az igazgatóság nem alkalmazott. Hogy mit csináltam P Majdnem agyonlőttem magam. — Öngyilkossági kísérlet ? — Dehogy 1 De ha még sokáig tartott volna meglehet. Három napig akartam várni, mig végre egy orosz nő jött és kisegített, — Kisegítette ? — Igen, nagyon gazdag volt. Kissé öreg volt, de az nem baj! És, hogy szeretett engem. Aranykor folt az, uram, elhiheti. Két évig utaztunk keresztül-kasul a világon. Ha akkor látott volna, uram 1 Ilyen szép nem voltam még a pétervári udvarnál sem. Oh Baden-baden ! Négylovas hintón kocsiztam mindig. És minden asszony bolondult utánam. Nahát, szép gyerek voltam, elhiheti nekem, vezettem a divatot taian jobban mint a welsi herczeg. É> ma nézze meg a frakkomat 1 Az ujjasban megnézheti az arcát. És nincs egyéb ruhám, mint ez a trakk — És hogyan csúszott le ennyire ? — Ezt barátnőm rokonainak intrikája okozta. <3k inkább megtartották a pénzt maguknak. És ezért az asszonyt a bolondok házába csukták. Pedig nem is volt nagyon bolond. — Na és ön? — Oh nagyon hosszú történet. Mindig rosszabbul és rosszabbul ment a dolog. Nézze csak meg az útlevelemben ezt a sok pecsétet. Milyen sokat utaztam én toloncuton. De Oroszországba semmi esetre sem akartam menni. Lapozgattam az útlevélben és meglepetésemre azt láitam, hogy a pincér elbeszélése igaz. Orosz nemes és kamarás volt. — Jó — mondtam de végre is önnek, mim nemes embernek, még mindig kellemesebb rőscimnek és jó embereimnek, kiktől az idő rövidsége miatt személyesen nem búcsúzhattam el, a „Szinérváralja“ utján mondok „Isten hoz zád“-ot. Szókelykeresztur lu 2 jul. 1. Becsy Sándor. Nagy idők tanúja hunyt el junius 28-án Bikszidon rápolti Nagy Imre, személyében. Megáldotta őt jaz Ur, mert jó volt, hosszú élettel. Porai nyugodjanak békében a sir ölen, lelke idveziiljöü az egekben. A kiterjedt család gyászjelentése igy hangzik. Alulírottak úgy a maguk, mint a kiterjedt rokonság nevében is mély fajdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy szeretett jó apa, nagyapa szépapa és rokon rápolti Nagy Imre 1848/49 honvédhuszárhadnagy, Szatmár vármegye volt főszoígabtrája s nyugalmazott kir. törvényszéki biró, folyó hó 28-án d. u. 5 órakor hosszas szenvedés és a halotti szentségek felvetőié utau 85 éves korában elhunyt. Feledhetetlen halottunk földi maradványai f. hó 30-án d. u 3 órakor fognak a bikszádi régi temetőben a róni. kath vallás szertartása szerint örök nyugalomba helyeztetni. Az engesztelő szent mise-áldozat julius hó 1-én fog az Egek Urának bemutattatni. Bikszád, ^ 1912 Junius hó 28. Áldás és béke poraira 1 rápolti Nagy Sándor és neje szül. Rákóczy Julia rápolti Nagy Endre szül. Hegymegi Kis Berta, rápolti Nagy Mariska é* férje Privigyei Bertalan, rápolti Nagy Berta és férje Gónczy Adolf, rápolti Nagy Julia özv. Fogarassy Gáborné, rápolti Nagy Miklós és neje Kolos Szeréna, ||rápolti Nagy Zoltán és neje Kropper Hedvig, Dr. rápolti Nagy Jenő gyermekei és menyei, rápolti Nagy Ilonka és férje F ragó Gyula, Privigyey Mariska és férje Dr. Nagy Sámuel, Göuczy László, Göncz/ Sáudor Gönczy Berta, cáró Fogarassy Sándor Fogarassy Elemér, rápolti Nagy Árpád, rápolti Nagy Klára rápolti Nagy Jenőke unokái Nagy Mariska Faragó Ilonka Faragó György, Faragó Kató szepunokái. Gyászhir. Dr. Fechtel János, főgimnáziumi tanár junius 29-én váratlanul elhunyt- A boldogult mint egy harminc évet töltött a tanári pályán, nemzedékeket nevelt föl s jóságos szivével, megnyerő modorával vármegyeszerte tisztelt nevet vívott ki magának. Kiválóan képezett ember volt, Európának majdnem minden nyelvét beszélte s az irói tollat sikerrel forgatta. Mint szónok öt vármegyében is hires volt. ö volt Szatmárvármegye ünnepi szónoka. Bárhol akármi ünnepség esett, az ünnepi szónoki tisztet dr. Fechtel János töltő'te be s mindenütt óriási sikereket aratott. Hallgatóság lehet itt tiszteséges munkával keresni a kenyerét, mint egy „barátnő“ pénzén élni. — Oh mennyire téved ön — szólt — nekem olyan rosszul megy a sorom mos'. Már másodszor vagyok ezen a héten éjszakai kisegítő pincér. Minden alkalommal három márkát kapok. Még jó télen, amikor a többi napokon havat hányhatok. — Havat hány ? — Bizony, nyáron még rosszabbul mennek a dolgok. Nincs mit ennem. Doktor ur, szabad valamit kérnem ? — Tessék! — Nem tudna nekem egy rendes öltözet ruhát ajándéko ni ? — Utana kell néznem. — Oh, ha azt megkapnám, minden jóvolna. Csak a ruhák okoztak az én szerencsétlenségemet. Szép gyerek vagyok, csak most úgy festek ebben a frakban, mint valami koldus. Egy kissé rendesebb ruhám, ha lesz, mindjárt más kinézésem le-z. Meg fogja látni, én találok újra barátnőt én tudom, nekem muszáj megegyszer négylovas hintóbán kocsiznom. Meg fogja látri. Nem tehettem mást, megígértem neki egy ruhát — És talán van egy téli kabátja ós egy kalapja — kérdezte gyorsan. — Na, megnézzük. — Oh dokior ur. Ön nagyon jó ember. De én hálás leszek, hajói fog menni a dolgom. Korlátlan hitele lesz nálam. Nevetnem kellet. Hangulatom sokkal jobb lett. Minek kínlódni? Szemen előtt láttam, hogy milyen szívós állat az ember és mindenen keresztül mehet, anélkül, hogy reményét vesztené.
