Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1911-10-05 / 40. szám
Szinérváralja, 1911. Október 3. — 40. szám. Nyolcadik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. / ÍUJ I ö Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. “* \ * * A szinérváraljai társaskör. (—s,) A most februárban megalakult szinérváraljai társaskör elfoglalta uj otthonát, amely kényelménél, tágasságánál fogva feltétlenül alkalmas arra, hogy a társaskör hivatásának mind intenzivebben megfelelhessen. Az uj társaskör a Kepes testvérek tulajdonát képező s előbb az adóhivatal és a járásbíróság telekkönyvi osztályának hivatalos helyiségeiül szolgált emeletes épületet foglalja el. Az emeleten lévő két tágas szobában az olvasó és billiárd, mig a harmadik teremben a kártyaasztalok vannak elhelyezve. A vezetőség gondoskodott arról, hogy a tulajdonosok által csinynyal rendbehozott helyiségek rendeltetésüknek teljesen megfeleljenek. Uj kártyaasztalok, az olvasóban kényelmes karos- és hintaszékek várják a tagokat s rövid időn belül helyét elfoglalja a modern billiárd is, hogy az ebéd utáni feketekávé mellett a tagok kellemes mozgást és szórakozást találjanak. Az épület földszinti részében a szolgalakás s egy tágas étkező-helyiség nyert elhelyezést, ahol olcsó és jutányos élelmet találhatnak a kör tagjai. Valóban régen érzett hiány lett mindezekkel pótolva. Szinérváralja szépszámú társadalma végre feltalálhatja a szűkös, kisvárosi helyzet közepette is a szórakozást, amire a napi élet robotmunkájában kimerült testnek, léleknek egyaránt szüksége van. A vezetőség gondoskodni fog arról is, hogy a tél unalmas napjaiban a kör tagjainak családja is szórakozáshoz jusson. Felolvasó-, tea-estélyek, kisebb családias táncmulatságok rendezésével Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. módot nyújt arra nézve, hogy a kör tagjainak családjai kellemesen eltölthessenek egy-egy estét. Kívánatos azonban, hogy ne csak papíron legyünk a körnek tagjai; azt gyakran, tömegesen keressük fel, pezsgő életet hozzunk bele, hogy eként a kör élete mindig mozgalmas legyen. Ne csak a késő délutáni pár órában keressük fel, ebéd után egy-egy feketekávéra, billiárd- vagy sakk-parthiera is járjunk oda, mert ha továbbra is csak elszórtan, alig néhány ember lesz a látogatója, beáll életében a tespedtség, bekövetkezik a lassú, de biztos halál. A látogatottság fokozása szükséges azért is, hogy a kör vagyoni helyzete biztosítva legyen. Nem vagyongyűjtés céljából szükséges ez, hanem mert mindig merülnek fel oly szükségletek, amelyeknek beszerzését a kör tagjainak kényelme, a helyiségeknek barátságosabbá, otlhoniasabbá tétele megkívánja. Bízom a kör jövőjében s hiszem, hogy az mind jobban megerősödve, társadalmi életünknek egyik fontos tényezőjévé válik. A Magyar Gazdaszövetség Szatmáron. Az Országos Magyar Gazdaszövetség f. hó 28-án Szatmáron, a Kossuth-kertben, a Szatmári Gazdasági Egylet kiállításának területén, szabad ég alatt népes nagygyűlést tartott, melyen Darányi Ignác, az Omge elnöke személyesen elnökölt s ezen teendőiben hathatósan segítette gróf Teleki Géza társelnök. A földmivelésügyi miniszter képviseletében Kazy államtitkár a gyűlés megnyitása után átadta gróf Serényi Béla földmivelési miniszter meleg üdvözletét. Hatásos beszédének minden izéből kitetszett az a mélységes jóakarat és gonA lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. ■ = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = doskodás, melylyel a nevezett minisztérium a gazdaközönség iránt viseltetik. Az éljenzéssel jutalmazott beszéd elhangzása után Darányi Ignác melegen megemlékezik a jelen kiállítás rendezőségéről. Majd áttér az osztrákok kapzsiságára, melylyel országunk részére az argentínai hus- behozatal által maguknak jogtalan hasznot, a magyar földmivelésnek pedig mérhetetlen kárt akarnak okozni. Ha nem tetszik nekik a kötött vámszerződés, ha 1917-ig várni nem tudnak, ám bontsák fel ma. Nem elég, hogy iparunkat saját javukra elnyomják, hát még mezőgazdaságunkat is tönkre akarjak tenni. Igaz, drága lett a hús. Hát a posztó nem drága ? Nyissa meg Ausztria vámsorompóit a posztó, selyem, petroleum s más mindennapi cikkek előtt, adják meg az annabergi csatlakozást, akkor mi is másképpen fogunk beszélni. Ö nem járul hozzá sem az argentínai hus- behozatai, sem a román és szerb élőmarha behozatali kontingens felemeléséhez. Reményű, hogy a most folyó bécsi tárgyalásokból kormányunk győztesen fog hazakerülni, mert ellenesetben szemben találja magát az Omge hatalmas testületével. Mutassa meg a kormány, hogy nem Bécsnek fiókkormánya, viselje szivén a magyar gazdák létfentartását s akkor szivvel- lélekkel mellette állnak egytől-egyig. A szép és lelkes beszéd után gróf Károlyi Mihály emelt szót. Nem szereti Khuen-Héderváry gazdasági politikáját, amidőn azt állítja, hogy nem szabad minden paragrafust, amit készítettek, fentartani. Ez rést szándékozik ütni a magyar alkotmányban. Ha az osztráknak nem tetszik az 1909-iki kiegyezés, mi hajlandók vagyunk azt 1917. előtt is felbontani. Igaz, eleinte nehéz helyzete lesz a gazdának, de az osztrák ipar meg bele fog pusztulni. Ő nem folytat pártpolitikát, dé kijelenti, hogy a terhek fokozásakor a teherviselési képességet is fokozni kell és nem gyengíteni. Határozati javaslatot terjeszt be, melyben tiltakozik az argentínai husbehozatal, a keleti sorompók megnyitása ellen. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Annyit álmodoztam ... Annyit álmodoztam, annyi csalfa álmot, Annyi dicsőséget, annyi boldogságot. A jövőbe hogyha elmerült a lelkem: Én a boldogságot sohasem itt alant . . . Mindig fönt kerestem. Nagyratörő álmok, csókos ideálok Nem hoztak szivembe mégse boldogságot, Inkább elrabolták nyugalmát lelkemnek, Abba a bánat és világfájdalomnak Magvai hintettek . . . De mióta elszállt a sok csalfa álom, Azóta úgy érzem, azóta úgy látom : Nem a hír, dicsőség, nagyratörő álmok, De a szív nyugalma s a megelégedés Adnak boldogságot. Monoky Sándor. Apróságok. C és oz. Miniszteri tanácsos: Mit szól hozzá, ez a Zucker Ignác, Cucorra akarja magyarosítani a nevét. , . Nebraska közelében, sötét éjjel, zuhogó záporban, miközben félelmes villámok cikáztak, tanúja voltam, mikor a sziu-indiánok vérfagyasztó ordítással rátörtek a nyugodtan alvó utasokra . . . — Ne mondja, ne mondja! — Hallottam, mikor egy haragvó elefántférj dührohamában tulkiabálta a nőstényét, mint nösirást az égiháboru. — Érdekes lehetett! — Hallottam egy angol misszionárius halálrémületének szivdobogtató üvöltéseit, miközben a mahu-mahu négerek a nyárssal közeledtek feléje. — Mi a manó ? ! — Hallottam egy néger tábor őrült ordítását, mikor Zanzibár közelében egy kis gőzjacht hirtelen elsülyedt alattuk . . , — Hát jelen volt-e a magyar parlament legutóbbi ülésén, amikor a függetlenségi testvérpárok egymásnak rohantak? — Nem voltam ott . . . — Nem ? És még maga beszél idegekről? Fogalmazó: De kérem, méltóságos»ur, az lehet, mert Cucor magyar, név. — Igen, igen, de a helyesírás miatt vannak aggodalmaim. Cucor többfélekép olvasható: Czu- czor, Kuczor, Czukor, Kukor. — De kérem méltóságos ur, az analógia elvénél fogva is lehet engedélyezni. Például a Dezsőfiek is Dese.wffynek Írják a nevüket. — Az megint más 1 Ezek nemesi nevek, mig Zucker... hisz tudja, mit akarok mondani f — Oh igen! — Ez a Zucker bizonyára merkantil. Már a neve aláírásával is meg akar spórolni két »z« betűt. — Ravasz spekuláció! — Ugy-e?! írjon egy hivatalos levelet Vaskalaphy doktorhoz, az akadémiára. — Hogy ő döntsön ? — Igen. Remélem, hogy egyetért majd az én véleményemmel. De nini, az ipse az egyéni nevét is »z« nélkül Írja. Hiszen igy Ignáknak kellene olvasni. Ignák, Náki, Mórik . . . Furcsa, ugy-e ?! — Engedje meg Méltóságod, hogy gratuláljak ehhez a valóban brilliáns ötlethez ! — Menjen maga hunkut! A karzaton. — Az én idegeimnek már semmi sem imponál. Egyszer Eszakamerika egy őserdejében, A stájer tartomány-gyűlés. A gráci tartománygyülés képviselői 1910-ben egy ülésen jól sikerült verekedéssel egybekötött vitát rendeztek. Megelőzőleg a pártok szembe- köpősdit játszottak, de aztán hamar egyhangú tetlegességgé vált a dolog, melyben résztvettek úgy az ifjak, mint a vének, — de különösen a szlovének. Egy képviselőt beszéde befejezte után
