Szinérváralja, 1911 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

Szinérváralja, 1911. Január 5. — 1. szám. ?: v TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. — Előfizetési felhívás. Isten jóvoltából lapunk jelen számá­val megkezdtük nyolcadik évfolyamunkat. Midőn t. előfizetőink eddigi támo­gatásáért hálás köszönetét mondunk, ígérjük, hogy ezután is hűséggel és be­csületesen fogjuk munkálni községünk és vidékének minden igaz érdekeit. Nagy és nehéz munkánkhoz a kö­zönség anyagi és erkölcsi támogatását kérjük. Lapunk tisztelt járatóit kérjük, hogy az előfizetési dijakat mielőbb beküldeni szíveskedjenek. Előfizetési ár: Egész évre . 6.— K. Félévre . . 3.— K. Negyedévre . 1.50 K. Az előfizetések szives megújítását ismételten kérve, mély tisztelettel ma- r adtunk Szinérváralján, 1911. jan. hó 4. A „SZINÉRVÁRALJA“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Újévi gondolatok. Ha visszatekintünk az elmúlt 1910-ik esz­tendőre, nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy ez az év nem tartozott a legrosszabbak közé. Ne értsenek félre bennünket, szemben az emberek folytonos sopánkodásával, nem aka­runk mi dicshimnuszokat zengeni az elmúlt esztendőről, hanem rá akarunk mutatni arra, hogy a folytonosan sopánkodó, a rossz világ és a rossz idők miatt panaszkodó embereknek nincs igazuk. Az idei termés ha nem is volt oly elsőrangú, mint a hivatalos becslések jelez­ték, mindenesetre közepesen jó volt és a gaz­dák reménységének egyrészét be is váltotta. A gabonanemüek, első sorban a búza ára igen becsületes volt és az álattenyésztő gazdáknak felette kedvezett és kedvez még most is a nagy husdrágaság, úgy, hogy bízvást állíthatjuk, hogy az elmúlt esztendőben a magyar föld meghozta a maga gyümölcsét. A kereskedelmi és ipari élet terén is ál­talános föllendülés volt tapasztalható, ügy a fő­városban, mint a vidéken kevesebb volt a csőd, mint a megelőző esztendőkben, számos gyár és más iparvállalat alakult, melyek a munkaalkal­makat szaporították. A magyar hitel a külföl­dön megerősödött, aminek bizonysága a fél- milliárdos kölcsön, amelyet a magyar állam könnyedén szerzett meg külföldön. Egyik alap­vető oka ennek az, hogy politikai állapotaink némileg konszolidálódtak, megszűntek a válsá­gok és a helyzet állandó jelleget öltött. Az osztályharcz, sajnos, nem pihent el az elmúlt esztendőben, de nem is hatott oly za­varólag a társadalmi békére, mint a megelőző években. Ez annak az energikus eljárásnak az eredménye, amelylyel a hatóságok az izgató szoczialisía szervezetekkel szemben eljártak. Másrészt maguk a munkások is beleuntak a harczba, miután számos nagy sztrájkjuk csúfos bukássat végződött. Ezek a bukott sztrájkok alapjában rendítették meg a szocziáldemokrata pártot; a pártvezetőség belátta, hogy az osz­tályharcz és osztálygyülölet folytonos szitásával csak önmagának és a pártnak árt és ezért most békésen meghúzza magát. Lehet, hogy csak addig, mig egy uj Kristóffy-jön, erre azon­ban semmiféle kilátás nincsen. A kivándorlás is megcsappant, ami rész­ben annak az eredménye, hogy odaát Ameri­kában még egyre' érezhető a pénzügyi válság hatása és számtalan gyár és bánya redukálta üzemét, úgy, hogy a kivándorlók számára nem igen nyílnak az aranyvirágok. Félelmetes vendégünk is volt az ősszel, a kolera. A tél hidege gátat vetett ugyan pusz­tításainak, de félő, hogy a tavasszal ujult erő­vel fog feltámadni, ezért ajánlatos, hogy min­den hatóság és minden ember a legmesszebbre menöleg tegye meg óvintézkedéseit a fenyegető ellenséggel szemben. Amikor igyen nagyjában jellemeziük az elmúlt esztendőt, ebből minden különös opti­mizmus nélkül következtethetünk a jövő évre. Hogy az 1911 ne legyen rossz esztendő, annak az alapjai már meg vannak vetve és hacsak valami országos csapás, váratlan fölfordulás, vagy rossz termés nem huzza keresztül a szá­mításokat, a magyar nép békességes gyarapo­dásban fogja megérni az 1912-ik esztendőt is. A jövő természetesen Isten kezében van. Ebben bizik a gyarló ember, aki habár gyakran csa­latkozik is, fohászával mégis a Mindenható felé A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRGAJA. Az ejjeli or. (Magánjelenet.) Irta: Kárpáti Endre. (Énekel retyegő hangon.) Hallja meg a háznak ura, Tizet ütött már az óra. Tűzre, vízre vigyázzatok, Hogy semmi kárt ne valljatok . . . így énekelgetek már huszonöt esztendeje, mindennap, jobban mondva minden éjszaka. Min­den éjszaka, akár esik, akár fuj. Csupán csak egyetlenegyszer botlottam meg díszes hivatalom­ban. Hanem eszembe is jut az a napom, akár­meddig éljek. Annak köszönhetem, hogy möst egyedül állok a világon ... Se tücski,sehajlski.,. Hej, megemlegetem ... Az igaz, hogy másképen meg volnék elé­gedve magas állásommal. Már hogyne volnék . . . Hiszen az éjjeli őr rémitő fontos személy. Aztán nem is minden pitypotty ember való a bakter- ségre. Az éjjeli őrnek meg a hadvezérnek úgy kell születni. Azt nem lehet iskolában, könyvből megtanulni, mint teszem a nótáriusságot. Sokféle istenadta tudományának kell lenni annak, aki bakter akar lnnni. Először is megkivántatódik, hogy jó énekes legyen. Meg aztán jókorákat tudjon kiáltani. No, ami a kiáltozást illeti, ahhoz egész teljes életemben pompásan értettem. Szegény Panni néném — nyugodjék minden porcikája — olyan süket volt, mint valami Krupp-ágyu. An­nak mindig akkorákat kellett orditani a fülibe, hogy a szomszédok is összeszaladtak. Volt hát módomban és meg is tanultam a kiabálást bö- csületesen. Ha kieresztem a torkomat, átszólok a másik faluba is akár. Hogy meghallják, az persze az ő privát dolguk . . . Ami az éneket illeti, hát azt is tudom, de jól. Igaz, hogy taláD nem birom olyan cifrázva fújni, mint a komédiások a színházban, hanem szeretném én látni azt a komédiást, aki nálam- nál értelmesebben, szivrehatóbban tudná elzen- gedezni. (Reszketve énekel) Éjfél után ütött egyet, Már egy nappal értünk többet,.. Mikor én úgy éjfél felé egy csöpp gyantát csorditok lefelé (a pálinkás üveget veszi elő, nézi, hunyorgat rá), aztán ezt a megható nótát elfujom, a falusi gyöngeszivü kutyák mind egy szálig elkezdenek vonítani, hogy majd fölveszik a falut. Ezt tegye meg akármilyen hires csepürágó! (Iszik s csóválja a fejét.) Hm, hm .. . Meg aztán könnyű a komédiásnak: az csak egy marék embernek nyekereg egy örahosszát, mind olyanoknak, akiknek nincs egyéb dolguk, minthogy a szájukat táltsák esténkint. Hanem én az egész községnek . .. még pedig álló hosszú éjszaka, minden órában pontosan kiabálok. Nem tréfadolog ez. (Iszik és mormog.) Ez a pálinka ... Ide ember kell. Meg azt is megkövetelik az éjjeli őrtől, hogy kitűnő muzsikus legyen. Mert itt van ni (mutatja) mindig a nyakamba lóg ez a kürt. Evvel adok jelt, ezt fújom, ha valami baj van, vagy szeren­csétlenség adja magát elő. No hiszen az lenne ám a komédia, ha nem tudnám annak rendje és módja szerint megfujni ... De tudom ám. A múltkor is egy idegen kutya tévedt a faluba. Itt. a veszedelem, kiáltottam magamban és megfujom a kürtöt. De úgy beletaláltam tutulni, hogy az egész falu majdnem nyavalyatörést kapott és kétségbeesetten összeszaladt. (Iszik.) Mintha ez a pálinka kozmás lenne... No aztán kerestük a kutyát, de nem találtuk. Bizonyosan veszett volt. Mert az a kutya, amelyik esze nélkül szalad, az mind veszett. Ez is elszaladt a másik faluba. Szerencséje, mert ha elérem, menthetetlenül gu­lyásnak aprítom. Pedig hát én csak úgy kotta nélkül fújom a kürtöt. Könnyű kottából muzsikálni. Hanem gyüjjön ide valaki, mikor koromsötét van, aztán fújja nekem csak úgy könyv nélkül .. . Ahhoz külömb ember kell. Olyan, mint én vagyok. (Iszik.) Nem is olyan igen kozmás ez a pálinka . . . Az éjjeli őr még ezenkívül vitéz katona is. Itt a fegyvere: a dárda. (Mutatja.) Szeretném én azt a katonát látni, még ha huszár lenne is, aki olyan ügyesen tudná forgatni a dárdát, mint jómagam. (Forgatja és elejti.) Hoppá! Megbicsaklott a kezem. (Fölemeli.) Pedig hány, de hány kutyát, macskát és más ilyen szörnyetegeket küldtem már el ebből az árnyék­világból életemben. (Iszik.) Persze hogy nem kozmás . . . No, az igaz, hogy még emberrel nem volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom