Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-10 / 19. szám

ezeknek közepén tüszurásszerii ponttal. A foltocskák hovatovább nagyobbodnak, megbámulnák s a levél fonákján olyanná válnak, mintha sóval volnának behintve, vagyis a peronospora penészszálai már kibújtak a levélből. Ezek a penész szálak lehullanak azután más levélre, venyigére, szölöfürtre s különösen nedves, meleg időben gyorsan terjesztik tova a betegséget.

Miután pedig a levél belsejéhez, ahol a peronospora csirája él, nem férkőzhetünk a permetezéssel, a már egyszer föllépett peronosporát megszüntetni nem lehet, mert ha el is tűnnének a peronospora látható jelei, rövidesen megint kiütnék magukat a levélzet belsejében fészkelő spórák s újból általánossá válna a betegség. Az elkésett permetezéssel tehát korlátozhatjuk ugyan a peronospora elterjedését, de a betegséget teljesen meg nem szüntethetjük.

A peronospora elleni védekezésnél tehát legfontosabb művelet az első permetezés idejében való alkalmazása. Ezt nagyon korán kell végezni, akkor, amikor a hajtások körülbelül arasznyi hosszúak.

Amikor a fürtök ágbogasan szétbomlottak és virágzásra készülnek, akkor porozni kell réz- kénporral. A permetezés tehát egymagában nem elég a peronospora elleni védekezésre.

Elvirágzás után azonnal másodszor kell permetezni.

Végül a bogyók zsendülése idején, de még amikor zöldek és kemények, harmadszor kell permetezni. Tehát körülbelül junius derekán.

A peronospora fellépését és terjedését nagyon befolyásolja az időjárás. Hűvös időben a szőlő rendkívül érzékeny s könnyen elhatalmasodik rajta a peronospora. Ilyen időjárás mellett meg kell tehát ismételni a permetezést.

Nedves, meleg, párázatos vagy ködös időben ugyancsak rendkívül gyorsan terjed a peronospora, tehát újra kell eszközölni a permetezést.

Az eső is könnyen lemossa a levélzetről a még egészen rá nem száradt védőanyagot, nagy esőzések után tehát újra kell permetezni, változékony, esős időben gyakrabban is.

Jégverés után pedig azonnal porozni kell kénporral, mert a peronospora a jégverte fiatal bogyókat rontja meg legkönnyebben.

Az első kötözéssel sem szabad megkésni, mert a földön heverő hajtások levelei kapják meg leghamarább a bajt.

HÍREK.

Értesítés. Lapunk következő száma a pünköst ünnep miatt a rendesnél egy nappal későbben, szerdán fog megjelenni.

Nyugdíjazott járásbiró. Az igazságügyminiszter Nemestóthi Szabó Pál nagykárolyi járásbirót saját kérelmére nyugdíjazta.

Hímen. Madarassy László nagybányai szolga- biró és Vajay Irén egybekelése április hó 30-án történt. A polgári házasság után a menyásszony atyjának, Szatmár város polgármesterének házánál volt az egyházi esküvő a Vajay, Madarassy, Képessy, Szuhányi és Tóth család impozáns jelenlétében. Az esketési szertartást Tóth József szentsz. tanácsos, képz. tanár végezte. Pazar lakoma után az ifjú pár Nagybányára utazott. — Streicher Andor földbirtokos eljegyezte Vecsey Bertát, Vecsey Zoltán debreceni földbirtokos leányát. — Bikfalvy Albert csont- és szarugyári igazgató szombaton esküdött örök hűséget Hérmán Margitnak, néh. Hérmán István földbirtokos leányának Szatmáron.

Uj adóhivatal. A pénzügyminiszter rendelete folytán Halmiban adóhivatal nyílik folyó évi julius hó 1-én.

Konfirmáció. A református egyház törvényei szerint minden 12 életévét betöltött gyermek, aki elemi iskolába nem jár, konfirmál, azaz hitben megerősítést nyer. T. i. azt a fogadást, hogy a ref. vallásban neveltetnek, mit a kereszteléskor a keresztszülők tettek helyettük, magukévá teszik s mint önálló hívek először járulnak az Ur asztalához. Ebben az évben is, mint mindig, áldozó csütörtökön volt a konfirmáció, melyen 24 gyermeket jogosított fel Sátor Dávid ref. lelkész az Ur asztalához járulásra. A konfirmáció emlékére a gyermekek díszes emléklapot kaptak.

Meghívó. A misztótfalui állami el. népiskolával kapcsolatos ifjúsági egyesület folyó hó 16-án, részben az állami iskolai szegény tanulók részére, részben saját pénztára gyarapítására a Szilvásy Győző-féle helyiségben, műkedvelői előadással egybekötött táncvigalmat rendez. Belépődíj : Személyjegy 1 korona, családjegy 3 korona. Kezdete este 7 órakor. Felülfizetéseket a jótékony célra való tekintettel szívesen fogadnak és hir-| lapilag nyugtáznak. Ételekről és italokról gondoskodva lesz. Színre kerül: A falu rossza. Népszínmű 3 felvonásban. Irta Tóth Ede. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag falusi földmivelő, biró, Fekete Gusztáv. Lajos, Vince János, Boriska, Derecskéi Erzsiké, gyermekei. Bátki Tercsi árva Feledi gyámsága alatt, Tóth Mariska. Göndör Sándor, szolgalegény, Piskolti József. Finom Rózsi menyecske, Derecskéi Juliska. Csapó, gazdaember, Tebőcs Károly. Csapóné, Sulyokné, Tarisznyásné módos asszonyok: Tebőcs Matild, Rochnyák Rózsika, Tóth Erzsiké. Egy öreg paraszt, Szász István. Megyei, csendbiztos, Tóth

József. Kónya, kántortanitó, Vass Károly. Gonosz Pista, bakter, Vakker Lajos. Gonoszné Papp Tériké. Cserebogár Jóska, szőlőpásztor, Suba József. Cene, cigányprímás, Piskolti Károly. Ádus, vén cimbalmos, Papp György. A »makkhetes« korcsmáros, Tyira Gábor. Neje, Piskolti Matild. Jóska, béres, Tebőcs Sándor. Nép mindkét nemből. — Vendégek, cigányok. — Történik: Felső-Borsod vidékén. — Idő jelenkor. Az első és második felvonás közt egy évi időköz.

Öngyilkosság. Barta Lászlóné, szül. Bomb Anna hat hónapig élt a férjével, kivel szerelmi házasságot kötött. A férj a múlt hét egyik napján az ökröknek akart enni adni, miközben a szénában egy üveg pálinkát talált. Minthogy a háznál csak ketten voltak s minthogy a férfi kérdésére az asszony ingadozó, kitérő választ adott a pálinka eredetéről, a férj a gubába öltözött asszonyon a kezében levő ostorral keresztül vágott s ezzel bosszúsan távozott. Mire visszatért, az asszonyt a ház padlásán felakasztva halva találta. Az orvosrendőri vizsgálat, melynél Tóth Tibor szolgabiró és Sárközy járásorvos működött közre, megállapította az öngyilkosságot. Hát ilyen az a szerelem 1 E. m. a. f.

Reform a vasutasok egyenruhájában. Mint értesülünk, a vasúti egyenruha kérdésé a megvalósulás stádiumába jutott, amennyiben Hie- ronymi kereskedelemügyi miniszter e tekintetben már döntött. A tervbe vett atillát és kardot elejtették. A forgalmi szolgálattévők vörös sapkát fognak kapni; a blúz olyan lesz, mint a honvédeké és az egyes osztályokat majd a hajtóka színéről fogják felismerni. A forgalmi alkalmazottak hajtókája piros lesz, a pályafentartási alkalmazottaké búzavirág kék, a szertárnoké világos szürke, mig a vontatási alkalmazottaké dohánybarna. A nadrágot teljesen a katonatisztekének mintájára szabják. A piros karszalagot eltörlik s helyette a szolgálattevők piros sapkát kapnak. A blúz zsinórnélküli lesz, miután a zsinór — különösen nyáron — sok esetben vérmérgezést idézett elő. A diszegyenruha tervezetét elejtették, mert a diszmentéhez szükségelt szőrmeprém túlságosan megdrágította.

Mikor látjuk az üstököst? A csillagászok számítása szerint a Halley-üstökös feje május 19-én reggel 3 óra 22 perckor fog először érintkezni a nap korongjával. Ez a jelenség egy óra hosszáig fog tartani. A csillagászok ezen átvonulástól igen sokat várnak, mert ha elsötétíti a napot, akkor az üstökös feje szilárd test, ha nem, akkor gáz. Május 20-tól kezdve a Halley-üstökös a nyugati égbolton lesz látható napnyugta után. Még pedig 20-án este 8 óra 45 percig, május 25-en este 11 óráig és 30-án éjjel fél 12-ig.

eszébe. Csak látná őket közelebbről, az életüket, de Pesten ő hiába látogatta meg őket, mert ott semmit se látott. Beszállásolták egy pompás fogadóba, ebédre, vacsorára vitték, színházba, fölszármazott rokon úri családokhoz s az öreg Borkonyinak már a harmadik napon szédült a feje. Ö is örült, mint a fiai, ha Borkonyról elutazhattak, örült, hogy a feje nem szédült s hogy megint a falujában lesz, ahol mégis csak jobban tudott tájékozódni. Itthon elrejtőzött a Nagyur, tiz szobája volt hozzá, vagy kocsiba ült és dühös siránkozással hordatta meg magát a birtokon. Itt, csak itt, egy tagban, szép, áldott, régi, jó hatezer hold föld, minden talpalatnyi belőle hű, mint az édes apa.

>1«

Az öreg Borkonyi hirtelenül ravaszságra adta akaratlanul vén fejét, amikor már túlságosan, gyermekesen sokat búsult. Levelet irt a fiainak, hogy ő a végét érzi s itt jön az utolsó nyár, az ő utolsó nyara, adjanak neki ebből a nyárból legalább egy hónapot a fiuk. Jöjjenek haza, de úgy, mintha igazán haza jönnének, Svájcz vagy Osztende helyett, hívjanak vendégeket. Borkony csodaszép, az erdők hüsek, a Szamos fölér egy álmos tengerrel, a kert pompás, az öreg kastély kiöltözködött.

A fiuk keserves tanácskozások után elhatározták, hogy haza muszáj jönniük, haza fognak jönni s évődtek egymással.

— Borkonyra aligha hozhatod el a valóban pompás kis Józsa Etát, — csufolódott Ákos az öcscsel, a képviselővel.

— Igenis elvihetem, — válaszolta kaczagva Borkonyi Jenő, — olyan uriasszony édesanyja van Etának, akivel akárhova el lehet menni, tudod.

S a fiuk megírták, hogy örömmel jönnek,

bár ők már elígérték ezt a nyári hónapot, de tudnak a dolgon valahogyan segíteni, Jenő bejelentette a vendégeit, özvegy Józsa Zsoltnét és a leányát, Józsa Etát s Ákos is a magáét, Kály Kály Miklóst és a feleségét.

Tartoztak is félig meddig ezzel ennek a négy embernek, akik egy kicsit már valósággal a Bor- konyi-család tagjainak érezték magukat. De nyugtalan volt mind a két fiatal Borkonyi, még azután is nyugtalan, amikor az öreg ur, a szegény Nagyur levele megérkezett. Nagy tisztelettel üdvözölte levelében, jóeleve az öreg Borkonyi a fiai vendégeit, jöjjenek Borkonyba, mintha haza jönnének.

Próbált régi, magyar, falusi ember szokása szerint a família-nevekről eligazodni az öreg Borkonyi: milyen Józsák, micsoda Kälyk? No, majd megválik s az öreg, bús ember egészen meglegé- nyesedett a nagy, buzgó vendégvárásban s vele együtt* egész Borkony megfiatalodott.

»Ezt a Jenőt még csak értem, — töprengett s elég vidáman töprengett az öreg ur, — az az Eta okvetlenül pompás leányzó lehet.« »De az a Kályék hogyan jönnek Ákoshoz« — s nem adta volna sokért, ha egy leány jönne Borkonyára az Ákos vendégeivel is. S az öreg ur vidáman topogott régi, magyar, falusi csizmáiban, mintha ismerős utczán járna. S akkor is nagyon örült, amikor a két ócska hintót, melyet eléjük küldött, meglátta messziről közeledni. El nem vette az öreg ur édes kedvét, nyájasságát, hogy a fiukat még satnyábbaknak, öregedőbbeknek látta, mint a múltkor. Ö piros volt s hacsak nem busult, ragyogó szemű, a haja fehér-fekete, a szakálla, bajusza is. Mi éri ezeket a gyerekeket ott fent, Pesten, hogy ezek majdnem gyermekkorban megsárgulnak s elhullatják a hajukat? A fiuk kissé zavarodottan, de nagyon figyelmesen segítettek a

vendégeiknek s vezették őket az apjuk elé. Kály ur nagyon elegáns, komoly, sőt komor szakállas ur volt s a felesége egy alig húsz esztendős barna tündér. Özvegy Józsa Zsoltne méltósággal, mely izgató kaczérságot leplezett rosszul leplezve, szállott ki a hintóból. Józsa Eta pedig aranyos szőkeségével, rózsás arczával, nevetésével úgy ugrott az öreg Borkonyi elé, mint egy váratlan, fiatal öröm.

Oh, ez szép nap volt, éjszakába lopozó, fölséges szép, falusi nap, tele izgatottsággal és örömmel.

Talán az volt a szerencse, hogy a sok izgalom, esemény elálmositotta a szegény Nagyurat. Meg a Józsa Eta kicsi, csengő hangja, mert Eta énekelt is vacsora után, megtüzesitette s meg- könnyesitette a szemét. Azután karonfogta a tiszttartót, aki majdnem olyan öreg ember volt mint ő s aki velük vacsorázott.

Mig a szobájába ért, megjött álmosan is a hangja az öreg urnák s majdnem nótázva mondotta, egyenesen a tiszttartó fülébe:

— Micsoda leány ez az Eta, de látszik az anyjáról is, mert az se lehetett utolsó leány a maga idejében. Az asszony, az a Kályné, az talán még különb, de kár, hogy asszony, a teremtésit.

A tiszttartó, az öreg Dénes, alig tudta elnémítani s szobájába vezetni a Nagyurat, a szegény öreg Borkonyit. S a Nagyur azzal aludt el, már ébren álmodni kezdte, hogy neki két csodaszép menye van s öt-hat unokája, édes, piczi, apró jószágok.

*

Három nap múlva — s a napok olyanok, mint a csukott függönyü szobák — az öreg Borkonyi kint, a földeken sétált nyögve, roskadozva Dénessel, a tiszttartóval. Az öreg Dénes