Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-02-15 / 7. szám

Szinérváralja, 1910. Február 15. — 7. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szára ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 40 fillér. .MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A tanuló ifjúságról. (sj.) Nap-nap mellett halljuk felhang- zani, hogy a mai ifjúság erősen degene­rálódik; a múltakhoz képest úgy testi, mint szellemi fejlődése hanyatlást mutat. Az a mesés legendakor, mely a régi nagyszom­bati, pápai, pesti, pataki, debreczeni, nagy- enyedi, miskolczi, egri, iglói, losonczi, sel- meczi diákság alakját környezte, már csak­nem szétfoszlóban van. Az emberiségnek általános jellemvo­nása az, hogy »laudator temporis acti«, szereti dicsérőleg emlegetni »a régi jó időket.« De csak a tényekből kell konsta­tálnunk s látjuk, hogy ez a mondás, ha nem általánosságban véve is, de a modern társadalmi élet számos jelenségére vonat­koztatva, több egy banális frázisnál. Régebben az ifjúság' még pajkosabb és szilajabb volt — ezzel argumentál a múltak vádlója. Csakhogy az emlitelt tu­lajdonokat nem róhatjuk fel nekik hibák­ként, sőt éppen a vidám életkedv, pajkos elevenség az, ami az egészséges ifjú lélek­nek jellemző sajátsága s aminek a jelen­ben sok helyen tapasztalt hiánya nevez- f hető beteges tünetnek. Aztán tekintetbe kell vennünk, hogy a diákság nagy percentje számára hajdanta mostohábbak voltak az életviszonyok, mint ma. A létfeltételek korlátoltabb mértékben állottak rendelkezésükre, ezért némileg utalva is voltak rá, hogy helyzetükön le­leményességük által könnyítsenek s az élet ridegségét élénk kedélyesség által fűsze­rezzék. Az bizonyos, hogy igy alkalmuk nyílt korán megismerni a való életet. A küzdel­mekben lelkűk megacélosodott, önbecsérze- tük kifejlődött. Tudták értékelni a fáradsá­got, szenvedést. Az is való, hogy az ifjak pajzánságá- nak akkor megvoltak a határai, amelyeket csak nagyon szórványosán léptek át. Óva­kodtak a bűnöktől. Lelkűk ártatlanságát megőrizték, ami a züllés lejtőjétől távol tartotta őket. A mai fiatalság korán elveszti lelki tisztaságát; a rossz társaság, esetleg rossz nevelés, a körülmények, korunk divatos áramlata megfosztják bensejét attól a ne­mes zománctól, mely kell, hogy megvédje minden ártalmas behatástól. Az ifjú lelke épp olyan fogékony a jó, mint a rossz iránt s az erkölcsi rossz­nak csirái mégis mintha könnyebben ta­lálnának utat szivéhez. A természet az a mester, mely szépre, jóra, igazra tanít. Ennek kebelén érezték jól magukat régi ifjaink szabad idejükben. -- Itt szerezték meg lelkűk, testük üde frisseségét, itt talállak a játékokban egész­séges szórakozást. Ma az ifjúság nagy percenlje elébe helyezi ennek a kávéházi dorbézolást. Nem ritkán van alkalmunk látni zsenge korú ifjakat a füstös kávéházakban, mulató­helyeken. Éjjeleket virrasztanak át ital, kártya, mulatozás mellett, magukba sziva a rossznak csiráit, megismerve a bűnt, mely fenyegetően nyújtja feléje karjait. A napokban záródott le hazai tan­intézeteinkben az iskolai év első fele. A tanulók bizonyítványt nyertek róla, hogy miként feleltek meg iskolai kötelezettsé­güknek, hogy a reájuk kirótt tananyagban milyen előhaladást tanúsítottak. A diák letöltötte a félévet, a professzor latba ve­tette a kalkulusokat és osztályozott a ta­nítvány előmeneteléről és magaviseletéről. Aztán kezdődik az uj félév s az is­kolai élet halad a régi nyomon, — hogy milyenen: fentebb szólottunk róla. Vissza lehet-e varázsolni a régi nagy időket a mai ifjúsággal, mely ideges, kora­vén elemekből álló társadalmunkat oly ke­véssé látszik felfrissíteni, sőt annak beteg­sége csiráival jóelőre inficiálja magát. Tudnák-e azt a magasabb ideálok lel­kesíteni, ki a világi örökkel idejekorán betelve elveszti életkedvét, ambícióját — és sivár lelkére a pesszimizmus szürke köde nehezül. Kor szüli az embert — azt mondják. Ha jönni fog egy uj kor, mely száguldó viharként fogja megtisztítani társadalmunk fülledt, nyomasztó levegőjét, felriasztja ta­lán ifjúságunkat is hipnotikus álmából. Es az öntudatra ébredt magyar ifjúság méltónak fog mutatkozni elődeihez. Csak késő ne legyen az ébredés! i 4 A ,,SZINÉRVÁRALJA^ TÁRCÁJA. Rablótámadás a fővárosban. Bibulusné asszony, amióta Széli Kálmán ráthóti simentháli tenyésztéséről olvasott, hol oly nagyra fejlesztették a tenyésztés ördöngős tudományát, hogy szigorú esztétikai mérlegelés után elő vagyon Írva, hány czentiméterre szabad kiszélesednie a homlokcsontnak, minő hosszúra szabad nyulniok a szarvaknak, minő formákat érjen meg a láb, a hátgerincz; mondom, hogy amióta Bibulusné asszony mindezeket álmélkodva olvasá, elhatározta, hogy csekély személyemet is külsőleg gyökeresen át fogja alakítani. Ezen célját pedig az okszerű táplálkozás által akarta megvalósítani. Önagysága úgy találta, hogy életem napjai amily rohamosan fogynak, ezzel szemben egyenes arányban gyarapszik gömbölydedségem. Az okszerű táplálkozás alatt tehát azt tessék ér­teni, hogy a pecsenyefélék asztalunkról száműzet­tek s az én számomra a rózsásra sütött, ropogós- bőrű kappan már csak a dajkamesék országában létezett. Természeti igazság, hogy az akczió reakcziót szül. A reakczió nálam abban nyilvánult meg, hogy pártot ütve elhatároztam : juszt is, a spenóton és a száraz lencsén még jobban hizni fogok. Nem én mondom, Arany János mondja, tehát elhiheti bátran kiki: Tudod, mi az erő? Akarat, mely előbb vagy utóbb, de győzelmet arat. (Nem eskü­szöm meg, hogy éppen igy mondta, de valamelyes- képp ilyenformán.) Nálam az erős akarat meg­volt s igy nem is utóbb, de előbb győzelmet arattam. Ügy híztam, hogy Demeter bátyámuram, ki örökös szepegésben élt, mert vérbősége folytán a guta már három éve kerülgette, látva az én gyarapodásomat, egészen megnyugodott. Ha van igazság a földön — gondolá — akkor úgy is nekem kell először sorra kerülnöm. Addig meg az örökös aggódással mit epeszsze magát? Az okszerű táplálkozás, mely egyúttal a konyhapénzből egy gyönyörű struccztollas kala­pot juttatott Bibulusné asszonynak, csúfos kudar- czot vallott. De Széli Kálmán ráthóti titkos tudo­mánya csak nem hagyta nyugodni. Csípőre tett kezekkel jelentette ki, hogy mindaddig nem nyugszik, mig úgy nem fogok kinézni, mint egy fess, karcsú huszárhadnagy. Szerencse, hogy ma­gas homlokom van, különben a hajamszála ég felé meredt volna. — Utóvégre, ha az egyik oktalan barom­nak lehet boldogulni, monda bosszúsan Bibulusné asszony, miért ne lehetne a másik eszes lénynyel ? Ha primadonna természetem volna, talán némi czélzást fedeztem volna fel e mondókában, de hát miért legyek én okos ember létemre rébuszfejtő? Házam úrnőjének ekkor támadt az az ötlete, hogy bicziklire ültet, sportsmannt nevel belőlem. A sporttal már ezelőtt is foglalkoztam: vadászkalapot és kutyakorbácsot viseltem vasár­nap délutánonkint, de Bibulusné asszony szerint minden sportnak koronája a biczikli. (Ez azasz- szony alighanem biczikliügynöknek csapott fel.) Ugyan kérem, ne mosolyogjanak, mit nem tenne meg egy jó nevelésű férj, ha angyalajkak parancsolják? így vedlettem én át, az utcza né­pének nagy gaudiumára, bécsi köszörűssé, de azzal a szilárd elhatározással, hogy azért juszt se leszek olyan, mint egy fess, karcsú huszár­hadnagy. Az első napokban csak azt próbálgattam, hogy hogyan kellemesebb a hasravágódás; a má­sodik héten pedig ez ismereteimet hasznosítot­tam kitűnő sikerrel; a harmadik héten egyszerre csak elindultam egymagám minden vészfék, aka­rom mondani, vészkötelék nélkül. Én nem tudom, mit érezhetett a vasút fel­találója, midőn legelső vonata elrobogott; de hogy én mit éreztem, midőn a nyeregben leg­először szabadjára engedtek, azt még úgy sem tudom. Mintha a szédülésig vegyes érzelmek lep­tek volna meg; mintha ingó-bingó léghajón a fellegekig magasztosultam volna; mintha hegy­szakadékok szélén imbolyognék arasznyira a Ha fáj a feje, Béretírás-pasztillát, w mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretváa Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom