Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-25 / 4. szám
Szinérváralja, 1910. Január 25. — 4. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint ÍO fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő: FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Panama-láz. (F. É.) Egy idő óta a magyar társadalmat a közéletet furcsa betegség fogta el. Furcsának nevezzük, noha éppen olyan joggal undorítónak is mondhatnék. Az emberek egymásközti érintkezésében bizonyos hidegség, tartózkodás figyelhető meg, melynek közvetlen okozója a bizalmatlanság, a gyanú, félreértés. Mindenkiben gazembert látunk, vesztegető^, panamistát. Ha valaki ismerőseink közül, valamely szállítást nyer el, valamelv ked- vező üzlethez jut, ha tényleg megbízhatósága, vagy képességei előre látható eredményekkel járt, akkor mindjárt ott szállong körülötte a gyanú sötét árnyéka, mely mindent sötét szürke színbe von s mely azonnal meggyanúsítja még a legtisztességesebbeket is, azzal, hogy az elért eredményt nem tehetségének, nem képességének köszönheti, hanem azt valamiképen kijárta, kivesztegette, kipanamázta. Panamista! Ez ma minden közéleti tevékenységet kifejtő polgártársunk hízelgő jelzője. Senki sem gondol avval, minő megbecstelenítő, minő lealacsonyító megbélyegzést követnek el ezzel. Nem gondolnak avval, hogy a terjesztendő hir, ha még oly csekély tápból is merit, mindig talál hiszékeny telkekre, akik azután továbbterjesztve az aljas rágalmat, végtére olyan feneket kerítenek annak, hogy végeredményben még az is hitelt ad a gyanúsításnak, akik különben teljesen s jogosan meg vannak annak ellenkezőjéről győződve. S vájjon honnan van az erkölcsök, a közéleti leromlás, ez elfajulása?! Minek tulajdonítsuk, ezt a minden egyéb csak éppen nem magyaros szokásnak térhódítását?! Miért pusztít ez a gyanúsító láz, ez a hátmögi politika közéletünkben? Mi fertőzte meg annyira társadalmunkat, hogy minden lelkifurdalás nélkül szolgáltat ki tiszteletre méltó egyéneket a megvetésnek, megbélyegzésnek, a közutálatnak. Nem törődik azzal, hogy soha senki elégtételt ezért néki nem szolgáltat, mert mindig fog akadni s nem is egy, aki daczára a czáíolatok- nak még mindig inkább a rágalomnak, mint a védekezésnek ad hitelt. Hiába bizonykodik az illető, hiába igazolja aktákkal, tanukkal, okiratokkal, intakt, tisztességes kijárását, a gyanútól kikezdett közvéleményt már nem tudja megmásítani s egész élete végéig viselni kell majd azt a keresztet, mit a könnyelmű rágalom, a gyanúsítás, a megbélyegző szándék reá sütött. S most éli fénykorát ez a panamaláz. Ma mindenki, kinek tisztességes nyakkendője, önérzetes fellépése s esetleg képzettsége, tehetsége magasabb czélok s dolgok elérhetésére, azt már megtámadja a panamaláz, hogy rövidesen kivégezze s átadja a közmegvetésnek. Vájjon rendjén van-e ez a dolog? Kulturállamban, müveit országban szabad ilyennek megtörténnie?! Szabad azokat, kik a társadalmi életben, a közéletben szerepet játszanak, csupán azért, mert képességeik erre predesztinálják, mert megvan minden qualifikációjuk arra nézve, hogy tényleg szerepet játszanak a társadalmi s ezzel egybefüggő közéletben. Erős tisztitó áramlatra van szükségünk, mely elsöpri ezt a felesleges, a közéletre mázsás sulylyal nehezedő panamalázat. Tűnjön el a magyar közéletből a könnyelmű gyanúsítás, a mindent megrágalmazni óhajtó durva törekvés, hogy egy szebb jövő, egy boldogabb korszak válthassa fel ezt az áldatlan, minden elő- haladást, minden fejlődést meggyilkoló beteges állapot, mely nemcsak a közéletben érezteti pusztító, sorvasztó hatását, hanem egész társadalmi életünket megmételyezi. Ha ezt elérhetjük, ha csirájában meg tudjuk fojtani azokat a baktériumokat, melyek a panamalázat éltetik, akkor talán mi is jobb időket remélhetünk s az országra is jobb napok virradhatnak, a mai szomorú, sivár, minden kilátást nélkülöző, sötét jelennél. A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Akkordok. Ablakod alatt már, de sokszor is jártam Talán csak meglátlak, hányszor lestem, vártam, Mindhiába vártam Nézz ki egyszer-másszor, be sokszor is kértem, Nem megyek már arra fogadtam, Ígértem Hiába Ígértem. Bár nagyon jól tudom, hogy senki sem vár ott, Isten tudja miért, mégis arra járok, Mindig arra járok. _____ Karafiátli Jenő. Az utolsó pogány. Elcsöndesedett Tenkes Pál uram egész házanépe, a szives vendéglátás után pihenni tértek a magas vendégek, csak Filep atya szemére nem jött álom. Lesétált a kertbe. A virágzó rózsaszín barakcfa-koronákon átsugárzó csillagos ég mélységes kékje az itáliai éjszakák varázsával vette körül. Egyik ut-fordulónál, mint valami szélsodort barackszirom, szépséges, sugár leány hullott eléje, Tenkes Anna. Térden zokogva kérte az atyát, járna közbe, hogy bejut1 hasson a *Nywlak szigete« szent lányai közé, mert összetörve a szive, a lelke. Többet aztán a nagy sírástól nem is tudott mondani. Siralmas hangú hazai krónikáink ott kezdődnek a Sajó partján, de nem is szakad végük egyhamar. A feldúlt, kipusztitott országban I sehogy sem tudott helyreállani a rend, a ! nyugalom. A legtöbb bajt okozták a Duna—Tisza ; közébe visszatelepitett pogány kunok. Nem tud- ! ták feledni Kuthen királyuk felkoncolását s bar- . bár vad természetük fenekestől felforditotta az 1 országos kormány rozoga szekerét. Élszomoritó hírek érkeztek egyre-másra a római szent székhez. A szent Atya jóságos szivét megindította a magyarok gyászos helyzete, hogy Mária országában újra pogány bálványok előtt folynak az áldozatok, elküldte hozzájuk követségbe a ferminói püspököt, Filep atyát, kinek bölcsessége megtéríti a hitetleneket és a törvényes rendet visszaállítja. A római követnek a királyi udvar nyújtotta javító munkásságában a legkeményebb diót. A fiatal uralkodót léha, feslett cimborák vették körül, köztük feles számmal pogány kun nemesek is s éjjel-nappal szakadatlanul folyt a heje- j huja. A tüzes bor és a villogó szemű szép, 1 kun leányok könnyen feledtették az országos nyomort, hogy a nép barom hiányában maga huzza az igát. A püspök komoly intelmei nagy hatással voltak László király fiatal, alapjában még romlatlan lelkére. Belátta eddigi élete kárhozatos voltát, javulást Ígért eskü alatt s igyekezett azt tettekre beváltani. Királyi hitlevelében megrendszabályozta a kun garázdálkodásokat s nekik biztosított elő- j jogok ellenében feltétlenül követelte, hogy ! mindnyájan ősi szokásaikkal felhagyva, keresz- j tény hitre térjenek. Elindultak keresztelő körútra a püspökök j egy-egy országnagy kíséretében s rövid idő ! alatt a kun nemzetségek mind fölvették az uj ! hitet, kivéve az Uzorét. Büszke, hatalmas kuü törzs volt ez, ki- ! terjedt egész Kecske vármegyére. Hasztalan volt szép szó, fenyegetés, az öreg Uzort nem lehetett hajlítani, hogy elhagyja régi isteneit. Gyűlölte a keresztényeket, mert városok- | ban laknak, mint valami közönséges csiszár j mesterek s nem lenge szövetsátrakban, mint j az a végtelen puszta szabad fiaihoz illik. Fen- I ségesebbnek tartotta az árnyékos forrás mellett : leszúrt fehér ló hörgése és vérének gőzölgése ! közben keresni a mindenség urát, mint a fényes monostorok tömjénes csöndjében, nagy hangos miséiben. Ha fáj a feje, Béretvás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint es fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. 01 Készíti Borotvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai »állítás.
