Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-25 / 4. szám
(2) 1810. Január 25. 4. szám. SZINÉRVÁRALJA A tudás határai. Két hir, frappánsul ellentétes és jelentőségében megdöbbentő, járta be mostanában a világot. Az egyik, a diadalmas, az örvendetes azt jelenti, hogy a Latham, a levegő hőseinek egyike, minden eddigi rekordot leverve, ezer méternél magasabbra szállt fel aeroplánján. Ezt a magasságot kétségtelenül konstatálták, mert Latham magával vitt barométerjének jelzése s a röptét a föld színéről teolodittal figyelő katonatisztek észleletei teljesen összevágnak. A világnak tehát nagy oka van ujjongani; kétségtelenül be van bizonyítva az, amit a spektikusok eddig még kétségbevontak, hogy az aeroplán szállóképessége felfelé is korlátlan. Az ember tehát ime végleg ura a levegőnek s a gyakorlatilag alkalmazott tudomány minapi nagy csodája, a kormányozható léghajó ma már túl van haladva. Leverte a könnyebb, fürgébb, immár a használatban is hasznavehetővé vált repülőgép. Ámde a tudomány és technika diadalát hirdető örömrivalgásba sajátságosán szól bele az a Londonból érkező disszonáns hir, melynek komoly mérlegeléséből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az emberi tudás véges, botorkáló és bizonytalan s hogy a tudománynak bármily véglegesen és határozottan megállapított eredményeivel szemben indokolt a kétkedés. Egy londoni tudományos társaságban egy nagytekintélyű tudós, Walter Mauthner a legújabb rendszerű teleskoppal végzett vizsgálat alapján bebizonyította, hogy a Mars bolygón látható, vagy szerinte eddig látni vélt csatornák existenciája mese s a legjobb esetben is csak addig az eddigi műszerek tökéletlenségére visszavezethető optikai csalódás. Mikor Schiaparelli a műit század hetvenes éveiben a Mars csatornarendszerét felfedezte, a kiváló csillagász nevét felkapta a világhír s a legkiválóbb műszerekkel felruházott európai és amerikai obscervadoriumok siettek megerősíteni az olasz tudós felfedezését, mely azóta nemcsak hogy csillagászati dogmává lett, hanem tudományos meggyőződése minden művelt embernek, melyre bárki is kész volt esküt tenni. Sőt annyira átment a köztudatba, hogy alapjává lett a Mars lakhatóságát vitató elméletnek, mely viszont megtermékesitette a legkiválóbb irók fantáziáját is, úgy, hogy nem egy regény, vagy novella szerinte a titokzatos csilag. Ez a régi legenda most szertefoszlik s a gondolkodó ember megdöbbenve kénytelen kérdezni, hogy a tudományos igazságok is csak relativ értelemben vehetők és csak addig maradnak-e igazságok, amig egy másik, velük homlokegyenest ellenkező igazság meg nem dönti ? Mikor Ftolomeus kidolgozta magas csillagászati rendszerét, azt arra alapította, hogy minden égitest, még a nap is, a föld körül forog, mert igy látta a tulajdon szemével. Ezt milliók és milliók el is hitték, mert hisz a maguk szemével meggyőződhettek Ptolomeus tudományos állításának igazságáról. Későbbi tudósok, kiknek már műszerek álltak rendelkezésükre, a Ptolomeusé- val teljesen ellenkező tanokat hirdettek, miket a kortársak, a ptolomeusi tan elvetésével megint csak hinni voltak kénytelenek, mert hiszen a műszerek csakugyan amellett bizonyítottak, hogy az égitestek, a földet sem véve ki, a nap körül forognak s ime most jön egy tudós, aki bebizonyítja, hogy a műszerek is csalnak, mert a legújabb teleskopok semmit sem mutatnak a Mars felületén, holott a Schiaparelli korabeli telesko- pokon át látni lehetett a híressé vált csatornákat. De vájjon ki biztosíthat arról, hogy ez az észlelet végleges s hogy későbbi még tökéletesebb műszerekkel nem lehet-e majd látni a csatornákat? Mert nem egy tudományos elméletnek, sőt dogmának, melynek csalhatatlansága kétségen felül állónak látna, megrontója, megsemmisítője lett az újabb vele homlokegyenest ellenkező elmélet. S a világ ép oly vakon hitt ennek, mint azelőtt a réginek. Hol kezdődik tehát és hol végződik az emberi tudás s a tudomány minden vívmánya csak relativ értékű és nem abszolút ? Ha az ember már a maga szemének, sőt a műszereknek sem hihet, vájjon kinek és minek higyjen ? Szőlőink trágyázása. Alig hinnők, hogy legyen gazda ma még az országban, aki ne volna szentül meggyőződve arról, hogy a szőlő is csak úgy adhat jó terméseket, ha talaját rendszeresen trágyázzák. Nem az a feladata tehát a szőlősgazdának, hogy mindég több és több szőlőt telepítsen, mert igy igen nagy tőkebefektetésre s rendkívül nagy munkaerőre van szüksége, hanem oda kell törekednie, hogy meglevő szőlőtalaját mennél jobb trágyaeröbe hozza, minél jobban megművelje s igy meglevő szőlőjében minél nagyobb terméseket érjen el. A szőlőterületek trágyaerejét azonban az eddig szokásos trágyázási módok segélyével — egyes kivételes esetektől eltekintve — nemhogy fokozni, de fenntartani sem lehet. Ezideig jóformán kizárólag csak istállótrágyát használtak a szőlősgazdák — ha egyáltalán trágyáztak — s ez kétségen kívül nagyon jó szőlőtrágya, bár ennek is lehet hatását a műtrágyák együttes alkalmazása által jelentékenyen fokozni. Az istállótrágyából azonban a szőlő rendesen csak akkor kapott, ha a szántóföldek betrágyázása után még maradt valamelyes mennyiség, ami nagyon ritkán esett meg s ezért még a jól kezelt szőlők talaja is többnyire szegény tápláló anyagokban. De még azután az istállótrágya kifuvarozása a hegyi szőlőkbe nagyon is nehézkes s nem egy helyen puttonynyal kell azt felhordanunk, amit még akkor sem teszünk szívesen, ha áll rendelkezésünkre trágya. Nem is minden gazdának van trágyatermelő állatja s pl, a Hegyalján, de más hegyekben is nagyon sok gazdának van szőlője, holott birtoka mértföldekre fekszik. Ami pedig a homoki szőlőket illeti, azok nagyon is dús trágyázást igényelnek, ellenkezőleg termőképességük nem lesz tartós. Homokon csak bőséges trágyázással lehet a szőlőt termésben tartani. Az újonnan rigolozott homokban megterem ugyan elég jól a szőlő, de csak nehány évig, azután vékonyodni kezd a venyige s apad a fürt, kevesebb lesz a must. Homokon csak annyit szüretelhetünk, amennyinek megfelelő trágyát adtunk a talajnak. Miután pedig a homoki szőlők egymással összefüggő nagy területeket foglalnak le, miután a szőlők környékén levő szántóföldek is rendszerint homokosak s igy rendkívül sok istállótrágyát igényelnek, rendszerint lehetetlenség a szőlőket is bőséges istállótrágyával ellátni, hiszen a legtöbb esetben a szántóföldeknek sem jut elegendő. így azután a homoki szőlők termőképessége lassan bár, de rendszerint csökken, amin a szőlősgazda úgy akar segíteni, hogy újabb és újabb területeket telepit be, nagyobb munkát, több terhet vállal magára ahelyett, hogy hozzányúlná a műtrágyákhoz s ezúton fokozna apadó termését újabb töke befektetése, újabb munka és teher vállalása nélkül. A homoki szőlők nagy részénél tehát a gazda nem használhat istállótrágyát, mert nincs honnan vennie, kérdés tehát, hogy képes-e szőlőjének termőképességét istállótrágya nélkül, kizárólag csak műtrágyák segélyével fenntartani ? Azon számos kísérlet alapján, melyeket részint az országos növénytermelési kísérleti állomás részint magánosok végeztek, e kérdésre határozott igennel lehet felelni, vagyis tehát a homoki szőlők termőképességét kizárólag műtrágyákkal nemcsak fenntartani, de fokozni is lehet. Kát. holdanként igényelnek a homoki szőlők minden második évben 200 kg. szuperfoszfátot, 100 kg. 40 százalékos kálit és 80 kg. chilisalétromot. Hegyi szőlők, ha csak némi istáliótrágyát kapnak, kálit és salétromot nem szükségeinek, hanem csupán 200 kg. szuperfoszfátot kát. holdanként. K. Szerette megszokott ruházatát, a szarupikkelyes inget, a drága bőr-kacagányokat, melyeknek bőrét még apái nyúzták le gazdája hátáról az ázsiai vadonokban, dehogy cserélte volna fel a könnyű városi öltözékkel. Főleg pedig azért volt ellenére az uj hit, mert megkívánta a bozontos szakái levágását s lenyi- ratta a gyönyörű vakarcsokba font hajüstö- köket is. Dehogy hozott volna ennyi áldozatot a magyar Istennek a gőgös kun főur, pedig maga a király jött le hozzá Filep atyával, hogy városi ketrecbe tereljék a puszták szilaj oroszlánját. Hasztalan volt minden szóbeszéd. A nyakas pogány készebb volt kiköltözni az országból, minthogy megtérjen s egyetlen fiát túszul adja a királyi udvarban. Filep atya is letett minden reményről s elhatározta, hogy visszatér Budára, midőn az utolsó éjt követő reggelen, melyet a vendéglátó Tenkes-házban töltött, rettenetes ébredés tartotta vissza. A család legidősebb fiát, a deli, vitéz Tenkes Istvánt, átszűrt mellel, halva találták a Déllő mocsár szélén. A gyilkos is hamar kitudódott: egy fiatal kun levente, a pogány Uzor fia. Mindenki találgatta az okát, amiért az ifjak fegyverre mentek, de nem tudta senki biztosan, csak az az összetört virág, aki ott zokogott a Tenkes-ház házi kápolnájában s félig öntudat nélkül hallgatta a belső cseléd újabb lesújtó hírét. O tudta hogy régen kereste már István , az Uzor fiát halálos találkozóra, mert pogány kun létére a keresztény Tenkes-ház gyönyörű virágszála után merte a kezét kinyújtani. Nagy izgalmat okozott a királyi udvar jelenlétében elkövetett gyilkosság egész Kecskemét városában. Az áldozat rokonai üldözőbe vették a gyilkost aki először a királyi sátorba igyekezett menekülni. Az uj hitlevél szerint itt oltalmat talál a kún bűnös, nem éri a törvény szigora, hanem külföldre száműzik mindaddig, mig a meggyilkolt családja meg nem engesztelődik irányában. Ide azonban mar nem juthatott el. Útját állották a magyar urak. Visszafuttában aztán bemenekült a határon álló Homoki-kápolnába. A szent helyhez csodás legendát fűzött a nép. Az apostoli király, István itten táborozott, midőn éjszakának idején veszé| lyes szúnyogok milliárdja támadta meg nyugvó i seregét, de a szent király imájára azonnal tovább húzódtak. E csodatett emlékezetéül épült a kápolna, mely most oltalmába vette a pogány gyilkost. A királyt nagy indulatba hozta a véres esemény. Elrendelte, hogy azonnal indittassék meg a vizsgálat s a gyilkos a legszigorúbb fenyítésben részesüljön. A nádor, aki hivatva volt a magyar és kun nemesek közti főbenjáró ügyekben ítélkezni, kéznél volt. De egy nagy bökkenő mégis akadályozta a statáriális törvénykezést. A vádlott sehogy sem akart kijönni a szentélyből, azzal fenyegetődzött, hogy saját kardjával veszi el életét, ha erőszakkal próbálják kihúzni, már pedig pogány vérrel nem szabad befertőzni István király kápolnáját. Összegyűltek a templomajtóban az összes udvari méltóságok. Haragos szemet vetve egymásra sorakoztak a magyar és kun nemesek, ott volt maga Filep atya is, ki kegyes, vigasztaló szavakkal igyekezett a fájdalmában őrjöngő apát csillapítani. Ott állott vele szemben a másik apa, az Róth Bankház á s n r BUDAPEST. Bank-központunk: VI., Váci-körut 45. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkinak szakszerű felvilágosítást. Válaszbélyeg ■ mindenkor melléklendő. ■ FOLYÓSÍTUNK: v Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75 éves törlesztésre 3°/o—3Va°/o—4%—4' íu|<r°s kamatra készpénzben. Jelzálog kölcsönöket Il-od és lil-ad helyi betábiázásra 5—15 évre 5'Vo-al, esetleg 5'|8“|0-al. Személy- és tárcaváltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2‘|*—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és , _ életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékük 95%-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan teljesítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet által nyújtott jelzálogos , törlesztéses-, személyi- és váltókölcsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reálisügyletet a legnagyobb pénzcsoportoknál levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. gr Bankházunk képviseletére megbízható egyéneket felveszünk. "Ml
