Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-19 / 29. szám

Szinérváralja, 1910.

Julius 19. — 29. szám.

Hetedik évfolyam.

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Eőfizetési árak*. Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint íO fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő :

FÁBIÁN ISTVÁN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljóra küldendők.

= Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. ---Re

presentálni kell!

(F. É.) Benne vagyunk a nyári kánikula kellős közepében s ilyenkor már minden jóravaló — ugyan ki nem való a jóra — embernek azon fő a feje, hogy tulajdon- képen, hol is üsse agyon a nyári meleggel járó kellemetlenségeket s hol tegyen eleget annak a ferde felfogásnak, hogy nyáron, ha törik szakad, — de fürdőzni kell.

Noblesse oblige! — az előkelőség kötelez s az embernek társadalmi állásához mérten representálnia kell. Ez alatt at értendő, hogy lett légyen még olyan sovány is a jövedelem, mely az illető állásával, vagy keresetével jár, de a külvilág előtt úgy kell szerepelnie, úgy kell beosztania az életét, hogy az olybá vegye, mintha a jövedelmén kivül, párezer hold bánáti földet örökölt volna őseitől, vagy egy nehány jó jövedelmet hajtó fővárosi bérház boldog és irigyelt tuladonosa lenne.

Tehát ilyenkor a representálás azt követeli, hogy a szegény ember fürdö'zni menjen. Fürdőzni még akkor is, ha arra semmi szüksége sincsen, fürdőzni még akkor is, hamég úgy fő is feje az adósságok tengerében s szegény feje azt se tudja, hova, merre forduljon egy kis újabb hazafias kölcsönért, hogy mégis eleget tegyen annak a követelménynek, melyet az állásával járó előkelőség, mint súlyos terhet reá ró.

Mert, ha Uram bocsásd meg! — egy nyáron úgy gondolkoznék a munkában

megrokkant családfő, hogy nohát ez esztendőben itthon maradunk s ha jó friss levegőre van szükségünk hát ki-kirándulunk a szomszédunk, a rokonunk borházába, vagy elsétálunk minuen délután a határba s ott szemléljük a természet ezer gyönyörűségeit. Vagy reggelente korán kisétálunk az erdőbe s ott hallgatjuk az énekes madarak ingyen koncertjét, dicsérve velük a Teremtés urát, ki mind e szép dolgokat elkövette. Szóval megpróbálkoznánk erőnkhöz mérten takarékoskodni s úgy beosztani életünket, hogy az megelégedjék azzal, ami tulajdonképen megilleti s nem nyújtózunk tovább, mint a meddig a takarónk ér. Nohát akkor ugyancsak befütenénk magunknak. A jó barátok, a rokonok, kik esetleg, minta fővárosban szokás, leeresztett zsalu- gáterek mögött bujkálnak az emberek elől, hogy azután a nyár végével büszkén hencegjenek, hogy ezen vagy azon a fürdőhelyen miképen hódították meg a délceg és előkelő fiatalemberek szinét javát, — majd csak széiszeonék nyomorúságunkat s egyetlen egy ép hajunkszálát sem hagynák fejünkün, ha ugyan egyenesen nem bojkotálnák társaságunkat.

S ezért nehéz a megszokott, becsontosodott, s emellett a rósz társadalmi konvenciók ellen küzdeni. Ezért meri csak olyan kevés józanul gondolkozó a harcot felvennia »representálni kell!« jelszó ellen, mert harcában nem csupán a maga ki- gunyoltatását, megvetését szerzi meg, hanem ugyanazt még fokozottabb mértékben

családjának is, amely nyilván nem tűri azt olyan lehiggadt bölcselő türelmével, mint aminővel az, aki kimer kezdeni a társadalom eme kinövései ellen.

S igy, amint látjuk semmi sem menti meg a szegény embert attól, hogy haszontalan, — legalább a legtöbbször haszontalan kiadásokkal adósságokba ne keveredjék, mert bizony-bizony kevés embernek van annyi bátorsága, hogy a társadalmon kivül, még a saját családjával is harcba szálljon. Inkább tűri megadással sorsát s elmerül akkor, mikor a családi hajó már teljesen megtelt vízzel s segítség nincsen sehol már.

Representálni kell! Ez a jelszó, amely mellett, miként a régi gladiátorok, a mai családapák mennek a küzdőporondra, hogy ott a biztos bukás meg nem érdemelt sorsát vegyék el. De mig a gladiátorok jelszava :

»Morituri te salutant!« — A halálba menők üdvözölnek! volt, addig a modern kor emberének mosolyogva s eltitkolva baját, kell végig küzdenie azt a harcot, mely sokkal inkább, sokkal biztosabban visz a bizonyos veszedelembe, mint a gladiátorok küzdelme.

A Julián-Egyesületről.

Ezzel a címmel egy társadalmi egyesület végez zajtalan, nagy, nemzeti munkát. Némelyek úgy mondják, hogy amit a törvényhozás elhibáz Horvát-Szlavónországban magyar nézőpont szerint, azt igyekszik helyrehozni, kijavítani, vagy legalább ellensúlyozni a fentebbi egyeA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.

Pihenni.

Messze, igen távol,

Hol a nap se lángol, Hová sosem téved Egy parányi élet Ettől a világtól;

Hova e rut zajtól Nem hat soha semmi: Odamennék mindörökre Nyugodni, pihenni.

Ahol nincsen emlék, Ahol lét és nem-lét Sejtelemte olvad;

Hol a fájdalomnak Nem érzem gyötrelmét; Hol mindent el tudnék Temetni, feledni: Odamennek mindörökre Nyugodni, pihenni.

Nyugodni, pihenni! . , Hát csak ennyi, ennyi, Amire én vágyom?!

Az egész világon

Nem tartóztat semmi? . .

Ó én talga lelkem,

Vájjon hová mennél; Nyugodalmat nála nélkül A földön hol lelnél?!

Kürti Nándor,

Levél.

... A megbánás csak a kislelküek tulajdonsága. Jegyezze meg, az erős, az sohasem hátra, hanem mindig csak előre siet. És jegyezze meg, aki nagy célokat akar elérni, az nem forgácsolja szét magát, hanem egy pontba konczentrálja az akaratát . . .

Megbánás . . . rósz szó, csúnya szó, mert céltalan és eredménytelen. A büszke embereknek oktalan megalázkodása. Miért? A megtörténtet úgy sem lehet meg nem történtté tenni. A ruhát, sőt manapság még az emberi testet is tudják foltozni. De a tett, az tett marad örökké.

Meg aztán mit bánna meg ? Azt, hogy egy hajadon ember elfelejtett egy óráig okos lenni. Ezt bánta meg?

Hagyja el. Ki fejtette meg, ki meri azt állítani, hogy nekünk nem volt-e igazunk. Ki tudja azt, hogy az a jó, ami szabad, vagy az-e, ami nem

szabad. Nekem egy törvényem van. Az élet czélja, hogy a lehető legszebben éljük le. Mindent megszabad tenni, hogy ezt elérhessük. Aki érzi, hogy van erkölcsi ereje tetteinek következményeit viselni, az megtehet mindent, amit jónak lát. Mindenért csak önmagunknak vagyunk felelősek, mert végre is közelebbről saját magunkat érint minden ténykedésünk. Aki tudja, hogy befelé rendben van minden, az nyugodtan alszik mindenütt és ez a fő.

Mikor a föld egyszer csókolódzik, akkor a tengerek kilépnek medrükből, a kősziklák meghasadoznak, a városok rommá porladnak, virágok, állatok és emberek ezreivel fordulnak sírjaikba. És faj ez a földnek ? Dehogy is fáj ? Kihányja magából a zsarátnokot, lávát és aztán csendesen megtér. Kevély derekán észrevétlen gyenge fűszálak kezdenek sarjadzani.

Azon a hajnalon nem indult meg a föld. A tenger sem szólt bele a dologba. Sőt, tudtommal másnap a fehér krizantémok sem pirultak vörösre a maga fehér ujjacskáinak érintésétől.

És maga még panaszkodik? Asszonyom, örvendjen és legyen kemény. Ne siránkozzék. Higyje el nekem, hogy maga százszor szebb, mig Őszinte és igaz marad. A legősziniébb akkor volt. Tudom. Hívtam én magát? Nem. Hivott maga engem ? Nem. Mentünk. Ködbe veszett utakon.

Ha fáj a feje, Beretvás-pasztillát,

M mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban.

Késziti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.