Szinérváralja, 1910 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-05 / 27. szám
Julius 5. — 27. szám. Hetedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Eöfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nijilltér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színé muraijára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Pályaválasztás előtt. (F. É.) Az iskolai év befejeződött, a ^ záróvizsgálatok is elmúltak, mind az ő izgalmaikkal. A tanulóifjúság elnyerte bizonyítványait s kiki megy a jól avagy ke- vésbbé jól megérdemelt nyugalomba, hogy uj erőt, uj energiát gyűjtsön a további küzdelmekre és munkára, mely a vakáció elteltével várakozik reá. Az ifjak, kik tanulmányaikat a középiskolákban folytatják, nyugodtan tekintenek a jövőbe, hiszen őnekik még nincsen min törniök a fejüket előttük a kiszabott kötelességek útja, a középiskolák elvégzése. De azok, kik elvégezték a középiskolákat, kik nyolc esztendei szakadatlan és ernyedetelen szorgalmas munka gyümölcseképen az érettségi bizonyítványt nyerték el a klasszifikáló tanári kartól, azoknak fő a fejük, de még ; jobban a szülőknek, kik ilyenkor vannak a leginkább megakadva azzal, hogy tulajdonképen mit is kezdjenek most el immár »érettnek« nyilvánított gyermekükkel. Oh ma már nem olyan könnyű a választás. Az élet súlyos küzdelmei nehéz megpróbáltatásoknak teszi ki az embereket, még a diplomásokat sem kíméli meg s bizony nem egy diplomás embert ismerünk, aki öreg fejjel munkában megroppant tagokkal néz más foglalkozás után, hogy magát, esetleg családját fen tudja tartani. S a szülők tudják ezt, tudják különösképen, hogy a diplomás pályák annyira túlzsúfoltak, oly annyira elfoglaltak, hogy immár felvevő képességük teljesen megszűnt — minden egyes odatolongóval csak a létért való küzdelmet nehezítik meg s hogy egymás szájából kénytelenek a kenyeret kivenni. Mi a teendő ?! Ez a nehéz kérdés, mely minden egyes lelkiismeretes szülő előtt felvetődik. Hiszen mindegyik szivén viseli gyermeke sorsát s ha már tizenkét esztendőn keresztül a szülői szeretet túlontúl való rápazarlás mellett a sok költséget és vesződtséget nem sajnálta, akkor most, hogy az élet útjára kívánja bocsájtani kettőzött félelemmel s körültekintéssel kell eljárnia, nehogy épen akkor találjon ártani annak, kit talán e told kerekségén a legjobban szeret, amikor döntő lépéssel indul neki az élet rögös utjának. Hová küldjük gyermekeinket?! Mit neveljünk belőle, hogy legalább őket tudjuk megkímélni azoktól a véres-verejtékes küzdelmektől, amelyekben mi harcoltuk végig az életet s hogy legalább nékik találjunk olyan pályát, amely könnyebben juttatja a korgó gyomrot a száraz kenyérhez, mint a minőt mi választottunk a magunk, avagy szülőink szerencsétlen eszméinek következtében. Mindenki a saját foglalkozását szidja. Az ügyvéd azt tanácsolja, hogy minden pályára küldjük fiainkat csak éppen az ügyvédire nem. Az orvos éppen igy prelegál, a tanár hasonlóképen, a mérnök nem különben, a kereskedő még a szenteltvizet is leszedné arról, aki legelőször szánta szerencsétlen fejét arra, hogy embertársainak kívánságait teljesítse olyképen, hogy ellátja őt szükségleteivel, az iparos meg egyenesen a kivándorlást ajánlja annak, aki az ő pályájára merészkedik. S mindezek dacára mit tapasztalunk. Azok, akik úgy Istenigazában szidják pályájukat mások előtt, akik nem tudnak egyebet, ha erről a thémáról esik szó csak sírni és siránkozni, ezek a jó urak, ha a saját fiaikról esik aztán később szó, mindmind a saját foglalkozásukat oktrojálják reájuk s az ügyvéd fiából ügyvéd, az orvoséból orvos, a tanáréból tanár, a mérnö kéből mérnök lesz. Egészen természete hogy a kereskedő boltját fiára hagyja, az iparos pedig műhelyébe veszi csemetéjét. így mint látjuk ezek a jó urak a leg- eklatánsabban rácáfolnak a maguk siránkozására s épen az ellenkezőjét mutatják annak az érzelmeiknek, melyeket a külvilág előtt olyannyira és oly sokszor feleslegesen fitogtatnak. Bizonyos, hogy a mai világban a megélhetés minden pályán nehéz és a gondterhes apa a saját foglalkozásának minden csinját-binját az idők folyamán kiismerve inkább tudja eligazítani fiát azon az utón, melyet egy nehány ösvénnyel ő maga is segített kitaposni s igy ha tényleg nem is tetszik néki az a hivatás, melyet jól vagy rosszul betölt, végeredményben a saját magzatának még is ott tud leghathatósab- ban kezére játszani s ott talál megnyugvást abban az irányban, hogy jövendő pályafutásának terhein könnyíthet. A mi speciális viszonyinknál fogva a gazdálkodás az, mely a legnagyobb kontingensét ifjúságunknak abszerbeálja. A legtöbb gazdálkodó lévén Magyarországon, a legtöbb apa, a legtöbb fiút a földmive- lésre szorítja s igy hazánk gazdasági fejlődése épen ez okból egyoldalúan fejlőA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Romantika. Irta : Biró Horváth Emil. Volt egy lovag büszke, bátor, Hires száz véres csatából. Volt egy kis lány, halvány, gyenge, Tündérálom olyan gyenge. És ők kelten — hallja édes ? Ilarcbaszálltak. Nevetséges ! És a lovag, büszke, bátor, Nem tért vissza a csatából. Ott maradt a földre szegve, Szive tőrrel általverve. Alig birta még kivenni, De nem tudta messze dobni. Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. (Nyári humoreszk.) — Irta: Sztankai Sándor. — Valahol a Dunántúl egyik megyéjében, nem messze a megyei székhelytől, fekszik Bocskó- füred, a megye intelligenciájának kedvelt nyaralóhelye. Amolyan egyszerű magyar fürdőhely, ahol ugyan kevés kényelmet, de annál borsosabb árakat találunk és a hová elmenni és az egész nyarat átunatkozni sikknek tartatik. Alapjában felélénkítette azt a máskor csendes vidéket Szigetváry főispáuék megérkezése, akik nemcsak hogy a környék egyik legrégibb és leggazdagabb családjához tartoztak, hanem messze vidéket bejárta leányaik szépségének a hire, úgy, hogy a Szigetváry leányokért két vár- megye ifjúsága törte magat és miudig a legelső gavallér vitte el a pálmát, illetőleg az egyik Szigetváry leányt. A főispáuék, bár Bocskófüred csak csekély távolságra feküdt birtokuktól, mégis hagyományos szokás szerint soha ott nem töltötték a nyarat, hanem hol ezt, hol azt a hires külföldi fürdőt látogatták. Az idén azonban Lenke kisasszony egyenes óhajára Bocskófüredre jöttek. Meg is érkeztek szerencsésen, töméntelen láda és apróbb-nagyobb dobozok kíséretében. Természetesen az egyetlen és legelőkelőbb hotelbe szállottak, ahol illő reve- renciával fogadtattak. A szállodás földig hajlongott az előkelő vendégek előtt, mert hiszen eddig csak a környék fiskálisai-, orvosai- és gyógyszerészeinek feleségei tisztelték meg magas látogatásaikkal. Felette nagy kitüntetésnek vette hát, hogy a főispánék hozzája szállnak. A legszebb szobáit bocsátotta rendelkezésükre, azok természetesen mégsem voltak megelégedve semmivel. Hogy igy meg úgy primitiv a berendezés, hogy minő más a kiszolgálás Ma- rienbádbanés egyeb híresebb fürdőhelyeken, szóval alaposan rezoniroztak. De azért mégis ott maradtak, sőt Lenke kisasszony azonnal érdeklődni is kezdett a jelenlévő fürdőközönségnek különösen azon része iránt, akik láthatólag is nadrágot viselnek. Hol a lány kezei fogták, Csókolgatta markolatját. . ■s <05 f A tétovázzék, hanem j| áSLs JL jg használjon azonnal mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ära I korona 20 fillér. Készíti Borotvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok áltat ajánlva. er e tv ás-p ászt illát, Kapható minden gyógyszertárban. Három doboznál ingyen postai szállítás.
